Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

1977. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * Munkásőrök bemutatója Zalában Zalaegerszeg volt a szín­helye csütörtökön és pénte­ken annak a sajtótájékozta­tónak és bemutatónak, ame­lyen a magyar sajtó képvi­selői tájékoztatást és egyút­tal némi ízelítőt is kaptak a 20 éves Munkásőrség életé­ből. A tájékoztató során a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának képviselői hangsúlyozták, hogy a2 al­egységek szolgálati, szakmai és politikai felkészültsége olyan szintű, hogy bármikor képesek feladataik maradék­talan teljesítésére. A mun­kásőrök élen járnak a ter­melésben, s a közéletben egyaránt, szocialista módon élnek, dolgoznak, tanulnak. A testület alegységeinek har­ci készségét igazolta a be­mutató, amelyet a Zalai Kő­olajipari Vállalat, valamint a Zala Bútorgyár munkás­őrei hajtottak végre a Zala­egerszeg melletti Csács-bo- zsoki völgyben. A gyakorlat során a munkásőrök fegy­veres támadó csoportokat tettek ártalmatlanná. Felvételünk a gyakorlaton készült. Korszerű gondolkodás PqoI| PUPCTPII nagy elméknek adatott meg UJPIl P*|POfcPII az> hogy a korukon messsze túllátva évszázadokkal előre megsejtsék a jövőnek egy vagy más részletét. És a sors iróniája, hogy ha fantáziá­juk túlságosan előre száguldott az időben, akkor saját koruk bolondnak vagy varázslónak tartotta őket, a há­látlan utókor pedig mosolyogva emlegeti leleményeiket, s alkotásaikat a legjobb esetben is csak kultúrtörténeti érdekességként tartja számon. Annak, hogy Hérón a má­sodik században feltalálta a gőzgépet, sem az akkori Alexandria, sem a kisárutermelő középkor nem látta hasznát, s az angol ipari forradalomnak kellett eljönnie, hogy Watt újra felfedezze — mert már szükség volt rá. További példák sorolása helyett fontoljuk meg kor­szerűen gondolkoztak-e ezek a zseniális felfedezők? Az ember hajlandó egyszerű nem-mel válaszolni, holott a távoli múltban született, korukat megelőző technikai ta­lálmányok megalkotói általában nagy gondolkodók is voltak, méghozzá korszerűen, azaz a jövőbe pillantva, haladóan. Héron gőzgépe, Roger Bacon repülőgépe, s a többi, a nagyon korszerűen, modern módon gondolkodó elmék, egy-egy gondolattöredékének túl korai technikai megnyilvánulásai — számunkra pusztán érdekességek. De nem nevezhetjük kuriózumnak az emberi gondolat amaz útját, amely kitérők, zsákutcák között feltartóztat­hatatlanul vezetett és vezet a jövő felé. Belvizesek Embert-öregítő gond, ami­kor a család feje fölül sem­mivé omlik a ház, amikor az alattomos víz alulról felszi­várogva megrogyasztja a vá­lyogfalak inát, amikor repe­dés éktelenkedik a halálra­ítélt hajlékon. Az idén ta­vasszal negyven házat érin­tett a belvíz Abádszalókon, ebből huszonhatot újjáépíte­nek. Huszonegy ház a régi helyén épül újjá, öt ház új helyen, ez utóbbiak csere­telket kaptak. A belvízkáro­sultakat összehívták a községi tanácsnál, tájékoztatták őket, mire van szükség az építke­zéshez, soronkívül elintézték az építési engedélyt, Debre­cenből típusterveket hoztak, ezek adaptáltatásához szerez­tek tévézőt, költségvetést csi­náltattak, kivitelezőt kerítet­tek ... Némelyik belvizes háznak nem volt rendezve a tulajdonjoga, a tanács kérésé­re a földhivatal ezt soronkí­vül elintézte. Az OTP hitelt biztosít a belvízkárosultak­nak, s a hitel ev része ka­matmentes. A belvizesek há­rom kivételével hozzáfogtak az építkezéshez, úgy számít­ják, az idén elkészül nyolc lakás, a többit tető alá viszik, esetleg csak lealapozzák. Kö­zeledik aí tél. Az emberek idegesek — Csak huszonnyolc esz­tendős volt a házunk, amikor az idén márciusban két he­lyen megszakadt — magya­rázza az abádszalóki Kiss Sándor az Arany János utcá­ban. — A kezem belefért a hasadásba, le kellett bontani. Olyan víz volt itt kérem, hogy tavasszal talajszintig jött, a kútból meríteni lehe­tett. Júniusban ástuk az új ház alapját, de még akkor is talajvizet találtunk egy mé­ter mélyen. Úgyhogy, ha el­készül az új ház, én megterí­tem vagy tizenhét centi föld­del az udvart, ne a vízben ta- picskoljunk. Jó betonalapot készítettünk nyáron, három­szoros szigeteléssel, ide már emelkedhet a talajvíz. Ha­nem itt Abádszalókon le kell majd bontani az összes régi házat, sorban, ahogyan eme­lik a tározótó vízszintjét. A mi új lakásunk már tető alatt van, most már a vil­lanyszerelés és a nádszövete- lés megy. Nekünk szeren­csénk volt a barátokkal, munkatársakkal: eljártak se­gíteni. Két nap alatt felhúz­tuk a főfalakat, öt nap alatt a válaszfalakat, beállítottuk az ajtókat, ablakokat. Kivet­tem egy hónap fizetetlen sza­badságot, nyomni kell a me­lót, még az idén be akarunk költözni. Most itt lakunk az alsóépületben, ez istálló volt régen, kéménye sincs, fűthe- tetlen, ebben nem maradha­tunk télire két kisgyerekkel és az idős nagymamával. Hanem az építőanyaggal nagyon sok bajunk volt. A cementért, faanyagért majd­nem verekedtünk. Borzasztó drága a házunk: „országjá­rók” lettünk, Nyíregyházáról hoztunk ablakot és Kálká- polnáról, meg egyebeket is Tiszaszőlősről, Kunhegyes­ről, Kunmadarasról... Na­gyon drága a fuvar. És anyag is úgy sikeredik, ha van bor­ravaló. Az itteni TÜZÉP ve­zetője nagyon rendes, majd megfeszül, úgy erőlködik, de- hát neki 's csak ígérik az anyagot. — A férjem a Vízügyi Épí­tő Vállalatnál gépkezelő, tá­vol dolgozik. Dehát a téglát hozatni kellett, kénytelen voltam fogadni három em­bert fejenként 350 forintért — veszi át a szót a feleség, Kiss Sándorné. — Elmentek Kisújszállásra este tízkor és másnap délután három óra körül értek haza a téglával, de ha nem mennek oda olyan korán, nem jut nekik. A fu­Somodi Andrásné a Zöldfa utca felé mutat, ahol volt, majd a Hajnal utca felé, ahol épül a házuk. Mesél. — Szétnyílt a konyhánk, kibukott a fal. A sezlon lába mélyen belesüllyedt a padló­ba, olyan vizes volt! Itt van a Keserű tó, amiatt kellett elmennünk, megemelkedett tán a víz. Adott volna a tanács cseretelket, de nem tetszett a hely, úgyhogy saját pénzen vettünk itt háromszáz kvad- rátot. Szeretnénk ha a régi telekért annyit adna a tanács, amennyibe az új került. Most az alsó épületbe húzódtunk négyen, míg az új ház elké­szül. Már tető alatt van, le van saralva, de közfal, ké­mény nincs. Nem hiszem, hogy télire belemehetünk ab­ba a nyers valamibe. vardíj persze újabb ezres. És ez csak egy fuvar! Szá­mítsák ki, mibe került ne­künk az anyag! Ha csak a munka lenne! Az ember ipar­kodik, ha nehéz is. Mindent a férjem csinált, csak a leg­szükségesebb esetben fogad­tunk napszámost. Szeren­csénk volt, hogy az első hat között kaptuk meg az OTP kölcsönt: az utánunk követ­kezők egy hónap múlva kap­ták. Az idő pedig megy, anyag nincs, az emberek ide­gesek. Jön a tél. Nem tudom mi lesz azokkal a szegény Kun Lajosékkal, akiknek még csak a házalap van meg, ők pedig albérletben sínylőd­nek ha jól tudom két kis gyerekkel. — Mi is vasárnap tettük fel a tetőt esőben, pacallá áztunk — mondja Kiss Sán­dor. — Nem »tudunk várni, bevezetjük a villanyt, szak­szerűen, mégis meg fog min­ket büntetni a TITÁSZ, mert nincs rajz. Rajzot pedig csak téesztől, kisiparostól fogad­nak el. A téesz csak novem­berben vállalná, a kisiparos csak jövőre. De mi nem vár­hatunk addig. Anyagilag leg­alább tíz évvel visszavágott bennünket a belvíz. A vizet sem vezetjük be most az új házba. Majd. Én megszállott horgász vagyok, de az idén egyszer sem (pecáztam,) fel­emészt a munka. A felesé­gem is elmegy valahová dol­gozni, hogy lenni tudjunk va­lahogy. Itt a szomszédban építené­nek Kun Lajosék. Csak most kapott a szerencsétlen geren­dát, s mivel az a kőműves rakná a falat, aki most ná­lunk a válaszfalat, jött és kö- nyörgött, hogyha istent isme­rünk, hadd húzzák fel ők a házat, belemennének az idén. Két csepp gyerekkel albér- leteznek most. Mi tizenkilenc éve dolgo­zunk a téeszben, de jármű­vet nem kaptunk az építke­zéshez. Nemhogy kedvezmé­nyes fuvart! Megértjük, ugye kellettek a gépek a munkák­hoz. Az OTP adott 230 ezret, abból 130 ezer forintot kamat­mentesen. Anyag? Padló ké­ne. Nincs. Mozaiklap. Nincs. Ajtó, ablak. Nincs. Nádszö­vet. Nincs. Begipszelt kézzel A Keserű tó mellett Mit nevezhetünk azonban hétköznapi módon kor­szerű gondolkodásnak? Követelhetünk-e magunktól kor­szakalkotó nagy eszméket, zseniális meglátásokat, hiszen nem vagyunk fáklyaként lobogó lángelmék, zseniális fel­fedezők? Nos, a korszerű gondolkodás nemcsak a kivé­teles tehetségek sajátja és privilégiuma, hanem minden embernek minden napját átható, magától értetődő tevé­kenysége. Vagy legalábbis annak kell lennie. Korszerűen gondolkodunk — s ez egyúttal azt is jelenti: haladó mó­don gondolkozunk —, ha nem vagyunk hajlandók meg­gyökeresedett, elavult szokásokhoz, előregyártott gondol­kozás! panelokhoz ragaszkodni; ha nem hisszük azt, hogy amit egyszer évtizedekkel ezelőtt megtanultunk, az ma is úgy és olyan mértékben igaz, ahogyan annakidején volt; ha nem zárjuk be elménket egy-egy új eszme, gon-' dolat, ötlet elől, hanem azonnal és automatikusan ezt kérdezzük: „miért nem?” — és azonnal nekilátunk, hogy megvizsgáljuk az ötlet helyességét vagy helytelenségét; hogy megnézzük: beilleszthető-e, s hogyan illeszthető be az új, régebbi ismereteink közé, módosítva a régit. Korszerűen gondolkozunk, ha egy-egy, ma még idegen­nek ható állítás igaz vagy hamis voltát vizsgáljuk, nem pedig azt, hogy illik-e az előre megszabott sémához. Kor­szerűen gondolkodunk, ha csínján bánunk a tekintélyi érvekkel, s idézetekre emlékezés helyett inkább gondol­kodásra használjuk fejünket, mert különben könnyen a középkori skolasztikusokra kezdünk hasonlítani, akiknek legfőbb érve az Arisztotelészre való hivatkozás volt. II|||<C7PliÍÍPII gondolkodunk, ha dialektikusán OfcCI UPII gondolkodunk, azaz ha a világ és a társadalom legapróbb, leghétköznapibb tényét vagy -jelenségét is változásában, módosulásában, örökös elavu­lásában és más formájú újjászületésében nézzük. * Lássuk be, fogadtassuk be önmagunkkal: a korszerű gondolkodás, különösen ma, gyorsan fejlődő és változó világunkban mindennapos kötelességünk. — kd — „OKTÓBER - 60" Rádióamatőrök expedíciója A Magyar Honvédelmi Szö­vetség rádióamatőrei részt vesznek abban az expedíció­ban, amelyet az MHSZ szov­jet testvérszervezetének, a DOSZAAF-nak rádiósai az októberi forradalom évfor­dulójára szerveztek. Az Auróra cirkáló rádió­adója 1917. november 7-én, moszkvai idő szerint 10 óra­kor, világgá sugározta Le­nin felhívását „Oroszország polgáraihoz” címmel. 1977. április 22-én, Lenin születé­sének évfordulóján az ama- tőrsávőkon különleges hívó­jelre — U 60 A — figyel­tek fel a rádióamatőrök szer­te a világon. Újból megszó­lalt az Auróra cirkáló rádió­ja, hírül adva a világnak az „Október—60” rádióexpe­díció kezdetét. A rádióexpedíció novem­ber elsejéig tart, amikor az Auróra rádióállomása az éteren keresztül köszönti a Lenin szülőhelyén — Ulja- novszkban — dolgozó U 60 UNK különleges hívójelű rá­dióállomást és beszámol az elért sikerekről. Az „Október—60” rádió­expedícióba Szolnok megye rádióamatőrei is bekapcso­lódtak. A hagyományok ápo­lására indított nemes ver­senyben a megyében a kar­cagi MHSZ rádióklub HA 7 KLJ hívójelű rádióállomásá­nak amatőréi járnak az élen. Kiss Sándor fiatalember. A Zrínyi utcában építkezik. — Megrepedezett a fal, az egyik szobát le kellett bonta­ni. Most a másik szobában élünk, de ott is tiszta penész minden, az ágy lába még most is belesüpped a földbe. Egészségtelen, főleg a két gyereknek. Építjük az új há­zat, de nem itt járnánk, ha az OTP-re nem kell várni egy hónapot, és ha időben meg­kapjuk az anyagot. Például a sódert és a cementet kín volt kivárni. Kisméretű tég­láért most megyek Kunmada­rasra, a nyílászárókat Tisza­füredről és Tiszaszőlősről hoztuk. Szóval anyag?!... Tudja, hogy van? Először a sógor, koma, jóbarát, azután mi. Írja csak le így, szó sze­rint, ahogy mondtam! Mi még csak hagyján! De itt vannak a szomszédban Kun Lajosék, mióta drága árendában (albérletben) lak­nak! Talán csak most kapott anyagot. Mikor lesz ebből ház? Jövőre, az idén mi sem tudunk beköltözni. Visszave­tett a kezem is: megerőltet­tem, be volt gipszelve, pedig megszoktam a nehéz munkát, kőműves vagyok. A jobb ke­zem ... Azt monta az orvos, hogy ezt a kart már el lehet hajítani. Könnyebb munkát kell néznem, mert ezzel a kézzel már nem lehet dolgoz­ni. Két hete vették le róla a gipszet. Most még délelőtt van és már puffadt a kezem. A rokonok, brigádtagok el­jöttek segíteni, de helyettem csak nem építhetik fel egé­szen a házat, úgyhogy melóz­nom kell. Májusra át kell ad­nom az új házat, de télen mit lehet csinálni? Betonozni, vakolni, festeni? Nem lehet. Halasztást szeretnék kérni, de hogy kapok-e?... Én azt mondom, ha telje­sen feltöltik a Tisza II. táro­zótavat, az összes régi házat új iá kell építeni Abádszaló­kon. Sosem volt itt ilyen víz, pedig még alig van valami a tározótóban. Úgyhogy azt hi­szem, több segítség kellene a mi falunk népének. Igaza van Kiss Sándornak: Abádszalók valóban több fi­gyelmet és segítséget érde­melne. Már egy esztendővel ezelőtt is hallottunk a meg­emelkedett talajvízszint kö­vetkezményeiről, hogy a köz­ség egyes részein a derítők­ből három naponként szip­pantani kellett a szennyvi­zet. Az idei tavasz már a há­zak romlását hozta. Igaz, hogy a Tisza II. tározó men­tén megtették a szükséges műszaki intézkedéseket (Abádszalókot kettős] gát,öv­csatorna védi), ennek ellené­re oly mértékben megváltoz­tak a talajvízviszonyok az abádszalóki öböl mentén már a tározó duzzasztása előtt, hogy az alapozás és szigete­lés nélküli házakat — mint az idei tavasz is mutatja — megrongálja a belvíz. A fi­gyelem, a segítség elkelne a belvíz által különösen fenye­getett községben: szükség lenne a megkülönböztetetten gyors ügyintézésre, a sürgő­sen folyósított OTP-kölcsö- nökre, és az építésre alkal­mas időszakban, tavasztól őszig elegendő menyiségű és választékot biztosító építő­anyagra a helyi Tüzépen, (s itt a helyit szeretnénk hang­súlyozni!). Munkában a karcagi rádióamatőrök „Október-ÓO” expedíciós csoportja Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom