Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 29. Műsorok a forradalomról Színjátszók találkozója Tiszafüreden Vasárnap íél tíz. A tiszafüredi művelődiési központ öltözőjéből énekszó szűrődik, a tévétereimben középiskolások táncolnak, a folyosón a tiszaroffiak kollektívája kapja az utolsó rendezői utasításokat. Még egy-két gyors biztató szó, s tíz órakor már a nagyterem színpadán az első bemutató szereplői. A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium irodalmi színpada ötletdúsan, sok tánccal, zenével, énekkel jeleníti meg az Októberi Forradalom világformáló napjait. A debreceni Unió múnkás- színpad vendégként szerepel a seregszemlén. Ök már „profi” szintet képviselnek. Döbbenetes erejű pantomim- játékuk — Sosztalkovics zenéjével — Ja nap fénypontja. Előadásuk sallangmentes, játékuk követendő példa. A tiszaroffi művelődési ház irodalmi színpadának fellépése újabb kellemes színfolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szóló műsoruk lendületes, expresz- szív, megragadó. Fél kettő. A teremből senki sem mozdul, pedig két együttes még hátra van. A helybeli művelődési központ ifjúmunkás színpada Ady emlékét idézi. A fiatalok jó előadókészsége, közvetlensége osztatlan siker. A bemutatók sorát az Unió együttes paródiája zárja. Fél három. Jónás Zoltán, az egri műsorrendező iroda vezetője, a zsűri elnöke összegzi a látottakat. „Eredményes találkozó volt, sok szép pillanattal. A debreceni vendégek műsora az amatőrszínpadok „csúcsa”, füredi bemutatkozásuk sok tanulságot, figyelemre méltó rendezési ötletet jelentett számunkra. Szívből gratulálok a tiszafüredi és a tiszaroffi színjátszóknak, mert magas színvonalon, ötletesen oldották meg nehéz feladataikat.” Délután négy órakor zárult az amatőr irodalmi színpadok második, tiszafüredi járási találkozója. A zökkenőmentes lebonyolítása szervezőket — a járási KISZ- bizottságot és a művelődési központot — dicséri. A Kalota partján EGY ADY-VERS TÖRTÉNETE „Kalotaszeg kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. Sovány, köves, alig arasznyi termőföld, víztelen, száraz, meszes kietlenség a túlnyomó része, közepén a „várossal” és templomával, háttérben a tornyosuló hegyekkel, melyeket a havas- süvegű, szélesen terpeszkedő Vlegyásza orma koronáz... Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi ruhaviselet, fehér, vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hidegkék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendelyfedésű templomtornyaival és sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között.” így vall választott szülőföldjéről Kós Károly. Ide ebbe a tündérvilágba érkezett meg „Európából” Ady Endre, hogy beteg szíve meglelje a biztosságot, nyarat, és nyugalmat. A szilágysági Ady Endre is megtalálta az utat a Királyhágón túlra, mint távolba vesző őse Ady Dániel, aki kalotaszegi asszonyt vitt a Partiumba. 1914 tavaszán érkezett meg Csúcsára, és utána indult felkutatni, megkeresni kalotaszegi rokonságát Bertukával és özvegy Török Károlyné- val, a nagymamával. Templomozás után érkeztek meg, a dombról áradt lefelé Szentkirály és Zentelke népe mint egy mesevilág. Átvonult a szívén, beteg, hatalmas szívén, és világra jött a vers: A Kalota partján. ősszel újra visszatérnek Kalotaszegre, a híres feketetói búcsúra. A vőlegény gyűrű helyett — a helyi szokás szerint — jegykendőt vásárol Csinszkának a búcsúban. Esküvő után mégegyszer meglátogatják a kalotaszegi atya- fiságot, megállnak Bánffy- hunyadon, onnan átmennek Szentkirályra a Visky rokonokhoz, majd Magyarókere- kére. A rokonok ma is szívesen emlékeznek Ady Lőrinc fiára, akiről azt beszélik, hogy rendkívüli ember volt. Azóta is vásár van minden ősszel Feketetón, de az az ősz volt az utolsó, Ady Endre soha nem tér vissza jegykendőt venni, mert elvitte őt a garabonciás sors. Bálint István „Játszani Is engedd” Késve érkeztek, győztesen távoztak „1918. március 3. Milyen történelmi esemény húzódik meg a dátum mögött?... Ludvig és Róbert Nobel neve miért hozható kapcsolatba az orosz gazdasági élettel? ... El a kezekkel Oroszországtól! Milyen időpontban és történelmi helyzetben született meg ez a jelszó? ...” Megannyi kérdés, amelyre vasárnap délelőtt kellett felelniük a vetélkedő brigádoknak. A Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei SzövetséŰjsághír: A Kulturális Minisztériumban Molnár Ferenc államtitkár — az alapító Péchy Blanka színművésznő jelenlétében átadta az 1977. évi Kazinczy-díjat Jancsó Adrienné Jászai-díjas érdemes művésznek és Csomós Mari Jászai és SZOT-díjas érdemes művésznek. . . .1969. őszén próbálta a kecskeméti Katona József Színház Illyés Gyula Dózsa című drámáját. Anna szerepével egy parányi leány birkózott. A rendező, vagy valaki más talán elégedetlenkedett, mert Illyés Gyula ezt mondta a mellette álló újságírónak: „...ez a lány maga az eleven tűz, olyan szenvedély lobog benne, ami alkatával egészen fantasztikus ellentmondásban álló feladatok átélésére is képessé teszi. Ha tudja fegyelemmel páncélozni, s alázattal övezni ezt a veleszületett szenvedélyt, nem égeti el őt, hanem lángra lobban tőle, — fáklya lesz belőle, szép, tiszta fényű, akármelyik színpadra is veti sorsa.” Hozzánk vetette, a Tisza- part színpadára, 1971-ben. Illyés Gyula jóslata azóta beteljesedett. Keresztnevét is ge ugyanis vasárnap délelőtt rendezte meg Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban a megye áfészeiben, takarék- és lakásszövetkezeteiben dolgozó szocialista brigádok immár hagyományos vetélkedőjét. Az idén a verseny a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és Ady Endre születésének 100. évfordulója jegyében zajlott. Az elődöntőket valamennyi áfésznél, takarék- és lakás- szövetkezetben megrendezték, összesen mintegy 400 ÖFÉLE „Csomós” csak illendőségből írjuk le — Mari — ezt is csak becézve ismerjük, de elég egyszerűen Csomósnak titulálni, a közönség és a szakma egyaránt tudja, hogy kiről van szó, — mindenki így szólítja, fogalommá vált családi nevén. Mert Csomós több önmagánál. Türelmetlen és harcos Szent Johanna; ragyogó fényességű Elektra; szenvedő Násztya, az Éjjeli menedékhelyben ; szerelemre vágyó, alázatos tizenhat éves lány, Miller drámájában; zaklatott, derékbatört indulatú Mása a Három nővérben; polgárba oltott tüzes forradalmár Kertész Ákos Makrájában; hisztérikusan lobogó feleség a Kulcskeresőkben; a meddő asszony minden szenvedését elénk táró Yerma; megejtő Makrancos Kata; kihívóan lázadó Adela a szomjúság drámájában, Bernarda Álba házában... Sorolhatnánk tovább a szolnoki Szigligeti színpadán nyújtott emlékezetes alakításait. A Kazinczy-díjért A Nap gyermekei próbájáról ment el, — Liza bonyolultságával, riadtságával. Aztán másnap felment a függöny, s a legszebben bebrigád kétezerötszáz tagja tanult, készült nagy lelkesedéssel. Közülük a tizenkét legjobb brigád jutott a megyei döntőbe. A szerencse a tiszafüredi Áfész Ifjúsági brigádjának kedvezett — na meg a tanulás is hozzájárult a sikerhez! Bár a csúszós, havas út miatt késve érkeztek a verseny színhelyére, éppen csak leülhettek a számukra kijelölt asztalhoz, máris munkához láthattak. De nem hiába: a vetélkedőt 83 ponttal ők nyerték, ők kapták meg a MÉSZÖV 4 ezer forintos első díját. A második helyen az Egyesült Jászsági Áfész Vályi Péter brigádja végzett 81 ponttal, ők 3 ezer forint jutalmat kaptak. A verseny harmadik helyezettje a Kunszentmárton és Vidéke Áfész Dobó Katica brigádja lett 80 ponttal, díjuk 2 ezer forint volt. A versenyben a negyedik helyen a Karcag és Vidéke Áfész Tye- reskova brigádja, az ötödik helyen a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész Becsület brigádja végzett. Ez az öt kollektíva képviseli majd a szövetkezeti színeket a KPVDSZ decemberben megrendezésre kerülő megyei vetélkedőjén. szélő magyar színésznők egyike, eddig jobbára ismeretlen Gorkij hősnővel ajándékozta meg a közönséget: a szerelmét vállalni nem merő, de asszonyiságra vágyó nő tragikus alakjával. Sokat elért, mégis állandóan vívódó alkat. Nem nyugtatja a siker, pedig nevét nem hirtelen forgószél kapta szárnyra. Eljátszotta a legemlékezetesebb tévéjátékok, filmek főszerepét. Ma, holnap és holnapután Salgótarjánban vendégszerepei a Szigligeti Színház — ott gyötrődi végig Liza sorsát, majd a hét végén újra itthon. Mert a Tisza-parti színház számára Thália otthona. Előttünk ég estéről estére, de sohsem ég el, mert Illyés Gyula jóslata valóban beteljesedett: legszebben beszélő színésznőnk mindig világító, tiszta fényű fáklya. Tiszai Lajos Munkában a füredi brigád Kabócáék a Kertvárosból és társaik Végy egy lopótököt, fess rá mosolygós szemeket, pisze orrocskát, kicsi szájat. Piros fonalból fondd a copfokat, kukoricaszárból készítsd a kezeket, öltöztesd ruhába, fodros köténykébe és előtted áll Szorgoska, az orosz népmesehős. Hasonló módon „varázsold elő” a mesekönyv lapjairól Lustácskát, a testvérét, a kapzsi mamus- kát, a jószívű és igazságos fagyapót és kezdődhet a játék! A paraván mögött életre kelnek a bábok, a közönség tágra nyílt szemekkel figyeli sorsukat, drukkolnak a hősnek és megköny- nyebbült sóhajjal nyugtázzák, ha a rossz elnyeri méltó büntetését. Négy bábcsoport öt produkcióját izgulta, tapsolta végig a gyermekközönség (akik maguk is bábosok) szombaton délután Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ Koma- rov-termében. A megye felnőtt és gyermekbábcsoport- jai mutatkoztak be egymásnak, a hagyományos őszi rendezvényen. Sajnos, a működő tizenhat báb csoport közül kevesen, a törökszentmiklósi felnőtt és gyermekegyüttes, a szolnoki Kertvárosi Általános Iskola „Kabóca” és a mesterszállási Általános Iskola úttörőbábcso- portja vett részt a bemutatón. Ennek ellenére változatos, jó ötletekben nem volt hiány, mint ahogy a bemutatót követő szakmai beszélgetésen mondották a bábcsoportok vezetői: A bábosok személyes találkozása egy kellemesen eltöltött délutánt és sok hasznos ötletet, tapasztalatot eredményezett. A közönség A tornyocska fakóit: Brekeki bikát, Üregi egérkét, sündisznócskát és a kiskakast nem győzi le az ordas farkas... (a törökszentmiklósi gyermfcftbábcsoport jelenete.) Nagykunság A népzenei országjáróik eljutottak a Nagykunságba, s velük együtt örömmel fedezzük fel újra az éneklő, zenélő Kunságot. Sárosi Bálint így vezette be a vasárnap délutáni 40 perces műsort: „Az Alföld közepét, a híres Nagykunságot, annak múltját és jelenét képviselik” a megszólaló kisújszállási, tiszafüredi, mezőtúri dalosok, nótafák, együttesek. Valóban így történt. A hallgató és figyelő utólag csodálkozik is; ennyi minden belefért negyven percbe? A műsor első nótája a Nagykun citeraegyüttes előadásában nem lehetett más, mint a Kisújszállás körül van ibolyával kezdetű. Aztán Rab István tiszaroffi furu- lyás következett. Szépen szóló hangszerét maga csinálja, bodzafából, úgy ahogyan 1922-ben egy idős mestertől elleste. Persze nemcsak furulyákat farag, — hat hangnemben — hanem szépen szóló citerát, méghozzá a tájon hagyományos kanász- citerákat is. Termelőszövetkezeti együttes, a törökszentmiklósi Béke Tsz népdalkörének tagjai nemcsak énekeltek, elmondták kórusuk alakulásának történetét is. A tsz-vezető is megszólalt, aki nem kötelességből, hanem jókedvből mindig ott volt a kör tagjai között. A tiszafüredi Zobolyák Imre pásztornóták között az egykori „magányos emberekről”, a szabad ég alatt tanyázó pásztorokról, régi szokásaikról, a „vadonban otthonos” életmódról beszélt. — Szinte ezt folytatta özvegy Fireta Imréné túrkevei nótafa: „Édesapám első béres volt az uraságnál harminc esztendőn által. Mi, lányok kapáltunk, markot szedtünk, hogy megéljünk. A szegényemberek nótáit tudom, mert a nehéz munka közben is jól esett dalolni.” Bodnár Lajos büszkélkedett. Méltán a műsor végén, annak szép befejezéseként szólaltak meg a mezőtúriak. Kun Imre a kórusról beszélt: 1873-ban alakult a mostani elődje. Kávási Sándor —, akit Szolnok megyében a népdal, a kórusmozgalo'm apostolának neveznek, jogosan — azt mondta el, hogy az első énéktanár, a Túrról elszármazott Csenki Imre szerettette meg vele a népdalt, amelyből kórusa s jómaga eddig több mint százat gyűjtött, s gyönyörködteti vele hallgatóságát. A kellemes vasárnap délutáni műsor szerkesztője Mádéi- László, riportere pedig a szolnoki stúdió zenei szerkesztője, Kutas János volt. És már várjuk is a folytatást, amely minden bizonynyal a Jászságban készül majd. Érdemes, érdekes ösz- szeállítások ezek, megérdemlik a hallgatóság figyelmét. Röviden Sajtókonferencia volt a héten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Az újságíró kis önkritikával állapíthatta meg: nagyszerű toll- forgatók is beszélnek csúnyán, magyartalanul. Vagy ez csak az előadás okozta feszültség miatt történt? Még jó, hogy a héten a rádió irodalmi lapja, a Gondolat is a „Beszélni nehéz” sorozattal foglalkozott. Tényleg nehéz. .. Kellemes este volt pénteken a Petőfi-adón az Ady Endre vers. és prózamondóverseny döntője. A nemes vetélkedő a rádió és tévé jóvoltból országos nyilvánosságot kapott. Emlékezetes marad. (SJ)
