Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 18. ADY JÁSZBERÉNYBEN Jászberényben az Ady Endre út 22. számú házon emléktábla őrzi Ady Endre jászberényi látogatását. Az emléktáblát 1958-ban helyezték el a város lakói a volt Koller-ház talán, amikoris dr. Németh Ferenc helytörténeti kutató bizonyította, hogy a költő 1913. október 11-én a városba érkezett és csaknem két napot Roller Kálmán táblabíróéknál töltött vendégségben. Ady Endre születésének 100. évfordulója tiszteletére a közelmúltban emlékünnepséget rendeztek Jászberényben, amelyen dr. Németh Ferenc — nyugdíjasként Budapesten él — „Ady Jászberényben” címmel tartott előadást. Tőle kérdezzük: hogyan bukkant az Ady-emlék nyomára? — 1913-ban édesapám a jászberényi vasútállomás főnöke volt. Én mint kisdiák gyakran meglátogattam őt, akkor is ott-tartózkodtam, amikor Roller táblabíró kíséretében három vonatra várakozó férfi jött be az irodába. Egyikük Ady Endre volt. Akkor már fényképről és néhány verséből ismertem a költőt. Az Ady- val történt találkozást azóta sem felejtettem el. Amikor 1927-ben hazajöttem a városba, kutatni kezdtem, először is a Roller-családdal kerestem kapcsolatot. — Hogyan került Ady Endre kapcsolatba a jászberényi Koller-családdal? — Adyt 1913-ban a hűvösvölgyi szanatóriumban gyógykezelték. Orvosai és egyben jóbarátai dr. Kozmutza Béla és Gebhardt Ferenc n költő egyik kirándulásának története voltak. Ebben az időhpn a jászberényi táblabíró lánya, Koller Klarissze is a szanatóriumban töltött néhány hetet. Itt ismerkedett meg Gebhardt Ferenccel, későbbi férjével. Ady Endre Kozmutza és Gebhardt társaságában érkezett Jászberénybe 1913. október 11-én. — Hogyan zajlott le a Kolleréknái tett látogatás? — Rollerek társaságot hívtak vacsorára. A helybeliek valami különös „csodabogarat” láttak a költőben. Kérdezték, miért olyan érthetetlenek a versei? Ady elmosolyodott és csak annyit válaszolt, hogy majd megértik a verseimet, ha emléktábla hirdeti nevemet talán éppen ezen a házon. Keveset beszélt. Később Klarissze a zongorához ült és eljátszotta Ady egyik megzenésített versét „Az én két asszonyom” címűt. A zenének és a versnek döbbenetes hatása volt. Hajnalfelé Ady, Kozmutza és Gebhardt hazakísérte a háziak rokonait, Koller Imrééket. Már világos volt, amikor felébresztették Veress Gerzson bácsit, Kollerék kocsisát, aki így emlékezett Adyra: „Kihajtottunk a városból elég messzire. Visszafelé megálltunk a piacnál. Vasárnap lévén nagyon sok ember összegyűlt itt. A templomból is akkor jöttek ki. Ady és Kozmutza doktor almát vásároltak és szétosztották a gyerekek között. Azután a Lehel kávéházba mentek be. A kávéház ablakán át látni lehetett az „emberpiacot”, ahol a nagygazdák a következő hétre fogadták fel a napszámosokat. Ady hazafelé tartva megjegyezte, hogy a jászberényi látogatásából ez volt a legszomorúbb és legnagyobb élménye. Az esti vonattal utaztak vissza Pestre. úgy hat-hét óra között értek ki az állomásra. Ott találkoztam én Ady Endrével”. —Az ön kutatásai nyomán indult el később Kaposvári Gyula aki Csehszlovákiában felkereste Koller Klerissze-t és elkérte tőle Ady Endre, Gebhardt Ferenc eljegyzésére küldött táviratát és Ady Gebhardtnak dedikált fényképét. Ezeket' a.z emlékeket a Jász Múzeum őrzi. ön tovább folytatta-e az Ady-ku- tatást? — Igen. Ady egy másik jászberényi kapcsolatára bukkantam. Az első világháború éveiben a jászberényi gimnáziumban tanított dr. Pintér Jenő irodalomtörténész, Ady jó barátja. A költő több levelet írt neki és verset is dedikált Pintérnek. A másik Ady-emlék az 1923 —25-ös párizsi tartózkodásomhoz kapcsolódik. Egy meghívó, amelyen a francia- országi magyar főiskolai hallgatók és az „Ady Endre” kultúrtársaság 1925. január 18-án Ady emlékünnepségre invitálja a párizsiakat. Török Erzsébet ízlik a tej a Tallinn körzeti iskola hetedikeseinek Tálcán viszik a tízárait Az iskolatej akcióban minden esztendőben egyre több tanintézet vesz részt. Jelenleg 4600 pohár tej. 2000 pohár kakaó és újdonságként 1900 pohár csokoládés tej „utazik” minden reggel a tejipari vállalat szállító autóin. Tegnap három olyan iskolába látogattunk el, ahol szívügyüknek tekintik ezt az akciót. Felelős: a nyolcadik ... kettő ... húsz ... kétszáz ... — nem hiányzik egy sem a kétszáznyolcvan kifliből, megérkezett a tej is, kezdődhet az elosztás az Abonyj úti iskolában. — Ebben a hónapban a mi osztályunk, a nyolcadik bé a felelős a tízóraiért — mondja egy fekete hajú kislány, Szántó Gizella. — Általában reggel nyolcra érkezik meg a tej és a kifli is. — Ma mennyit hoztak? — Tejből 160, kakaóból 70 pohárral és 280 kiflit. — Ki osztja szét? — Mindig a két kapuügyeletes, most is — veszi át a szót Sebella Mariann. — A gondnok néni segítségével minden osztálynak tálcára rakjuk a tízórait. A gyerekek a második szünetbet jönnek érte. Közben megérkezik dr. Török Istvánná igazgatóhelyettes is: — Korábban a mellettünk lévő boltból hoztuk a tejet és sokszor előfordult, hogy savanyút adtak. Most közvetlen a tejipartól kapjuk, ez jobb megoldás. Így hi- giénikusabb. Egy hónapra rendelünk. Minden osztályban vannak felelősök, akik összeszedik a pénzt. ■ — Nincs baj a szállítással? — A megrendelt mennyiséget mindig idejében meg-' kapjuk kifliből és tejből is. Az idén még nem fordult elő, hogy összenyomódott vagy eltört volna egy pohár is. Néhány napja viszont öt pohár tej savanyú volt. — Hányán tízóraiznak a diákok közül az iskolában? — A tizenhat osztályban tanuló mintegy négyszáz gyerek közül a fele vásárol tejet, kakaót, kiflit az iskolában. Egyéves szünet után Vége « szünetnek, az ebédlő elcsendesedik. A Tallinn körzeti iskola diákjai már elfogyasztották a tízórait. Burján Nándorné tanárnő a napi .számadást” készíti. — Ma 105 pohár tejet, 143 pohár kakaót és 490 kiflit osztottunk szét. Tavaly nem szerveztük meg az iskolatej akciót, mert a boltból kellett minden nap átcipelni a tejet és a kiflit. Számtalanszor csak zacskós tejet kaptunk, azt öntögetni kellett, rengeteg idő elment vele. Most — egyéves szünet után — ismét tízóraizhatnak a gyerekeink. Erinek örülnek a diákok és a szülők is. — Hol fogyasztják el a gyerekek a tízórait? — Az alsótagozatosok az osztályban, a felsősök itt az ebédlőben, A kicsiknek tálcán visszük fel, így gyorsabban haladunk. Iskolatej húszpercben A kis szobában már min-' dent előkészítettek. A húszperces szünetben a gyerekek jönnek a tálcákért. A Költői Anna úti iskolában évek óta jól megy az iskola- tej akció. — Nem merjük rábízni a gyerekekre a pénzbeszedést, a megrendelést — mondja Ugrin Benő igazgatóhelyettes — ezt egyik nevelő vállalta el. Jelenleg délutános, de ilyenkor reggel bejön és elintézi az ügyeket. A tízórait a konyhai dolgozók közül valaki mindig szétosztja. A tálcákat a gyerekek felhozzák az osztályokba. Sajnos nincs ebédlőnk, ahol' kulturáltabb körülmények között étkezhetnének. Iskolánkba ma 175 pohár tejet, 101 kakaót és 45 csokoládés tejet hoztak, általában ennyi a napi adag. A gyerekek hatvan százaléka itt tízóraizik. Közben megszólal a csengő. Kivágódik a folyosó ajtaja — jöttek ak első bé osztály tízóraijáért. — sze —Az októberi forradalom 60. évfordulójára az abádszalóki gyermekkönyvtárban műsoros esttel készülnek a kis olvasók, akiket Nagy Bertalanné könyvtáros készit fel a szavalóversenyre. Javuló színvonal Szövetkezeti színjátszók fesztiválja Szombaton és vasárnap rendezték meg Szolnokon a Szövetkezeti Színpadok IV. Kelet-magyarországi Találkozóját. A bemutatóra hét együttes hozta el műsorát. A bemutató után Debre- czeni Tibor, a Népművelési Intézet előadóművészeti osztályának vezetője a látottakhoz kapcsolódva így nyilatkozott : — Az 1976-os kazincbarcikai fesztivál után úgy éreztük válságban van az amatőr színjátszómozgalom. Az utóbbi, s hasonló színvonalú találkozók után azonban most elmondhatom, hogy bár kevesebb az országosan kiemelkedő együttes, csökkent a „kiugró” produkciók száma — és ez nem is baj — a középmezőny „megizmosodott”. Több a jó produkció, az amatőr mozgalom színesebb, a társadalmi elkötelezettsége erősödik. Bodnár Sándor, a Nemzeti Színház rendezője, az OKISZ szakreferense, aki szintén végignézte a találkozót, a következőket mondta: Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a találkozónak, ahol kulturáltan előadott, jó színvonalú produkciókkal szereztek örömet közönségüknek az együttesek. Személy szerint hozzám talán az olyan műsor áll a legközelebb, amely gyermekeknek készül, de a felnőtteknek is jó szórakozást kínál. Ezen a találkozón két ilyen műsornak is tapsolhattam: a nyíregyháziak „Emberi tulajdonságok” című népmeséi összeállításának, és a mezőtúriak Tamkó Sirató Károly verseiből készített kompozíciójának. p. k. Vidám diáktalálkozó volt Tízéves a kunhegyesi álltalános iskolai diákotthon Vasárnap 9 óra körül egymásután gördültek a vendégekkel zsúfolt különjáratú autóbuszok a kollégium elé. Megérkeztek a karcagiak, az öcsödiek, a kunszentmártoniak, a mezőtúriak. Színes program várt mindenkit. A művelődési központ emeleti klubtermében intarziák, subák, bábúk, népi tányérok, faliképek, linómetszetek, pálcikaházikók, fafaragások. A megelevenedett mesevilág a megye tanyasi kollégistáinak ügyes kezemunkáját bizonyította. A nagyteremben kultúrműsor volt. Taps tapsot követett, s a kunhegyesi népi táncosok, az öcsödi citerazene- kar, Sáfár Imre pantomimszáma bármelyik úttörőszínpadon megállta volna a helyét. Rajz- és sakkverseny, focimeccsek (kunhegyesi sikerrel), szikrázó kézilabda összecsapások (öcsödi győzelemmel) között válogathattak az érdeklődők. Az udvaron csivitelés, derű, kacaj. A régi kollégisták paroláztak, beszélgettek. Bene Iván is a kollégium növendéke volt. — 1972-ben végeztem az általános iskolában. Sokan vagyunk testvérek, nekem ez a kollégium a családot, a barátokat, a meleg otthont, a közösséget, a nyugodt tanulási lehetőséget biztosította. Jelenleg a műegyetem ötödéves hallgatója vagyok, a jövő ősztől ugyanott tanársegéd leszek. Szabó András kollégium- igazgató derűsen szemlélte a színes „zsibvásárt”. — Jólesik viszontlátni volt gyerekeinket. Emlékszem, eleinte diákjaink sírtak, később hétvégeken már alig várták a visszatérést. Vonzotta őket a villany, a tv, a szőnyegek, a parkettás szobák, a meleg zuhany, a kitárult világ. Visszahuzódó- ak, félénkek, de rendkívül hálásak a tanyasi gyerekek. Eddig 45 ipari és Szakmunkástanuló, 40 középiskolás, öt egyetemi hallgató került ki tőlünk, ök már valameny- nyien ott hagyták a petróleumlámpát. Fél öt. Búcsúzik egymástól a vidám társaság. A tanyai kollégiumok vezetői megegyeztek : évente más-más helyen rendezik meg a tanyai kollégisták kulturális S sportversenyét, a nevelők tapasztalatcseréjét. Szükség van ezekre a találkozókra, mivel a tanyasi gyerekek között sok tehetséges, ügyes diák akad, csak alkalmat, lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy mindezekről számot adjanak. Érdemes velük foglalkozni, a vasárnapi kunhegyesi találkozó is ezt bizonyította. — P, Szabó — kullaml'im7Án METRONÓM A vasárnap délutánonként jelentkező műsor, a METRONÓM legutóbbi számában a szerkesztő-műsorvezető Tar- nói Gizella feltette a kérdést: igaz-e, hogy gazdasági életünkben szükség van a kockázatvállalásra, a helyenként és esetenként gazdasági kalandozásoknak is ítélhető cselekedetekre? A műsor riporterei erre a kérdésre hoztak élő, eleven példákat. Az első az Egyesült Izzó vállalkozása volt. 1972-ben új gépsor kezdett ott munkához, amellyel a legújabb és korszerű lámpa- búrákat készítették. Mivel a gyár vezetői tudták, négy év múlva újabb hasonló gépsor dolgozik az Izzóban, megépítettek egy üveggyárat is. Ez utóbbi akkor kalandozásnak tűnt. Négy év múlva azonban az előrelátó vezetést, tervezést dicséri, mert a Ribon- búra bevált, nagy piaca van. A kül- és belföldi piacot nem tudná a vállalat kielégíteni, ha a bizonyos „kalandozás”, az üveggyár építése akkor nem valósult volna meg. Nehezebb az alsónémedi Közös Üt Szakszövetkezet esete. Ennek a társulásnak melléküzemágban nehézacélszerkezetet gyártó üzeme van. Ez az üzem Hamburgból nagy megrendelést kapott. Egy negvven méter hosszú raktárépületet kell nehézacélból gyártaniuk. A megrendelés elfogadása ellen nem tiltakozott a felügyeleti szerv. A szakszövetkezet műhelyében kiváló minőségben el is készült, s a hambrugi megrendelő igen elégedett a munkával. A baj akkor következett be, amikor a szak- szövetkezet engedélyért ment a megyei tanácshoz, szakembereinek ugyanis a helyszínen kell összeszerelni, felállítani a vázat, készen átadni a raktárt. A megyei tanács illetékes osztálya nem engedélyezte a munkát, mondván, hogy egy szakszövetkezet ne vállaljon ilyen megrendelést, legven gondja tejre, vajra, húsra. A szak- szövetkezet vezetői így indokolják igazukat: amikor a melléküzemet létrehozták, s működését engedélyezték, miért nem gondoltak erre? Persze ezzel még nem oldódott meg a szövetkezetiek gondja, a nagy munka értelmét se látják biztosnak, de bizakodnak, józanul meggondolják majd az illetékesek, mi legyen a váz sorsa. Az összeszerelésre ugyanis nem találnak vállalkozót sehol. Végül még egy, gazdasági vezetőknek nagyon hasznos interjú a magazinból. Kovács Andor, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője mondta: nem elég bátor még a kockázatvállalás. A túl korai és a késleltetett árubeszerzésről és értékesítésről, az eddigi tapasztalatokról nyilatkozott így a bank szakembere. Jónak minősítette, hogy 1976- ban 150 ezer tonna kőolajat szereztek be kapitalista államokból az illetékesek, noha tudták, hogy arra csak 1977- ben lesz szükség. Az ár miatt jó volt az előrelátás, használták a világpiaci ismereteket és előrejelzéseket, ugyanis ezzel a vásárlással jelentős devizát takarított meg a népgazdaság. Ilyen „üzletekre” szívesen ad hitelt a bank. Azt is segíti, ha egy nagyvállalat bejelenti: késleltet 10 ezer tonna alumíniumtömb eladását, mert pár hónapos várakozással 1,7 millió dollárral többhöz jut a népgazdaság. Ez is megtörtént, érdemes volt kockáztatni. A műsort a gazdasági életben otthonos, vezető szakemberek figyelmébe ajánljuk. Mindig tud újat, érdekeset, követhető példákat bemutatni. (SJ)
