Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 16. ország di kikötője flz ezredfordulóra megkétszereződik a forgalom Három országot kapcsol össze és hét magyar, öt szovjet és egy csehszlovák községet érint a KGST legnagyobb szárazföldi határforgalmát lebonyolító záhonyi átrakó körzet. A körzethez tartozó állomások között tartják nyilván a névadó Záhonyon kívül Eperjeskét, Fé- nyeslitkét, Komorót, Mándo- kot, Tornyospálcát és Tuzsért, a szovjet részen Csapot (Csop), Bátyút (Báty evő), Eszenyt, Munkácsot és Sza- lókát, Csehszlovákiában pedig Ágcsernyőt (Cietna nad Tiszou.) Az egész átrakó körzet körülbelül 6000 embert foglalkoztat, a legtöbbet magyar területen; megfelelően annak, hogy a körzet legnagyobb része Magyarország területén fekszik. 2.2 milliárdos beruházás A körzet magyar részén az idén az évi forgalom előreláthatólag 16 millió, a Szovjetunió területén és Csehszlovákiában pedig körülbelül 5—5 millió tonna lesz. Ezenkívül Ágcsernyőn csupán keresztülhaladnak azok a szovjet szerelvények, amelyek közvetlenül Kassára szállítanak szovjet kohászati alapanyagokat. Az átrakó körzet fejlesztése már az 1950-es években megkezdődött, és most a — 2,2 milliárd forintos beruházással járó — negyedik szakasznál tart, amely előreláthatólag 1983 körül fejeződik be. A további fejlesztési elképzeléseken még dolgoznak. A legkorszerűbb rendezőpályaudvar természetesen a „legfiatalabbik” résztvevő községben, Eperjeskén található. Ide a Szovjetunióból érkező kocsik előre beprogramozott irányítással gördülnek be, és szovjet gyártmányú automata vágányfékek közreműködésével jutnak el a számukra kijelölt vágányra. Itt ugyanis 32 vágányt szakosítottak úgv, hogy az egyes árufajták mindig ugyanazokon a vágányokon át gördülnek az átrakóhoz. Fényeslitkén most van folyamatbari a továbbfejlesztés: immár a második rendezőpályaudvar építése. Záhony magán viseli annak következményeit, hogy a korábbi fejlesztés itt nem előre, évtizedekre megtervezett koncepció szerint, hanem a mindenkori szükséglethez és a legföljebb egy-két évre előre kiszámított perspektívához igazodva történt. Záhonynál pillanatnyilag nincs tér a további fejlesztés számára, sőt lehet, hogy a közeljövőben egyes átrakó munkahelyeket máshová kell áttelepíteni. Tulajdonképpen már Eper-, jeske fejlesztése is Záhony tehermentesítését célozta. A tömeges, túlnyomórészt ömlesztett áruk — például a vasérc, a szén. stb — átrakására Eperjeskep bőséges kapacitás áll rendelkezésre. Viszont számtalan olyan, ugyancsak nagy volumenű áru is érkezik Záhonyba, amelynek átrakásánál az emberi munkaerő semmiképpen nem nélkülözhető. Munkaerőtartalékok pedig már nem igen vannak. A többi négy érdekelt ma- pvar állomás közül Komoró az olaj átfejtésének a központja, Tuzséron pedig rendszeresen folyik a fa és a fedett kocsikban érkező áruk átrakása. Bátyúban Konténerdokk épül A magyar almaszállítmányok őszi útnak indítása mindig jó példája a KGST- együttműködésének. Elvileg ugyanis minden magyar árut a körzet szovjet részén raknak át, de Magyarország — tekintetbe véve a szovjet területen rendelkezésre álló kapacitás korlátozott voltát — vállalta, hogy az alma nagy részét Mándokon rakják be a szovjet vagonokba. Ezzel szemben a Szovjetunió saját területén tart fenn egy tengelyátszerelőt, ahol a kocsik alatt a széles nyomtávú kerékpárt a MÁV vonalain is használható normálnyomtávú kerékpárra cserélik át, megtakarítva ezzel az átrakodást vagy átfejtést. Ugyancsak a szovjet oldalon — Bátyúban — lesz a a konténertérminál, amelyet a három érdekelt ország közös vállalkozásaként fognak építeni. Tervezése most folyik. Ha elkészül, a daruk tömeges alkalmazása révén jóval kevesebb emberi munka kell majd az átrakodáshoz. Ugyancsak a további fejlesztés része a gépesítés fokozása is, amire még bőven van lehetőség. A KGST szempontjából a záhonyi átrakó körzet igen nagy jelentőségű, még az egyébként szintén nagyon erőteljesen kiépített breszti átrakó állomás sem mérhető hozzá. Magyar szempontból mindenesetre azt jelenti, hogy itt bonyolódik le a MÁV forgalmának töibb mint 10 százaléka, ezen belül az import 51, az exportforgalom 24 és a tranzitforgalom közel 10 százaléka. A szakemberek úgy számítják, hogy ez a forgalom 2000-ig megkétszereződik. A körzeten át Magyarországra érkező áruk legnagyobb részét a nyersanyagok és alapanyagok — vasérc, szén, koksz, műtrágya-alapanyagok, továbbá olajipari termékek, gépkocsik, különféle gépek, például az aratási szezon előtt az SZK—4-es kombájnok tömege és a fa teszi ki. Magyarországról pedig a záhonyi körzeten át elsősorban gépek, különféle fölszerelések és berendezések, továbbá timföld, vegyipari alapanyagok, Diesel, és vil- lamosvontatású vasúti kocsik, Ikarusok indulnak el a Szovjetunió felé. Akadály nélkül A csehszlovák vasutak számára Ágcsernyő jelentősége csaknem ugyanakkora, mint Záhonyé magyar szempontból. A Szovjetunióból Csehszlovákiába is igen nagy mennyiségű érc, rengeteg koksz érkezik, túlnyomórészt Diesel- és villany-motorkocsik és gépi berendezések ellenében. Bár közvetlenül nem, de a fuvardíjbevételen keresztül nagy jelentősége ván a kör- . zeten áthaladó tranzitforgalomnak is. Magyarország elsősorban a Szovjetunió és Ausztria, Jugoszlávia, Olaszország. valamint Svájc között, Csehszlovákia pedig a Szovjetunió és Nyugat-Euró- pa között bonyolít le számottevő tranzitforgalmat. Az átmenő szállítmányok között jelentős mennyiséget képvisel a szén, a koksz, a műtrágya-alapanyagok, továbbá elsősorban Ausztria és — Jugoszlávián keresztül — Olaszország felé a fa. Az USA számára pedig szovjet kar- bamid halad át Magyarországon és Jugoszlávián. Az átrakó körzetben éjjelnappali munka folyik. A TMK folyamatos, úgyhogy a forgalmi fennakadások, műszaki hibák, stb. előfordulása szinte kizártnak mondható. (Izemet szállítanak „kulcsátadással” A szovjet és lengyel árucsereforgalom jelentős részét a különböző iparágaknak szállított komplett üzemi berendezések teszik ki. Az ilyenfajta együttműködés leginkább a fémkohászat területén bontakozott ki. A katowice; kohászati kombinát gépeinek, berendezéseinek nagy részét a szovjet üzemek- szállították. Szovjet gépekkel működik a lengyel erőművek többsége, és a lengyel vegyipar korszerűsítését is szovjet üzemi berendezések segítik elő. A most folyó ötéves terv során több mint száz lengyel ipari üzemnek szállít komplett gépsorokat a Szovjetunió. Viszonzásul a lengyel ipar is komplett üzemeket szállít. Az elmúlt 12 évben 27 kénsavgyárat szállítottak és szereltek fel lengyel szakemberek a Szovjetunióban. Cukorgyári berendezéseket is szállítanak a szovjet partnerek. Ezek közt a legmodernebb 9000 tonna cukorrépa feldolgozására képes 24 óra alatt, A Szovjetunió legnagyobb kábelhídja köti össze a Dnyeper két partját Kijevnél. A város hatodik hídja egy körút része, amely az Obolonyi lakótelepét öleli körül. Az ukrán főváros e sűrűn lakott negyedét a legrövidebb úton köti össze a zöldövezettel, így nagymértékben tehermentesíti a belvárosi utakat. A híd szélessége 30 méter, egyszerre 120 teljesen megrakott teherautó haladhat át rajta. (Fotó: APN—KS) NDK-gépek hazánkba A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében jelentős szerepet vállal az NDK. Képűnkön az NDK- ban gyártott speciális mezőgazdasági gépek láthatók, amelyekből nagy mennyiséget szállít a többi szocialista országba, így hazánkba is A délcsehországi Milevsko az elmúlt harminc év alatt nagy változáson ment keresztül. Az akkor 3000 lakosú mezőgazdasági község ma korszerű ipari város. A város fejlesztését a Városi Nemzeti Bizottság végzi, amelynek a feladata az, hogy megfelelő életfeltételeket biztosítson Milevsko lakosainak. A lakosok érdekeit szolgáló munkában első helyen a lakásépítés áll. Milevskóban az ötödik ötéves tervben (1971-től 1975-ig) az újonnan felépített lakások száma elérte a hétszázat. A lakásépítéssel szoros kapcsolatban van az iskolák, óvodák, bölcsődék felépítése, az üzlethálózat és a szolgáltatások megteremtése is. A helyi iskolákat, óvodákat, bölcsődéket 2500 gyermek látogatja. 