Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

1977. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 | Mélyépítési műtárgyok, nagyméretű betonszerkezetek aeélvázát készítik Bánhalmán az állami gazdaság vasszevkezeti lakatosai: jelenleg a telekhalmi hativadéktelep vasbetonszerelésén dolgoznak. A termelőszövetkezetekben Javult a belső ellenőrzés Több mint egy éve, hogy a jászberényi járási-városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálatot tartott a járás néhány termelőszövetkezetében. Arra kerestek választ, hogy a gaz­daságok hogyan segítik és hasznosítják az ellenőrző bi­zottságok, a belső ellenőrök munkáját, milyen az ellenőr­zéssel foglalkozók szakmai felkészültsége. A vizsgálat akkor több hiá­nyosságot állapított meg. — Például: akadályozza az el­lenőrzési munka hatékonysá­gát az ellenőrző bizottságok tagjainak túl magas életko­ra, hiányos képzettsége. A NEB a vizsgálat után felhív­ta a termelőszövetkezetek fi­gyelmét a hiányosságok meg­szüntetésére. Mi történt az­óta? Ezt összegezték a népi ellenőrök egy, a közelmúlt­ban lezajlott utóvizsgálatuk­ban. Általános megállapítás: megváltozott az ellenőrző bi­zottságok tagjainak életkori összetétele, javult felkészült­ségük. A NEB javaslatára sor került az ellenőrző bizottsá­gok kiegészítésére. Rendsze­resek lettek a jól előkészí­tett vizsgálatok, a tapasztala­tokról feljegyzéseket készíte­nek, szorgalmazzák a hibák megszüntetését szolgáló in­tézkedéseket. Ugyanakkar megállapítot­ták, hogy nem sikerült rend­szeressé és hatékonnyá ten­ni a függetlenített belső el­lenőrök munkáját. A vizsgált hat tsz közül három gazda­ságban dolgozik belső ellen­őr, de mindegyik kapcsolt munkakörben látja el fel­adatát. Nehezíti munkájukat, hogy többször az ellenőrzési tevékenységgel össze nem egyeztethető feladatot olda­nak meg. A népi ellenőrök a terme­lőszövetkezetekben meghono­sodott három ellenőrzési tí­pust — a vezetők, a belső ellenőrök és az ellenőrző bi­zottság munkáját — vizsgál­ták. A vezető állású dolgozók rendszeresen tartanak ellen­őrzéseket, a vizsgálatról be­számolnak a felettes veze­tőknek, szükség esetén kez­deményezik a felelősségrevo- nást. Nagyobb vizsgálatok előtt a feladatokat pontosan meghatározó, személyekre szóló munkatervet készíte­nek. A NEB azzal a megállapí­tással, hogy az alapvizsgála­tok óta javult a tsz-ekben a belső ellenőrzés, a követke­zőket javasolja: továbbra is szorgalmazni kell az ellenőr­ző bizottságok „fiatalítását”, a megfelelő szakemberek bel­ső ellenőrkénti foglalkozta­tását. Kevesebb, de hatéko­nyabb — a tsz érdekeit job­ban képviselő — vizsgálato­kat tervezzenek. — Illés — Kunmadarason Észt kolhoz küldöttsége Tegnap, a kunmadara- si Kossuth Termelőszö­vetkezet meghívására a megyébe érkezett egy háromtagú észt mező- gazdasági küldöttség. A delegációt Esper Pruuly, a Polva Kolhoz pártbi­zottságának titkára ve­zeti, tagjai: Johannes Üts, a kolhoz elnöke és Ilme Naruskof, az állat- tenyésztési ágazat irányí- , tója. A vendégeket Szol­nokon Sári Mihály, a TESZÖV elnöke tájékoz­tatta a megye mezőgaz­dasági nagyüzemeiről, majd városnéző sétára indultak a kunmadarasi tsz vezetőinek társaságá­ban. Ma Kunmadarasra utaz­nak az észt vendégek. A községben Doma Ferenc, a községi pártbizottság titkára és Benke Pál ta­nácselnök fogadja. Dél­után ellátogatnak a ti­szafüredi KUNTEJ vál­lalathoz, majd az Alu- míniumárugyárba. A de­legációt fogadja Mándi Sándor, az MSZMP Ti­szafüredi járási bizott­ságának első titkára is. A jászkiséri Lenin Tsz- ben a könyvelőket, a belső ellenőröket, a közgazdászo­kat és a bérszámfejtőket összefogó Kállai Éva Szocia­lista Brigádnak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére tett vállalásaiban fon­tos helyen szerepel a pon­tos adatszolgáltatás, a határ­idők betartása, a jó készlet­gazdálkodás. — Milyen szerepük van a termelőszövetkezet gazdál­kodásában a szocialista bri­gádoknak? — Közös gazdaságunkban, ahol szinte mindenki brigád­ban dolgozik, meghatározó szerepe van a munkaverseny­nek — válaszol Zsámbéri Jó- zsefné, a Kállai Éva brigád vezetője. — A tervezéskor, a feladatok meghatározásakor vezetőségünk számít a bri­gádok munkájára, mert tud­ja: itt mindenki becsülettel teljesíti azt, amit vállal, és amit elvárnak tőle. Negy­ventagú brigádunk a meg­alakulást követő évek alatt kiérdemelte a zöldkoszorús jelvényt, a bronz oklevelet. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést három, a MÉM dicsérő oklevelét kettő, a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója jelvényt pedig huszonöt brigádtag kapta meg. — Hogyan érték el ezeket az eredményeket? — Jó szervezéssel, jó mun­kával. Hogy mindez együtt legyen, többek között gyors és pontos adatszolgáltatásra van szükség. Nem mindegy, hogy a pótalkatrészt a gép­műhely mikor kapja meg, hogy a vegyszerraktár üre­sen várja-e a növényvédőt vagy sem. és az sem mellé­kes. hogV elfekvőkészletek kötik-e le a téesz anyagi erejét. A megbízható adatszolgál­tatáson alapuló készletgaz- dálkolás eredménye, hogy szövetkezetünknek az idén eddig 10 millió forinttal ke­vesebb ügyviteli hitelre volt szüksége, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ez több mint félmillió forint kamat­megtakarítást jelent. Gazda­ságunk munkaerő-gondok­kal küzd" sok alkalmi mun­kást foglalkoztat. Ezeknek a bérét soronkívül hetenként számfejtjük és fizetjük ki, így tudjuk itt tartani őket. A munkaidőkiesést azzal csökkenti brigádunk, hogy elintézi a távoli munkahe­lyeken dolgozó téesztagok adó-, szociális és egyéb, sok utánjárást igénylő ügyeit. — Jó kollektíva a miénk, régóta dolgozunk együtt, többen vagyunk olyanok, akiknek egy vagy két éve hiányzik ahhoz, hogy a téesz alapítói között tartsák szá­mon. Szívesen szórakozunk együtt, és közösen veszünk részt olyan hasznos akciók­ban, mint a kukoricatörés vagy a répaszedés. A nehéz mérlegkészítés után pedig maguk a brigádtagok java­solják: szervezzünk valami­lyen „pihentető” határmun­kát. — Illés — A foglalkoztatáspolitika és a munkaerőgazdálkodás a fi­gyelem közéopontjában áll, ugyanis a munkaerőhiány ál­talánossá vált, és egyre job­ban nehezíti a gazdaságilag hatékony, illetve a társadal­milag szükséges fejlesztése­ket, valamint a meglévő ka­pacitások jobb kihasználását. Ma a gazdasági fejlődés egyik fő kérdése, hogyan tudjuk a munka termelékenységét és a foglalkoztatás hatékonysá­gát a korábbinál jóval gyor­sabb ütemben növelni. E kérdésre kíván feleletet adni a megyei tanács mun­kaügyi osztályának 15 éves időszakra szóló távlati mun­kaerőprognózisa. Az előrejelzés viszonylag szűk munkaerő utánpótlás­sal számolhatott, melyről — ismereteink, illetve már a je­lenlegi gyakorlat szerint — megállapítható, hogy az igé­nyeket nem fogja fedezni. Tekintettel arra, hogy terme­lési feladataink állandóan nőnek, a legkézenfekvőbb tartalékhoz, a termelékeny­ség és a munkaszervezés lé­nyeges javításához kell nyúl­nunk, és ily módon pótolni a munkaerőhiányt. E tartalé­kok mértéke, kiaknázásának mikéntje vitatott ugyan, egy azonban tény; ez a jövő útja, éspedig az egyetlen lehetsé­ges út. Ezért szükséges, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az ebben rejlő lehetősége­ket. Munkaerő és munkaidő A termelékenység színvo­nalát — mint az közismert —: számos tényező befolyásol­ja, így például a technikai, a szakképzettségi, a munka- szervezési elemek, továbbá a termelési feltételeket biztosí­tó infrastruktúra fejlettsége, a nemzetközi munkamegosz­tás foka, az értékesítési lehe­tőségek, de ezek nem külön- külön, hanem egymással szo­ros kölcsönhatásban érvénye­sülnek. E tényezők szétvá­lasztása s az egyes elemek hatásának számszerű megha­tározása meglehetősen bo­nyolult és nagy körültekin­tést igényel. Mégis érdemes megkísérelni néhány ténye­zőt számszerűen kifejezni és ily módon mutatni, melyek azok a főbb területek, ame­lyeken saját erőből gyorsan lehet segíteni, illetve javí­tani. Mindig megdöbbenti az embert, amikor arról hall vagy olvas, hogv például az iparban a munka termelé­kenysége, a fejlettebb orszá­gok színvonalának, átlago­san legfeljebb a felét éri el, de ez vonatkozik lényegében a mezőgazdaságra is. Előre kell bocsátani, hogy a munka termelékenységé­nek növelésében az utóbbi években számottevő ered­ményt értünk el, de a ked­vező tendenciák általánossá tétele még rendkívüli erőfe­szítéseket igényel, különösen ha figyelembe vesszük, hogy országos átlagban az ipari termelés bővítése kizárólag a termelékenység javulásából származik, míg megyénkben ez már nem jellemző. A munka termelékenysé­ge javításának sok összete­vője közül mindenekelőtt a munkaidőalap kihasználásá­ról kell szólni, s ennek ke­retében részletesen rámutat­ni arra. hogy milyen a nagy­ságrendje, és melyek az okai a munkaidő kiesésnek? Részben utalni kell az úgy­nevezett belső munkaerő­tartalékra, illetve annak nagyságára is. Megyénkben az egésznapos hiányzásokat figyelembe vé­ve: a munkarend szerint a fizikai foglalkozásúak által teljesíthető munkanapoknak a szocialista iparban 1976- ban 87,1 százalékát, — a szo­cialista építőiparban J975- ben pedig csak 86,2 százalé­kát használták fel. Az iparban 1972 és 1975 között romlott, de 1976 évben már javult a munkaerő ki­használása. Az országos át­lagnál viszont minden évben jobb volt e mutatónk; me­lyet feltehetően a megye iparszerkezete is jelentősen befolyásolt. Az építőiparra csak 1975-ig áll rendelkezés­re adat, mely szerint a mun­kaidő kihasználása önmagá­hoz viszonyítva romlott, de ez is jobb volt az országos­nál. Figyelemre méltó, hogy az iparban 1975-ről 1976-ra, a különböző szigorítások hatá­sára, csökkent a betegség miatt kiesett, úgynevezett táppénzes napok aránya, ugyanakkor növekedett a fi­zetett szabadság, valamint az engedélyezett de nem fize­tett hiányzások, és az úgy­nevezett „egyéb” egésznapos kiesések száma, mely főként üzemzavar, anyaghiány miatt következett be. Nem volna érdektelen kutatni ennek a tendenciának az okát, hi­szen amit a táppénzfegyelem megszilárdításával sikerült javítani, azt más területen lerontották. Számítások ké­szültek arra vonatkozóan is, hogy a rendelkezésre álló munkaidőalapból mekkora az a rész, mely a törvényesen járó szabadságokon túl esett ki. Az eredmény kissé meg­hökkentő, ugyanis: — a megye szocialista ipa­rából naponta átlagosan 2500 fizikai foglalkozású hiányzik, s ez megfelel például a Szol­nok megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat létszámá­nak; — a megye szocialista épí­tőiparából naponta — átla­gosan 380-an maradnak tá­vol. mely a foglalkoztatott létszám 6,2 százaléka. A termelési érték kiesése az iparban egy év alatt el­érte az 1,7 milliárd forintot, mely azonos a Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat termelésével. Az építőiparban ez a kiesés 88 millió forint volt. Munkanormák A megyei tanács prognó­zisa szerint a megye 15 év alatt csupán 8 ezer tényle­gesen új munkaerővel szá­mol, — a többi csak a nyug­díjazás és egyéb kiesések miatti pótlás — és íme en­nek egy jelentős hányada már az előzőkből adva van. A belső tartalékok közül is ki kell emelni a munkanor­mák helyzetét. Egy 1976-os országos fel­mérés szerint — a kormány- határozatok ellenére — a teljesítménykövetelmények, munkanormák színvonala, megállapításuk gyakorlata, a munkaidőalap felhasználása elmarad attól a szinttől, amit az V. ötéves terv célkitűzé­sei igényelnek. Rendkívül alacsony a munkanormák szerint dolgozók aránya, s a hosszú idő óta tartó vissza­fejlődési folyamat az 1974. évi