Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

^1977. november 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkülönböztetett módon Döntő az alapszervezetekben folyó munka ■ x vezető szerepének II Pali és politikai befo­lyásának érvénye­süléséhez alapvető feltétel, hogy a pártszervezetek kö­vetkezetesen hajtsák végre a párthatározatokat, ismerjék fel a helyi körülményekből adódó feladatokat, és azokat a párt politikája szellemében oldják meg. A X. pártkong­resszus döntő láncszemnek jelölte meg a pártalapszer- vezetekben folyó munka színvonalának, hatékonysá­gának növelését, a XI. kong­resszus pedig az elért ered­mények elismerése mellett további feladatként adta a pártalapszervezetek munká­jának fejlesztését. A kongresszusi határoza­tok alapján a pártszerveze­tek élete, munkája lényege­sen változott, mégis napja­inkban is ezen a szinten for­dul elő a legtöbb hiba a pártirányításban, a határoza­tok végrehajtásában és a pártellenőrzésben. Az alap­szervezetek munkája fejlő­dött, többségük gyorsan el­sajátította a politika érvé­nyesítésének módszereit, mindinkább képesek az ön­tevékeny munkára. Ugyan­akkor az alapszervezetek szá­mottevő csoportjában a gon­dok, a megoldatlan problé­mák évről évre visszatérnek, munkájukban nincs előreha­ladás, vagy legalábbis alig mérhető. Mi az oka annak, hogy az alapszervezetek egy része, a sok-sok erőfeszítés ellenére sem tud előbbre lépni? A kérdés leegyszerűsítését jelentené, ha a gyengébb, vagy gyenge működés Okait csupán az alapszervezetek­ben dolgozó párttagokban ke­resnénk, s egyértelműen őket hibáztatnánk. A prob­léma ennél sokkal összetet­tebb. Valamennyi alapszer­vezet meghatározott társa­dalmi, gazdasági környezet­ben dolgozik, fejti ki tevé­kenységét. Ez a környezet pedig állandóan változik, fej­lődik. Legkézenfekvőbb példa er­re a termelőszövetkezetek egyesülése. A gazdaságok egyesülésével megváltozott az alapszervezetek helyzete. A kisebb gazdaságok, mint üzemegységek működtek to­vább, s amennyiben a köz­ségi és járási pártszervek nem fordítottak gondot az alapszervezetek szervezeti kereteinek fejlesztésére, az itt működő pártszervezetek hátrányos helyzetbe kerültek. A gazdasági döntések több­sége egy szinttel magasab­ban történt, s az alapszerve­zeteknek nem volt módjuk ezek befolyásolására. A párt­tagok is úgy érezték, hogy munkájuk formális. A köz­ségi és járási pártszervek többsége okult ebből, s a gazdaságok egyesülésével egyidőben megoldják a párt- szervezetek szervezeti kere­teinek problémáit is. fejlődés elmara­dásának oka le­het a káderhi­ány is. Egy-egy pártszerve­zetben kevés az olyan jól fel­készült párttag, aki érti és képviseli a mindennapi mun­kában a párt politikáját, aki hatással tud lenni környeze­tére, példát mutat dolgozó társainak. Nem egy pártszer­vezetben gond.ot okoz a tiszt­ségekre alkalmas párttagok választása. Ez is főként a ki­sebb létszámú üzemi, vagy területi alapszervezetben je­lent nehézséget. Számos ilyen alapszervezetben jól felké­szült, üzemékből pártmegbí­zatással átirányított káde­rekkel oldják meg a szemé­lyi vezetőségi gondokat. A pártszervezetek egy ré­szének eredményesebb mun­káját objektív okok nehezí­tik, de az eredménytelenség mögött csaknem minden eset­ben megtalálható a felsőbb — leginkább a közvetlen fe- lettes-pártszervek mulasztása is. Nem arról van szó, hogy a pártszervek nem éreznek felelősséget a pártszerveze­tek munkájáért, fejlődéséért, még csak arról sem, hogy nem