23 millió korona költséggel új kilencosztályos általános iskolát építettek, átépítették a középiskolát, új óvodákat, bölcsődéket létesítettek. tehát ezeket a problémákat sikerült maradéktalanul megoldani. Idén az új lakótelepen egy üzletkoijiplexum létesül, tervezik egy szolgáltatási központ felépítését is. Ezekhez az akciókhoz a lakosság is segítséget ad. Milevskóban ma a Nemzeti Front húsz társadalmi szervezete működik. Munkájuk sikerrel jár, hiszen csupán 1976-ban a milevskói lakosok társadalmi munkában 62 ezer órát dolgoztak és 8 millió korona értéket termeltek. A lakosok aktivizálása nemcsak a társadalmi munkára vonatkozik, hanem az embereknek a társadalmikulturális és sportéletbe való bekapcsolására is. Jó példa erre a testnevelés : a milevskói sportegyesületeknek 2000 (!) tagja van, magas színvonalú a jégkorong, a labdarúgás, a kézilabda, a tenisz és a kerékpározás. A kultúra terén is jelentős eredményeket értek el. Milevsko énekkarai, táncegyüttesei, szavaiéi a járáson kívül is sok sikert aratnak, több zenekar és bábszínház működik. Kenyérvágóért „Omnia-Lux“ A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti külkereskedelmi kapcsolat, a közfogyasztási cikkek cseréje állandóan nő. A kölcsönös szállítások növekedéséről az utóbbi évek adatai tanúskodnak: míg 1973-ban 400 ezer rubel volt az export és import értéke 1976-ban már 2 millió 800 ezer rubel, 1977-re pedig még további 30 százalékos emelkedést irányoztak elő. A kölcsönös megértés a biztosítéka annak, hogy Bulgária és Magyarország között a közfogyasztási cikkek kölcsönösen előnyös kereskedelem, főképpen az árucikkek választékának kiszélesítésével tovább növekszik. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar piacon hagyományos bolgár árucikkeken (gyermekjáték, kozmetikai-illatszer cikkek, élelmiszeripari termékek) kívül egyes új cikkféleségek: irodaszerek, facsavarok, szőrmepapucsok is mindinkább keresettek. A magyar áruszállítások választéka is (kempingcikkek, „kukta” főzőedény, vegyszerek, élelmi- szeripari termékek) tovább bővül. Az idei tervekben a kereskedelmi felszerelések cseréje is szerepel: a bolgár kenyérvágó gépek, konyhai tűzhelyek és egyéb árucikkek ellenében Magyarország „Omnia-Lux” eszpresz- szógépeket szállít. A bolgár—magyar külkereskedelem gyakorlatának érdekes formája a nagy áruházak közötti árucsere megszervezése. A közfogyasztási cikkek kölcsönös cseréjének emelkedése elősegíti a választék további kiszélesítését. és hozzájárul a két ország még szorosabb együttműködéséhez. Táppénz és bérkiegészítés Társadalombiztosítás az NDK-ban Repülőtérkorszerűsítés Havannában Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Európa nagyvárosaival áll összeköttetésben a havannai Jósé Marti repülőtér. A légikikötő bővítését és korszerűsítését a közelmúltban kezdték meg. Űj épületcsarnok, fel- és leszállópálya épül, gépesítik a csomagok ki- és berakodását. Egyidejűleg modernizálják a műszaki, navigációs szolgálatot és korszerű berendezéseket kap az információs központ is. A havannai repülőtér fejlesztéséhez nagy segítséget nyújt Kubának a Szovjetunió. A szigetország belföldi járatain JAK—40, a nemzetközi vonalain pedig IL— 62-es repülőgépek közlekednek. A kubai pilótákat és a földi személyzetet is a szovjet intézmények képzik ki. Az NDK munkásainak és alkalmazottainak társadalombiztosítását 1951 óta a szakszervezetek irányítják, ellenőrzik. A dolgozók, nemdolgozó családtagjaik és minden nyugdíjas ugyanazt a biztosítási védelmet élvezik. Minden dolgozó köteles a társadalombiztosításban részt venni. Fizetésének 10 százalékát, maximálisan havi 60 márkát fizet be e célra. Ugyanezt az összeget fizeti a társadalombiztosítónak a munkahely is. Betegség, anyaság, rokkantság, vagy életkor így nem okoz semmi nehézséget a család életében. Munka- képtelenség esetén minden dolgozó az első hat hétben bérkiegészítést és táppénzt kap, ami a nettó jövedelem 90 százalékáig terjedhet. Ha a munkaképtelenség tovább tart, táppénz jár 78 hétig, itt azonban a családban lévő gyermekek számát tekintetbe veszik. A társadalombiztosítási alap céljára rendelkezésre álló összegek évről évre nőnek. Amíg például 1971-ben 13 milliárd márka volt a társadalombiztosítási alap ösz- szege, 1975-ben már 17,5 milliárd. Ennek megfelelően a táppénz átlagos összege tíz év alatt 709 márkáról 1222 márkára nőtt. A szolgáltatások bővülését elősegíti az az intézkedés is, amelynek nyomán 1952 óta nemcsupán a dolgozók és az üzemek befizetéseiből gyarapítják a társadalombiztosítási alapot, hanem jelentős kiegészítést ad ehhez az állami költségvetés is.
