Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1977. október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mi fáj a betegnek,■■ U szakorvosi ellátás gondjai a kunszentmártoni és a tiszafüredi járásban Aki közelebb ül a tűzhöz, jobban melegszik, mondogatják a tiszafürediek és a kunszentmártoniak szolnoki ismerőseiknek, ha arról esik szó, hogy kinek egyszerűbb szakorvoshoz menni bajával. Szolnokon csak egy ugrás a rendelő, de a megyeszékhelytől hatvan—száz kilométerre már nem ilyen egyértelműen könnyű orvosoltatni. ha például fáj az ember füle. Ti- szaörsről Karcagra, Csépáról pedig Szentesre kell utazni és ha netán egy kismamára mondjuk Mezőhéken tör rá a szülési fájdalom, alighanem Mezőtúron látja meg csemetéjét, de ha a kunszentmártoni járás másik községében, például Tiszakürtön lakik a várandós asszonyka, lehet, hogy gyereknézőben Mostohagyerek a kunszentmártoni járás „ide úgy látszik, nem jutott el az integráció” panaszkodik dr. Jek- kel Magdolna járási főorvos. — Messze vagyunk a központtól, nem nyertünk semmit az összevonással. Kun- szentmárton nem tudja kellően ellátni a járás betegeinek szakrendelését, s Szentesre vagyunk rászorulva. Megtörténik, hogy egyszerűen visszaküldik a betegeket. Állítólag volt megállapodás a szentesi kórházzal, hogy vállalják a beutaltjainkat, de ezt az írást nem láttam. Ha valamire írásbeli megállapodás van, hogyan lehet, hogy csak így visszaküldik a beteget? Nem értem. A kunszentmártoni járás egészségügyi ellátása a megyei tanács kórház-rendelőintézetéhez a tiszafüredié pedig Karcaghoz tartozik. Beszéljenek hát az illetékes' intézmények vezetői. Dr. Csépányi Attila, a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza kórház-rendelőintézet főigazgatója az integrációval kapcsolatos panaszokról szól: — Először is hadd oszlassak el egy félreértést. Szó sincs arról, hogy Kunszent- márton az integráció mostohagyereke. összevonni, integrálni csak azt lehet ami egyszer önálló volt. Kunszent- mártonban jó tíz év óta a megyei rendelőintézet tartott fenn kihelyezett szakrendelést. Az integrációval a megyei rendelőintézet, s nem Kunszentmárton került a megyei kórházhoz. Egyébként véleményem szerint a járási szakrendelés csak nyert ezzel — felszerelést, eszközöket. Olyanokat is, amelyeket nem tudnak használni, ez viszont nem a megyei kórház gondja. Való igaz, hogy a kunszentmártoni fenntartásban levő szakrendelő épülete nem épp a legjobb állapotban van. A villanyhálózat elavult, s ezért például be sem lehet kapcsolni egyes elektromos berendezéseket. Kecskeméten láthatják a rokonok, vagy esetleg Szolnokon. Fogfájással a csépai ember Kunszentmártonba utazik, de ha nem jut be idejében a szakrendelésre, hát visszamegy Csépára, ahol viszont „maszekon” pénzért szabadulhat meg lüktető fogától. Kunszentmártonból azonban Szentesre indul az ideggyógyászati ellátásra szoruló ... Nem sorolom, mert fárasztó. Mondhatnánk egyfelől, hogy lám a bőség zavara (de sok a választási lehetőség), de lehet úgy is kérdezni, nincs itt egy kis kavarodás? Annál is inkább felmerülhet így a kérdés, mert tudjuk: mindkét járásban működik szakrendelés. Miért nem ott látjuk el a betegeket? Tiszafüreden dr. Temesvári Ottó járási főorvos beszél a gondokról. — Utazgatás, betöltetlen szakorvosi állás, a szakrendelőben elavult berendezések, akadozó anyag-, gyógyszerutánpótlás, a szemészeti, sebészeti, fül-, orr-, gégészeti szakrendelés több mint egy éve szünetel és (mint egy refrén:) az integráció itt nem érvényesül. Ha nem „közösló” lenne a járási szakrendelés ügye, többre mennének. Márpedig ez közös. Karcag városi kórháza biztosítja a szakembert, az látja el a rendelőt felszereléssel, de Tiszafüredé a fenntartás költsége, gondja, baja. Miért nem Füred a gazdája teljes egészében? — Kunszentmártonban működött egy 24 ágyas szülőotthon. Alig, hogy átvette a nagyközségi tanácstól, a megyei kórház-rendelőintézet, bezárták. — Három éve, 1974. április 1-ével került hozzánk, viszont rá egy hétre hivatalos végzés adta tudtunkra, hogy életveszélyes. 1974. május 24-ig aládúcolva működtethettük. április 24. után pedig be kellett csukni. Ez tény, s kérdésünket inkább korábbi fenntartójához lehetne címezni: éveken át senkinek nem jutott eszébe, hogy egy tisztességes karban- tatással meghoszabbítsák a nagyon is fontos intézmény életét? Dr. Mikola Zoltán a karcagi városi tanács kórház- rendelőintézet igazgatója és dr. Zsembeli József, az intézet igazgatóhelyettese adott tájékoztatást a tiszafüredi járással kapcsolatos gondokról. Mint elmondották, a tiszafüredi szakrendelésnél legnagyobb gond az orvoshiány. Szemészt, fül-orr-gégészt az előírt óraszámra sem tudtak biztosítani. Annak ellenére sem. hogy látszólag az említett osztályokon szinte teljes az orvoslétszám. Csak éppen kiküldhető orvos nincs. A szemészfőorvos beteg, a rendelést a beosztott segédorvos látja el, a harmadik szemész pedig alig egy hónapja állt munkába.— s még csak három év múlva lesz szakorvos. Gégészetnél hasonló a helyzet: három státuszból kettő van betöltve. A főorvos melett egy szakvizsga előtt álló szakorvosjelölt dolgozik. Értelmetlen lenne kiküldeni a szakorvost 2—3 órára Füredre, hogy aztán saját magához utalja be Karcagra a beteget. A sebészeti szakrendelésre viszont mielőbb megtalálják a megoldást. Főállású sebészorvost kívánnak munkába állítani. A karcagi kórház vezetése meghirdette az állást... A nagyközségi tanács lakást ajánlott fel. Reméljük, lesz eredménye ... A két járás gondjai, ha nem is mindenben azonosak, hasonlóak. Itt a szemészeti, fül-orr-gégészeti, amott a szülészet-nőgyógyászati ellátást hiányolják, s mindkét helyen az utazgatást, a megosztottságot panaszolják. Azt, hogy a járás egy része a járási szakrendelőhöz, ha mégoly foghíjas rendeléssel is, a másik része pedig valamely közelebb eső gyógyító intézményhez tartozik. (Kunmadaras például közvetlenül Karcaghoz, vagy Cibakháza Szoli nokhoz...) Közös nevező Panasz ide, panasz oda, szakorvosi ellátásért még utazgatni kell, s nem lehet minden átmeneti nehézséget az egészségügyi integráció kritikájaként elkönyvelni. Ha a karcagi kórház az utóbbi években egyre eredményesebb szakember-utánpótlási erőfeszítései „beérnek” szükségtelen lesz vészharangot kongatni Tiszafüreden, vagy ha például a jövőre felújítandó szülőotthon elkészül Kunszentmártonban, nem lesz panasz a szülészeti-nőgyógyászati ellátásra. Akkor pedig Szentesen is megszűnik a városi kórház szülészetének jelenleg túlfeszítet munkája — ahol egyébként érvényes együttműködési megállapodás alapján vállalják a kunszentmártoni betegeket. A betegellátás feladata sehol nem szenved csorbát — még akkor sem, ha a megye- székhelytől 60 kilométerről más megyébe — de közelebb kell utazni. Megismételjük: nem lehet minden problémát az új szervezési rendszer „nyakába varrni”, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlat már hibátlan, hogy ez a hatékony rendszer már tökéletesen működik. A fentiekkel kapcsolatos szakellátási kérdések tisztázására tárgyalóasztalhoz kellene ülnie a kórházi intézmények és az illetékes tanácsi egészségügyi szervek vezetőinek, hogy a betegek érdekében közösen javíthassanak a helyzeten, enyhítsék a két járás közös gondjait. Igriczi Zzigmond Integráció mint bűnbak? Elavult rendelő, életveszélyes szülőotthon A törökszentmiklósi 604. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben most folyik az új tanműhely műszaki átadása. Az épületet a képzésben érdekelt vállalatok anyagi segítsége, no meg az iskola tanulóinak társadalmi munkája hozta létre, az építési munkákat a szakmunkástanulók maguk végezték. így érthető, hogy a májusi első kapavágást októberi átadás követte, és ma már a négy új műhelyben is tanulhatnak a tizenhárom szakma tanulói. Képünk az autóvillamossági műszerészek gyakorlati óráján készült Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter: Korszerűbb jogrendszer, szocialista közgondolkodás Az állami és a jogi tevékenység minden láncszemében fontos politikai jelentőséin munka, amely a párt vezetésével valósul meg. Á XI. pártkongresszus határozatában egyértelműen meg- fogalmzódott, hogy az államélet a szocialista jogrendszer további fejlesztése, elengedhetetlen feltétele a fejlett szocialista társadalom felépítsének. A kongresszus után még nagyobb lendületet vett az a nagyarányú jogalkotási munka, amelynek célja a jogrendszer átfogó korszerűsítése. A kormány jóváhagyta az 1975—80. évek jogalkotási tennivalóit tartalmazó tervet, amelyben az államélet fejlesztésével ösz- szefüggő feladatok mellett kiemelten szerepelnek a gazdasági építőmunka, valamint a lakosság szociális, kulturális és egészségügyi ellátásának fejlesztésével kapcsolatos magas szintű jogalkotási teendők. A már megalkotott jogszat- bályok közül csak néhányat említek: a honvédelemről, a kisajátításról, a társadalmi bíróságokról, a közérdekű bejelentésekről és panaszokról, a szövetkezetekről, az emberi környezet védelméről, a közművelődésről rendelkező törvényeket, illetve törvényerejű rendeleteket. ötéves jogalkotási tervünk megvalósításának további menetében most olyan jogszabályok előkészítésével foglalkozunk, mint például az állami vállalatokról szóló Demokratikus A jogalkotási munka, a jogszabályok előkészítése bonyolult, sokrétű tudományos igényű feladat. Nem nélkülözheti a különböző tudományágak és a gyakorlati szakemberek tapasztalatait. De ez még kevés. Tekintettel kell lennie a társadalom fejlődésére, az állampolgárok gondolkodására és építenie kell a dolgozók aktív közreműködésére. Ezek hiányában ugyanis a jogalkotás nem tudná jól követni és kifejezni a fejlődő, változó élet által felvetett igényeket és a társadalmi, gazdasági problémák fékezőjévé válna. Ez a felismerés fogalmazódott meg a XI. pártkongresszus határozatában, amely fontos feladatunkká tette a törvény- alkotás demokratizmusának erőteljes fejlesztését. Az utóbbi években a jogalkotás valóban kilépett a szakemberek és a tervezeteket elfogadó testületek köréből — és össztársadalmi üggyé vált. A közvélemény figyelemmel kíséri állami életünk, a Magyarul és Az viszont tény, hogy az elmúlt években sokat javult a jogszabályok nyelvezete, de hozzá kell termi, hogy még mindig nem eléggé. Inkább csak a magas szintű jogszabályok közérthetők. A nehézkes, bonyolult fogalmazásért elsősorban a jogászokat éri bírálat. Anélkül, hogy a mundér becsületét védeném, állítom: ez nem csupán a jogászokon múlik. Az alacsonyabb szintű szabályok az esetek jelentős részében már annyira szakjellegűek, hogy az adott terület terminológiája már önmagában is nehézkessé teszi a megértésüket. Ha pedig ehhez még hozzájön a jogi szaknyelv, sokak számára valóban érthetetlenül bonyolultakká válnak ezek a jogi rendelkezések. Ezért nemcsak a jogi, hanem az egyes szakterületek nyelvhasználatának magyarosítására is törekedni kell. Sokat foglalkozunk mostanában a jogszabályok stabilitásának kérdéseivel. Az áltörvényjavaslat, amelyet még ebben az évben kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni. 1978-ban tervezzük benyújtani a belkereskedelmi törvényt, az új Büntető törvénykönyvet és az államháztartási törvényt. Előkészítés alatt van az államigazgatási eljárásról szóló törvény korszerűsítése, a külügyi törvény megalkotása, a gazdasági társulások modernizálása, a Munka Törvénykönyvének továbbfejlesztése, az egész állami ellenőrzési rendszerünk átfogó korszerűsítése. Még ebben az ötéves tervben sorra kerül a városépítési törvény, az atomenergiáról szóló, és a szociálpolitika egységes állami irányítását szabályozó törvényerejű rendelet megalkotása is. törvényalkotás jogalkotás, és a jogalkalmazás folyamatát. Elismeri a fejlődést, de jogosan bírálja a fogyatékosságait is. El kell fogadni azt a kritikát, amely szerint a jogszabályok nem mindig egyértelműek és világosak, lehetőséget adnak kibúvókra, a „kiskapuk” kihasználására. A jogszabályok elég nagy száma megnehezíti a jogok és a kötelezettségek megismerését, az önkéntes jogkövetést. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy gyakorta egy-egy szélsőségek esetből kiindulva szabályozunk, holott a valós problémát nem jogi, hanem politikai szervezési, vezetési módszerekkel kellene megoldani: Elég sok gondot okoz a jogrendszerünk áttekinthetősége, különösen egy-egy terület söklépcsős szabályozása esettén. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy még a jogászok is nehezen tudnak eligazodni a jogszabályrengetegben, arról nem is szólva, hogy a különböző szintű szabályok között előforduló ellentmondások bizonytalansághoz vezethetnek. egyszerűbben landóság és a változás dialektikus kapcsolatáról van szó. Itt is kétfrontos harcot kell folytatni. Súlyos hiba lenne a stabilitást abszolutizálni, hiszen akkor az élet elmenne a jogszabályok mellett. A társadalmi és életviszonyokat úgy kell szabályoznunk, hogy a jogi rendelkezések viszonylag sokáig éljenek. Ellenkező esetben jogbizonytalanság keletkezne. Nem új keletűek ezek a gondjaink, s nem is olyanok, amelyeket egy varázspálcával, vagy egy varázsigével v holnapra kiküszöbölhetünk. Újra és újra meg kell küz- denünk velük. Ez vonatkozik a jogalkotásra, s a jogalkalmazásra egyaránt. A jogal- kalmzásról elmondhatjuk, hogy minden területen alapvetően jól tölti be hivatását. A törvényalkalmazók munkáját egyre inkább segíti az a tény, hogy társadalmunkban mind nagyobb teret hódít az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő emberek nagy többségének felfogását fejezi ki. Ezért is tűnnek szembe sokkal élesebben a szocialista elvekkel ellentétes jelenségek és cselekedetek. Ezért teszik szóvá a becsületes emberek, hogy a törvénysértő cselekmények elkövetőivel szemben határozottabban és következetesebben lépjünk fel, mindig és mindenütt szerezzünk érvényt a törvényeknek. Gyakran mi magunk is megütközünk a kirívó törvénysértéseken, visszaéléseken. Nekünk azonban nem elég csak megütközni, önmagunkat csapnánk be, ha nem számolnánk azzal, hogy a bűncselekmények és egyéb jogsértések a mi társadalmunkban sem ritka kivételek. A törvények megsértésével, kijátszásával a társadalmi tulajdonban évente százmilliókra rúgó károkat okoznak. Nagy számban fordulnak elő az állampolgárok életét, testi épségét, személyi tulajdonát sértő, vagy veszélyeztető cselekmények. Növekszik a munka nélkül élő csavargók száma is, akik bűncselekményekből tartják fenn magukat. A törvénysértések forrásai Sokat foglalkozunk a bűn- cselekményeket, törvénysértéseket kiváltó, elősegítő okok kutatásával és elemzésével. Ma már túl vagyunk azon a vulgáris felfogáson, amely szerint minden — vagy majdnem minden — ok a kapitalista környezetre és a kapitalizmus maradványaira vezethető vissza. Kétségtelen, hogy ma még ezek élnek és hatnak. Mellettük azonban vannak olyan körülmények is, amelyek társadalmunk fejlődésével együtt keletkező ellentmondások vizsgálatára, s a megfelelő intézkedések megtételére köteleznek. A falusi lakosság nagy tömege került néhány évtized, alatt a városokba, teljesen más életviszonyok közé, mint amilyenek között addig élt. Az ingázók, a családtól távollevők kapcsolatai meglazultak az otthonnal. A lakáshiány egyik forrása a lakbéruzsorának, a különféle vesztegetéseknek, az üzérkedéseknek. A nagyarányú motorizáció növeli az üzemi és a közúti balesetek számát. A gazdálkodás menetében jelentkező ellentmondások is lehetnek különböző bűncselekmények okai. Például az aktív és passzív vesztegetések, a „kéz kezet mos” elmélet érvényesítése, az anyagszállítás problémái, az ellenőrzés fogyatékosságai, mind-mind olyan tényezők, amelyék megkönnyíthetik a bűncselekmények elkövetését. A bűncselekmények megelőzése, a társadalmi ellentmondások feloldása és meg- • oldása meghaladja a jogalkalmazó szervek erejét és hatáskörét. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a bűnözés és a különféle jogsértések okainak visszaszorításához, megszüntetéséhez társadalmi összefogásra van szükség. A jogalkalmazó szervek kötelezettségeik következetes teljesítésével, a jogi nevelésben való aktív közreműködésükkel tudnak segíteni a bűncselekmények megelőzésében, amellett, hogy fő feladatuk a jogsértések és tetteseinek felderítése, felelősségre vonása, valamint az államigazgatási, a polgári, a gazdasági és a munkaügyi viták törvényes, igazságos elbírálása. * A cikk rövidített változata dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter előadásának, amely október 2l-én a Szolnok megyei Jogásznapon hangzott el.