igyekeznek mindent megtenni eredményesebb működésükért. Munkájuk legfőbb fogyatékossága, hogy segítségnyújtásuk gyakran általános, nem elég differen­ciált, nem elég konkrét. Valamennyi alapszervezet párttitkára kellő eligazítást és tájékoztatást kap felsőbb pártszervétől. Napjainkban már az is gyakorlattá vált, hogy a járási vagy a városi pártbizottságok instruktorai rendszeresen látogatják, se­gítik az alapszervezeteket. Számos pártbizottság aktí­vacsoportokat létesített, amelyek tagjainak is ez a feladatuk. Mindezek ismere­tében úgy tűnik, hogy szer­vezeti oldalról minden rend­ben van, nem hiányzik a kellő segítség. Valójában nem az értekezletek és az infor­máció mennyisége kevés, lá­togatójuk is akad bőven az alapszervezeteknek — fő­ként azok titkárainak. Az érdemibb, a kézzelfoghatóbb segítséget igénylik a gyen­gén működő alapszervezetek. A titkári értekezleteken ka­pott tájékoztatást, feladato­kat nem mindegyik párttit- kár hasznosítja azonos ha­tásfokkal. Többségük számá­ra ez elegendő útmutatás ah­hoz, hogy a pártvezetőség tagjaival együttesen a párt- határozatokat területükön al­kalmazzák. Ezekben a párt- szervezetekben érvényesül a kolléktivitás, személyreszó- lóan elosztják a feladatokat, nagy biztonsággal és önálló­sággal szervezik a határoza­tok végrehajtását. Számos párttitkár azonban nerri tud, mit kezdeni a feladatokkal. Ez adódhat a pártmu'nká- ban való járatlanságából, de abból is, hogy nincsenek mellette kellően felkészült vezetőségi tagok, akikkel megbeszélné, megosztaná a tennivalókat. A határozat pe­dig nem kevesebb, a feladat gyűlik, a munka csak marad, a pártszervezet nem gazdája területének, sokasodnak a gondok, problémák. Egyetlen hatásos módszer az, ha a pártbizottságok az alapszervezeteket segítő mun­kájukban megkülönböztetett módon kezelik az egyes alap­szervezeteket. Mind,egyik szervezetnek olyan segítsé­get igyekeznek nyújtani, amely biztosítja hatékony működésüket. Ez alatt ért­hető az is, hogy az erős, az öntevékeny pártszervezetek annyit kapjanak, ami mun­kájukhoz szükséges, de az is, hogy a gyenge pártszer­vezetek segítése érdekében a pártbizottságok operatívan kapcsolódjanak be a felada­tok végzésébe. a kérdés: vajon a pártbizott­ságok ilyen mértékű segítsé­ge, ha úgy tetszik „beavat­kozása” nem sérti-e az alap­szervezetek önállóságát. A demokratikus centralizmus elve alapján a felsőbb párt­szerveknek nemcsak joguk, hanem kötelességük az al­sóbb pártszervezeteket segí­teni abban, hogy területük politikai irányítói legyenek. Csakis a megkülönböztetett, konkrét segítséggel — ilyen a beszámolókhoz, a munka­tervekhez, a cselekvési prog­ramokhoz nyújtott támoga­tás, vagy egy-egy határozat végrehajtásának szervezése — léphetnek ki egyes párt- szervezetek abból a szűk körből, amelyben napjaink­ban még mozognak. Mihók Sándor A várt Felvetődhet A vegyipar és az AFOR részére készítenek 200 literes vashordókat a MEZŐGÉP Vállalat kis­újszállási gyáregységében. A görgőshegesztéssel rögzített köpenyt hengerlés és peremezés után állítják össze hordóvá TVM Teljesítette tőkés exportját Az eredeti tervekben úgy szerepelt, hogy 1977-ben 3,7 millió dollár értékben szál­lít Jugoszláviába és a nyu­gat-európai országokba kén­savat, kriolitot, porfestéket a szolnoki Tiszamenti Vegyi­művek. Évközben a tervet módosították és tegnap öt­millió dollár értékben telje­sítette a felemelt tervét az üzem. Az év hátralevő más­fél hónapjában további fél­millió dollár értékben szállí­tanak