határozat óta sem állt meg. így például 1976 no­vemberében az állami ipar­ban foglalkoztatott munká­soknak országosan csak 36 százaléka dolgozott munka­normán alapuló teljesítmény­bérben. Szolnok megye állami ipa­rában — 1974. májusi adatok szerint — a munkások 43 szá­zaléka kapott munkanormá­kon alapuló teljesítménybért. Ez az arány azonban 1977. májusában a fizikai állo­mánycsoportban már csak 39 százalék volt. A munkanormák alapján teljesített órák aránya vala­mivel magasabb, mint a lét- számarány, de ez is csökke­nő tendenciát mutat, ugyanis az elmúlt 3 év alatt 3 száza­lékponttal lett kevesebb, A laza normák és ebből következően a magas telje­sítményszázalékok arra utal­nak, hogy a vállalatok gyak­ran nem gondoskodnak a normák folyamatos karban­tartásáról, korszerűsítéséről. A műszaki és a munkaszer­vezési intézkedéseknek pedig együtt kellene járniuk a nor­mák felülvizsgálatával, a normarendezéssel. Egyes vállalatok — az egyre erősödő látszólagos munkaerőhiány miatt — a laza normák tudomásul véte­lével biztosítanak magasabb kereseti lehetőséget dolgozó­iknak. Ezenkívül akadályozza a normák szigorítását a dolgo­zók teljesítményvisszatartó magatartása is. A vállalatok többségénél a dolgozók nagy része rendsze­resen 110 százalék felett tel­jesít, holott a folyamatosan karbantartott normákat átla­gosan 5—10 százalékkal le­hetne csak túlteljesíteni. Még egy másik jelentős tartalékról is meg kell em­lékezni, éspedig a termelés közismert ütemtelenségéről, mely nem csupán az egyes negyedévek, hónapok, illet­ve dekádok között tapasztal­ható, hanem az egyes mun­kanapok folyamán is. Leg­egyszerűbb a villamosenergia felhasználásának jelentős időbeli ingadozása mutat rá arra, hogy például milyen vontatott a műszakkezdés, mennyivel korábban hagyják abba “a munkát a munkaidő befejezése előtt. Több üzem­ben vizsgálták ezt a tényt is, és hatékony intézkedéseket tesznek a lazaságok felszá­molására. Tudás, szakértelem A termelékenység színvo­nalát befolyásoló tényezők között az iskolázottságról, a szakképzettségről is szólni kell. Az embernek — mint munkaerőnek — a tudását az oktatás és szakképzés, a gya­korlati munka, valamint az önképzés és a szervezett fel­nőttképzés együttesen alakít­ják ki. Az ily módon szerzett potenciális tudásnak jól, sze­rencsésen kell találkoznia a munkahely igényeivel. A régi jelszót kell tehát számszerű­en és következetesen alkal­mazni: „Megfelelő embert a megfelelő helyre”. Az eddigi erőfeszítések es tagadhatatlan nagy eredmé­nyek ellenére a megye la­kosságának iskolázottsági színvonala jóval alacsonyabb mint az országos. De nem­csak az országos átlagtól, hanem a környező alföldi megyéktől is le vagyunk ma­radva — Szabolcs megye ki­vételével. _ Kirívóan kicsi — az utolsó népszámlálás adatai szerint — a felsőfokú vég­zettségű szakembereink szá­ma illetve aránya: például ezer foglalkoztatottra a szo­cialista iparban a megyében 19.6 felsőfokú végzettségű szakember jut, országosan 311 _ a szocialista építő­i parban a megyében 17,0 — országosan 44,3. Ezer hektar mezőgazdasági területre a megyében 1,9 — országosan 2.6 felsőfokú mezőgazdasági szakember van. Ehhez nem szükséges különösebb kom­mentár, amikor a tudomá­nyos-technikai forradalom megvalósításán dolgozunk. A munkaerő pótlására, a sok rejtett tartalék feltárá­sára nem lehet általános re­ceptet adni. ugyanis az el­méletben felsorakoztatott sok „szabad” munkaerő tényleges munkábaállításáért üzemen­ként, műhelyenként és dol­gozónként a legkülönféle módon kell megküzdeni. A kitartó, türelmes munka és nem utolsó sorban követke­zetesebb jogi szabályozás együttesen oldhatja meg munkaerőgondjainkat. Dr. Lukács Pál A JÖVŐ ÚTJA A MUNKASZERVEZÉS ÉS A TERMELÉKENYSÉG FOKOZÁSA n pontos adatszolgáltatás nélkülözhetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom