Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 23. A jelen egyszerre több fronton alakul Egy nap a Körös-parti nagyközségben Berta László tanácselnöké a szó — A gondokról beszélnék. Kellemes gondokról. Nézzünk szét a nagyközségben, mindenféle építkezések nyomai, a fejlődés bizonyítékai. Egy olyan település fejlődéséé, amely nem község, nem város. Nemrég nagy gondunk volt a vízellátással. A drága pénzért fúrt kútból gázos víz jött, hálózatra nem lehetett kapcsolni. Azóta megépült a nagyközségi vízmű gázleválasztóval, ma már megnyugtató a helyzet. Az egyik társközségben, Szele- vényen (a másik Kungyalu) is épp a közelmúltban állították fel a hidroglóbuszt. Az ivóvízgond rövidesen ott is a múlté lesz. No, de vissza Kunszent- mártonhoz. Amennyire megoldott a vízhálózat kiépítése, annyira nyugtalanító a szennyvízcsatorna-rendszeré. Nem okozott nagyfejtörést, hogy rájöttünk: a nagyközség egész további fejlődésének kulcsa a szennyvízhálózat. Lakótelepet, óvodát, bölcsődét, iskolát építünk? Ha nincs csatornázás, nincs biztonságos építkezés. Éppen ezért szennyvíztársulatot szervezünk, amely jövőre „összeáll”. Említettem a gyermekintézményeket. Bölcsőde, óvoda és iskola is épül a közeljövőben Kunszentmárton- ban. A bölcsőde — egyébként hatvanszemélyes lesz — beruházásának előkészítése tavaly megkezdődött, de később a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy nem aprózzuk el a munkát: a háromféle intézményt egyszerre, komplex módon terveztetjük meg. A szegedi SZÖV- TERV vállalta, s ebben a hónapban még szállítja a 12 tantermes iskola kiviteli terveit, decemberre az óvodáét, jövő márciusra pedig a bölcsőde tervdokumentációja is megérkezik. Munkások. Ezt se feledjük el: munkáslakás-akció! A nagyközség üzemei — nem tudom eléggé dicsérni — nem csupán a koordinációs alaphoz járultak hozzá több mint hatmillióval a gyermekintézmények fejlesztésére, s például a sporttelep építéséhez majd félmilliós társadalmi munkával, de azt is vállalták, hogy a dolgozóik részére 44 munkáslakás támogatását biztosítják. Kunszentmártonban, ahol évenként 25—30 lakás épül, ez nem kis eredmény. Mindez azt jelentené, hogy nagyközségünkben minden lakás- építési forma megvalósulhatna, ugyanakkor az ipari munkások közül az igénylők lényegesen kedvezőbb feltételekkel juthatnának lakáshoz. Hogy ez min múlik? Azon, hogy megkapjuk az egyszeri munkáslakásépítési akcióra a támogatást, az engedélyt. Hát röviden ezek lennének a dinamikus fejlődés — a jövő — fontosabb állomásai. A jelen, mint mondtam, és persze látni is, egyszerre több „fronton” alakul. Épül az új mentőállomás, a kenyérgyár, alapozzák az új áfész-éttermet, ifjúsági KRESZ-parkot építünk társadalmi összefogással, s hogy a legközelebbi nagy eseményről beszéljek: a 60. évforduló tiszteletére felújítjuk a szovjet emlékműnél levő parkot. sportpályán, hulladékgyűjtőket gyártottunk a községnek. Tavaly felszereltünk egy játszóteret padokkal, játékokkal, persze mindezt társadalmi munkában. Megyünk kirándulni, sokszor összejön a brigád fehér asztal mellett (családtagokkal együtt), a tanulás is megy! Ketten most mennek darukötözői tanfolyamra, hárman targoncavezetést akarnak tanulni. A lakatos-továbbképzés valahogy leállt, de a hegesztőké se virul... Gondolom, a túlórák miatt. Bár az idén csökkent, tavaly, tavalyelőtt sokkal több túlóra volt. Na, de közeledik az év vége, lesz most is hajrá. A gépesítés? Ugyanazokkal a nagykalapácsokkal, köszörűkkel dolgozunk évek óta. Szóval mi nem nagyon vagyunk eleresztve!... Köszörű, fúrógép, de az is olyan állapotban! Persze, az esztergályosoknál, marósoknál más. De mi ? ... Hát így dolgozunk negyed ötig. Ha hazamegyünk, nincs vége a napnak. Ki paraszti munkát végez, ki a házát építi. A brigádtagoknak kertes házuk van. Nekem volt fél hold szőlőm, a téesztől béreltem, valamiből fel kellett építeni a házamat. Esténként aztán még mindig ezen bütykösetek. Az apám téesztag, nincs mese, segíteni kell neki is. A brigád többi tagja is így van ezzel, az idősebbek biztos. Én is azok közé számítok, tizenhét éve vagyok a BVM-nél, itt voltam ipari tanuló is. Pénz? Nem valami hejde! Munkafegyelem? Nem rossz, de lehetne jobb is. Négy óra múlt néhány perccel: innen is, onnan is népes csoportok indulnak a gyárkapu felé. Még nincs negyed öt, amikor már azt is kinyomoztuk a portással, hogy aznap körülbelül ötven „kilépő cédulát” adtak le a kapunál. Árulkodó kirakat Őszi kirakat az áruháznál. A profi kirakatrendező ezúttal „társművésszel” is megerősítette alkotását. Preparátor- ral. Azokat a kipreparált állatokat — őszi vadásztrófeákat köszönhetjük neki, amelyeket a szezonhoz illő ruházkodásra nevelő kirakat színesítésére állítottak ki. Ágon ülő szarka, szedeaető szárcsa „mintha élne”, s kitömve is a halált „imitáló” vadkacsák, vadnyulak. Csörgőréce, nagylilik és nini, de édes! Nagypóling. Meg az a két kis aranyos állatka: menyét! Szegények, de jó, hogy védik őket! Itt a kirakatban már nem lesz bántódásuk. Annái nagyobb baj úgysem érheti őket, mint hogy megdöglenek. Nevel n kirakat: íme, ez a három védett állat összesen 3600 forint eszmei értéket képvisel. Aki lelövi, s kipreparálja ennyi kárt okozott a népgazdaságnak, a természetvédelemnek. Na persze lehet, hogy a védett állatok (csak azok) közúti baleset áldozatai lettek, s így nem vétkes a vadász, de akkor sem kéne mutogatni, nehogy kedvet kapjon valaki a gyűjtésükhöz. Preparátumot ugyanis OTVH-engedély nélkül tilos tartani. Közművelődési konkurrencia A brigádvezető Röviddel a munkaidő vége előtt ültünk le beszélgetni K. Kiss Andrással, aki a BVM kunszentmártoni gyára Gagarin Szocialista Brigádjának vezetője. A harminckét esztendős fiatalember Cserkeszőlőn lakik; a tíz tagú brigád többi tagja öcsö- di, csépai, kunszentmártoni. Nagyobb részt szerkezeti lakatosok, hegesztők, panelekhez, távvezetékoszlopokhoz sabkészítenek mostanában Ionokat. — Elég nehéz összefogni a brigádot. Elhiheti, mindenkinek elég a nyolc óra ebben a füstben, porban, a hegesztés villogásában, zajban. És munkaidő után mindjárt indulnak a buszok, sok a vidéki. Most már elég jó a közlekedés, de régebben ... Tehát a brigád ... Dolgoztunk az üzemi és a községi Udvariasan fogalmazva: nem túl bizalomgerjesztő külső fogad a nagyközségi művelődési központban, pontosabban annak ajtajában. A málló vakolat, a vedlett ajtó és az egyszál dróton lógó sápatag villanykörte még a lepkéket sem csalogatja oda, nemhogy a „közművelődni” kívánó járókelőt. Persze mégsem kong az ürességtől az intézmény: vagy hatan (!) ülnek az irodában, s az egyik teremben egy tanuló a tanárnő felügyelete mellett a zongora ábécé ujjgyakorlataival küszködik. Lám, zenetanítással is kísérleteznek ott, ahol zeneiskola Sincs, s hogy mi mindennel még, azt a központ vezetőnője pillanatok alatt felsorolja. Egy-két szákkör, vegetáló filmklub, Az új vízműtelepen elkészült gázleválasztó berendezés, amelyet a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tervezett és épített szerény plakáton meghirdetett folk-beat programok (ára 15 forint, mit csináljunk, bevételre is kényszerítve vagyunk!), nagy rendezvény pedig... á, az nem megy. Balesetveszélyes a villanyhálózat (a múltkor a nagyteremben megtartott eseményen két ember fogta a kapcsolótáblát, hogy kibírja zűr nélkül), szóba sem áll az intézménnyel egy színház, vagy egy ŐRI társulat! Hümmögünk, siránkozunk a szegénység nyűgét nyögő igazgatóval, aki végül kiböki — és itt ez a klub is... — Klub? — A BVM klub. Ott van pénz... Feltűnő a különbség. ízléses, fényárban úszó bejárat, hivalkodó világító betűk hirdetik, hogy a BVM kunszentmártoni gyárának klubja. Belül műanyaglemez borítású falak, bárpult, színes tévé, sztereó-lemezjátszó, olvasó sarok, rend, tisztaság, csalogató otthonosság. Belépés csak klubtagoknak! Ök persze vendégekkel is jöhetnek. Vendégkönyv országosan ismert hírességek kézírásával, Vitray Tamás, Keres Emil, élsportolók, világbajnokok, a szajoli fakir, egy tv-rendező képeslapja a Kilimadzsáróról. Büszkélkedik a fiatal üzemmérnök, aki „féllábbal” áll az üzemi közművelődési intézmény élén. Joggal büszke, most eredményeket mutathat fel: jönnek az előadók, sikeresek a programok, szívesen látogatják a szórakozni vágyók, a BVM dolgozói. „Miért szórakozzon annak az üzemnek a dolgozója is, melyik egy fillért sem áldozott ilyesmire” — hangzik a védőbeszéd. Kommentár helyett megjegyezzük: a két intézmény egy udvarban a „békésegy- másmellett élés” jegyében vetélkedik egymással. A végeredmény nem kétséges.., A kunszentmártoni Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet brigádja szolgáltató házat épít a nagyközségben. Az épületben kap helyet: fényképész részleg és a takarékszövetkezet, valamint tíz állami lakás Háztájizók — A munkára. A szüléink vállaltak 18 holdat részes művelésre, de olyan rossz volt a termés, hogy nekünk összesen, a 18 hold után is csak 35 mázsa kukorica jutott. Erre emlékszem. — És az iskola? — Hamar vége lett, nem tudtunk továbbtanulni, mert édesapánk lerokkant, érszű- kületes lett, levágták az egyik lábát. Édesanyánk is nagyon beteges. Dolgozni kellett. Munka után (egyikünk sertésgondozó, másikunk segédmunkás a kőművesek mellett). most is bajlódunk kilenc hízóval, hatvan pulykával, seregnyi csirkével... Tizenegyen vagyunk testvérek, de már csak ketten élünk otthon, a többiek kirepültek. — Van-e út? Telefon? — Az iskolánál volt telefon, de elvitték. Az iskola is megszűnt. Szerencsére van kövesút. De ha valaki Kungyalu alsón beteg!... Nem tudom, mi lett volna a beteges szüléinkkel, ha Jóskának nincs motorja ... — Víz? — Van egy artézi kút. De az emberek!... Letördelték róla a csapot, néha bedugják fadarabokkal. Az is előfordul, hogy valaki elzárja a főcsapot, mert így tudja megitatni a teheneit kényelmesen; mi pedig alig tudjuk kicsavarni a csapot. — Túl vannak a kukoricatörésen. Mi vár mostanában magukra? — Körülbelül jön a katonai behívó, várjuk. De lesz más program is: Péter a jövő hónapban nősül, egy kunszentmártoni lányt vesz el, ő is téesztag. — Hol laknak majd? — Kungyalu alsón, míg összeszedjük magunkat. Néhány évi kemény munka, utána beköltözünk Kunszent- mártonba. Ez a terv. Amatőr festő — Nem vagyok én festőd művész, csak amatőr. Amúgy segédmunkás volnék a téglagyárban már jó évtizede. Igaz, nehéz munka, durvává teszi a kezet, de az enyémben megáll az ecset is. Ez az egyetlen szenvedélyem, a festés. Imádom a szöszmötö- lést a vászonnal, olajjal, amiből hol egy csendélet, hol egy tájkép kerekedik ki. Itt van ez a gyönyörű Köröspart. Már régen készülök rá, vázlatokat is csináltam, és most a kis motorommal kipöfögtem ide, a kosárba pakoltam ezt az özön festéket (drága ám, de mit csináljak!) hátamra a festőállványt (én bütyköltem azt is), aztán ebben a csendben dolgozom. Valami ilyesmi lesz a címe, hogy Körös-parti táj — mert, hogy ez éppen-az, nem igaz? Mit mondjak még? Imádok képzőművészeti kiállításra járni, ahol persze csak a régieket nézem meg. Azok tudtak! — Leonardo, Szinnyei, Munkácsy. .. Hogy én kitől tanulok? Hát magamtól. No meg voltam már' Tiszakürtön alNémedi József és modellje kotótáborban. Ha mondjuk lenne valami szakkör itt! De nincs... No, dolgozom, viszlát, egyébként Némedi Józsefnek hívnak. !Az oldalt írták: Igriczi Zsigmond és Körmendi Lajos (Fotó: I. Zs.) A két testvérrel, Gulyás Józseffel és Péterrel az országút menti kukoricás szélén találkoztunk: szállítójárműre várakoztak. A jármű késett, hiszen most mindenki a háztájit töri,' fuvarozza, tehát volt időnk beszélgetni. — Kunszentmártoniak? — Nem. Kungyalu alsón lakunk, de ez is Kunszent- mártonhoz tartozik. Körülbelül tizennyolc ház áll itt, tanyák, közel egymáshoz. Eddig mindig itt éltünk, és még egy ideig maradunk is biztos, ez a számításunk. — Villany van-e Kungyalu alsón? — Nincs. Pedig fizetjük a községfejlesztést. Az itt élők a Körösmenti Tsz tagjai. Mi is, már hat éve, mióta kijártuk az általános iskolát. — Mire emlékeznek gyermekkorukból?
