Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 9. HÉTFŐ: Megnyílt a brit munkáspárt kongresszusa - Meg­hiúsított puccskísérlet Bangladesben KEDD: Megkezdődött a Legfelsőbb Tanács rendkívüli ülés­szaka Moszkvában - 35 ország nagyköveti szintű ta­lálkozójának nyitánya Belgrádban - Terrorcselekmé­nyek Olaszországban SZERDA: Tárgyalások a Közel-Keletről New Yorkban és Was­hingtonban CSÜTÖRTÖK: A politikai tisztogatás folytatására szólították fel Kínában a „négyek bandája" letartóztatásának első évfordulóján - Nyolcszázezer ember tüntetett Madridban PÉNTEK: Törvénybe iktatták az új szovjet alkotmányt - Púja Frigyes felszólalása az ENSZ közgyűlés általános poli­tikai vitájában - Lezárult az első tanácskozási hét Belgrádban Spanyolország újabb fon­tos lépést tett az egyébként minden bizonnyal még soká­ig ható francoista örökség felszámolásának útján: a madridi kormányzat és a ka­talán politikusok közötti so­rozatos tárgyalások eredmé­nyeként helyreállították a déleurópai országban Kataló- nia önrendelkezését. A meg­egyezés értelmében újra mű­ködhet a több évszázados múltra visszatekintő katalán politikai intézmény, a Gene- ralitat. A Generalitat elnöke a mindeddig száműzetésben élő Josep Tarradellas lesz. A katalán autonómia hely­reállítása kétségtelenül nagy eredmény. A tartomány lakói és politikai képviselők hosz- szú évszázadokon át küzdöt­tek több-kevesebb sikerrel az önrendelkezésért. 1932-ben a köztársaság a legszélesebb végrehajtó jogkörrel ruházta fel a Generálhatót, de a fa­siszta diktatúra hatalomra jutásakor Franco eltörölte a katalán autonómiát. Most a liberalizálási folyamat része­ként — a katalánok újra él­hetnek autonóm jogaikkal. Nem hagyható azonban fi­gyelmen kívül, hogy Suarez kormányfőt nem csupán a li­beralizálás óhaja vezérelte a katalán játszmába. A tarto­mányban a júniusi parlamen­ti választásokon egyértelmű baloldali fölény mutatkozott meg. A kormányfő és a 78 éves konzervatív Tarradellas megyegyezése éppen azon alapult, hogy a befolyásos balodalt háttérbe szorítsák. Ezért az agg politikus kormá­nyában „apolitikus” technok­raták kerültek túlsúlyba. A katalán játszma persze még korántsem lefutott. Az mindenesetre biztos, hogy hatással lesz a baszk tarto­mányok követelte autonómia ügyére is. Ez utóbbival is összefüggésbe hozható a spa­nyol parlamenti pártok meg­egyezése az új amnesztia tör­vényjavaslatban, amely lehe­tővé teszi a nemzeti megbé­kélés meggyorsítását, egyben a gyakran szeparatistának minősített és elítélt baszk hazafiak felmentését is. A nemzeti megbékélés persze korántsem jelent osztálybé­két : Madridban csütörtökön több mint 800 ezren tüntet­tek — a szakszervezet felhí­vására — a tömeges munka- nélküliség, az infláció ellen. A szubkontinens kulcsor­szágában, Indiában hétfőn hivatali visszaélések vádjá­val letartóztatták Indára Gandhi volt miniszterelnö­köt. Később azonban bírói döntés nyomán szabadlábra helyezték. Ám egy, a hétvé­gén érkezett jelentés arról adott hírt, hogy a jelenlegi kormányzat változatlanul ke­resi Gandhi asszony perbe fogásának módozatait. Ha figyelembe vesszük, hogy a kormányzó DzsanaTá párt éppen azzal nyerhetett a parlamenti választásokon, hogy a demokrácia helyreál­lítását ígérte, meglepőnek tűnhet ez a kísérlet. De csak látszatra. Az Indára Gandhi elleni kampány felszítását a Dzsanata jobbszárnya kez­deményezte: a cél nyilván­valóan az, hogy az előző kormányzat politikájának kárhoztatásával kíséreljék megerősíteni pozícióikat. "A jobboldal törekvéseit más is jellemzi, így például a ko­rábban sem túl következete­sen végrehajtott földreform megsemmisítése, az állami szektor háttérbe szorítása. A kormányzat nem tudott úr­rá lenni az infláción és nö­vekszik a munkanélküliek amúgyis milliókban mérhe­tő száma. Az indiai fejlemények nyilvánvalóan hatnak a tér­ség többi országában is, pél­dául Bangladesben. Itt — mint a hét elején kitudó­dott — katonai puccskísér­letet hiúsítottak meg. A hi­vatalos közlés szerint a lá­zadók a néhai Mudzsibur Rahrnan hívei voltak. Ez az ország tulajdonképpen két éve puccsok és ellenpuccsok hálójában vergődik, miköz­ben egy lépéssel sem jutott előbbre irdatlan gondjainak felszámolásában. A túlolda­lon, vagyis Pakisztánban — képletesen szólva — a júli­usban hatalomra került ka­tonáknak nem nagyon aka­ródzik visszaadni a hatalmat a polgári politikusoknak. Az október 18-ra kitűzött vá­lasztást bizonytalan időre el­halasztották és ehelyett a korábbi kormányfő Bhutto perét igyekeznek előkészí­teni. A volt miniszterelnök ellentmondásos politikai fi­gura, de ellenfeleivel szem­ben a gazdasági és társadal­mi haladást testesítette meg. Politikai ellenlábasai főként szélsőséges muzul­mánok, többségükben őskon- zervatívok. A katonai kor­mányzat döntései nekik ked­veznek és pontosan beleil'- leszkednek a dél-ázsiai jobb­oldali hullámba. Zalai István U LEMP KB plénuma A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 9. plénumán, amely pén­teken kezdte meg munkáját, Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára előterjesztette a Po­litikai Bizottságnak „A gaz­dálkodás nagyobb hatékony­ságért és a dolgozók szükség­leteinek jobb kielégítéséért” címet viselő beszámolóját. A beszámolót ismertetve, Edward Gierek azt a javas­latot terjesztette elő, hogy a jövő év januárjára hívják össze a Lengyel Egyesült Munkáspárt második orszá­gos értekezletét. A pártérte­kezleten — mondotta — a Politikai Bizottság részlete­sen beszámol a hetedik párt- kongresszus határozatai, megvalósításának jelenlegi helyzetéről és az 1978—1980- as évek fő feladatairól. BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa táviratban üdvözölte V. V. Kuznyeco- vot, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének első helyettesévé választása alkalmából. BEJRÜT A libanoni hadsereg pa­rancsnoksága mintegy 1500 főből álló csapattestet állí­tott fel, amely tűzszüneti megállapodás alapján a jobboldali keresztény, illetve a palesztin erők dél-libanoni állásai között létrehozandó, ütközőzónában fog szolga^ latot teljesíteni — közöltek tegnap bejrúti hivatalos for­rásból. BONN A nyugatnémet közvéle­mény a Liberation című pá­rizsi lap és az SDA svájci hírügynökség révén tegnap értesült arról, hogy több mint kéthetes szünet után is­mét jelentkeztek Hanns Mar­tin Schleyer elrablói. Túszuk levélben sürgette a nyugat­német kormányt, hogy mi­előbb döntsön a terroristák követeléseiről. MADRID A spanyolországi Guerni­cában tegnap terroristák meggyilkolták Augusto Guil- lermo Unceta-Barrenecheaf, Vizcaya baszk tartomány parlamentjének elnökét. Éle­tét vesztette a politikus két testőre is, többen pedig sú­lyosan megsebesültek. I SZOVJETUNIÓ ŰJ RLlPTllRVÉNYE Programadó dokumentum A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsa pénteken egy­hangúlag jóváhagyta a Szov­jetunió új, sorrendben ne­gyedik alkotmányát. Akár­csak a négy hónapon át tartó össznépi vita, az ország leg­felsőbb törvényhozó testüle­tének tanácskozása is ország­világ színe előtt zajlott le. Szimbolikus jelentőségű, hogy az új alkotmányt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak küszöbén fogadták el. S ha meggondoljuk, ez nem csupán a két döntő fontos­ságú esemény közötti időbeli egybeesés. Az összefüggés sokkal mélyebb értelmű és tartalmi vonatkozású. Az új alaptörvényt olvasva megál­lapíthatjuk, hogy az a szov­jet állam hat évtizedes fej­lődésének legalapvetőbb eredményeit foglalja magá­ban. Arról tanúskodik, hogy a forradalom által megirde- tétt eszmék, s velük együtt a lenini útmutatások valóra válnak. Az alaptörvény felöleli a társadalom életének vala­mennyi vonatkozását, össze­gezi a Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági ta­pasztalatait, tükrözi azokat a mélyreható változásokat, amelyek a legutóbbi negyven esztendőben, az előző alkot­mány megszövegezése óta az élet minden területén bekö­vetkeztek. Egyik fontos jel­lemvonása, hogy a szocializ­mus és a kommunizmus Le­nin által megfogalmazott alaptörvényeihez való hűség tekintetében a hagyományo­kat követi ugyan, részletei­ben viszont számos ponton eltér a régi alkotmánytól. Az egyik