Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 25. CSÍK EGY HÉTIG Vendégművészek kiállítása Vasárnap délelőtt a szol­noki Városi Tanács díszter­mében megnyitották a Szol­noki Művésztelep vendég- művészeinek kiállítását. A tárlaton, amelyen megjelent Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára is, rö­vid, de hangulatos irodalmi, zenei műsort követően Kukri Béla, a városi tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. 1975-től, a régebbi hagyo­mányok nyomán, újra meg­hívnak egy-egy festőt, szob­rászt vagy grafikust a Szol­noki Művésztelepre, hogy néhány hónapig a Tisza— Zagyva partján éljen, alkos­son. Az elmúlt évek során ti­zenegy vendégművész — Gyurcsek Ferenc váci szob­rász, Ezüst György, Bényi László, Bőd László, Ugocsai Antal, Simsay Ildikó és Szi­li Géza budapesti, valamint Dohnál Tibor soproni festő­művész, Sáros András Mik­lós váci, Kaj ári Gyula hód­mezővásárhelyi, Donáth Gyu­la budapesti grafikus — dol­gozott a művésztelepen. A megnyitó szép számú közönsége igen nagy elisme­réssel fogadta a dr. Egri Mária rendezte, tematikájá­ban változatos, művészi szín­vonalában igen magas mér- céjű tárlatot. A kiállítás sajnos csak egy hétig tart nyitva, délelőtt ki­lenc órától délután öt óráig tekinthetik meg az érdeklő­dők. Találkozás az igazi romantikával A tokiói Metropolitan zenekar hangversenye jön a nagy­HelySnkbe ^tt« megállapí­tást ezúttal nem a technika csodája, a rádió és televízió lehetősége, hanem a koncert élményanyaga mondatja ve­lünk. Még elevenen él emlé­kezetünkben mind a lipcsei Gewandhaus zenekar forró sikerű koncertje, mind a le- ningrádiak pazar zenei tűzi­játéka Tyemirkanov vezény­lő pálcája nyomán — s már újabb nagyszerű muzsikusok hozták el hozzánk távoli földrészük, távoli hazájuk üdvözletét. A tokiói együttes a roman­tika legszebb gyöngyszemei­ből válogatta össze program­ját. A zenei romantika, a XIX. század zenéje, fokozott mértékben állította monda­nivalója középpontjába az érzelemvilágot, az egyén ön­kifejezését. Ez a szubjektivi­tás gyakran párosul magas technikai követelményekkel, a hangszer lehetőségeinek végletekig való kihasználá­sával. Nem véletlen, hogy e kor nagy virtuózai, Pagani­ni, Liszt, Chopin azóta is utolérhetetlen példaképei a hangszeres előadóművészet­nek. Usida Micsuko, japán zon­goraművésznő játéka — Cho­pin e-moll zongoraversenyét adta elő — az igazi roman­tikát varázsolta elénk, a ma­ga káprázatos színgazdagsá­gában. Bensőséges, mély em­beri lírája már az első üte­mektől kezdve megfogta a hallgatóságot. Nemcsak rep­rodukálta, élte ezt a zenét, kihasználva a chopini agó- gika minden lehetőségét. Bil- lentése bámulatos árnyala­tokra volt képes, s szótárá­ból hiányoztak ezek a kife­jezések: lyukas hang, mellé­ütés. Líraisága ugyanakkor brilliáns technikával páro­sult, s azt a Chopint idézte, aki — Liszt mellett — ural­kodott virtuozitásával a ko­rabeli párizsi szalonok és hangversenytermek értő vi­lágában. Nagy előadóegyéni­séget ismertünk meg a japán művésznőben. A tokiói Metropolitan ze­nekar, mely tizenhárom éve alakult, már méreteiben is imponáló volt: a közel száz­húsz főt számláló együttes teljes létszámmal el sem fért a színház színpadán. Hang­versenyüket nagy elvárás előzte meg, hiszen tudjuk, milyen magas fokú hazájuk­ban a hegedűsképzés, mi­lyen kitűnően állják meg he­lyüket muzsikusaik a külön­böző zenei versenyeken. Mű­vészetük igazolta a várakon zást. Már első zenekari szá­mukban, Berlioz Római kar­nevál nyitányában megcso­dálhattuk fegyelmezett játé­kukat, eszményi hangzásu­kat. Érdekes, sőt egzotikus volt fülünknek a Századfor­duló táján élt japán zene­szerző, Konoe Etenraku el­nevezésű zenekari feldolgo­zása. Ez a zene évezredes múltat idéz, a régi császári ünnepségeket vezette be a maga korában. A modern fel­dolgozás változatlanul hagy­ta eredeti anyagát, kibővítve a szimfonikus hangszerelést néhány eredeti japán zene­eszközzel. Csajkovszkij ötödik szim­fóniájában a zenekar minden erénye tündökölt. Hallottunk kitűnő szólókat — közülük emeljük ki a második té­tel valószínűtlenül finom kürtszólóját — tüneményes tuttikat, s megcsodáltuk a vonósok hangzáskultúráját. Talán csak a szépen kidol­gozott részek belső összetar­tozásával maradtak adósa­ink, a „valahová eljutás” tyemirkanovi lendületét hiá­nyoltuk. Ki kell emelnünk azonban olyan erényüket, melyet máshol alig hallani: álomszépen kísérnek. A zon­gorajáték, valamint a ráadás­ként adott szellemes japán mű szép fuvolaszólója alatt olyan visszafogottan kísért a zenekar, hogy a szólóhang­szerek leghalkabb pianisszi- mója is kiválóan érvénye­sült. Watanabe rendkí­Kk60 vül egyszerűen, szinte eszköztele- nül, de ragyogó technikával tartotta kézben a zenekart, a produkció mögött érezni lehetett a kidolgozottságot, a gondos beállítást, a felké­szültség biztonságát. Talán csak a szimfónia alatt érez­tük túl higgadtnak vezény­lését, a bravúros ráadás alatt már elemében volt, s együtt lélegzett az együttes­sel. Nagy Pál Új módszerek kellenek Véget ért a szakkörvezetők országos tanácskozása Vasárnap befejezte mun­káját Szolnokon a természet- tudományos és műszaki szak­körvezetők országos tanács­kozása. A háromnapos ta­nácskozást a Népművelési Intézet és a Ságvári Endre Megyej Művelődési Központ azzal a céllal rendezte meg, hogy elvi, módszertani útmu­tatót adjon a szakkörök to­vábbi munkájához. A régi és elavult gyakor­lat, amely szerint kizárólag előadások tartására szorít­koztak az intézmények, nem lehet igazán eredményes, nagyobb szerepet kell bizto­sítani a természetudományos szakköröknek, mint folyama­tos és csoportos munkát vég­ző közösségeknek — hang­súlyozták a tanácskozáson, KARCAGI HÁZFALAKON Dokumentumok a felszabadulás Időszakából IHITÜR FOTÓS BrBKIIETTE MEG ŐKET Harminchárom évvel ez­előtt, Szolnok megye felsza­badítása idején kezdődtek meg Sztálin, Roosevelt és Churchill tanácskozásának előkészületei. Ekkor Hitler végleges bukása már csak hetek legrosszabb esetben néhány hónap — kérdése volt, hiszen a Vörös Hadse­reg offenzívája Lengyelország területén sikeresen haladt nyugat felé. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőinek találkozójára a Krím-félszigeten levő Jal­tában került sor 1945. feb­ruár 4—11. között. A szövet­séges hatalmak vezetői tár­gyaltak és megállapodtak — többek között — Németország háború utáni helyzetéről, a jóvátételről, az ENSZ meg­alakításáról, a háborús fő­bűnösök bíróság elé állításá­ról. a nácik uralma alól fel­szabadított európai népek — közöttük hazánk jövőjéről: „Minden népnek joga van arra, hogy megválassza azt a kormányformát, amelyben élni akar.” S megegyeztek abban is, hogy a szövetséges hatalmak saját feladatukat és kötelezettségüket abban látják elsősorban, hogy meg­teremtsék „a belső béke fel­tételeit” és segítsenek a fel­szabadított országoknak az ínség leküzdésében. A jaltai konferenciáról ki­adott záróokmány leszögezi: „Megegyeztünk a közös poli­tikában és tervekben, «hie- lyek a feltétel nélküli kapi­tuláció rendelkezéseinek vég­rehajtására irányulnak... A terv egybehangolt igazgatást és ellenőrzést irányoz elő központi ellenőrzési bizott­ság útján, amely a három ha­talom főparancsnokaiból áll, Berlin székhellyel... Meg­másíthatatlan célunk a né­met militarizmus és náciz­mus megsemmisítése, hogy Németország soha többé ne zavarhassa meg a világ bé­kéjét.” Szükséges volt felidézni ezeket az eseményeket, mert a korba helyezve ezek a mű­vészt dokumentumok is job­ban érthetők: hogyan jutot­tak el „a nagypolitikában” megfogalmazott elvek a har­coló egységekhez és az oda A ház méreteiből következtethetünk a grafika nagyságára: kb. 2x3 méteres. A törött lábú Hitlert ábrázoló fenevad észtvesztve menekül a kelet felől húsába vágódó szovjet szuronyok elől A grafika felirata szellemes szó­játék: „Az oroszok a poroszokat Poroszországban fojtogatják”. Á kép alatti szöveg: Közel a győ­zelem Egy tanterem falát díszítette ez a rajz. Aláírása: „Egyenes út”. .A géppisztolyos szovjet katona határozott vonallal rajzolja meg a célt Berlin felé: „Ütvonal 1945” beosztott grafikusok, művé­szek hogyan segítették az agitációs és propaganda- munkát. Szemléltető agitá- ciónak is nevezhetnénk, de hozzá kell tenni, hogy a tar­talom és a forma egysége művészi fokon egyesül eze­ken a karcagi házak falaira festett, nagy méretű képeken. fí-A# DepcnelírMBa na Bepjwn. H, I npp'.neKTHBa B Bep/inn. Felirat: „A krimi konferencia után”. Az alatta levő két rajz szemlélteti a konferencia hatá­rozatait: „Perspektíva Berlin szá­mára”, és az alsó kép: „Pers­pektíva Berlinben” „Az utolsó katlan”. Berlinre vo­natkozik a szöveg. A jaltai kon­ferencia határozatának megfele­lően a szövetséges hatalmak há­rom katonája fogja körül a ber­lini katlant, amely alatt ropog a tűz — áll a harc —. amelyből — a három katona mérete érzé­kelteti — a szovjet hadsereg vál­lalta a legnagyobb áldozatot A háború befejezése után a házakat tatarozták: eltűn­tek a karcagi falakról ezek a képek. Szerencsére egy is­meretlen amatőr fotós meg­örökítette, emlékeztetőül az emberiség és népünk törté­netének döntő napjaira. Kaposvári Gyula MAGYAR ORVOS VILÁGSIKERE Disszertáció, eszperantó nyelven Az eszperantó orvos-világszövet­ség díja A japán Shinoda profesz- szor 1973-ban alapítot­ta azt a díjat, melyet az eszperantó orvos-világszö­vetség évente annak ítél, aki magas szintű tudományos munkát eszperantó nyelven készít el. Az odaítélésről az eszperantisták kongresszusa dönt. Az idén magyar orvos kap­ta a Zamenhof arcképével dí­szített plakettet és a jutal­mat. Dr. Megyeri József nyír­egyházi kórboncnok, aki im­már évek óta a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság­ban dolgozik, mint szakértő, egy ritka szívburokdaganat- ról írta disszertációját. A gyakorlatában előfordult rendkívüli eset leírása, á vi­lág más hasonló eseteivel va­ló összehasonlítása kiváló tu­dományos felkészültségről ta­núskodott, így a Rejkjavyk- ban megrendezett kongresz- szus az ő munkáját találta a legjobbnak. / A magas nemzetközi elis­merést kifejező díjat eddig négy alkalommal adták ki, s dr. Megyeri személyébeft a második magyar részesült e kitüntetésben. A szabadságát itthon töltő orvos elmrondta: régen foglalkozik az eszpe­rantóval, amely az idén 90 éves. Tapasztalatai szerint ez a nyelv kiválóan alkalmas mind az egyszerű emberi kapcsolatok megteremtésére, mind a tudományos munkák közreadására. Az a tény, hogy az eszperantóban az egyes tudományágak szókész­lete, nomenklatúrája egy­séges, a félreérthetőséget is rendkívüli módon csökkenti. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az orvosok körében népszerűvé válik az eszpe­rantó. A nemzetközi tanács­kozásokon egyre több helyen vezetik be, mint hivatalos nyelvet. A Jemenben dolgo­zó magyar orvos azt is ki­fejtette : külföldön dolgozók számára olyan könnyebbséget jelent, amit egyetlen más nyelv sem .szárnyal -túl. Dr. Megyeri Józsefet most azzal bízták meg, hogy a kórbonc- tan eszperantó szókészletét állítsa össze. — burget — Jancsó Miklós A filmbarátok bizonyosan nagy érdeklődéssel várták a Kettesben múlt hétfői adá­sát. Aligha csalódtak: egye­nes, őszinte beszélgetésen is­merhették meg Jancsó Mik­lóst, Szilágyi János beszélgető partnerét. A neves filmrendező nem mondhatja el magáról, hogy minden filmbarát kedveli, s hogy filmjeinek csak egyér­telműen hívei vannak. Egy- egy új alkotása kavart már nagy vitákat — s ezekben a vitákban korántsem csak a tanult kritikusok hallatták hangjukat. A moziba járók egy része elutasítja — vagy nem érti & Jancsó-filmek mondanivalóját. Talán a filmrendezőt is erősíti, hogy filmjei a fiatalok körében a leginkább elismertek. Minderről, s a filmrendező életút járói, terveiről hallot­tunk a Kettesben legutóbbi adásában. Természetesen az olaszországi viharról is, amelyről a közelmúltban a magyar sajtó is beszámolt. Az évek óta Olaszországban dolgozó filmrendező erről a „botrányos ügyről” is őszin­tén szólt. Csakúgy mint ar­ról. hogy szívesen dolgozott volna Carlo Pontival, ami azonban most nem sikerült. Szilágyi János aránylag könnyű helyzetben volt: mintha nemcsak filmjeit, az embert is rég jól ismerné. Ezért aránylag keveset kér­dezett, s tőle megszokott be­szélgetés egy óráját most valóban jó műsornak érez­tük. Pedig voltak nehéz per­cek, gondolatnyi szünetek. Ezzel együtt a Kettesben leg­utóbbi adása kiemelkedik e műsorok sorából. Röviden Érdeme és értelme egy­aránt van a rádió Tolna me­gyei akciójának. A hallgató rengeteg új ismeretet kapott a tájról, lakóinak munkájá­ról, életéről. Hogy Tolna me­gyében milyen sikere van, bizonyítja egy tegnap regge­li közlés: eddig 7 ezer készü­léket vásároltak. A Tolna megyéről szóló műsorok kö­zül kiemelkedő volt a Sajtó- konferencia Tolna megyében című adás, amelyben Rap- csányi László „vezényletével” országos és megyei lapok munkatársat érdeklődtek a dolgos megye életéről. Tol­náról szólt szerdán Zoltán Péter Kaleidoszkóp című műsora is. Bár a rádióban gyakori egy-egy jeles műsor ismétlé­se, mégis érdemes odafigyel­ni Szél Júlia havonta egyszer jelentkező, Válogatott per­ceink című összeállításra.- A neves riporter ugyanis arra vigyáz, am; eddig kimaradt az ismétlések sorából. A ri­portokról van szó, amelyek egy-egy műsorban „élnek” öt-nyolc percig, s ha ez a válogatás nincs, csak egy do­boz a helyük az archívum­ban. A csütörtöki válogatás így elevenítette fel a Magyar Rádióban szeptemberben el­hangzott valóban legjobb és legérdekesebb témákat. Bár a műsoridő majdnem három óra, kellemes délutánt jelen­tett a "rádió mellett. Ünnepi megemlékezés volt vasárnap délben a Kossuth- adón. Huszonöt éves az Édes anyanyelvűnk című műsor, amely a nyelv tisztaságán, szépségén őrködik. Sajnos, nagy szükség volt és van Lő- rincze Lajos és tudós társai buzgalmára. <SJ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom