Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
1977. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tovább javuló ellátás Korszerű termékek hazai és export piacon Keserű Jánosné sajtótájékoztatója A hazai ipar össztermelésének 17 százalékát a könnyűipar adja. A nemzeti jövedelemhez a múlt évben 32 milliárd forinttal járult hozzá az ágazat, amely jelenleg az iparban dolgozók ossz- létszámának 26 százalékát foglalkoztatja. A könnyűipari munkásoknak 68 százaléka nő, s ez az arány 23 százalékkal haladja meg az ipar egészének átlagát — vezette be az ágazat népgazdaságban elfoglalt helyének és szerepének legfontosabb jellemzőivel Keserű Jánosné könnyűipari miniszter tegnap a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóját. Megállapította, hogy a könnyűipar fejlődésének, gazdálkodásának ez évi tendenciája a korábbiaknál kedvezőbb. Az idén az ágazat egészében meggyorsult a termelés növekedésének üteme, s ezen belül kiemelkedik a papír- éa nyomdaipar termelésének 8—10 százalékos fokozása. A nyomdák rekonstrukciója jó ipari hátteret ad a kultúrpolitika céljainak megvalósításához; az 1975. évi 152 ezer tonnával szemben az idén 170 ezer tonna nyomda- termék készül. A rendelkezésre álló technikai és anyagi feltételek alapján választékosabb és jobb minőségű árukból, ha nem is korlátlanul, de tovább javíthatják a kereslet kielégítését. Nagy feladatokat ró az iparra exportkötelezettségeinek teljesítése. Mind ebben, mind pedig a belföldi ellátásban nagy szerepe van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott munkaversenynek. Ennek középpontjában a több mint 260 millió rubel értékű szovjet export határidőre, jó minőségben történő teljesítése áll. A rubel elszámolású export az idén mintegy 10 százalékkal növekszik. A tőkés export az előző évinél kedvezőtlenebb piaci helyzet ellenére több mint 15 százalékkal növekszik. Az év hátralevő részében azonban a tervek maradéktalan végrehajtása érdekében még sok tennivaló hárul a vállalatokra. A miniszter megállapította, hogy javulás tapasztalható a beruházások kivitelezésének szervezettségében, elsősorban a vállalati döntések alapján történő fejlesztéseknél. A tervezettnél korábban valósul meg a két kötszövő- ipari egyedi nagyberuházás; a halasi kötöttárugyár, és a budapesti finomkötöttáru-gyár mátészalkai és debreceni üzeme. Lasúbb viszont a simon- tomyai bőrgyár beruházásának kivitelezése A miniszter további fontos feladatként jelölte meg a szolgáltatások körének bővítését, minőségük javítását. Elmondotta, hogy a jövő évben tovább nő a textiltisztító kapacitás. Propagandista tanácskozás Karcagon A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében, a magyar— szovjet barátsági hónap rendezvényeként tegnap délelőtt ünnepi propagandista tanácskozást tartottak Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. Az első előadást Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára tartotta „A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus tartalma ma” címmel. A fejlett szocialista társadalom építésének néhány elméleti kérdése címmel dr. Aggod József, a gödöllői Agrártudományi Egyetem pártbizottságának titkára, a marxista tanszék vezetője tartott előadást. A tanácskozáson mintegy 250 pártpropagandista, politikai vitakör-vezető és pártaktivista vett részt. Évente batszáz villanypásztor A karcagi Általános Technikaipari Szövetkezet már több mint tíz éve gyártja a hálózatról vagy szárazelemmel működtetett villanypásztorokat. A kerekeken mozgatható, három oldalról rögzített karámszerkezetű géppásztor iránt nagy a hazai igény. Évente átlagosan 500— 600 garnitúrát gyártanak, átlagosan 30 ezer forintos árban. mon töl kapcsolják be a Tiszát az l«»iJVeg£SI Európát behálózó Du- na-Rajna-Majna egységes víziútrendszerbe. E rendszer hazai része lész a nagymarosi, illetve a Csongrád térségébe tervezett vízlépcső. Mederátalakítási munkákat is végeztek a szabványoknak megfelelő folyómedrek kialakítása céljából. Egy évig tartott ez a munka Szolnok alatt is, ahol a Hídépítő Vállalat nehézbúvárai dolgoztak. Képriportunk az utolsó munkálatokat örökíti meg: A színhely: a búvártag és a Tisza... Helyére kerül a sisak... A megszokott búcsúintés... Újra kinn a vízből... majd a négyszemélyes vetkőztetés következik .. Kőhidi Imre Még egyszer, az idén talán utoljára, nekidurálta magát az idő: kellemes, meleg napsütéssel árasztja el a határt. De hiába a napközbeni verőfény, a fák alatt a hajnalok és az éjszakák fagycsipkedte leveleiben bokáig süppedhet az ember. A tőkéken is már csak a fürtök kapaszkodnak, de azok se sokáig, mert a szüre- telők hada rövidesen erre is elhalad. — A kövidinkából van hátra még egy darab — mondja Vincze Károly, a Jászsági Állami Gazdaság újerdei kerületének vezetője. — Naponta száz saját dolgozójuk és négy-ötszáz iskolás szorgoskodik a szőlőben, úgyhogy október végére akár el is felejthetjük ezt a munkát. Sass Rozália és Birgés Ká- rolyné — a többiekhez TTa- sonlóan párban visznek egy sort — tovább szövi a beszélgetést. — Bizony nagy kő esik le a szívünkről, amikor azt mondhatjuk, hogy ez is megvan. A metszéstől a betakarításig itt minden a mi dolgunk, úgyhogy ilyenkor az a szőlő a legszebb, amelyik a „hordóban pezseg”. Az idén persze nem lehet okunk panaszra, hektáronként 70 mázsa termett Bokányi János válla biztos érzékelte a tavalyi és az idei hozam közötti különbséget hiszen mostanában, ha valaki őt keresi, így kiált: — Puttonyos! — No, nem valami gyakran kell ám engem szólít- gatni, jövök magamtól is — húzza ki magát a több mint kétszer húszéves férfi. — Igaz, nem tegnap voltam katona, a puttonyba is belemegy úgy negyven, ötven kiló szőlő, de ennyivel azért még vidáman elbírok. Amikor Bokányi János válla megkönnyebbül, akkor a fürtök a tarcali kádba kerülnek, a pótkocsi pedig rövidesen bezötyköli a termést a feldolgozóba. — Egy billentés után csiga viszi a szőlőt a zúzó-bo- gyozóba, innen pedig a cefreszivattyú segítségével jut el a szikkasztóba — magyarázza Tiborcz Zoltán kerületi szőlész-borász. — Itt választjuk le a lé egyik felét kitevő színmustot, amit elvezetünk, a másik rész pedig a présbe kerül, ahol kisajtoljuk a présmustot. A félautomata berendezés nagyon jól dolgozik, hiszen a lékinyerésünk 80 százalékos, csak győzzük hová tenni ezt a rengeteg mustot. Kellemes gond, nem vitás. Ügy hiszem, hogy a felsőjászsági kerület szárítójának kezelői is szívesen vállalnák a bőség zavarát. — Eddig jól adja a föld a kukoricát — jelenti ki Kocsis Vendel. — Lehet olyan 65—70 mázsás termés hektáronként. Igaz, Jóska? — fordul szavai igazolására a mellettünk elhaladó villany- szerelőhöz. Balogh József bólogat, de biztos, ami biztos, ha már egyszer tehetjük, az igazgató véleményét is megkérdezzük. Tuza Imre munkásaival szinte mázsára egy véleményen van, úgyhogy a hektáronkénti 65—70 mázsás kukoricatermés bekerül a jegyzettömbbe. Időközben azonban más felé fordult a beszélgetés, Kocsis Vendel és Balogh József éppen a nedvességtartalom megállapításának módozatairól tart kiselőadáát. Mert van úgye a műszer, de ettől függetlenül... — Ha hegyes a kupac, akkor nedvesebb, ha lapos, akkor szárazabb a kukorica. Egyébként a koppanással is elárulja magát, de ha teljesen biztosra akar menni valaki, akkor harapjon ketté egy-két szemet. Ha nem síáraz a közepe, akkor még biztosan 16 százalék fölött van a nedvességtartalom. Az igazgató ez utóbbi módszert megszívlelendőnek találhatta, mert már vréges- rég kint botorkálunk a taplószárazra szikkadt szántóföld göröngyein, de ő még mindig kukoricaszemeket rágcsál ... Végre odaérünk a John Deere mellé, ahol a traktorost és a brigádvezetőt találjuk; buzgó eszmecserében. Arról van szó, hogy Bathó Andrásnak át kell állítani a tárcsát, ugyanis nem elég mélyen forgatja meg a földet. A traktore« nem is tiltakozik, csakany- nyi megjegyzése van Nagy Gyulához, hogy ő ezt egyedül nem tudja megcsinálni, küldjék ki a szerelőt A brigádvezető ezzel egyetért, s így a John Deere máris mehet a dolgára. Lakatos István kombájnja viszont nem moccan se előre, se hátra, hiába szug- geráljük ‘a kukoricatábla széléről a jő párszáz méterre veszteglő Claass Dominá- tort. A brigádvezető végül elunja a dolgot, megindul a tarlón a gép felé, mi pedig az ellenkező irányba fordulunk a Volgával, nehogy a közelgő naplementével lekössük a vetést. Szerencsénk Van, mert a traktorosok, „farosok”, gyomruk szavára hallgatva éppen a szántóföld széli füvön elővacsoráznak. — Hiába volt bőséges az ebéd, az egész napi rázatás- tól ilyenkorra megéhezik az ember — magyarázza Kovács Gyula és Tomcsányi Miklós. — De erre a páh falatra azért is szükség van — teszik hozzá —, mert otthon is van egy kis háztáji, jószág, ez, az, és lesz nyolc óra amikor asztal mellé ülhetünk. Mire a lenyugvó nap sárgáról vörösre vált, a négy vetőgép már a látóhatárszélén visszafelé kanyarodik. Braun Ágoston Harminchárom év után újra Szolnokon Baráti beszélgetés közben A Magyar Üjságírók Országos Szövetsége vendégeként hazánkban tartózkodó háromtagú szovjet újságíró küldöttség tegnap Szolnokon járt. A látogatást a delegáció egyik tagja Alekszandr Kravec, a Volga című megyei lap főszerkesztő-helyettese kérte (ez a lap Szovjetunióban az asztrahányi területen jelenik meg 92 ezer példányban). Mint mondotta, 1944. novemberében mint a' szovjet hadsereg őrnagya részt vett a város felszabadításáért vívott harcokban, és szeretné látni, ma hogyan élnek itt az emberek. Elkísérte őt megye- székhelyünkre Anatolij Ma- karov, a Nyegyelja című lap főmunkatársa és Ivan Petrov, a Zemlja Szibirszkaja Dalnyevasztocsnaja című lap főszerkesztője is. A vendégek délelőtt a Szolnok megyei Néplap munkájával ismerkedtek meg, majd virágot helyeztek el a temetőben, a szovjet hősök sírjánál. Ezután városnézésen vettek részt. Délután kedves találkozásra került sor: a szovjet vendégek a munkásmozgalom régi szolnoki harcosaival, veteránokkal, internacionalistákkal beszélgettek Szolnok múltjáról, jelenéről. Részt vett a találkozón Túróczi Ferencné, a városi pártbizottság titkára is. Megkérdeztük Aleksžandr Kravec elvtársat, hogyan élt eddig emlékeiben a régi Szolnok és ma milyennek találja a várost? Válaszában elmondta: Akkor 1944-ben egy zeg-zugos kis utcákkal teli, kicsike, agvonhajszolt város volt Szolnok. De az emberek jó szívvel fogadták a szovjet katonákat. Ezt saját tapasztalatából mondja, mivel ő is néhány napig — amíg a front tovább nem szólította ■«- egy magyar családnál lakott. A mai Szolnok modem, nagyón szép nagyváros. Első látásra megállapítja az ide-- látogató, hogy itt az emberek kulturáltan, rendezett körülmények között élnek. A városban tartózkodó szovjet újságíró küldöttség ma reggel utazik el Békés megyébe,
