Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
1977. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ki mint vet... Nagyító alatt a törökszentmiklósi gazdaságok A gabonafélék, s köztük a búza, a legkönnyebben termesztő növényekhez tartoznak. Az időről időre megújuló fajták között általában akad néhány olyan, amely mind hozamával, mind pedig minőségi mutatóival megüti a kívánt szintet, a növény trágyázása, vetése, vegyszerezése, betakarítása szinte emberi kéz érintése nélkül történik. A felsorolt és a még érvként elővehető előnyök azonban csak általában jellemzőek, ha közelebbről vizsgálódunk, kiderül, hogy ez a sokszor, és oly méltatlanul egyszerűnek tartott munka is mennyire bonyolult. Elővetemény, talajadottság Az összehasonlíthatóság végett hasonló adottságokkal rendelkező üzemeket választottunk — legalábbis a Béke és a Tiszatáj Termelőszövetkezet, valamint a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság egy valamiben közös: mindhárman ugyanazon város határában gazdálkodnak. Hogy ezzel együtt menynyi mindenben különböznek, az rögtön az első kérdésnél kiderült, ugyanis valameny- nyien más-más vetésszerkezet szerint termelnek, és a búzát adó terület nagysága is lényegesen eltér egymástól. A Béke Tsz a 4 ezer hektár kalászos talajelőkészítése előtt a földművelés szempontjából kétféle előve- teményt takarít be: az egyik után elég a tárcsás magágykészítés, ~a másiknál szántani kell. A napraforgó, a len, a silókukorica vagy a borsó után kerülő búza az ő földjeiken nem kíván mélyművelést, — így itt a költségek is alacsonyak, hektáronként nem haladják meg az 5—600 forintot. Viszont, ha kalászos előzi meg a kenyérgabonát, akokr minden esetben szántaniuk kell, é$ ennek az ára még a jobb talajokon is hektáronként 800 forint, a kötöt- tebb szikesedésre hajlamos földeken p^dig már 1200 forintba került egy hektár művelése. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban eleve más a helyzet. Mivei az üzem fő növényei a hibridkukorica, a lucerna, valamint a cukorrépa, és a földjeik is kötötteb- foek, itt a 2 ezer hektár búza .alá minden esetben szántani kell. Az előbb felsorolt növények egyúttal azt is jelzik, hogy a búza a legritkább esetben kerülhet jó elővetemény után, mint amilyen például az első kaszálás után feltört lucerna. Nehezíti a helyzetet, hogy a gazdaság vetőmag szaporítással foglalkozik, s ha valahol követelmény, hogy a mag „beéredett”, állandóan feketére munkált, gyomoktól és kártevőktől megtisztított talajba jusson, akkor itt különösen az. Nem véletlen tehát, hogy a költség a korábbi gazdaságban említett legmagasabbnál, hektáronként 1200 forintnál kezdődik. A gépek szerepe A Tiszatáj Tsz ugyan nem vetőmag szaporító gazdaság, de az egy hektárra jutó 1400 forintos talajművelési költséget mégis van mivel indokolni. A 2600 hektár búzát itt napraforgó, szója, lucerna, cukorrépa, kukorica és kalászos előzheti meg. A jó elővéteménynek számító növények aránya tíz százalék alatt van, a talajadottságok is gyengébbek, Nem elég, hogy a földek 60 százaléka kötött, még belvíz is gyakorta nehezíti a munkát. Így azon sincs csodálkozni való, hogy a „perctalajok” művelése, időjárástól függően, kerülhet akár 1800 forintba is hektáronként, de alatta maradhat az 1200-nak is. A költségek változásában azonban mindezeken túl, természetesen jelentős szerep jut a gépeknek is. Az új, nagy teljesítményű berendezések ugyan jóval drágábbak, mint a hagyományosak, a fenntartásuk is sokkal többe kerül, de az általuk hozott előnyök szinte megfizethetetlenek. Amíg egy MTZ 20 hektárt megtárcsáz, addig egy K—700-as, három ember munkáját egyedül helyettesítve, 50—60 hektár földet forgat meg. S mivel az üzemek főképp a későn a lekerülő elővetemények — mint például a kukorica, cukorrépa — betakarítása után állandó versenyben vannak az idővel, a gyorsaság létszükséglet. S bár a Tiszatáj Tsz önköltség számítását, éppen az előbbiek miatt nem általánosíthatjuk, az is mutat valamit, hogy ebben a gazdaságban az úgynevezett kisgépek 260, a nagy berendezések, mint amilyen a John Deere traktor, 185 forintért művelnek meg egy normálhektárt. A műtrágya még nem elég A talajmunkát a tápanyag- visszapótlás követi. A gazdaságok szinte valamennyien laboratóriumi eredmények alapján műtrágyáznak, de attól függően, hogy milyen régen készült a vizsgálat, nagyon változatos képet kaphatunk. A kiszórt mennyiséget ezentúl a vásárolható 'műtrágya minősége, ára, az üzem anyagi helyzete is lényegesen befolyásolja, úgy hogy a termelők ennek a tényezőnek se korlátlan urai. A Béke Tsz-ben például 300 kiló vegyes hatóanyag jut egy hektár búzára, a költség így 1400 forint. Az állami gazdaságban ezer forinttal drágább a hektáronkénti 420 kiló tápanyag, s ez egyúttal azt is jelzi, hogy ebben az üzemben nemcsak több, hanem esetenként jobb műtrágyát is használnak, mint az előző tsz-ben. A Tiszatáj a Béke Termelőszövetkezettel egy szinten van, ők 300—320 kiló vegyes hatóanyagot juttatnak ki a kenyérgabona alá, hektáronként 1500 forintért. Ez bizonyos mértékig már elővetíti a várható termésátlagokat is, de a talajerővisszapótlás témája ér any- nyit, hogy elidőzzünk mellette még egy keveset. A termelők általános panasza; hogy kevés a jó, úgynevezett komplex műtrágya, feltétlenül figyelmet érdemel. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi mellék munkát ad a kiszóráson kívül a tápanyag-visszajuttatás lévén, hogy ez, az amúgy se olcsó tevékenységet tovább drágítja, Arról nem is beszélve, .hogy az előbb említett műtrágyaféleség általában külföldről származik, s így méginkább sürgetőbb a hazai gyártás jobb megszervezése. Felkerül-e a korona? Amennyire elfogadott dolog a talajerő-visszapótlás olyannyira gyerekcipőben jár a vetés előtti talajfertőtlenítés. Ha a búza kalászost követ, akkor még csak-csak de egyéb növényeknél inkább elhanyagolhatónak, mint fontosnak tartják a szakemberek. Az általunk vizsgált három üzem közül az állami gazdaságban a legjobb a helyzet, itt a terület 40—50 százaléka kap fertőtlenítést — hektáronként 280 forintért, tehát nem túl magas összegért. Ez viszont végeredményben náluk szükség- szerű is, hiszen a kártevők, a kórokozók legtöbb gondot a vetőmag szaporító gazdaság számára jelenthetik. A másik két üzemben is van ta- lajfertőtlenítés, a kártevő vizsgálat nyomán, vagy ha búza búzát követ a vetésforgóban, de hogy ezen a téren bőven akad javítanivalójuk azt maguk a szakemberek is elismerték... Ha az eddig említett munkákat befejezték a gazdaságok, akkor következhet a vetés, amely felteheti az őszre a koronát, de akár el is ronthat mindent. Braun Ágoston (Folytatjuk) Együttműködés Hz árucsere-forgalom bővítéséért Tegnap Budapesten befejeződött a magyar—jugoszláv műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság 18. ülésszaka, amelyet Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, illetve Srbovan Jón, a vajdasági Kereskedelmi kamara elnöke vezetett. Megállapították, hogy a legutóbbi tanácskozás óta tizenhárom fejlesztési témában alakult ki együttműködés a két ország intézetei és vállalatai között. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter tegnap hazaérkezett a KGST tagországok belkereskedelmi miniszteri tanácskozó testületének szófiai üléséről. Az ülésen megvitatták a lakosság jobb, választékosabb ellátását szolgáló javaslatokat. A forgalom bővítése érdekében egyebek között megállapodtak a kölcsönös tájékoztatás — kiállítások, árubemutatók stb. — javításában, az áruházak közötti együttműködés fejlesztésében, a határmenti területek közötti árucsere, növelésében. A tanácskozáson egyeztették a kereskedelmi gépek, berendezések fejlesztésére vonatkozó elgondolásokat, s ennek keretében technikai, technológiai normákat hagytak jóv§. Módosított normák, növekvő termelés Munkaszervezés, új beruházások a mezőtúri Tégla és Cserépipari Vállalatnál Növelik az állományt, legelőt telepítenek A juhtenyésztés fejlesztése Jászárokszálláson, a nagyközség két termelőszövetkezetének egyesülését követő esztendőben 1976-ban, 60 hektár legelő telepítésével kezdődött. Ezt követte az 1200 férőhelyes juhhodály építése a Kossuth Tsz-ben. A 4 millió forint költséggel épült létesítmény az idén készült el. Az ötödik ötéves terv elején a tsz juhállománya 1200 anyajuh volt. Számát a tervidőszak végére 2 ezer 500-ra növelik. A mostani magyar fésűsmerinó fajtát 1980. végére a német húsmerinó váltja fel. A fajtacsere célja: a gyapjú minőségének megtartása mellett növelni a húshozamot, előállítani a külföldön legjobban keresett minőséget, továbbfejleszteni az exportigényeket kielégítő báránytenyésztést. A juhállomány növeléséhez, a tenyésztés korszerűsítéséhez további beruházások szükségesek. Készül a 800 férőhelyes ellető juhhodály kiviteli terve. A 4 millió forintos beruházást 1978. elején kezdi el a tsz építőrészlege. Folytatják a legelőtelepítést. Jövőre újabb 100 hektár szikes földet újítanak fel. Ezzel teremtenek kedvező feltételeket a juh- és növen- dékmarha-állomány legeltetéséhez, a takarmányellátás javításához. A fejlesztéssel gazdaságosabbá válik a juhtenyésztés. A tsz eddig évente 1600—1700 pecsenyebárányt exportált, s mintegy 600 bárányt tartott vissza az állomány pótlására. Az export 2 millió, a gyapjúértékesítés 1 millió forint árbevételt hozott a gazdaságnak. A tervek megvalósításával ez a mennyiség és az értékesítésből származó bevétel kétszeresére növekszik. A Téqla és Cserépipari ------------------ Vállalat dolgozói a termelési mutatók szerint várhatóan sikeresen zárják az idei esztendőt. Időarányosan 1,4 millió forinttal túlteljesítették a tervet, noha a létszám az el- képzelttől hatveneggyel kevesebb. Köszönhető ez az átadott, és a kellő szakértelemmel használt új létesítményeknek, s a szocialista brigádok teljesített vállalásainak. A téglagyárak többségében két-három műszakban dolgoznak. A nyersáru készítők és a kemencéik, valamint a mesterséges szárító üzemek munkásai mind váltott műszakban termelnek. Az idén az év második felében mintegy 1,6 millió forintot tesz ki a műszakpótlék értéke, jövőre eléri a hárommillió forintot. A vállalatnál a bérszínvonal 1977-ben hat százalékkal növekszik, az átlagbér is meghaladja a 36 ezer forintot. (Érdemes ösz- szehasonlítani az 1971-es értékkel, a szolnoki vállalatnál — a jelenlegi jogelődnél — a dolgozók átlagbére 25 ezer 814 forint volt). Legjobban, az akkori időkhöz hasonlóan most is nehéz fizikai munkát végzők keresnek. Megkülönböztetetten jobb például a „besorolásuk” azoknak, akik a téglát kézzel rakodják, — naponta több tonnányit — az úgynevezett elszedőknek, a be- és kihordóknak. Sajnos megtaláljuk őket a legmodernebb gyárakban is, még itt sem tudták teljesen kiküszöbölni minden technológiai fázisban a kézi munkát. Ezeken a munkahelyen az egészségügyi követelményeknek megfelelően alakítják ki a normákat. A vállalat munkaügyi osztályának alkalmazottai állandóan ifgyelemmel kísérik a teljesítménykövetelményeket, s új beruházások megvalósítása, munkaszervezési intézkedések bevezetése után módosítják azokat. Tíz évvel ezelőtt tröszti szinten is kidolgozták a tégla és cserépgyártás munkanormáit. A munkahelyi körülményeket, a tennivalókat, a szállítási utakat számításba véve még ma is ezek a normák érvényesek. (Egy részük kiváltképp azok, amelyek a nehéz fizikai munkával kapcsolatosak, ma még alig-alig teljesíthetők. Kevés a 16—20 évvel ezelőttiekhez hasonló nagy erejű kihordó vagy rakodó.) A „normakarbantartás” módszerei között találjuk a munkanap-fényképezésit, amellyel meghatározott időpontokban megvizsgálják: ki milyen erőkifejtéssel dolgozik. Az abonyi téglagyárban módosították a technológiát, így változtattak a teljesítménykövetelményeken is. Példaként említhetjük a haj- dúszoboszlói gyárat, ahol 12 százalékkal növekedtek a normák. Átadták ugyanis az új agyagtárolót, tavaly év végén már üzemelt az új présház, s az alagútkemen- ce. A létesítmények munkába vonásával nőtt a termelés, nem maradhattak ré^ giék a teljesítményelőírások sem. Tiszafüreden a helyi téglagyárban nem a termelésnövekedés, hanem a minőség javítása miatt változtak a normák. Új agyagbányát nyitottak, s mellette szabadtéri nyersanyagtárolót építettek. (A tárolókban álló agyag miatt jobb lesz a téglák minősége.) Az előkészítési folyamat megváltozott, módosult a technológia, átalakították tehát a teljesítménykövetelményeket is. A vállalat karcagi------------------ gyárában b efejeződött a rekonstrukció. A régi gyártási viszonyok közepette óránként 1130 hat centiméteres válaszfalat kellett például elkészíteni. A felújítás befejeztével az óránkénti követelmény megnőtt 370-nel. A vállalat műszaki szakemberei szerint, az új létesítmények adottságait nézve ez kevés. Ha elsajátítják, begyakorolják a mozdulatokat a munkások, az előírt minőséget tartva a teljesítmény még tovább növelhető. H. J. Lerakodás Munkásőrök a volán mögött 0 martfűi Növényolajgyár terv szerinti, időarányos építéséhez jelentős segítséget nyújtottak tegnap á Volán 7-es számú Vállalat munkásőrei. Az építők már napokkal ezelőtt hozzáfoghattak volna a silótorony tetejére tervezett csúszózsaluzással készülő víztároló építéséhez, ha lett volna elegendő építőanyag. A Volán szállító kapacitásának nagy részét azonban jelenleg is leköti a cukorrépabetakarítás — így a sóderfuvarozás akadozott. Mindezt figyelembe véve a Volán jogosítvánnyal rendelkező munkásőrei vállalást tettek, hogy kommunista műszakban Szolnokról Martfűre szállítják a szükséges sódert. Tegnap reggel huszonhat munkásőr ült a gépkocsik, s a rakodógépek volánjához — többen szabadságukból szakítottak erre időt —. hogy 1200 tonna sódert szállítsanak a martfűi építkezésre. Napi keresetüket a vállalat munkáslakás-építési alapja részére ajánlották fel. Egy cigarettaszünet