legalapvetőbb kü­lönbség az első részben ta­lálható. Ebben megállapítást nyert, hogy a szovjet állam össznépi állam, amely a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség, továbbá a Szovjetunió minden nemze­tének és nemzetiségének az akaratát, érdekeit fejezi ki. Ebben a szocialista társada­lom fejlődésének egy maga­sabb foka jut kifejezésre, ami azonban még nem azonos a kommunizmussal — hangsú­lyozta előadói beszédében az SZKP KB főtitkára. Különös hangsúlyt kapott mind , az országos vitában, mind a Legfelsőbb Tanács ülésén, következésképpen az új alkotmányban is a szocia­lista demokrácia további szé­lesítése, az állampolgárok jo­gaival foglalkozó fejezet. Az e kérdéscsoportról folyó vita, s annak nyomán az új alkot­mány idevágó megfogalmazá­sai már csak azért is nagy érdeklődést váltottak ki vi­lágszerte, mert az utóbbi időben a nyugati sajtóban vég nélkül vita zajlott az em­beri jogokról, s azoknak állí­tólagos szovjetunióbeli meg­sértéséről. Ezekre a vádasko­dásokra adott frappáns fele­letet az új alaptörvény, amely tükrözi a szocializmus viszo­nyai között megvalósuló ál­lampolgári jogok egész gaz­dagságát. Formainak tűnő, mégis fontos körülmény, hogy a Szovjetunió új alaptörvénye egy nagy kollektíva által végzett sokéves megfe­szített munka gyümölcse. A Legfelsőbb Tanács által lét­rehozott alkotmánybizottság­ban tapasztalt párt- és ál­lami vezetők, a munkásosz­tály és a kolhozparasztsáfe legjobbjai, nemzetközi hírű jogászok foglaltak helyet. A munka tizenöt évig tartott, s a tervezetet két alkalommal tárgyalta meg az SZKP Köz­ponti Bizottsága, négy hóna­pig folyt az a vita, amelyben 140 millió ember, az ország felnőtt lakosságának négy­ötöde vett részt. Az úh alaptörvény termé­szetesen nemcsak az elért eredményeket rögzíti, vázolja az elkövetkező időszak prog­ramját is, amikor kimondja, hogy a fejlett szocialista tár­sadalom egy viszonylag hosz- szantartó szakasz a kapitaliz­mustól a kommunizmusig ve­zető úton. A Szovjetunió né­pe a mai szocialista valóság feladatainak megoldása köz­ben fokozatosan lép át a hol­napba, — a kommunista tár­sadalomba. AZ ALKOTMÁNY nemzet­közi jelentősége felbecsülhe­tetlen. példaképül szolgálhat a világ valamennyi országá­nak. Azt példázza, hogy megvalósítható a kizsákmá­nyolásmentes társadalom, az emberek közötti teljes jog- egyenlőség, fajra és nemre való tekintet nélkül. Ugyan­akkor bizonyítékokat szolgál­tat arra nézve is, hogy a szov­jet állam az országok és né­pek közötti békés együttmű­ködés aktív támogatója, hi­szen az új szovjet alkotmány nemcsak megtilt mindenféle háborús propagandát, hanem az állami politika rangjára emeli a békéért és a bizton­ságért, az emberiség jobb jö­vőjéért folyó küzdelmet, erő­sítve az újabb, pusztító há­ború elhárításáért küzdő százmilliók reménységét. OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT tlO.) Kunyhó a réten J ermeljanov fegyvergyári mun­kás így emlékezik Lenin ille­galitásba vonulásának első napjaira: „Felkeresett Szof elvtárs, és közölte, a Központi Bizottság en­gem bízott meg, hogy rejtsem el Vlagyimir Iljics Lenint és Grigorij Jevgenyevics Zinovjevet. Megbeszél­tük, hogy a Sztogonov híd köze­lében találkozunk. Ott akartam meg­várni Sztálin elvtársat, akit Zinov- jev és Lenin bérkocsin követ majd... Egy idő múlva megjelent Sztálin, majd csukott kocsiban Lenin és Zi- novjev... Razliv állomásig utaz­tunk. Ott már éreztük, hogy a leg­nagyobb veszélyen túljutottunk. Né­hány perc múlva elértünk az első búvóhelyre, egy csűr szénapadlá­sára. . „... Biztonságosabb rejtekhelyről kellett gondoskodnunk... Mi lenne, ha Vlagyimir Iljics és Grigorij Jev­genyevics mint aratók átköltözné­nek a rétre?... A rét egy kis tó, a Razliv mögött volt. Vízen körülbelül négy versztányit kellett megtenni, aztán körülbelül még másfél versz­tányit az erdőn keresztül. Itt más légkör uralkodott. Az állandó lako­sok munkások, aratók voltak, 'akik nem szaglásztak a munkásmozgalom elrejtőzött vezetői után. A szénapad­lást más búvóhely váltotta fel. Még kisebb, mint az előző, egy ágakból épített kunyhó, amelynek széna fedte a tetejét. Ezt a kunyhót volta­képpen a forradalom főhadiszállásá­nak lehetett nevezni.. „... Egyre hidegebb lett, gondol­ni kellett arra, hogy hamarosan el­viselhetetlen lesz az ott-tartózkodás. Sotman elvtárs javasolta, hogy Vla­gyimir Iljics költözzék át Finnor­szágba. ..” Gustav Rovio finn forradalmár emlékirataiból: „1917 április elején a munkás­szervezetek engem választottak meg a helsingforsi (Helsinki régi neve. A szerk.) milícia parancsnokává. Később kineveztek a helsingforsi rendőrfőnök helyettesévé, majd... én lettem a rendőrség parancsnoka. A Hagness tér 1. számú házban laktam, egyszoba-konyhás lakásban. Mivel senkise járt hozzám, a fele­ségem pedig éppen falun volt, a legkézenfekvőbbnek és legveszély­telenebbnek találtuk, ha először hozzám szállásoljuk el Lenint. Sot­man még tréfálkozott is: — Havisz- szamegyek Pityerbe, elmondom a mjeinknek, hogy a helsingforsi ren­dőrfőnöknél helyeztem el Lenint. Biztosan nagyot néznek majd...” „... Annak ellenére, hogy már ké­ső volt és éppenhogy megtelepedett az új lakásban, nagy lelki nyuga­lommal leült az asztalhoz, átnézte az orosz lapokat és írni kezdett. Nem tudom, mennyi ideig írt, mert aludtam. Reggel kilenc óra felé keltem fel s odapillantottam az asz­talra. Egy füzet feküdt ott, a követ­kező címmel: Állam és forradalom.” „Lenin megkért, hogy vegyek ne­ki tojást, vajat és más egyebet. Fel­ajánlottam, hogy hozok neki ebédet a szövetkezeti étkezdéből... ő azon­ban kategorikusan visszautasította, mondván, hogy a gázrezsón forral­hat vizet és megfőzheti a tojást, ez neki teljesen elegendő. — Nekem a lapok a legfontosabbak. Ne feled­kezzék meg a lapokról! — mond­ta. ..” Esténként megvártam a pá­lyaudvaron a postavonatot, meg­vettem az összes lapokat és elvittem Leninnek, ö tüstént elolvasta azo­kat és cikkeket írt késő éjszakáig, másnap pedig átadta nekem a cikke­it, hogy juttassam el Pityerbe.. Október elején Leninnek már alig volt maradása. Megírta híres leve­lét a Központi Bizottságnak, immár a hatalom átvételének azonnali szükségességéről. „Kedves elvtársak, az események olyan világosan írják elő feladatunkat, hogy a halogatás határozottan bűn...” „A nálam töl­tött utolsó héten — írja egyik buj- tatója, Juho K. Latukka finn forra­dalmár — Vlagyimir Iljics kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott: az érlelődő eseményekre készült. Október 7-én, szombaton aztán végre megérkezett a Központi Bi­zottság küldötte, a .régóta várt Eino Rahja, hogy Petrográdba vigye Lenint... Elővették a parókát, amely felismerhetetlen finn lelkipásztorrá változtatta... (Amikor Lenin meg­vette a parókát egy színházi fod­rásztól és közölte, hogy hatvanéves­nek szeretne látszani, a derék mes­ter elképed te n meredt rá: — Ugyan, miért öregítené magát kegyed, mi­kor nincs egy ősz hajszála sem...) .. .Délután 2 óra 35 perckor fütyült a vonat. Az októberi forradalom úton volt Oroszország felé.. Ugyanezen a napon Kerenszkij a következő rejtjeles táviratot küldte finnországi főmegbízottjához: „Mint­hogy a kialakult politikai és kato­nai helyzetre való tekintettel a leg­erélyesebben fel kell lépni a bolse- vizmus bomlasztó elvei ellen, kate­gorikusan kérem, tegye meg a leg­határozottabb intézkedéseket.. I gen, az októberi forradalom már úton volt Oroszország felé, de a régi Oroszország még létezett. John Reed írja: „Az Alekszandra színház Meyerhold ren­dezésében felújította Tolsztoj „Ret­tegett Iván halála” című darabját. Emlékszem, ezen az előadáson lát­tam a cári hadapródiskola egy nö­vendékét egyenruhában, aki a fel­vonásközökben felállt és tisztelgett az üres cári páholy előtt, amelyről levették a sasokat... Egyik barátom lánya hisztériás sírógörccsel érkezett haza, mert a kalauznő „elvtársnak” szólította.. Ezekben a napokban a bolsevikok már a felkelés konkrét tervén dol­goztak. Harmat Endre (Következik; „Hol a kivezető út?...”) i Moszkva ünnepli az új alkotmányt. Fényár és tűzijáték a Ku­linyin sugárúton (Telefotá - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom