Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. októbei/ 27. A belgrádi Száva-palotá- ban, ahol a helsinki záródoi- kumentumot, aláíró 35 állam magasszintű diplomáciai kép­viselői tanácskoznak, megint gyakran esik szó az úgyne­vezett bizalomerősítő intéz­kedésekről. Ez éppenséggel nem is lenne baj, ha vala­mennyi küldöttség — az „európai chartában” megfo­galmazott alapelveket egysé­ges egésznek tekintve — va­lóságos jelentőségének meg­felelően foglalkozna a témá­val. Senki sem tagadja: a politikai klímaváltozást ki­egészítő katonai enyhülésnek az európai földrészen rend­kívüli jelentősége lenne. A megközelítés módjában azon­ban az a fő kérdés, vajon a részt az egész rangjára le­helbe emelni, járulékos in­tézkedéseket elegendőnek tarthatunk-e? Iz eredményesebb ét A bizalmi intézkedésekről szóló helsinki ajánlások sze­rint a fődokumentumot jóvá­hagyó államok javasolták, hogy minden olyan hadgya­korlatot, amelyen legalább 25 ezer katona vesz részt, há­rom héttel korábban előre jelezzék. Attól azonban, hogy mindkét fél egyaránt eleget tett az egyébként fakulta­tív ajánlásoknak, nem csök­kent a Nyugaton szított fegy­verkezési verseny és a kato­nai konfrontáció. Hozzá kell tennünk: nem a Szovjetunió, nem a szocialista országok hibájából. Belgrádban is el­hangzott az a javaslat, ame­lyet a Varsói ^Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek múlt évi ülésén fogal­maztak meg: ne bővítsék to­vább sem a szocialista vé­delmi szervezet, sem pedig a NATO tagállamainak szá­mát, ezenfelül az összeurópai tanácskozáson részt vett ál­lamok nemzetközi szerződés­ben vállaljanak kötelezettsé­get arra, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket. A tö­megpusztító eszközök fél­használásának kölcsönösen elfogadott tilalma minden másnál jobban szolgálná az államok közti bizalom to­vábbi erősítését. Becsületesen teljesíteni A belgrádi találkozó leg­fontosabb feladata, hogy a Helsinki óta eltelt több mint két esztendő tapasztalatai alapján kijelölje a tovább­haladás útját. A jugoszláv fő­városban tárgyaló delegá­cióknak erre kell összponto­sítaniuk figyelmüket, annál is inkább, mert Európában a politikai légkör összességé­ben véve egészségesebb lett. Ez pedig lehetőséget nyújt az államközi kapcsolatok to­vábbi javításához, és a sza­vatolt biztonság sokoldalú intézményesítéséhez Anélkül, hogy a bizalom­erősítő intézkedések tényle­ges szerepét kisebbítenénk, sokkal célravezetőbbnek tart­juk becsületesen teljesíteni mindazt, amit már tervbe vettek. Nem helyes például arról vitatkozni, nem kelle- ne-e módosítani az értesítési kötelezettség alá eső hadgya­korlatok paramétereit. Mint ismeretes, ez a probléma az összeurópai tanácskozás elő­készítésének második genfi szakaszában felesleges nehéz­ségeket okozott. Ezzel kapcsolatban figye­lemreméltó A. Valentyinov- nak, a Szovjetunió külügy­minisztériuma munkatársá­nak megjegyzése: „Ha ezek a hadgyakorlatok — mint mondani szokás — kihívóak, politikai demonstráció jel­legűek, akkor nyilván nem logikus az olyan államok képviselőit oda küldeni, ame­lyekkel szemben a kihívás történt. Mellékvágányon Nyugaton persze voltak és vannak olyan erők, amelyek­től távol áll a Helsinkiben közösen szentesített elvek tiszteletbentartása és érvé­nyesítése a gyakorlati poli­tikában. Ezek az erők bi­zonyára megpróbálják mel­lékvágányra terelni az euró­pai biztonság ügyét A szo­cialista országok diplomatái azonban — és ebben nincse­nek egyedül — arra töre­kednek, hogy becsületes szándékkal, összeegyeztetett ajánlásokkal egyengessék a békés egymás mellett élés és különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének járható útját. Serfőző László „Ismét fölbukkant a ha­lál angyala, Mengele Pa- raguayban él” - adta hi- rűl a napokban a világ­sajtó. A második világ­háború egyik legszeny- nyesebb figurája, a gyil­kolás szolgálatába szegő­dött orvos, az SS eszeve­szett genetikai kísérletiéi­nek végrehajtója még él, s szabadon tevékenykedik. Dr. Josef Mengele, SS-or- vos személye az auschwitzi koncentrációs tábor foglyai számára a nagybetűs Halált jelentette. Amikor a kiéhe­zett, meggyötört foglyok a sokszáz kilométeres út végén a lágerhez érkeztek, a bejá­ratnál makulátlan elegan­ciával állt Mengele. Ö volt az, aki eldöntötte: azonnali, vagy hosszas halál lesz-e az érkező osztályrésze. Lovag­lópálcájának intésével kül­dött százezreket — gyerme­keket, öregeket, nőket és férfiakat — a gázkamrákba. Az ideiglenesen életben ha­gyottak közül választotta ki azokat a gyermekeket, aki­ket barbár kísérleteiben fel­használt. Áldozatainak ez­rei bizonyítják: a náci or­vos laboratóriuma egy sza­dista bűnöző tetthelye volt. Mengele, aki valaha betegek gyógyítására tett esküt, a kü­lönböző nemzetek, férfiak'és nők közvetett és közvetlen hóhéra lett.' Amikor az auschwitzi tá­bort 1944 végén felszabadí­tották. Mengele eltűnt. Iszo­nyatos emlékét természete­sen nem tüntethette el. Ne­ve ott szerepelt a háborús bűnösök nürnbergi perében is. Eközben ő, a tárgyalás színhelyétől nem messze, egy bajor kisvárosban, Günzber- ben élt, ahol családjának mezőgazdasági gépgyára volt és van ma is. Még idegen nevet sem vett fel! Amikor 1949-ben a nyugatnémet ha­tóságok végülis nyomozni kezdtek utána, idejében fi­gyelmeztetést kapott és a volt SS-ek titkos szervezete, az ODESSA Argentínába me­nekítette. Itt felismerték, de az argentin hatóságok visz- szautasították az NSZK ki­adatási kérelmét. Az izraeli kémszolgálat — úgy mint Eichmannt — őt is el akarta rabolni, de a „Doktor” ki­csúszott kezeik közül. A Bécsben működő zsidó dokumentációs központ sze­rint Mengele 1959. májusa óta Paraguayban él. Stroess- ner tábornok országa már a háború után menedéket adott számos vezető nácinak, akik felhasználva a diktátor szimpátiáját, szinte külön szinte lehetetlen. Háza van Puerto Stroessnerben, s gyakran beutazik a főváros­ba, Asuncionba. Az ottani Né­met Klubban egy odalátogató nyugatnémet professzorrál beszélgetett is. A Mengele- ügyben nyomozók bizonyí­tottnak tartják, hogy a „Dok­tor” egyike a latin-amerikai titkos náci szervezet, a Die Spinné (A pók) vezetőinek. Biztonságáról a paraguayia­kon kívül két német fegyve­res testőr gondoskodik, akik Mercedes 280SL típusú au­tóján mindenhova elkísérik. A fasiszta bűnöző Paragu­ayban sem hagyott fel 32 év­vel ezelőtti tevékenységével. A Time című amerikai heti­lap szerint Mengele jelen­leg a helyi rendőrség tanács­adója és gyakran utazik az aché indiánok lakta Chaco térségbe. Stroessner rendsze­re náci módszerekkel irtja a kontinens őslakóit és az auschwitzihoz hasonló kon­centrációs táborokba kény­szeríti az indiánokat rabszol­gamunkára. .. Mengele tehát szabadon éli világát Dél-Amerikában, sőt nem kell felhagynia koráb­bi tevékenységével sem — továbbra is gyilkolhat. Állí­tólag visszaemlékezésein dol­gozik, memoárjában akarja bebizonyítani, hogy gyilkos­ságai értékes „tudományos kísérletek” voltak. o Jean-Bedel Bokassa -Kö- zóp-Afrika császára 1Q1C december 4-én a ■ 3 ® 2500 éves perzsa császárság és az időszámítá­sunk előtt 660-ban létrejött japán császárság mellett egy új császárság „született” —, Közép-Afrikában. Afrika Hailé Szelasszié bukása után három’ évig császár nélkül maradt. Mindaddig, amíg a Közép-afrikai Köztársaság „örökös elnöke” Jean-Bedel Bokassa marsall be nem je­lentette —, hogy egy év múlva megkoronáztatja ma­gát. Bokassa a francia hadse­reg tizedeseként fejezte be a második világháborút. Két évtized után a Dien Bien Koronázás Közép- | Afrikában Phu-i csata veterán őrmes­tere. Végül a francia száza­dosi mundért cserélte fel a közép-afrikai hadsereg alez­redesi egyenruhájára. Ezt a rangjelzést viselte akkor, amikor 1965-ben átvette a hatalmat. Innen már nem volt messze a marsalli ön- kineveztetése sem. De ő többre vágyott. Az afrikai ország első em­bere ugyanis nagyon szeret moziba járni. Kedvence az a Napóleonról készített film, amelyben az ismert francia színész Sacha Guitry alakít­ja a császárt. Bokassa min­dig is adott arra. hogy tette­it stílusosan hajtsa végre. Amikor unokatestvérét, Da­vid Dackot megfosztotta ha­talmától, olyan napot vá­lasztott, amelyet a későbbi utókor történelmet tanuló gyermekei könnyen megje­gyezhetnek: Szilveszter éj­szakáját. Most pedig a Bo- kassa-dinasztia alapítója Bo- naparte-i koronázási ünnep­séget rendez. A 173 évvel ez­előtt, a párizsi Notre Danié­ban lezajlott ceremóniához hasonlót — s talán mégpa- zarabbat — szerveznek most december 4-én a főváros, Bangui székesegyházában: Már folynak is az előké­születek a ' franciaországi Normandiában. Itt állította fel vezérkarát Olivier Brice, a ceremóniamester. Eddig hatalmas halotti emlékmű­veket készített, most viszont a jelennek és talán a „tör­ténelmi”, jövőnek alkothat. Megrendeltek tőle egy tucat diadalívet virágból, egy két és fél méteres tortát, amely­ből ötezer hódoló lakhat majd jól, és egy harminc paripa vontatta hintót. A hajtókát többhetes francia tanulmányútra küldték, hogy a kornak és a stílus­nak megfelelően irányíthas­sák a császári díszhintót. Az ünnepség fénypontja azon­ban a ttőn lesz, amely egy repülésre készülő sasra ha­sonlít. Méretei is lenyűgö- zőek: a kiterjesztett szárnyak közötti távolság négy és fél méter, a talapzattól a hor­gas csőrig három és fél mé­ter, súlya több mint két ton­na. A díszletek már készen állnak a nagy ünnepségre. A koronát is megrendelték már Párizs egyik legismer­tebb ékszerészénél. De mit nyer ezzel a két milliós or­szág lakossága? Persze nem Bokassa az egyetlen diktá­tor Afrikában. Vannak más „Bokassák” is, olyan „törzs­főnökök”, akik színes kitün­tetésekért és díszes egyen­ruhákért hajlandók kiárusí­tani országukat. Ezek a gyar­mati rendszer torzszülöttei. A Közép-afrikai Császár­ság, a világ egyik legsze­gényebb országa maradt Bo­kassa több mint 12 éves el­nöki uralma alatt is. Mező- gazdasági termékeiből szár­mazó bevétele nem számot­tevő. De itt vannak a feke­te kontinens — Dél-Afrika után — legjelentősebb gyé­mántlelőhelyei. E bányák termékeit, ugyanúgy mintáz itt termelt aranyat a szó szoros értelmében kicsempé­szik külföldre. így az ország lakóinak nem sok hasznuk van földjük gazdagságából. Az elmúlt években feltárt uránium készletek pedig rendkívül fontosak a francia nukleáris program számára. Dehát ebből sem profitál az ország lezüllesztett gaz­dasága. 1975-ben megszűnt az állami költségvetés. Azó­ta Bokassa, aki egyszemély- ben pénzügyminiszter is (sok számos funkciója mel­lett) saját számlájára gaz­dálkodik. Ezekről a „modem törzs­főnökökről” gyakran ír gú­nyosan épp azoknak a volt gyarmattartó országoknak a sajtója is, amelyek bábok­ként rángatják őket. Ezek a cikkek azt igyekeznek su­gallni, hogy minden afrikai politikus ilyen; így akarják diszkreditálni azokat a ha­ladó politikusokat, akik — a Bokassákkal ellentétben — éppen a neokolonialista füg­gőségek felszámolásáért in­dították meg harcukat. Azon a bizonyos napon Bangui katedrálisából I. Bo­kassa őfelsége kilép és vé­gig hajtat majd a Bokassa sugárúton, hogy alattvalóit üdvözölje a Bokassa stadi­onban. Végül a Bokassa em­lékműhöz ér majd, amelyről a „császár” azt hiszi, hogy az ő dicsőségét hirdeti; pe­dig nem más az mint — az új gyarmatosítás ostobán torz szoborrá formálódott jelképe. országot hoztak létre itt ma­guknak. Pénzük volt rá elég, hiszen a szolgálatkész svájci bankok megőrizték a fasisz­ták betétjeit, s nem szolgál­tatnak adatot arról, kik ren­delkeznek az SS számláival, aranyával, aminek egyik forrása a lágerek foglyai­nak értéktárgya, fogsora volt. e Mengele azonnal megkap­ta a paraguayi állampolgár­ságot, honosító igazolványá­nak száma: 809. Lakóhelye, San Antonio — zárt katonai zónában van, ahová bejutni A memoáríró gyilkos va­lószínűleg rendszeresen ol­vassa az NSZK sajtóját, s így nyugodtan számíthat ar­ra, hogy a Hitler-életrajz és a Göbbels-emlékiratok ki­adói örömmel kapnak a Mengele-visszaemlékezése­ken is. S talán már bizton­ságát nem fenyegetné semmi sem, hiszen a másik SS tö­meggyilkos, Kappler szintén élvezheti rendszeresen folyó­sított NSZK állami nyugdí­ját. Fenti képünkön a fegyve­resek által őrzött ház látha­tó Paraguay titkos katonai zónájában. Liszkai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom