Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok megyei győztesek Befejeződött a fejöverseny a Héki Állami Gazdaságban Tegnap az ünnepélyes eredményhirdetéssel véget ért a gépi fejők országos versenye a Héki Állami Gazdaságban. A két — fejőházas és kannás-gépes — kategóriában megrendezett vetélkedőn minden megye egy résztvevővel képvisetette magát. A versenyzők először gépi fejősben, majd szakmai, politikai szóbeli vetélkedőn, végül pedig gépszerelésben mérték össze tudásukat. A versenyek után pedig a Kö- zép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Pelikán klubjában ismerkedtek, cserélték ki tapasztalataikat. Mindkét kategóriában me-' gyénk versenyzői győztek. A fejőházas kategóriában az összetett verseny győztese Némedi József, a Héki Állami Gazdaság dolgozója lett, aki ezenkívül több különdíjat nyert. A kannás-gépes kategóriában Buglyó József, a Karcagi Állami Gazdaság dolgozója győzött. A fejősben elért első helyezéséért magnetofont, valamint asztalitenisz-felszerelést kapott. A kategóriák első tíz helyezettje ezenkívül tanulmányúton is részt vesz a Szovjetunióban. Az országos verseny sikeres megrendezéséért a Héki Állami Gazdaság állami és KISZ vezetését illeti dicséret. Őszi munkák Szelevényben A szelevényi Szikra Termelőszövetkezetben jól haladnak a mezőgazdasági munkákkal, a földeken vasárnap is dolgoznak a gépek, így például az ezer hektáros őszi búzavetésből a hét végéig 700 héktáron került földbe a mag. Az idén 157 hektáron termesztettek napraforgót. A jo termést négy SZK—6-os kombájnra szerelt adapterrel szedik, a munkálatokkal estig készen lesznek. Gondot okozott a negyven hektárnyi dohány betakarítása. A dohányszüretbe besegítettek tíz napon keresztül a szelevényi általános iskola hetedikes, nyolcadikos diákjai is, a közelmúltban mintegy 900 mázsa dohányt szedtek le. Ezen a hétvégen pedig a tsz három szocialista brigádja dolgozik a dohányföldeken, társadalmi munkában. „Kiliánosok” a mezőgazdaságban A megye termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak őszi betakarítási munkáiban segítenek a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói is. A főiskola párt- és KlSZ-bizott- sága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából munkaversenyt hirdetett az őszi munkák befejezéséig. Versenyre hívták a Kossuth Lajos és a Zalka Máté katonai főiskola társadalmi munkában részt vevő hallgatóit, akik csatlakoztak a felhíváshoz. Aranyérmes fűkasza Miért nem teljesíti egy gép mindazt, ami az ismertetőben megjelent róla? Túloznak a gyártók, hogy köny- nyebben eladhassák? Esetleg nincs olyan szakember a tsz- ben, aki érti, hogyan kell vele dolgozni? Sok érvet lefnl nornl n J r\i»A Ác Vádlóból védő uct iciovi vim v nunu a. A gépeket általában az ideálist megközelítő körülmények között mérik be, de ugyanolyan helyzetben többet soha nem dolgoznak. „Ott arra képes, nálunk viszont csak ennyit végez.” Ezzel aztán befejeződik az ügy, mert mi mást lehetne tenni? Avgépre szükség van, legföljebb jobb körülményeket kellene teremteni a munkájához. Erre pedig gyakran nincs lehetőség. Vagy mégis van megoldás? A szép simára levágott lucerna vagy fű után a _____ tarló gyönyörködteti a szemet. De ha lehajolunk, észrevehetjük, hogy akár még egyszer lehetne 'kaszálni, annyira fenn vágott a gép. Lejjebb nem ereszthetik, mert akkor a földbe akadnak a vágópengék. Minél szélesebb egy munkagép, annál többet hagy ott, hiszen a talaj egyenetlenségét még nehezebben tudja követni. Pedig a nagyobb teljesítményű gépek, a méretek növekedését is magukkal hozzák. Ez azt jelenti, tehát, hogy szükségszerűen több megy veszendőbe? A MEZŐGÉP török- szentszentmiklósi gyárában már megoldották a látszólag megoldhatatlant. Olyan rotációs fűkaszát szerkesztett Hegedűs Géza, a gyár fő- konstruktőre és négy társa, ami még a hozzáértőket is ámulatban ejti. A munkagép vágóelemei külön-külön a talajfelszínt követve függőlegesen elmozdunak. Az úgynevezett talajkopirozós szerkezettel elérték, hogy nem adódik olyan helyzet, amikor egyik helyen csak éppen a virágot kaszálják le, egy méterrel mellette pedig még a gyökeret is kivágják. — Eddig csak rögzített vágószerkezetű kaszáink voltak — mondja a főkonstruktőr. — Vállalatunk és az NDKbeli Fortschritt cég között olyan megállapodás született, hogy a MEZŐGÉP a munkagépeket, ők pedig az erőgépeket fejlesztik. Mi 1973-ban kezdtünk a kísérletezéshez és jelenleg ott tartunk, hogy elméletileg korlátlan az összeszerelhető vágótestek száma. Gyakorlatilag ennek az szab határt, hogy az anyag mit bír és a traktorok teljesítménye is véges. Amíg idáig eljutottak, néhány akadályt kellett leküzdeniük. Az egyik, lucernatermesztéssel foglalkozó kutatóintézet, „vádat emelt” a rotációs fűkasza ellen, mert az állítólag kipusztítja a növényállományt. Már ott tartottak, hogy valóságos bírósági ügy lesz a dologból, amikor a vádemelő kísérletet állított be, hogy igazát bizonyítsa. Az eredmény: ma ők a gép legfőbb szószólói. Korábbi ténykedésük azért nem múlt el nyom nélkül, hiszen az újtól viszolygók éppen a tudományos intézet véleményével igazolták magukat. Ez még ma is érezteti hatását, de más gond is akadt. A vontatott kivitelezésű kaszákhoz ideális gép az MTZ—80-as. A tervezők úgy számoltak, hogy mire az ő munkagépük elkészül, addigra az új szovjet traktorok már a gazdaságokban lesznek. Ám ez csak tavalytól vált valósággá. Sokan az ára miatt is idegenkedtek a kaszától, pedig az RK 6- os egy MTZ-vel 3 másik traktor és munkagép teljesítményével egyenérétkű mun-. kát végez, és még jobban is dolgozik. — Először tényleg drágának tűnhetett — folytatja a beszélgetést Hegedűs Géza — de ezen később változtattunk. Az első gyártmányainkhoz ugyanis már a vásárláskor csatoltunk egy másik vágóegységet, gondolva munka közben történő esetleges hibára. Ezért került többe. Már vagy 200 RK 6- os kasza dolgozott a tsz- ekben és állami gazdaságokban, amikor rájöttünk, hogy felesleges pótalkatrészt adnunk, hiszen egyetlen kaszának se lett jelentősebb hibája. Büszkék vagyunk, hogy ezek a gépek idehaza már megállták a helyüket, most pedig a szocialista és a kapitalista országokból is élénken érdeklődnek iránta. A sok buktató, nehézség ellenére mégis született egy világszínvonalú gép. Üzembiztonsága csaknem 100 százalékos, nem kell érte valutával fizetni, és igen nagy szükség is van rá. Némi tökéletesítés azonban még nem árt. — Az NDK-beli partnerünkkel együtt dolgozunk a gép továbbfejlesztésén. Ma már egyértelmű, hogy a vontatott és a maga járó kivi- telezésűek közül az utóbbiaké a jövő. Nagyon jól dolgozik ez a fűkasza az E—301- es német géppel. így az több munkafolyamat elvégzésére képes, az RK—6-os pedig nem igényei külön erőgépet. A Fortschritt cég a meghajtó gépét kívánja úgy fejleszteni, hogy teljesítménye megfeleljen a mi munkagépünknek. A MEZŐGÉP viszont olyan tökéletesítésen dolgozik, hogy a fűkasza az igények szerint bármilyen rendet is vág, könnyű legyen azt fölszedni, ha pedig a szárítás a cél, akkor szőnyegrendet is lehessen hagyni — fejezte be ismertetőjét Hegedűs Géza, az RK—6-os fűkaszát megalkotó kis kollektíva vezetője. Avar László M. öttagú kollektíva Nincs megállás A MŰHELY SZTÁRJA □ em Klárikára gondolunk, a kihívóan csinos üzemadminisztrátorra, akit korántsem tapasztalásból, hanem éppen „savanyú a szőlő” alapon — robbanás előtti szexbombának titulálnak a férfiném ifjabb tagjai. S nem is a Mastroiannira emlékeztető szakoktatóra, akibe viszont a majdani műszerészek, ma iparitanuló lányok fele szerelmes. A műhely sztárja a megtestesedett, kopasz, öt- venet túllépett Kálmán bácsi, aki megteheti, hogy visszalöki a rajzot a főnök asztalára, s tömpe ujjával bökdösve a fénymásoló papírt, így replikázzon: hülyeség, ez rossz, kérje vissza a tandíját, aki készítette. Külleme darabosságát, modora nyersességét egy valami feledteti, igaz, alaposan: művésze mesterségének. Mindent tud, amit csak tudni lehet, időnként a tudományos intézet kocsit küld érte, s igazgatói engedéllyel két napon át Kálmán bácsi a kutatók partnere, bár legtöbb mondatát" azzal kezdi, a fenébe is ... S vakarja a fületövét, mint aki kettőig Sem tud számolni. Szokványos stílusváltásként leírhatnék most, fordítsuk komolyra a szót, óm a műhelyek világában jártas olvasó tudja, komolyan beszéltünk eddig is. A Kálmán bácsik — vagy éppen Anna nénik, sőt, bácsi és néni nélkül a Kálmánok és Annák — nagy kincsei az ipari termelésnek. Igaz, csupán találgathatunk, mekkora ez a kincs — júliusban a szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak létszáma I 329 000 fő volt —, vajon Száz munkásból egy vagy három, netán öt, de az bizonyos, hogy majdnem minden műhelynek akad ilyen sztárja. Ilyen és — másmilyen is. A titulust hangerővel szerző, aki a tudást asztalveréssel, a tapasztalatot követelőzéssel helyettesíti, s mert nem ügyes, hát ügyeskedik. A rátermettség, a tehetség nem életkori járandóság, s ezért minden korosztályban vannak Sztárok, olyanok, akiknek rangját társaik, főnökeik szemében egyvalami adja: a cselekedetekben testet öltő tudás. A szó jó értelmében nagymenők ők, s ha vannak irigyeik — vannak —, csakis az lehet a tanács, rajta, utánozzák tetteiket. Mert hiszen kétszer, meg ötször több sztárt is elbírna a műhelyek forgószínpada, ahol minden nap új előadás kerül színre, bár korántsem állíthatjuk, kivétel nélkül alapos rendezésben. Ez utóbbi mondatrésszel máris kényes terepre jutottunk, mivel tapasztaljuk, sűrűn a sztárok mentenek meg egy-egy előadást. Vélték, vélik sokan, a^korszerű technika miatt leáldozik az aranykezű szakikként emlegetett előmunkások, mesterszakmunkások, a több szakmában otthonos tudorok napja. A gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja, s nemcsak az igényekkel — így a mesterszakmunkás-képzés megszervezésével, a több szakma elsajátításának ösztönzésével, a szakma ifjú mestere pályázatokkal és tucatnyi mással —, hanem a napi munka teremtette gondokkal is. A találékonysággal társuló magabiztosság, a szakma rejtelmeit gyors leleménynyel kamatoztató tudás, a tapasztalattal elegyített ráérzés jogosan emel valakit elsővé az egyenlők között. Rangjuk, tekintélyük még akkor is vitathatatlan, ha vannak irigyeik, ha akadnak — nyomukba sem érő — fitymólóik. Termelésbeni érték a tudás, s éppen ezért visszatetsző, hamis, ha — önjelöltként, esetleg művi úton, mások által kinevezve — olyanból akarnak sztárt csinálni — sajnos, némelykor sikerül is —, akinek áz epizódszerep is túl nehéz. Nemcsak ellenszenvet kelt az ilyesfajta igyekezet, hanem tekintélyes erkölcsi kárt okoz, mert hiszen fölborítja a valós értékrendet, kétségessé teszi a tudás értelmét, s helyébe azt állítja, amivel nem sokra megy a közösség: a simulékonyságot, a főnök kedvének keresését, a látszatteljesítményt, a felületességet. Valóban csak szónoki kérdés, számunkra melyik a fontosabb, a kedvesebb, a számunkra alatt természetesen a társadalmat, s a közgyarapodást értve. D iszteletet érdemelnek mindazok, akiknek ott a kincse, ahol a szíve, akik nem pusztán gyakorolják, hanem élik mesterségüket. Hűségük, vonzódásuk úgy párosul a tehetséggel, hogy a legszebb emberi vágyakozások egyike, a munka szépségének áhítása formálható belőle. Mert ők, a sztárok, ezt, a szépséget, s nem a hangos sikert áhítják. Akkor is az elérhetetlent, de megközelíthetőt, a tökélyt tartják szem előtt, ha nem honorálják feltétlenül kiemelt személyi órabérrel őket. Sztárok — s ezt lelke mélyén megátalkodott irigyeik is elismerik —, s azért, mert meglelték a tudás, tapasztalat, tehetség, elhivatottság összhangját, mert emberi teljességüket, elégedettségüket többre tartják a fizetési szalag számainál. Nem mások által épített, hanem önmaguk alkotta lépcsőfokokon jutottak magasra. S úgy, hogy amit ennek fejében adtak, az egyszerre tette gazdagabbá őket és mindannyiunkat. Lázár Gábor « Sokba kerül a hibák kijavítása Az új lakásba költözők közül ki ne hallott volna arról, hogy bosszankodott maga is azon, hogy csöpög a vízcsap, foltok éktelenkednek a szőnyegpadlón, a szobák falán hibás a festés, a tapéta. Szinte már megszokott dolog volt: a beköltözés első hetei, nem ritkán hónapjai azzal teltek el, hogy az új lakások gazdái az apró-cseprő hibák kijavítására vártak. Gyakran megtörtént, hogy a műszaki átadás után nem is költözhettek be a lakók, mert az épület tulajdonképpen nem készült el. Rengeteg munka hátra volt még, a kivitelező csak azért mondta késznek a házat, sürgette az átadást, hogy lakásépítési tervét teljesítse, késés miatt ne kelljen kötbért fizetnie. A „készre jelentés” után az építővállalatok, szövetkezetek csak néhány embert hagytak a munkahelyen, a hibák kijavítása lassan haladt. „Ez a rendszer (mert az voltj a kulcsátadás időpontját tolta egyre későbbre” — mondta Dósa József, az egyik Szolnok megyei beruházó, a SZÖVTERV irodavezetője. Augusztus 1-e óta azonban változott a „rendszer”. Az épület műszaki átadása után egy hónappal minden hibát ki kell javítania a kivitelezőnek. Ha pedig a beruházó úgy látja, hogy a hiányok pótlására kevés egy hónap, nem veheti át az épületet. A hiánypótlást szabályozó új rendelet hatásáról érdeklődtünk a kivitelezőknél és a beruházóknál. A Szolnok és Környéke Építő és Szakipari Szövetkezet még nem adott át egyetlen lakást sem, amióta a rendelet életbe lépett. Zsigmond István főmérnök azonban a gyakorlati tapasztalatok hiányában is hatásosnak tartja a rendelkezést. „Az építőknek mindenképpen be kell tartaniuk a 30 napos határidőt, ha tovább tart a hibák kijavítása, ráfizetnek” — mondta. Ráfizetnek, hiszen augusztus 1-e után minden nap késés lényegesen többe kerül, mint korábban. A kivitelezőknek ma már nemcsak erkölcsi, hanem anyagi érdekeik is azt diktálják, hogy csak olyan épületet kínáljanak átvételre, amelynek hibái egy hónapon belül kijavíthatok. A Szolnok megyei Beruházási Vállalat főmérnökének, Bakos Gábornak is hasonló a véleménye. Nagyon fontosnak tartja, hogy az építők nyeresége ma jobban függ munkájuk minőségétől, ígéreteik betartásától. Az .egyre gyorsabbá váló hiánypótlást azonban nemcsak a rendelet eredményének tártja. „Hiszen — mondta — már augusztus előtt is jobban dolgoztak az építők mint például a múlt évben”. Persze 1976-ot elbúcsúztatva nem oldódott meg minden gond. Hibák ma is vannak, és ezután is lesznek. Tény azonban, hogy az idén sokkal kevesebb épületet ajánlottak fel megalapozatlanul átvételre. „Változott a kivitelezők gondolkodásmódja, a legfontosabb azonban az — hangzott Bakos Gábor véleménye —, hogy javult az építőipari munka szervezettsége. A beruházási vállalatnál tehát abban látják a sikerek (hiszen az augusztus elseje óta átadott 90 lakás hiányosságai mind pótolhatók egy hónap alatt) magyarázatát, hogy a megyei építőipar jobban dolgozik, és ebben az új rendelet érdekeltté is teszi a kivitelezőket. Szabó László, a Szolnok megyei ÁÉV termelési osztályvezetője szerint 1977-ben vállalatukban már , ,benne volt” a jobb minőségű, gyor- sebb munka, a rendelet csak a lehetőségek kiaknázására serkentette őket. V. Sz. J, HOLNAPTÓL Interker-börze Holnaptól kezdődik és október 28-ig tart az újabb In- terker-börze, a SZOT Váci úti toronyházában. A népgazdaság egyes ágazataiban felhalmozódott készletekre való tekintettel kezdeményezte a börzét az Országos Piackutató intézet 1975-ben, hogy felesleges alapanyagaikat a vállalatok közvetlenül átadhassák a beszerzési gondokkal küzdőknek. A mostani már a nyolcadik lesz. Eddig több mint egymilliárd forint értékű gép, alkatrész, anyag került visz- sza a forgalomba. A 60 vállalat, szövetkezet által most felajánlott készlet értéke is megközelíti az egymilliárd forintot. A termékek között találhatók vaskohászati, építési és szerelési anyagok, műszerek, járműalkatrészek, festékek, szerszámok, villamosipari gépek. ,• ‘» Lebontják Karcagon a régi víztornyot, amely 1902 óta áll a város központjában. Tartályát Berekfürdőre szállítják földalatti víztárolónak, a torony földszintjén pedig gáztalanító készüléket helyeznek el