majd kénsavat és krio­litot a tőkés országokba. ítész-brigádok „mérlege” Túlteljesítették a jubileu­mi munkaversenyben tett vállalásaikat a Mezőtúr és Vidéke Áfész szocialista bri­gádjai. A szövetkezet az idén a kiskereskedelmi forgalom 8,5 százalékos növelését ter­vezte, a 40 brigád 335 tagja a bevétel 9 százalékos növe­lését vállalta. Ezzel szemben az 51 mezőtúri és kétpói kis­kereskedelmi üzlet eddigi 284 millió forintos bevétele 9,4 százalékkal haladja meg a tavalyi hasonló időszak ár­bevételét. HETI JEGYZETÜNK A beruházók figyelmessége Nem egy olyan létesítmény épül jelenleg a megyé­ben, amely még el sem készült, de kiderül, hogy meg­valósításához kevés lesz az eredetileg tervezett pénz. Egyeseknél pár ezer forintról, másoknál milliókról van szó. Többségüknél ez abból adódik, hogy csúsznak, el­húzódnak az építési határidők, s az árváltozásokat be kell kalkulálni a költségekbe. Gyakori ok viszont az is, hogy — mint magyarázzák a beruházók — nem szá­mítottak erre, nem számítottak arra. Leegyszerűsítve: elkészül egy épület, átveszi a használója, rájönnek, rossz helyen a konnektor. Leverik a vakolatot, más­hová teszik. Ez, s az is emészti a pénzt, hogy a terve­zőknek, a kivitelezőknek mindegy, miből készül az a bizonyos kapcsoló, a fal, vagy legyen az bármilyen épületrész, esetleg beruházandó gép, a lényeg az: le­hessen kapni a piacon. A jászberényi Hűtőgépgyárban az ötödik ötéves tervidőszakban több mint egymilliárd forint értékű beruházás készül el. Az eddigiek során kiderült, ennél a vállalatnál 4—4,8 ezer forintba kerül az új üzemcsar­nok négyzetmétere, míg az országos átlag 7—8 ezer forint. Nem nehéz utánaszámolni, hogy egy tízezer négyzetméternyi alapterületű üzemcsarnoknál ez meny­nyi megtakarítást jelenthet. Hogyan csinálják? Már a tervezésnél a tervező­asztaloknál megfogják az elguruló forintokat. A ter­vezésbe nemcsak a csarnok s a berendezések haszná­lói, de a tmk-sok, a karbantartók is bekapcsolódnak. Azt mondják, jó az együttműködés a tervezők, a be­ruházók s a kivitelezők között. S nemcsak mondják... E sorok írójának szemére vethetik: igen, de a hű­tőgépgyári létesítmények építésénél a lebonyolító egy­ben maga a beruházó, a vállalat. Igaz: nem adatik meg ez mindenkinek. A tervezőknek a ceruzája alá nézni, megvizsgálni „mit kapok a pénzemért”, viszont igen H. J. Versenyző szakmunkástanulók Elméleti kérdésekre válaszolnak a leendő bútorasztalosok Tegnap megkezdődött Szolnokon a II. területi szövetkezeti szakmunkás­tanuló-verseny. Tíz megye szövetkezeteinek fiataljai adnak számot szakmai, politikai felkészültségükről. Molnár János, a KISZÖV elnöke köszöntötte a részt­vevőket, majd a megnyitó után az elméleti feladatok­kal birkóztak meg a kőmű­ves, az angol női szabó, a cipőfelsőrész-készítő, a gép­lakatos és a bútorasztalos szakma képviselői. Ma gyakorlati ismeretek­ből „vizsgáznak” a szak­munkástanulók. A kőműve­sek Törökszentmiklóson, az Alföldi Építőipari Szövetke­zet építkezésén, az angol női szabók a Jászsági Ruhaipari Szövetkezetben bizonyíthat­ják, hogy megtanulták a szakma csínját-bínját. A ci­pőfelsőrész-készítők Martfű­re, a Tisza Cipőgyárba utaz­nak, míg a géplakatosok a szolnoki 605. sz. Szakmun­kásképzőben készíthetik el versenymunkájukat. A bú- torasztalosok a Tisza Bútor­gyárban vetélkednek. Tegnap délután a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban megnyílt a szö­vetkezeti fiatalok Alkotó If­júság kiállítása, amely no­vember 13-ig várja