Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 26. Műszaki fejlesztés — központilag Mérnökök a mezőgazdaságért Emen Ferenc a Claas Dominator kombájn felhordólécének hegesztéséhei célgépet tervez. A megyeszékhelyen működik o Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet mérnöki irodája. — Irodánk egyik feladata az, hogy vizsgálja a megye mezőgazdasági üzemeinek termelését gazdasági oldalról és adataival felsőbb szintű döntéseket készítsen elő, — mondja Korolovics Lajos, az iroda vezetője. Ezenkívül munkánk nagyobb része a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásával kapcsolatos szolgáltató tevékenység. Feladatunk nem alapkutatás jellegű, nem átfogó gépesítési feladatokat oldunk meg — hiszen erre önálló intézeti apparátusok a hivatottak —hanem elsősorban a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásán munkálkodunk. Az üzemek aktuális és égető gondjaihoz kívánunk segítséget nyújtani, de vállaljuk nagyobb szabású technológiai tervek kidolgozását is. A gazdaságok megbízásai alapján dolgozunk, így ha eredményeink elmaradnának, nem kapnánk munkát. Szerencsére ez nincs így. — Ebben az évben melyek voltak nagyobb munkáik? — Kormányszintű vizsgálat állapította meg, hogy a műtrágya hatóanyagának 15—40 százaléka vész el, a rossz tárolás és gondatlan kezelés miatt. Ennek ára hozzávetőleg 2 milliárd forint, ami Szolnok megye állami gazdaságainak egyévi termelése! Az elemzések azt mutatták, hogy gazdaságos volna 30—50 ezer hektár termőterület ellátására körzeti agrokémiai bázisokat építeni. Itt a technológiai előírásoknak megfelelően tárolnák a műtrágyákat és növényvédő szereket, időben tudnák szétosztani, korszerű módon lehetne megoldani az anyag- mozgatást is — és számításaink szerint az egész beruházás 3—4 év alatt megtérülne. Tanulmánytervük kész, a megvalósíást tavasz- szal kezdi meg a borsodi AGROBER Kisújszálláson. Hasonlóan nagy gond, hogy a juhtartásra —, amely igen nyereséges vállalkozás egyébként — nincsenek még átfogó kidolgozott technológiák a megyében. Most a jászkiséri Lenin Tsz számára ötéves fejlesztési programot készítettünk, amelyet lépcsőnként valósít majd meg a szolnoki AGROBER. Ez is része annak a programnak, amely a megyében 50 ezer juhférőhely kialakítását tűzi ki célul. Természetes, hogy nem lehet mindenütt ezt a technológiát alkalmazni, hiszen ahol meglévő juhtelep van, ott elegendő a korszerűsítés, illetve ahol kicsi a beruházásra fordítható összeg, ott olcsóbb, de kisebb nyereségű variációt kell kidolgozni. De az elvi áttekintésük akkor is megmarad a dologról, és ezzel elkerülhetjük, hogy minden gazdaságnak külön, önállóan kelljen kidolgoznia egy esetleg nem is alkalmas technológiát. Nem diktálhatunk, de helyes javaslatokkal megkönnyíthetjük a döntésekért felelős gazdasági vezetők dolgát. — Ezek a példák technológiai jellegűek voltak, holott az Önök elnevezésében is szerepel a „gép” szó. © — Gépészeti feladataink is vannak természetesen gyárt- mányfeljlesztési és gyártásfejlesztési feladatok egyaránt. Jelenleg ugyanis — véleményem szerint — az intenzív mezőgazdasági termelést, az iparszerű termelési rendszereket még nem tudja megfelelőn kiszolgálni a mezőgépgyártás. Ez abból adódik, hogy a mező- gazdasági gépek gyártása főként a gépállomások műhelyeiből, és a KGM vállalataiból indult ki, ahol egyik oldalon a hozzáértés, a másik oldalon az érdekeltség bizony néhol hiányzott. Tehát egyrészt most kristályosodik ki a mező- gépgyártás struktúrája, másrészt most kezdenek felhalmozódni azok a gyártási tapasztalatok, amelyek nélkül korszerű termelés nem folytatható. Ez, hogy most van kialakulóban a mező- gazdaság ipari háttere, nagy hajtóerő is egyben: nagyok a problémák, magas színvonalúak a megoldások is. Több példát is sorolhatnék: a hazai acélfajták minősége szülte például intézetünknek azt a szabadalmát, mely szerint az ekevasnak kopásra igénybe vett részeit felrakó hegesztéssel védjük meg. Vagy: irodánk készíti azt a szerszámkatalógust, amely egységes rendszerbe foglalja a MEZŐGÉP vállalatok által igényelt összes szerszámot, mely a gyártáshoz szükséges. o Természetes viszont, hogy a magas színvonalú gépesítettség is szül újabb feladatokat. Erre lehetne példa a lucemabetakarítás: nagyteljesítményű kaszákat, szecskázó, szállító, szárító, silózógépeket üzemeltetnek ennél a munkánál. A gond az, hogy ezeket a gépeket a legnagyobb hozamú első kaszálásra méretezték, így a második, harmadik kaszálásnál olyan kis terheléssel üzemelnek, ami már gazdaságtalan. Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendképző átalakításával egy oldalra gyűjtjük a lucernát; ez a kis átalakítás nem csupán az energiapocsékolást szünteti meg, hanem a termelékenységet is javítja, — Ezek tervezési munkák voltak. — A kivitelezést általában az a gazdaság végzi, amelyik a gépet igényelte, de a művezetés minden esetben a konstruktőrünk dolga. így a gyakorlati szakemberek mögött nagy elméleti tudás áll, ezzel együtt azonban elkerülhető, hogy a konstrukció túlságosan elméleti legyen. Csak így, közösen végezhetjük el dolgainkat. Mert igaz, hogy mezőgazdasági termelésünk bizonyos ágazatai a világ- színvonalat is elérik, de azokon a területeken, amelyek eddig nem kerültek a fejlesztés előterébe, néhol nagy elmaradást kell pótolnunk. És ezen elmaradások pótlása már inkább a minőségi fejlesztés feladata, a mi feladatunk. K. J. F elvonulás birkanyírásra, szamárvezérlettel — ez lehetne a kép címe, amely több érdekes gondolatot vet fel. Amikor a műszál divatba jött, sokan a juhtenyésztés letűnését jövendölték. A gyapjút szintetikus, mutató- sabb, olcsóbb anyagok helyettesítik a jövőben — mondták —, s a húsát azzal marasztalták el, hogy túlságosan faggyús, tehát nem felel meg a korszerű táplálkozás követelményeinek. Most a gyapjú fénykorát éli, mint ruhaanyagot nem szorította ki semmiféle műszál, sőt, a gyapjútermékek ára világszerte rohamosan emelkedik. Azokban az államokban, ahol fejlett birka- tenyésztés folyik, mind a hozamok növelésére, mind az önköltség csökkentésére nagy erőfeszítéseket tesznek. E céllal függenek össze azok a próbálkozások is, hogy elkerülhetővé tegyék azt a nagy „megrázkódtatást”, amit az állatok életében a birkanyírás, ez a természetellenes beavatkozás okoz. Biztató eredményeket hoztak azok a kísérletek, amelyekkel a birkák szervezetébe vegyületeket juttattak, s így az egész gyapjú egyidejű kihullását idézték elő, illetve az állatok takarmányából kivontak bizonyos anyagokat, amelyek a gyapjú normális növekedéséhez szükségesek. Hormonkészítményekkel is meg lehet bontani a gyapjúnövekedés folyamatát. A „biokémiai nyírással” kapcsolatos kísérletekben Ausztrália és a Szovjetunió a leg- előrehaladottabb. Óriás traktorok a mezőgazdaságban Tizenöt évvel ezelőtt a legnagyobb teljesítményű szovjet gyártmányú traktor száz lóerős volt. Ma viszont a szovjet földeken dolgozó mintegy 2,5 millió traktor több mint 20 százaléka már a nagy teljesítményű K— 700-as típus, amely 220 lóerős. De a leningrádi Kirov Gyár megkezdte a még nagyobb teljesítményű, 300 lóerős K—701-esek gyártását. Jelenleg a szovjet tervezők egyik legnagyobb gondja, hogyan növeljék a traktorok fajlagos teljesítményét. Más szóval: úgy kell jelentős mértékben fokozni az erőgépek teljesítőképességét, hogy önsúlyuk alig legyen magasabb, vagy éppen változatlan maradjon. A jelenlegi tervidőszakban a gyártott traktorok átlagos teljesítménye 76,5 lóerőről 91,5 lóerőre emelkedik a Szovjetunióban. Ugyanez a törekvés tükröződik a világ valamennyi fejlett országában. A több száz lóerős traktor csak lehetőség, a hatalmas vonóerőt jól ki is kell tudni használni, ami nem köny- nyű feladat. Az óriás traktorokra ugyanis nem lehet karácsonyfa módjára felaggatni a különböző munkagépeket. Tudományos vizsgálatokkal állapítják meg hogy, miből mennyit kell és lehet a traktor után kapcsolni, hogy a több száz lóerős vonóerő jól kihasználható legyen. A speciális óriás traktorok, a hatalmas, munkagépek, kombájnok csak gépsorrá kapcsolva fejthetik ki hatásukat. Ilyen géptömeg mozgatására viszont ma még elsősorban csak a termesztési-rendszerek képesek. Hazánkban a nagy teljesítményű traktorok műveleti költsége kb. 20 százalékkal, esetenként 30 százalékkal magasabb, mint a kis teljesít- ményűeké. Képünkön: egy nagy teljesítményű amerikai traktor látható. Értékmentés a földeken Kedvezi! széllel Régi ötlet igába fogni a szél erejét. Perzsiában már kétezer évvel ezelőtt szél hajtotta munkagépeket használtak: ezek tengelye még függőleges volt. Ez a típus a XQ. századig egyeduralkodó volt. Akkor Angliában és Franciaországban. később Hollandiában vízszintes tengelyű szélmalmokat kezdtek építeni. A XVII. század közepén a Észak- Morvaországban, Partutovice mellett egy XVIII. századi szélmalom, tőle balra pedig egy modern szélhajtotta vizemelő berendezés. holland telepesek létesítették Amerika földjén az első ilyen malmokat. Az első modern, energiatermelő szélmotorral Dánia büszkélkedhetett 1890-ben, majd az Egyesült Államokban épült hasonló erőgép. A század- forduló és a második világháború között mintegy hatmillió kis szélmotor forgott a hatalmas országban, közülük több még ma is működőképes. A Szovjetunióban a Fekete tenger partján 1931-ben kezdett működni egy 100 kilowattos szélturbina. 30 méter magas tornyon 30 méter átmérőjű rotorral. A világháborúban elpusztult szerkezet évente 280 ezer kilowattóra energiát termelt. Virgíniában 1941-ben lépett munkába az addig legnagyobb szerkezet. A 34 méter magas acélkonstrukció csúcsán 53 méter átmérőjű szárnyat helyeztek el, amelyet 100—120 kilométeres szélsebesség állandó — percenként 28,7 — forduiatszámra lehetett állítani. Dániában különösen nagy hagyományai vannak a szélenergia hasznosításának, a század- forduló táján még vagy 100 ezer, jórészt villamosenergiát is termelő szélmalom tarkította a tájat. Érthető, hiszen a dán szigetvilág — mintegy 500 sziget — Európa legszelesebb körzete, itt évente 300 napon süvít a szél, s a „csendrekord” mindössze 6 nap. Huzatos hely tehát, bővében a légmozgásban rejlő energiakincsnek, viszont uránium-, szénhidrőgén-lelőhely és hasznosítható vízenergia nélkül. Csehszlovákiában is nagy hagyományai vannak a szélhaj tóttá szerkezeteknek. Csehországban és Morvaországban töb' t mint 200 szélmalmot tartanak nyilván. Szlovákiában húszat. Ezen a területen a XII. század óta ismertek a szélmalmok. Különösen Észak-Morvaország éghajlati viszonyai alkalmasak a szélenergia hasznosítására. Egy időben ezek jelentősége meghaladta a vízimalmok jelentőségét. Észak-Morvaországban a XVIII. században több mint 900 szélmalom működött, amelyekből 20 máig is megmaradt. Az ipari készítmények gyártásához hasonlóan a mezőgazdasági és különösen a kertészeti termények előállításához is keletkeznek különféle hulladékok. Hozzávetőlegesen számítva is évről évre visszamarad a cukorrépa után körülbelül másfél millió tonna cukor- répefej. Még jelentősebb az ennek többszörösét kitevő kukoricaszár. Ezeken kívül egyedül csak a gyümölcstermesztő gazdaságokban, többi között az almaszüret és termésfeldolgozás idején a kereskedelmi célokra már alkalmatlan, vagy legalábbis csökkent értékű gyümölcs mennyisége a napi 5—10 mázsát is elérheti. Hasonló lehet még a közvetlen fogyasztásra már egyáltalán nem alkalmas gyümölcs mennyisége. Eddig többségüket legjobb esetben beszántották a földbe, ha nem hordták el, illetve égetéssel vagy más módon nem semmisítették meg. Tarlómaradványok, szerves hulladék Azonban nélkülük is bőven kerül szerves hulladék a termőföldjeinkbe: a földben marad a termesztett növények föld feletti súlyrészének általában egynyolcadá- val megegyező mennyiségű gyökérrész, illetve tarlómaradvány. így többek között a herefélékből hektáronként 2—5 tonnára becsülik az utánuk visszamaradó növényrészek mennyiségét. Ha tehát a tarlómaradványok kiegészítéséül minden mázsára számítva egy-egy kilogramm nitrogén hatóanyagot is bedolgoznak a földbe, akár csak erre is korlátozódhat a termőföld szerves- anyag-utánpótlása, különösen a kevésbé igényes növények termőfelületén. Ez nem jelenthet különösebb gondot az úgyis időszerű talajművelések időszakában. Az állatok takarmányozásához közismerten jól értékesíthető zöldségnövény- maradványokon és a répafejen kívül a kukoricaszár is hasznosítható. Nemcsak az öntözéses viszonyok között előnyös szervesanyag- pótlókénti talajbedolgozással, hanem állatokkal feletetve is. Különösen akkor, ha nem késlekednek a levágásával, hanem ezt lehetőleg a szembetakarításával egy menetben elvégzik vagy legalábbis közvetlenül utána. Nem kevésbé jól hasznosulhat a hulladéknak számító gyümölcs. A méreten aluli és egyéb okok miatt a kereskedelmi forgalomból kiszoruló, valamint a Szélvihar, vagy egyéb elemi csapás következtében, esetleg más okból földre került gyümölcsök, a visszafordított és már penészes, folyós, vagy másképpen károsodott gyümölcsszállítmányokkal együtt még rendszerint jól hasznosíthatók gyümölcsszeszipari nyersanyagként. A pajzstetves, almamolytól vagy más károsítótói „férges”, varas, moníliás, lisztharmatos, méz- gás gyümölcs, a még nem túl nagyarányú károsodása esetén szintén feldolgozható ilyen módon. A napégéstől, még inkább a tartós esőzéstől károsodott, ládasérült, nyomódott, kiszakadt kocsá- nyú. féregrágott, rágcsálóktól hibás és a tárolásuk alatt romlásnak indult gyümölcsök, a kissé fagyott, valamint a (kiskereskedelmi árusításból megmaradt, összeöntött vegyes gyümölccsel egyetemben ugyancsak megmenthető gyümölcsszeszipari feldolgozással. Az utána maradó moslékot pedig — akárcsak a mezőgazdasági szeszgyárakban a gabona, burgonya, kukorica és répa főzésénél keletkező moslékot —, az állatok takarmányozásánál hasznosíthatják. Ezeket főképpen a bennük található B-vitamincsoport teheti értékessé, különösen ha sikerül úgy keverni más takarmányokkal, hogy nagy savtartalmuk véletlenül se okozzon emésztési zavarokat. A szőlövessző is Fametszések idején a legelterjedtebben termesztett Jcnáthán almafák- minden egyedéről 9—22 kg nyesedék kerülhet le évente. A szőlőtőkék évről évre megismételt metszésekor átlagosan annyiszor 1—1,2 kilogramm vesszőt vághatnak le, ahány mázsa az átlagtermés. Ennek az összességében ugyancsak tekintélyes hulladéknak az egyik legjobb hasznosítási módja, ha olyan nyesedékzúzót járatnak a metszést követően a területen, amely a levágott részeket annyira felaprítja, hogy halomba gyűjtve, előbb- utóbb elbomlanak, vagy a földbe is beforgathatók. Különösen értékes lehet a gyümölcs- és szőlőzúzalék, akár több-kevesebb tőzeggel keverten, földdé érlelve. Hasonlóképpen érdemes fog- lelkozni a gyapjú-, len-, kender- és kefegyárak hulladékanyagainak a nagyon hatásos komposzttrágyává vagy földdé való komposztálásával is. T. M.
