Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 9. Puttonyosok és szedők az állami gazdaságban J ászberény híres homokhatárában, a Ne- szürben jártunk a héten. Szüretelnek a Jászsági Állami Gazdaság földjein és a kisgazdaságokban is; több mint ezer hektáron érett be a szőlő, a jóminőségű borok nedve. Reggelizik a család Préselés a szőlőskertben és nagyteljesítményű géppel az állami gazdaságban Nagy Zsolt képriportja Az állami gazdaságnak az Erősáramú Szakközépiskola diákjai is segítettek Mentesítve | A . . . I szét a girUgy futnak begurba I_______________| utcácskák a nagyközség főteréről, mint öregember szeme szögletéből a ráncok. Behálózzák Árokszállást, az itt mélyebben ott magasabban vezető kátyús utak, hepe-hupás járdák. A házak? Újak, gangosak, meg régiek, de tisztán, takarosán tartottak. A hervadozó rózsák, petúniák, meg a száradó sárguló bokrok, levelek csalhatatlan hírnökei a télnek. „Elmúlt a nyár, mint a mi fiatalságunk” — mondta Görbe néni, amikor kikísért a kapuajtóig. Emlékekben mérhetetlenül gazdagok az idős kommunisták. Nemcsak családos gyerekeik egykori apró csínytevése, kedveskedése, vagy a mindennapi kenyérért vállalt nehéz robot, cselédeskedés, küzdelem emléke elevenedik fel időnként, amikor lámpagyújtás előtt elüldögélve beszélgetnek a konyhai hencse- ren. özvegy Görbe Bálintnénak a sok-sok kommunista plakát, röpcédula jut eszébe, amelyeket éjszaka, titkon kiragasztott az utcákon, meg szegény ura; aki tizenkilen- ces kommunista volt és amikor már csak tolókocsiban tudott „járni”, betegen is az elvtársak közé* kívánkozott. Balogh Ignác a Tanácsköztársaság születésére gondol, amelynek védelmére beállt vöröskatonának. Csömör János? De szívesen beszél arról, hogy 1945-ben, a „Juci- kocsmájának” egyik helyiségében megalakították a kommunista pártot. Az elsők között volt, akik 1956-ban fegyvert fogtak a munkáshatalom védelmére. Idős Méri Lajos sokszor felemlegeti azt az időt, amikor Árokszálláson is fölosztották a kevéske földet, és ő mint a földigénylő bizottság titkára árkus papírokra körmölgetett. Mezei Józsefnénak az ötlik fel legtöbbször a múlt ködéből, amikor agitálni járt a tanyákra, hogy új, addig ismeretlen útra lépjenek a földhöz jutta- tottak. Mérhetetlenül gazdagok emlékekben, s mégis úgy érzik magukra maradtak. A gyerekeink látogatnak, jók hozzánk. — Az elvtársaink nagyon hiányoznak — mondták. — A közösség ... Idős korukra, betegségükre tekintettel ugyanis mentesítették őket minden aktív pártmunka — taggyűlésen való részvétel, a pártoktatás, a különböző megbízatások, feladatok — kötelezettségei alól. Balogh Ignác: „Csak néha köszönnek be az egykori harcostársak, persze ők is megöregedtek már. Azért jó lenne többször találkozni velük, megtudni tőlük, mi van a községben, hogyan fejlődik tovább?” Mezei Józsefné: „A bizalmi elhozza a tagsági bélyeget és viszontlátásra. Nincs ideje szót váltani:” Csömör János: „Idegesítő az öregség négy fal között. Legalább néha elpolitizálgathat- na valahol az ember...” Méri Lajos: „Van nyugdíjunk. nekem is, a feleségemnek is. megélünk belőle. Jár az újság, van tévénk, rádiónk. Mégis jó lenne össze- iönni a régiekkel, megtudni, hogy egv-egv új párthatározatot hogyan kell érteni, mert csak megfordulunk mi az Vándorkiállítás a Szovjetunióról Szovjet-Ukrajna képekben címmel fotókiállítást kapott a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ a Szovjet Kultúra és Tudomány Házától. A kiállítást a jövő héten az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál tekinthetik meg a dolgozók. Szintén a megyei művelődési központ szervezésében Szovjet tájak és emberek. A Szovjet Baltikum és Képek a Szovjetunióról című fotókiállítá-' sok „járják” a megye művelődési házait. emberek között és hogyan győzzük meg őket, ha magunk sem ismerjük az új feladatokat.” Görbe Bálintné: „Nyáron még csak elballagok a taggyűlésekre, de ilyenkor már korán sötétedik .-.. Nem látok jól, bizonytalanok a lépéseim. Ha valaki pártfogásába venne, elkísérne a pártházba ...” Jászárokszálláson a területi pártalapszervezet száztizenhárom tagja közül negyvenet mentesítettek az aktív pártmunkától. Megbecsülés ez, amit elődeink iránt tanúsítunk. Ám jelentheti-e, hogy magukra is hagyjuk őket? — Erre egyértelmű a válasz: nem! — válaszolta határozottan Horváth Mihály, (maga is nyugdíjas) a területi pártalapszervezet vezetőségének tagja. Az,ő pártfeladata, hogy törődjön a mentesített elvtársakkal. — Évente húsz—huszonöt idős elvtársat tudok meglátogatni. Beszélgetek velük a helyzetükről, a gondjaikról. Tudom, ez nem sok, de én sem vagyok már fiatal, többre nem tudok vállalkozni. — Nem gondoltak még arra, hogy aktívacsoportot hozzanak létre a magukat jól bíró nyugdíjasokból, vagy a fiatalokból, akik megosztanák önnel ezt a feladatot? — Már kértem az elvtársakat, hogy segítsenek, de aktívacsoportra nem gondoltunk. Nem is mindenki alkalmas ilyen pártfeladatra. Igen, ehhez fokozott türelemre, mások iránt érzett nagyobb megértésre, szeretetre van szükség. Idős korban érzékenyebbek az emberek, s ha ráadásul betegeskednek is, hajlamosak arra, hogy mint a gyermek, legtöbbet a maguk bajáról beszéljenek. Másként ítéljenek meg dolgokat mint az egészséges fiatalok, akiknek nincsenek személyes élményeik az illegalitás éveiből, s a felszabadulást követő időszakból sem. — Aktívacsoport? Meg lehetne próbálni. Mert montf- hatja, hogy többet kellene tenniük a bizalmiaknak, de ezt sem állíthatjuk egyértelműen. A bizalmiak egy része nyugdíjas. Sokan betegeskednek közülük is, s már maguk sem rendelkeznek olyan ismeretekkel mint azok, akik dolgoznak. A munkásemberek amikor lehúzzák munkahelyükön a nyolc órát,‘rendszerint még ott is kapnak pluszfeladatot, a bizalmi teendőkre csak este jut idejük, őket viszont a család várja. Magamról tudom: az öregek azt szeretnék, ha egy-két órácskát elbeszélgetnének velük, de erre egyszerűen nincs idejük azoknak, akik dolgoznak. — Talán ha létrehoznák az idős kommunisták klubját a pártszékházukban. — Ezt meg lehetne próbálni. Autó is van a nagyközségben sok. Téesznek, gyárnak, ipari szövetkezetnek, még a pártaktivisták közül is nem egynek. Be lehetne hozni az öregeket a klubba, aztán a találkozó után hazavinni ... egy határjárást autóval, hogy lássák hogyan gyarapodik a szövetkezet, amelyet még ők is segítettek Befejező szakaszához érkezett az a társadalmi munkaakció, amelyhez Jászfény- szarun a lakosság, az üzemek, az intézmények dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére csatlakoztak. Az akció résztvevői vállalták, hogy a minden évben megismétlődő, a fejlesztési tervek megvalósítását segítő munkákon kívül az idén újabb 700 ezer forint értékű társadalmi munkával járula kezdet kezdetén. Aki bírja a kocsikázást, azt messzebbre is el lehetne vinni egyszer egy évben, mondjuk Budapestre. „Meg kellene szervezni” — mondta Horváth Mihály. — Megpróbálhatjuk — bólintott az ötletre Lengyel Sándor, a területi pártalapszervezet titkára. Fiatal ember, tele jó akarattal, jó indulattal, de tudja jól, ez nem elég. — Küszködünk a saját helyzetünkkel is. Mert kik a tagjai a mi területi pártalap- szervezetünknek? A nyugdíjasok, köztük a mentesített elvtársak és azok, akik kisebb munkahelyeken dolgoznak, s nincs náluk önálló alapszervezet. Szinte ahány ember, annyi érdeklődési kör. Megtalálni azokat a taggyűlési témákat, amelyek mindenkit egyaránt érdekelnek nem könnyű, sokszor lehetetlen is. És talán ott kellett volna kezdenem, hogyha egy ember nyugdíjba megy, nem szívesen jelentkezik át területi alapszervezetbe, hisz az idegen a számára és úgy érzi, végleg minden szálat elszakított ... Nyugdíjba kerülésük, az átjelentkezésük után óriási űrt éreznek maguk mögött, amit a legnagyobb igyekezettel sem tudunk teljesen betölteni, csak a hiányérzetük mérséklésére vállalkozhatunk. Tudom, a pártmunka alól felmentett elvtársainkhoz is el kellene juttatnunk mindent, amit a dolgozó kommunisták megkapnak pártszervezetüktől: a naprakész információt, hisz ők is el akarnak igazodni az ország, a világ dolgaiban. De hogyan csináljuk? Sokszor tanácstalanok vagyunk. nehézségét jellemzi, hogy tavaly két idős elvtárs kilépési szándékát jelentette be a területi pártalapszervezethez, mondván: a párttagsággal járó követelményeknek nem tudnak eleget tenni, mentesítettek meg nem akarnak lenni. Tősér Gyula, a nagyközségi pártbizottság titkára is fiatal ember. Amikor tapasztalataimat elébe tártam, ezt mondta: — Tudom, hogy élőbbé kell tennünk kapcsolatainkat idős elvtársainkkal. Keresnünk kell ehhez az újabb és újabb módszereket. Lehetne például a pártcsoportülése- ket egy-egy öreg kommunista lakásán tartani. Már a vendégvárás is örömöt szerezve nekik. Megemlékezni a születésnapokról, a különböző ünnepekről, erre is van lehetőség. Egy kis udvariasság, mindjárt könnyebb lenne elviselni a ma kínzónak, nyomasztónak érzett magányos- „ ságot. Éreznék azt, amit mi valamennyien tudunk és vallunk:* nem feledkeztünk el róluk, számítunk tanácsaikra, élettapasztalatukra, bölcsességükre. Girbe-gurba utcákban öreg házak. Nem egyben idős kommunisták laknak. Amikor esteledik ezekben az öreg házakban is kígyóinak a lámpák. Itt villany világít, ott petróleumlámpa pislákol, hívogató fénnyel. Varga Viktória nak hozzá a nagyközség szépítéséhez, fejlődéséhez. Az évforduló tiszteletére tett vállalások teljesítésének az eredménye, * hogy Jász- fényszarun az idén több száz méter járda, vízelvezető árok épült, sáros utcákat fedtek be szilárd burkolattal. Üj kerítést kapott az óvoda, a napközi otthon, felújították a művelődési ház villanyhálózatát. a Kossuth úti óvoda berendezéseit, játékszereit, a sportpálya öltözőibe bevezették a vizet. A községért társadalmi munkával Tervezgettünk 1 feladat Telik a puttony Varázslatos szemek