az érdek­lődőket. Körkép az abádszalóki ruházati gyáregységből Zsúfolt termek, málló vakolat, szemetes környezet A határozatokat számon is kell kérni! Ha a „Tiszta udvar, rendes ház" mintájára egy „Pisz­kos udvar, hulló vakolat” minősítést is lehetne adományoz­ni, tüstént táblát lehetne szegezni a Fővárosi Kézműipari Vállalat abádszalóki gyáregységének falára. Ha ugyan a a táblát a málló vakolat sokáig tartaná. Az épületet körülvevő kert­ben szeméthegyek, lomkupa­cok, derékig érő gizgaz. Hogy ez már gyárterület, arra sem­mi sem utal, mivel kerítés­nek, falnak nyoma nincs. Az egykori malom belülről sem tagadja meg külsejét. Kes­keny csigalépcső vezet az emeletre, ahol két műszak­ban 32—32 lány, asszony szorgoskodik egy zsúfolt, ké­nyelmetlen teremben. A földszinten még rosszabb a helyzet. A vasalószobában salétromos, vizes a fal, a munkások a gépek mellett étkeznek. Ebédlőnek, klub­teremnek. pihenőhelynek, kulturált öltözőnek nyoma sincs, öt zuhanyozó, négy WC-fülke képezi a „szociális létesítményeket”. Ez a gyárrészleg öt éve te­lepült a fővárosból a nagy­községbe, mivel munkás hiá­nyát Budapesten képtelen volt pótolni. A választás sze­rencsésnek bizonyult. A Ti- sza-parti lányok, asszonyok remekül dolgoznak, jelentős hasznot hoznak a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak. Az innen kikerülő mutatós át­meneti női kabátok, szok­nyák, kartonruhák gondos munkáról vallanak. A korszerűtlen munkakö­rülmények viszont arról árul­kodnak. hogy a vállalat köz­pontjának vezetői a jelentős haszon ellenére sem tervezik az üzem bővítését, szociális helyiségek építését. Ügy tű­nik, az évenkénti ígérgetések ellenére megfeledkeznek ar­ról, hogy az ipartelepítés nemcsak gazdasági, hanem társadalom-politikai kérdés is. Elgondolkodtató, vajon ho­gyan válnak munkásnőkké ebben a szocialista üzemhez méltatlan környezetben dol­gozó lányok, asszonyok? Pedig szociális felmérések­ben. kérdőívekben nincs hi­ány az üzemben. Igaz, a gyárrészleg dolgozói rendsze­rint kitöltetlenül adják vissza a papírokat a vezetőnek. Ta­lán az abádszalóki ruházati üzem betanított munkásnői nem igénylik a kulturáltabb munkafeltételeket? Aligha. Ezért a passzivitásért nem a dolgozók hibáztathatok. Szin­te valamennyien a háztartás­ból vagy az iskolapadból ke­rültek ebbe a „gyárba”, s alig akad közöttük valaki, aki saját részfeladatán kí­vül bővebben ismerné a vál­lalat össztevékenységét. Ez nem véletlen, hiszen az abád­szalóki munkásnőknek öt év után sem szerveztek még lá­togatást, tapasztalatcserét a többi, hasonló gyárrészlegbe. Így aztán semmiféle össze­hasonlítási alappal nem ren­delkeznek. Legutóbb szeptember 26-án tárgyalta az abádszalóki Nagyközségi Tanács a gyár­egységben uralkodó tűrhetet­len körülményeket. Határo­zatban kérték: A vállalat vezetőinek tevé­kenysége embercentrikusabb legyen. Végeztessék el az épület külső-belső tatarozá­sát, építtessenek ebédlőt, gondoskodjanak a megfelelő munkavédelemről, szüntessék meg a zsúfoltságot, törődje­nek a dolgozók szakmai-po­litikai képzésével, stb. ígére­tekben — mint eddig — most sem volt hiány. Félő viszont, hogy a ruházati üzem háza táján alapvetően ezután is minden marad a régiben. Pedig a megoldás nagyon egyszerű. Akik a határozato­kat hozták, kérjék is szá­mon az érintettektől! Kö­vetkezetesen, folyamatosan. A részleg remek munkát vég­ző lányai, asszonyai már ré­gen rászolgáltak ennyi segít­ségre. D, Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom