Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
1977. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MESZÖV-küldöttközgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) elismerés mellett azonban meg kell jegyezni, hogy az országos fejlődéstől még ezzel az eredménnyel is két százalékkal elmaradt a megye, és ezt az elmaradást semmi sem indokolja. A felvásárlás árbevétele 41,5 százalékkal több, mint tavaly a hasonló időszakban volt, és ez 2200 vagon árut jelent. Kedvezőtlen viszont, hogy a felvásárlási tevékenységet nézve az áfészek között nagy a különbség. A szerződéssel lekötött áru 71,8 százalékát mindössze négy áfész vásárolta fel. A kedvező terméseredmények lehetővé tették, hogy az áfészek megfelelően készüljenek fel flndrikó Miklós felszólalása Felszólalt e napirendnél Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára is. Elmondta: a megyében jelentős erőfeszítések nyilvánulnak meg a XI. pártkongresszus határozatának végrehajtására. Az elért eredményekben benne van a megye fogyasztási lakás- és takarékszövetkezeteinek munkája is. De az eredmények mellett még sok feladat vár megoldásra. Megköszönte a szövetkezetek tevékenységét, amelyet a megye fejlesztése érdekében fejtenek ki, és amely a közvélemény megelégedésével találkozik. Szólt arról a továbbiakban, hogy az áfészek egyesülését átmenetileg tekintsék a szövetkezetek befejezettnek, a fő figyelmüket most arra fordítsák, hogy az alapszabályban foglaltakat magas színvonalon, maradéktalanul hajtsák végre. A szövetkezetek tagjai joggal vári ják, hogy jobb szolgáltatást kapjanak, mint azok, akik nem léptek be sem a fogyasztási, sem a takarékvagy a lakásépítő szövetkezetekbe. Ide tartozik, hogy legyen olyan áruválaszték, amely kielégíti az igényeket, mert e vonatkozásban még nagyon sok a tennivaló. A falvakban ma ugyanolyan igényt támaszt a lakosság a kereskedelem iránt, mint a Január 1-től Minőségi bérezés az építőiparban Befejeződtek az előkészületek és kísérletek, amelyek tapasztalatai alapján a minisztériumok és a tanácsok építő- és építőanyagipari vállalatai 1978. január 1-től teljeskörűen évényesitik a minőség javítására ösztönző bérfomákat a darabbéres kategóriában, tehát azokban a munkakörökben, amelyek közvetlenül befolyásolják az építmény, a termék minőségét. Idén valamennyi érintett vállalat elkészítette a minőség javítására ösztönző rendszer belső szabályzatát, gyakorlati kipróbálására pedig egy vagy több építésvezetőségénél, üzemrészénél már át is tértek a minőségi bérezésre. Ennek lényege, hogy a különböző szabváa lakosság téli ellátására. A fogyasztási szövetkezetek 574 vagon árut tárolnak. A gazdálkodás színvonalában és eredményességében is indokolatlanuL nagyok a szövetkezetek közötti különbségek. Ez fejeződik ki az eredménytervek 85 és 124 százalékos teljesítésében. E napirend vitájában is többen fejtették ki véleményüket. Sárosi Béla, a Szolnok és Vidéke Áfész elnöke az áfészek beruházási gondjairól szólt többek között. Balogh Lukács, a szolnoki Fáy András Lakásépítő Szövetkezet, Tóth Sándor, az Alsó jászsági Takarékszövetkezet munkájáról beszélt. fővárosban, tehát ennek megfelelően kell bővíteni a helyi árualapokat. A fogyasztási szövetkezetek részei az egész magyar társadalomnak. Éppen ezért szorgalmazniok kell a munkásszövetkezetek — más- szóval munkás szekció — létrehozását, — mondta a megyei pártbizottság első titkára. A munkásszövetkezetek új Színt vihetnek az egész szövetkezeti mozgalomba, ezért most ebben az irányban kell az áfészeknek kifejteni tagszervező tevékenységüket. Az áfészek a megyében múltjukhoz híven eredményesen tevékenykednek, — fejtette ki Andrikó Miklós. A gyengébbeknek fel kell zárkózniuk a jó szövetkezetekhez, és ehhez a megyei szövetség nyújtson hathatós segítséget. A nagy különbségeknek, amelyek ma egyes szövetkezetek között fennállnak, meg kell szűnniük, mert minden településen jogosan kíván a lakosság jó ellátást, színvonalas szolgáltatást. A továbbiakban arról beszélt, hogy nagy vizsgájuk volt az áfészeknek az idén a friss zöldség-gyümölcs felvásárlása. Eredményesen tettek eleget e feladatuknak is, mégis vannak olyan tapasztalatok, amelyekből a nyok, technológiai előírások és műszaki normák alapján munkafázisonként minősítik a terméket, a munkát, s e minőségi osztályozástól függően növelik vagy csökkentik a keresetet. A vállalatok többsége az első osztályú munkáért az alapkereset 10—20 szákövetkeztetést le kell vonni. Első az. hogy ez a jövőben sem lesz kampánymunka, módszeresen, az eddigieknél gazdaságosabban kell megoldaniuk az áfészeknek ezt a feladatot. Egyetlen elv van: a megtermelt értéket meg kell menteni, semmit nem szabad veszni hagyni. Ám az idei felvásárlási munka csak „főpróba” volt, mert az „előadások” ezután következnek: a megtermelt értékek felvásárlásában — mentésében •— mindenkinek részt kell vennie, ezt minden szövetkezeti dolgozótól meg kell követelni. És még sok a gond is: nincs elég hűtőház, tárolóhelyiség, szakember, göngyöleg. Az sem engedhető meg, hogy a szerződésileg lekötött áru 71,8 százalékát négy szövetkezet vásárolja fel. A felvásárlásban minden szövetkezetnek egyaránt részt kell vennie. A takarékszövetkezetekről szólva elismeréssel nyugtázta a megyei pártbizottság első titkára tevékenységüket. Ugyanakkor kifejtette, hogy a mezőgazdasági hitelfolyósítások arányain változtatni szükséges. „Legyenek a termelést segítő kohók” —mondotta, értve ezalatt, hogy ne várják a takarékszövetkezetek, amíg valaki hitelért folyamodik, hanem maguk is szorgalmazzák, hogy minél többen vegyék azt igénybe háztáji gazdaságuk fejlesztésére. Ésszerű, jó kapcsolatok A lakásszövetkezetek még nem tekintenek vissza nagy múltra, de a gyakorlatot a munkában meg kell szerezniük — hangsúlyozta Andrikó Miklós. Meg kell tanulni- ok beruházni, vagyis, hogy gyorsabban építtessék fel a lakásokat. Végezetül kifejtette, hogy mind a beszámoló, mind a vitában elhangzottak nagyon hasznosak voltak. Felhívta a figyelmet arra, hogy legyenek ésszerű, jó kapcsolatok az áfészek és a MÉSZÖV között. A fogyasztási szövetkezetek küldöttközgyűlése Szentesi László zárszavával ért véget. V. V. zalékáig terjedhető prémiumot fizet, A legmagasabb prémiumot azért a munkáért kaphatják, amely a kedvezőtlen feltételek ellenére is elsőosztályú. Hasonló elvek alapján prémiumot kaphat az a dolgozó is, aki harmadosztályú feltételek ellenére másodosztályú munkát végzett, tehát javította a minőséget. Az előzetes feltételek minősítésével azonos kategóriájú munka esetén teljes keresetet kap a dolgozó, s ha rontott a minőségen, akkor annak arányában 20—25 százalékot is elérhet a levonás. O A francia sportszer- gyártó vállalattal kötött termelési szerződés csak az első, igaz mennyiségileg még ma is a legjelentősebb lépés volt a valutabevételek növelésének új útján. A sok nehézséget megszüntető együttműködésekből azóta már több született. A TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat tevékeny közreműködésével a Tisza Cipőgyárnak sikerült kooperációs szerződést kötnie az angol Richmond, az amerikai Lamax és a holland Bata céggel. A három új szerződés azonban némileg különbözik a legelsőtől. A „háromágú” — a „Tiszát”, a TANNIMPEX-et és a tőkés partnert összefogó — kapcsolatok legfontosabb célja az, hogy gyorsítsa a martfűi lábbelik betörését a piacra. A külföldi forgalmazást végző vállalatok vásárlóik igényeit jól ismerik, ezért igen hasznos tanácsokat adhatnak a gyártónak. Közösen dolgozzák ki az angliai, amerikai eladásra szánt modelleket. A szoros kapcsolat azért is előnyös, mert a partnerek állandóan a „piacon vannak”, a változásokról értesítik a Tisza Cipőgyárat. Érdekükben áll, hiszen az alkalmazkodástól profitjuk függ. A magyar külkereskedelmi vállalat értékes piaci információkkal, a lehetséges vevőkör megismertetésével járul hozzá az együttműködés sikeréhez. Nehéz választások Divatszakma — jórészt ez a kifejezés magyarázza meg, hogy a martfűiek külkereskedelmi forgalmának 80 százalékát kooperációs szerződések, háromágú kereskedelmi kapcsolaok keretében bonyolítják le. Ha arra gondolunk, hogy egy- egy terméket először meg kell ismertetni a fogyasztóval, eladni csak azután lehet, és figyelembe vesszük, hogy Martfűn évente ötszáz, ötszázötvenféle lábbelit készítenek, amelyeknek kétharmada legalább 3 évenként kicserélődik, akkor könnyen belátható: rugalmasság, megbízható piaci információk nélkül a Tisza Cipőgyár visszavonulhatna a világpiacról. Márpedig a bennmaradás sőt a terjeszkedés a célja. Ehhez pedig megfelelő termékek kellenek. Olyanok, amelyek a sorozatgyártásra beállt üzemben gazdaságosan készíthetők, amelyeket az igényes nyugati piacokon megvesznek. A gyár vezetői előtt például, amikor az* USA piacára nyíló, idővel szétfeszíthető rést keresték, nyilvánvaló volt, hogy nem próbálkozhatnak akármilyen divatáruval. Férfi divatcipőikkel az olasz és spanyol vállalatok uralkodnak, ott igen olcsón szállítanak Amerikába. Ráadásul olyan cipőt kellett választani, amelyik a Tisza Cipőgyár technológiai adottságaival beruházás, speciális berendezések nélkül nagy sorozatban készíthető. És mert evés közben jön meg az étvágy: évekig ne menjen ki a divatból, sokáig eladható legyen. Az amerikai forgalmazó a magyar külkereskedelmi vállalat és a gyártók megbeszélései után a St. Moritz márkájú női csizma mellett döntöttek. Az új termék elkészítése semmi gondot nem okozhatott az üzemnek. A végeredmény: a csizma megnyerte a szigorú amerikaiak tetszését: az üzlet jó előkészítése utón jövőre 290 ezer pár szállítására kötöttek szerződést. Egy fogás sok haszna Mint a példa is bizonyítja a megfelelő termék kiválasztása nagyon fontos. A jó választás azonban nemcsak a sokáig tartó és beruházás nélküli gyártás előnyével kecsegtet. Gyakran a fejlődést megakadályozni látszó nehézségek szüntethetők meg a termékszerkezet módosításával. Mindenki által ismert dolog: Magyarországon manapság igen nehéz új munkást a gépek mellé állítani, a gazdasági egyensúly fenntartása érdekében pedig a beruházásokkal is takarékoskodnia kell minden vállalatnak. E két dologgal első látásra úgy látszik kibékíthetetlen ellentmondásban van egy harmadik: növelni kellene az ország kivitelét mind szocialista, mind tőkés országokba úgy, hogy a hazai fogyasztás se szenvedjen hiányt. Az ellentmondás Martfűn is sok fejtörést okozott. Aztán bizonyították, hogy a bonyolult helyzetben is van mit tenni: újfajta lábbeliket kell gyártani. A holland Bata céggel kötött együttműködés eredményeként például jövőre minden munkavédelmi előírást kielégítő biztonsági munkáscipők gyártását és exportálását kezdik meg a martfűiek. Bakancsot eddig is adtak el, egy év múlva azonban az export felét már a korszerű munkacipő adja, 1978-ban pedig egyáltalán nem készítenek már a korszerűtlen lábbeliből. Az új munkavédelmi cipőből sem gyártanak többet, új munkásokra, gépekre nincs szükség. Csak értékesebb árut adnak el, így már jövőre 800 ezer dollár plusz bevételhez jutnak. Az előbbi példa jellemző, ám jelentősége szinte eltörpül a jövő változásai mellett. A gyár vezetői a tervek szerint az év végén szerződést írnak alá. miszerint teljesen megszüntetik a tornacipő gyártását és „kihelyezik” Vietnamba. A martfűiek átadják a terméket és a technológiát, a Ti- sza-parti gyárban felszabaduló embereket és gépeket értékesebb, valutáért eladható áruk készítésére állítják át. Hasonlóra készülnek Indiában is. A távoli országban mór évek óta jó kapcsolatai vannak a cipőgyárnak. Kezdetben a lábbelikhez szükséges bőrt vásárolták onnan, később a cipőfelsőrészek kiszabását is elvégezte az indiai partner. Ma mindkét fél szeretné továbbfejleszteni az együttműködést: a magyar vállalat vezetősége azt tervezi, hogy a munkaigényes felsőrészkészítést Indiában végezteti el. Az ötéves terv végéig szeretnék is céljukat megvalósítani, és újabb erőket felszabadítani a „valutatermelésre”. A cikk elején a Tisza Cipőgyár külkereskedelmi sikereit magyarázó fogások megismertetését ígértük az olvasónak és eddig alig beszéltünk a szocialista országokkal folytatott kereskedelemről. Pedig ez legalább olyan fontos, minta konvertibilis valutát hozó. A „megkülönböztetést” talán csak az indokolja, hogy az évek óta tartó kapcsolatok miatt a jól ismert piacon kevesebb gondjuk van a cipőgyáriaknak, mint a most fejlődő nyugati kapcsolataiknál. Persze az eddigiek nem jelentik azt, hogy a vállalatnak semmilyen nehézséggel nem kell, nem kellett az utóbbi években megküzdenie, ha baráti országokba szállított. Sőt, néhány éve itt is megbolydult az élet. A vásárlók ezekben az országokban is egyre többet adnak a divatra. A vállalat megrendelői ennek megfelelően igényesebb, változatosabb árukat kértek. Megszűnt az a világ, amikor a Szovjetuniónak egy év alatt egymillió kétszázezer párat is eladhattak egy-egy modellből. Ebben a helyzetben nyilvánvaló volt, hogy mindent meg kell tenni a szocialista országokba irányuló export korábbi előnyeinek megőrzésére. Változást sürgetett az is, hogy a szabályozó rendszer módosításai miatt a baráti országoknak eladott áruk nyereségét csak a termelési költségek folyamatos csökkentésével őrizhették meg. A jövedelmezőség megtartását segítő tartalékok évről évre fogytak, szerződéses kötelezettségeit viszont teljesítenie kellett a vállalatnak. Élénk keleti piac Most is a termékváltás segített. A szovjet megrendelőknek az itthon már megkedvelt textilcipőket ajánlották megvételre. A martfűiek arra számítottak, hogy a divatos. tömegfogyasztásra készült lábbelikkel részben visszahozhatják a „régi szép időket”: gazdaságosan gyártható meny- nyiséget rendelnek tőlük. Nem is tévedtek. Az NDK ma már kizárólag textilcipőt rendel Martfűről (évente 500 ezer párat), a Szovjetunió az idén 800 ezer párat vásárolt meg. Sikerült megállítani a jövedelmezőség romlását is, hiszen az új lábbeli több nyereséget hoz, mint a bőrcipő. V. Szász József KÖVETKEZIK: Segít és fékez a hazai ipar Hazánkban egyedül a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat újítja lel a mezőgazdasági erőgépek motorjait. Bár munkájukat az időnkénti alkatrészhiány és a bőséges típusválaszték is nehezíti, ebben az évben mintegy 200 millió forintért végzik ezt a munkát. A jobb munkakörülmények megteremtésére most készült el a forgattyús tengelyeket felújító műhely, amelyet még ebben az évben korszerű mosószalag követ majd. Piacok, termékek, adottságok
