Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harcostársak, egymás között Volt partizánok találkoztak Szolnokon Jólesik az eszmecsere Fotó: N. Zs. A megyei pártbizottság, a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ megyei veze­tősége tegnap megrendez­te Szolnokon a megyében élő egykori partizánok és antifasiszták találkozóját. Eljött Székely Károly, aki a híres Rákóczi-partizánegy- ségben harcolt 1944-ben, (az úgynevezett Uszta-csoport tagjaként), Czikó József, aki Szlovákia erdeiben küzdött fegyverrel a fasiszta meg­szállók ellen, Rakonczai Gyula, aki részt vett a nem­zetközi brigád tagjaként a spanyol munkásosztály ve­zette antifasiszta harcokban. És eljöttek a Budai önkén­tes Ezred — a magyar anti­fasiszta katonai ellenállás legnagyobb alakulatának — volt katonái: Fazekas János, Szecskó Ferenc, Szabó József, összesen huszonötén ülték körül az asztalt a tanácste­remben, és hallgatták meg Zsovák Lászlónak, a megyei pártbizottság osztályvezető­jének tájékoztatóját a megye politikai, társadalmi, gazda­sági helyzetéről. Részt vett a találkozón Nagy József, az MSZMP Központi Bizottság munka­társa, Markó Imre, a Ma­gyar Partizán Szövetség tit­kára — ő a szövetség orszá­gos választmányának és a különböző munkabizottsá­goknak a tevékenységébe nyújtott betekintést előadá­sában. Miről beszéltek a tájékoz­tatók meghallgatása után a résztvevők? Máthé Mátyás arról, hogy a partizán szö­vetség országos vezetősége a vidéken élő volt harcostár­sakat az eddigieknél jobban vonja be a szervezet munká­jába, és hogy az MHSZ me­gyei vezetése az eddigieknél sokkal jobban patronálja, fogja össze a szervezet me­gyében élő tagjait. Dr. Szent- iványi Zoltán kérte: a* talál­kozókat Budapesten olyan időpontban rendezzék, ami­kor azon a vidéken élők is. részt tudnak venni, mert jó észmét cserélni a régi tár­sakkal, akik ma az ország különböző településein élnek. P. Szabó Sándor elmondta, milyen szívesen vesz részt lakóhelyén, Karcagon, az if­júság honvédelmi nevelésé­ben. Nádudvari Lajos nyug­állományban levő alezredes viszont éppen azt hiányolta, hogy ahol ő lakik, Kunszent- mártonban, kevésbé tarta­nak igényt a kiszesek, az úttörők az ő és társai segít­ségére. Hegedűs Kálmán Szolnokról javaslattal élt: alakítsanak egy bizottságot, amelynek feladata, hogy megírassa és feldolgozásra összegyűjtse a szervezet me­gyében élő tagjainak vissza­emlékezéseit. Nos, a kis munkabizottság hat taggal meg is alakult, az MHSZ megyei titkára pedig vállal­ta: segítséget is nyújtanak a munkabizottságnak, hogy ön­ként vállalt feladatának ele­get tudjon tenni. Ebéd után — amelyet a KISZ-táborban fogyasztottak el az egykori partizánok, — megnézték a KISZ-iskolát, ezután a Járműjavító KISZ- szervezetének munkájával ismerkedtek, majd üzemlá­togatáson vettek részt V. V. A Centrum Étteremben IRÉN, A KQNYHAFŰNÜK M arika reggeliztet, Pan­nika a köreteket és a tésztát készíti. Klárika, te a leveseket főzöd és a fánkót sütöd majd a diák- menűbe... Reggeli „eligazítás” a Cent­rum Étterem konyhájában. Naponta nyolcszáz—ezer em­bernek főznek, ötféle levest, főzelékből négyfélét, hat-hét­féle készételt, frissensültet is legalább ötfajtát, minden nap van nyolcféle tészta és még a diákmenű, az előfize­téses vacsora. Főhet a feje a konyhafőnöknek, amikor az étlapot tervezi, az árut ren­deli, kiadja a munkát a dol­gozóknak, s emellett maga is odaáll a kondérokhoz vagy a kiszolgáló pulthoz. Major Irén Tiszatenyőn vé­gezte az általános iskolát, és akkor még minden határo­zott elképzelés nélkül jelent­kezett a szolnoki Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetbe. Szakácstanulónak vették fel, s a tanulóéveket a Pelikán éttermében töltötte. — Mozgalmas három év volt — emlékezik vissza. — Tavaly márciusban A szak­ma kiváló tanulója verse­nyen, Győrben országos ne­gyedik helyezést értem el, és ez azzal járt, hogy három hónappal hamarabb megkap­tam a szakmunkásbizonyít­ványt, mint a többiek. A Pelikánban önállóságra ne­veltek bennünket, nem egy­szer vezettünk egy-egy mű­szakot. Talán ez adott biz­tonságérzetet, amikor a Cent­rum nyitása előtt lehetőséget kaptam rá: a konyha főnöke lehetek. Édesapám örült, édesanyám aggódott. Ekkora felelősséget vállalni tizen­nyolc évesen! Túlterheled magad ... aggódott értem. — Eleinte furcsa volt az önállóság — emlékezik visz- sza. Irén, ezt te mondtad és ezt így csinálják? — kérdez­tem magamtól, amikor a munka kiosztásakor ismertet­tem, hogy miket főzünk és visszakérdeztem, tisztában van-e mindenki azzal, amit készít, s azzal is, hogy ab­ba miből mennyit tegyen. S ha nem, a főnöknek tudni kell: ebből két kilót... Mi lesz, ha rosszat mondtam?! A másik, amit szintén meg kellett szoknom, hogy a ná­lam idősebb munkatársaim is elfogadják, amit én a fia­talabb mondok. Egyébként harminc év alatt van a Centrumban dolgozók átlag életkora. A harminchat dolgozóból húsznak Major Irén a főnöke. Az üzletveze­tővel sokat konzultál és a kollégák is segítőkészek. Probléma azért akad. egy­szerre négy betegük van most is. helyettük is dolgozni kell. — Tálaláskor beszélgetünk a vendégekkel. Már ismerő­sök, hiszen többségük törzs­tag az éttermünkben. Ha ke­resnek valamit, ami nincs, másnapra megígérjük, és meg is főzzük, mint pl. a napok­ban a ragulevest. Á gyereke­ket is megkérdezzük, és úgy állítjuk össze számukra a diákmenűt, hogy amit nem szeretnek, az lehetőleg ne ke­rüljön bele. A fiatal konyhafőnök most is tanul, másodéves a ven­déglátóipari szakközépisko­lában, Pesten. Csak vizsgáz­ni jár fel, konzultációra nincs ideje. Most végzi a marxista középiskolát is. Később, ha a szakközépiskolát eredménye­sen elvégzi, szeretne tovább menni főiskolára. Szóval igazi mai fiatal, hosszútávú tervekkel, nagy ambícióval. Az ifjúsági mozgalomban is tevékenyen dolgozik, tagja a vállalati KISZ-vezetőségnek és a KISZ városi bizottsága mellett működő szervező bi­zottságnak is. — Sok elfoglaltsággal jár, de nagyon szeretem. Már a szakmunkásképzőben meg- kezdveltem a KISZ-munkát, titkár voltam, nyüzsgő, moz­gékony ember — mondja vidáman. Kötelessége elszólítja, bú­csúzik. Le kell adni a napi megrendelést: 200 kiló tisztí­tott burgonya, 15 kiló szele­telt tök. ugyanannyi félbe .vágott kelkáposzta. 20 kiló velő, két napra 5 fél ser­tés . .. A „kislány” eltűnik a nagy konyhában. Egy lány, aki nemcsak a konyhafőnökök között a legifjabb, hiszen pár napja már a párt tagja is. Arra a legbüszkébb, hogy ilyen fiatalon bizalmat sza­vaztak neki — re — VITI I MEZÖGIZDISÍG INYIGI-MŰSZIKI ELLÁTÁSÁRÓL Gépek, műhelyek, emberek A mezőgazdasági termé­kek előállításának technoló­giájában a gépek kulcsfon­tosságú szerepet töltenek be. Jelentőségük minden bizony­nyal tovább nő. Az utóbbi években me­gyénk termelőszövetkezetei­nek gépesítésében jelentős változás következett be. Két termelőszövetkezet kivételé­vel minden szövetkezetünk tagja egy vagy több terme­lési rendszernek. A gépbe­ruházások színvonala a ter­melési rendszerek ágazati gépsorainak beszerzésével vagy kiegészítésével tovább javult. (A témákban koráb­ban megjelent cikkek ezt szakmailag is igazolták.) A rendelkezésre álló gépek gaz­daságos üzemeltetéséhez, élettartamának növeléséhez, az üzemeltetéshez szükséges munka csökkentéséhez fon­tos üzemi, népgazdasági ér­dek fűződik. A szövetkezetek műszaki bázisának feladata a gépek rendeltetésszerű mű­ködtetéséhez szükséges üzembiztonság és a megfelelő műszaki állapot fenntartása. Ennek megfelelően a mű­szaki ellátás több irányú te­vékenységet, műszaki, szer­vezési és közgazdasági funk­ciókat foglal magában. A szövetkezeti műszaki el­látás főbb feladatai a követ­kezők: az ágazat dolgozóinak folyamatos szakmai tovább­képzése; a tervszerű megelő­ző karbantartás folyamatos biztosítása; a gépek és a be­rendezések szükség szerinti javítása és bizonyos fokú fel­újítása; a gépek és a beren­dezések állagvédelme, kor­rózió elleni védelme, a gé­pek és tartozékai tárolása ; az alkatrész- és az üzemanyag­ellátás. TOVÁBBKÉPZÉS A gépesítési ágazatban dol­gozók továbbképzése részben iskolában, részben tanfolya­mon történik. 1977 első felé­ben Szolnok megyében — szövetkezeti dolgozók részére — 17, képesítést adó tanfo­lyamot szerveztek, melyeket háromszáznegyvenen végez­tek el. Bentlakásos, szakmai ismeretbővítő tanfolyamon pedig kétszázhetvenen vettek részt. Feladat az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek fo­kozatos javítása mellett a továbbképzés színvonalának növelése. A kenderesi szak­munkásképző intézetben le­hetővé kell tenni 20—25 sze­mély elszállásolását. Termelőszövetkezeteink kar­bantartó tevékenységeinek műszaki és szervezési színvo­nala eltérő. Egyes szövetke­zetekben a karbantartást még ma is leszűkítik a trak­toros által végzett gépápo­lásra, és a motorolaj cseré­jére. A korszerű karbantar­tás viszont magában foglal­ja az összes gép és beren­dezés szervizrendszerű kar­bantartását. JAVÍTÁS - FELÚJÍTÁS Szövetkezeteink nem tud­nak berendezkedni minden karbantartási feladat elvég­zésére (célszerűtlen is volna). Éppen ezért a külső karban­tartási szolgáltatások igény- bevételét az eddigiektől lé­nyegesen nagyobb mérték­ben kell lehetővé tenni. (Pél­dául gáz-, és olajtüzelésű égőfejek, automatikák, üzem- anyagkutak karbantartása.) A műszeres vizsgálat egye­di mérést jelent. Erőgép ese­tén mintegy 30—35 művelet mérési eredményéből állapít­ható meg a gép műszaki ál­lapota. Célszerű, ha a szövet­kezetek a műszeres felülvizs­gálatra maguk rendezkednek be. az alapvető diagnosztikai műszereket — ahol még hiá­nyoznak — mielőbb beszer­zik. A mezőgazdasági erő- és munkagépek hagyományos rendszerű javítását szövet­kezeteink nagyrészt maguk végzik. A javítások techno­lógiai színvonala ezért igen eltérő. A gépjavító műhe­lyek egy része elavult. Kor­szerűnek mondott gépműhe­lyekben is gondot okoz a nagy teljesítményű gépek fo­gadása és jó minőségű javí­tása. A mezőgazdasági üzemek­ben a javítási igény nem csökkent olyan mértékben, mint ahogyan az utóbbi idő­ben szűkült a mezőgazdasági javító kapacitás (MEZŐGÉP Tröszt vállalatai). A szövet­kezetek továbbra is igénylik a külső javítási szolgáltatá­sokat, elsősorban különböző részegységek, motorok, ada­goló berendezések, dinamók, önind.itók, légkompresszorok, hidraulikus szerelvények ja­vítását. A jogos igény ipari­szolgáltató hátterét mielőbb biztosítani szükséges, megíté­lésem szerint a MEZŐGÉP Tröszt hálózatán belül. Az üzemeltetési és tárolási körülmények különböző té­nyezők együttes hatására — a gépekben, berendezésekben jelentős károkat okozhatnak. A szakszerű géptárolás cél­ja, hogy a használaton kívüli gépeket, berendezéseket és tartozékokat műszaki és gaz­daságossági követelményeket kielégítő szakszerű állagmeg­óvásban részesítsük. Szövetkezeteink a tartós felületvédelemhez szükséges eszközökkel és szakemberek­kel nem rendelkeznek. A tartós felületvédelem alap­vetően nem a szövetkezetek feladata, azt külső szolgálta­tásban kell a szövetkezetek részére biztosítani. A korró­zió elleni átmeneti védelem gépesítése viszont elengedhe­tetlen szövetkezeti feladat. A mezőgazdasági erő- és munkagépek alkatrészellá­tottsága az utóbbi években összességében jelentősen ja­vult. De még ma is többször előfordul, hogy filléres al­katrészek hiánya akadályoz­za egyik-másik gép kijavítá­sát. Az üzemanyag beszerzésé­vel általában nincs baj. Az ellátás folyamatos. Szövetke­zeteink többsége szükség ese­tén az üzemanyag éjszakai fogadását is vállalja. A tá­rolókapacitást azonban ér­demes növelni. A termelőszövetkezetekben dolgozó szakemberek — első­sorban a műszaki szakembe­rek — feladata a meglevő gé­pek műszaki állapotának fenntartása, teljesítményének fokozása, a költségek csök­kentése. A szövetkezeteink­ben dolgozó felsőfokú vég­zettségű gépész szakemberek száma dinamikusan emelke­dik. A gépesítési ágazatveze­tők cserélődése az utóbbi években mérséklődött, de még mindig jelentős. MEGHATÁROZÓ tényező A gépesítés a termelés fo­lyamatosságát és a jövedel­mezőségét alapvetően meg­határozó tényező. Termelő­szövetkezeteink műszaki el­látásának színvonala jelen­leg nem felel meg az egyre inkább elterjedőben levő nagy teljesítményű gépek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos követelmények­nek. A műszaki ellátás terü­letén jelenleg meglevő prob­lémák rendezése és a szak­terület fejlesztése érdekében több sürgős intézkedésre vol­na szükség. Kovács Gyula mg. gépész üzemmérnök-műszaki tanár (TESZÖV munkatárs) „Kellékek' a családiház-épitőknek Késnek a cementszállitmányok Van, de mégsincs cserép - Csempe csak fehér Mi kell egy családi hóihoz? Elsősorban pénz, telek, terv és természetesen építőanyag. A betongerendákat, a meszet, a téglát, a cserepet, a cementet, az ajtó- és ablak­kereteket, a Tüzép-telepeken szerezhetik be az építkezők. Az épitőányag-ellátásra általában sok a panasz - mi jelen­leg a helyzet a megyében? A Szolnok megyei Tüzép Vállalatnak 15 telepe v,an a városokban és községekben. A telepeket évente 2500— 3000 családiház-építő keresi fel. A vásárlást mindenki téglával kezdi. A Tüzépnek szerződése van. a mezőtúri Tégla- és Cserépipari Válla­lattal, így zömében „hazai” gyártású téglával látják el a lakosságot. Évente 75—80 millió forint forgalmat bo­nyolítanak le ebből a ter­mékből. Sokan keresik a kis­méretű téglát, de előfordul, hogy nincs, most a negyedik negyedévben viszont lesz elegendő. Az alapozás leg­szükségesebb „kelléke” a ce­ment. Ebből évente mintegy 100 ezer tonna érkezik a me­gyébe, főleg importból. Au­gusztus közepéig ' ellátási I gond nem volt. a raktárak­ban mindig 10—15 ezer tonna cementet tároltak. Jelenleg késnek a külföldi, de a bel­földi szállítmányok is. Betontermékekből — ge­renda, áthidaló, béléselem, födémpanel — korlátlan mennyiségben ki tudják elé­gíteni a vásárlóik igényeit, de most a kereslet egy ki­csit visszaesett. A faanyag­szállítás akadozik néha. Ab­lak- és ajtókeretekből éven­te 43 ezer kel el. Ha az épület falai már áll­nak. meg kell venni a cse­repet vagy a tetőfedő palát. Az utóbbi hónapokban visz- szaesett a pala iránti keres­let. általában 250 ezer négy­zetméternyit adnak el egy esztendőben. Viszont egyre többen keresik a cserepet, mióta Békéscsabán új gép­soron készülnek a jó minő­ségű cserepek. Van cserép, de a Volán csak raklapon hajlandó szállítani, a gyár azonban ftem rakodik így. Emiatt tart a huzavona, és természetesen kevés a cse­rép, amelyből 8—10 millió forint értékűt adnak el a te­lepeken. A burkolóanyagok közül a mozaiklap-ellátással bajok vannak. A hazai gyá­rak nem készítenek elég mo­zaiklapot, külföldről pedig kevés érkezik. Csempéből csak a fehéret keresik, amelyből jelenleg egy darab sincs. A színesek iránt nincs igény, ez érthető, hiszen a fehér csempe darabja 2,40— 2,50 forintba kerül, a színes pedig 8 forintba. Végül egy jó hír a szol­nokiaknak! Űj Tüzép-telep épül 140 millió forintért Szolnok és Tószeg határá­ban. A tervdokumentáció már elkészült, a területet ki­fizették, az építkezés jövőre kezdődik. Néhány hónap múlva megnyílik az Ady Endre úton a Tüzép 200 négy­zetméteres szakboltja is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom