Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 2. éves a tanítóképző Az első, 1917-ben kezdett évfolyam egykori diákjai is ott voltak Jászberényben, a Tanítóképző Főiskola idei s egyben 60. tanévnyitóján. Az öreg intézet hatvan év alatt négyezer tanítót nevelt a hazának. Most megfiatalodva, korszerű körülmények között 125 elsőévest fogadott. Képeink a hallgatók munkáját, életét mutatják be. Főiskolai hallgatóvá fogadom - főigazgatói kézfogás Hatvan éve kezdtük - mi most Gyakorlat teszi a mestert - a tanítót is Este a kollégiumban - tükröm, tükröm ... Szabad idő - sétára indulnak a hallgatók Nagy Zsolt képriportja mncny jíií röneerix!-rr^t-T m r « vt Falusi ősz Konténerek, félautomaták, spéci gépek: ilyen modern dolgok fogadnak Tiszaroffon, a Compack üzemében. És persze sok-sok munkásnő, akik fehér köpenyben dolgoznak, s alakjukat egzotikus illatok lengik körül: borsot, köményt, egyéb fűszereket csomagolnak. Nézem arcukat: vajon milyen emlékeket őriznek odabent a tudat konténerei? Tudják-e, hogy egy összeíráskor, 1697-ben hetven férfit, 90 ökröt, tehenet 981 kiló búzát, zabot, árpát vettek számba Tiszaroffon — az asszonyokat nem tartották érdemesnek a számlálásra. Tudják-e, hogy a XVIII. század végén a heyi földbirtokosok egyike-másika az asszonyi munkát — még ha kapáltak is — semmibe se számította.” őriznek-e reflexeik némi riadalmat, mely nemzedékekkel előbbi asszony-őseiket levélírásra késztette, „alázatos reménykedéssel esedezem” — írta ősük, mert „Tóth István nevű férjem ... ország szolgálattyára tábori kocsisnak elhajtatott és másfél esztendőtül fogván bizoAz egykori jobbágyfaluban, a hét kastély árnyékában sínylődő cselédfaluban nem lehet kikerülni a múltat. A Compack portáján például az a Muka László fogad, akinek édesapja volt a tolmács 1944 őszén, amikor Tiszaroff felszabadult. — Bolsikov Gergely volt az apám — meséli a portás — aki az első háborúban, 1915-ben került ide, mint hadifogoly dolgozott az uradalomban, gróf Waldech Hubertnál volt cseléd. Édesanyámmal (akinek az ura tizennégyben elesett és itt maradt három gyerekkel) tizenhatban ismerkedett meg. Később Magyary Kossá István földbirtokosnál, aki aranykulcsos vagy mi az isten kamarás volt, meg a többi uradalom is törte magát. Ahogy mesélte apám, valami Hamutava nevű faluból származott, Moszkva környékéről tán. Anyám hat gyereket szült neki, így kilencen lettünk. Korán munkára kényszerültünk, én is tízéves korom óta dolgozom, harmincegyben lettem juhászbojtár gróf Nemesnél. 1950-ben nősültem, három gyerekünk született halva, de egy fiú azért sikeredett. Borzasztó jó esze volt, kitűnően tanult, ezzel meg a magaviselettel gondunk-bajunk nem akadt. A Szovjetunióban Lvovban végzett műszaki egyetemet vörös diplomával, tavaly került haza. Pesten dolgozik, valami számítógépes, de most is hosszú tanulmányútra ment a Szovjetunióba. 'Mit jelent nekem az ősz? A tanulást jelentené, mivel ilyen éltes fejjel beiratkoztam a gimnáziumba, már a második év felét is letettem, amikor hónapokig beteg lett a feleségem, abba kellett hagynom a tanulást. Az idén folytattam volna, de problémák vannak, nem lehet hetente kétszer is helyettesíteni, úgyhogy majd jövőre, ha Hajnali fél öt. Dékány Zsigmond a tiszaroffi Aranykalász Tsz gulyása ennivalót csomagol, a kutyáknak külön, gondosan, mert étien a kutya nem hajt. Elindul. Fél hatkor egy Java motor röpül az úton* rajta a ti- zenkilencéves Magda János traktorossal. A hosszú hajú fiatalember hatkor már elbúcsúzott éjszakás társától, beült a DT—75-ös erőgépbe, húzza a tárcsát, rója a hatalmas táblát. Hat órakor már Pigler József is a Compack kapuján belül van. Kitakarít két vízmelegítőt, segít megrakni egy kocsit papírral, utána az üzemellátáshoz szükséges papírból behord négyezret, ebbe töltik majd a vegyi- és élelmiszer árukat. nyosan nem tudatik, ha az kegyetlen ellenség fegyverrel vágta-e avagy idegen országra rabságra vitte? Ötöd magammal maradtam szomorú árvaságra, bokros neveletlen gyermekekkel...” S mindezt keltezte egy asszony a „roffi futottak között” 1707-ben. A föld megtartó emlékezete jóvoltából tudjuk, hogy itt már az őskorban is éltek emberek (a falu alatt húzódó gáton három kunyhócska alapjai és maradványai kerültek elő 1930- ban), s honfoglaláskori nemzetségek szálláshelye volt később. A tatárjárás, majd a hódoltság korában Giraj kán seregének pusztításai, a németek, a földesurak, a pestisjárványok, árvizek, aszályok, csendőrök, gazdasági válságok és világháborúk ellenére Tiszaroff él. Ősz van, s ennek a mostani ősznek az elmúltakkal, évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtti őszökkel szemben két jelzője lehet: békés és dolgos. Amint azt a Compack üzemcsarnokban folyó munka is sugallja. az egészségünk is úgy engedi... A fűtő, Pigler József számára az ősz a szezont jelenti, készülődik a hajnali két- három órai felkelésre, hogy begyújtson, mert melegnek kell lenni, mire a gépek mellé állnak a Compack munkásnői. — Negyvenötéves vagyok, de nekem úgy betett a régi élet, hogy nem bírom a nehéz fizikai munkát, ezért lettem fűtő: reuma, gerincferdülés ... Mitől? ősszel talyigával toltuk a répát až uszályra. A kubikostalyiga oldalát annyira felmagasítottuk, hogy egybe bele kellett férnie egy mázsa répának. Ha valaki kevesebbet tett rá két-három gombosvillával, már rászólt a másik, hogy lazsál: az volt a jelszó, hogy egyorma a cipó, egyformán dolgozunk. Odafent, a Tisza oldalán volt a répaprizma, egy olyan 70 méteres szerpentinen, pallón toltuk a répát a hajóra. Reggelente az ember alig tudott leszállni az ágyról. A múlt, a munka. Még a temetőben is. Betongalambok, a sírköveken ügyetlenül rímelgető feliratok, drótkerítéssel körülvett sír, fóliával becsavart fejfa (ne korhadjon) szomszédságában ilyen Szavak: „Életed munka volt.” Vagy: „A munka hősi halottjára mindig emlékezünk.” Hideg szél rázza a fák üstökét, traktorok hangját röpíti, kutyaugatást, a csorda hangjait, a tüzépen a kocsira hajigáit szén zaját... Pontosan hetven esztendeje még harcos éneket tépett le a felvonuló tiszaroffi agrárproletárok ajkáról, s az alábbi dallal verte be a kastélyok ablakát: Nem ismerünk henye rangot,/ Ágas-bogas koronát, /Szerszámot a naplopónak,/ Kaszát, kapát, boronát./ Legyen kérges annak is a tenyere, /Aki miatt nincs a népnek kenyere.” Fél hét. Dékány Zsigmond kihajtja a 160 marhát, a gulyát, melyben van borjú, hasas, mindenforma, csak öreg nincs. Míg vizes a fű, a jószág nem legel. A gulyás ügyel, nehogy az állatok a learatott napraforgótáblába tévedjenek, mert oda már kiszórták a műtrágyát, s ettől hasmenést kapnának. A két fekete kutya lesi a parancsot, s amikor megkapják, rohannak, terelik a gulyát, megállnak, visszanéznek, látják, hogy a gazdi magasra emeli a botot, ez azt jelenti, minden rendben, visz- szajöhetnek. Kilenc óra. Pigler József előtt a reggeli: szalonna, kolbász, paprika, fél liter tej. Utána felönti az irodákban az olajkályhákat, majd próbafűtést végez az üzemcsarnokokban, kijavítja az előadódó hibákat. Matastik Pál, a Compack 35 éves üzemvezetője hid,eg irodában dolgozik, papírokat nézeget, töpreng. Adatok: az üzem idei készáru terve 434 millió 172 ezer forint (ez nem tévedés!). A kilenc szocialista brigádban dolgozó 136 munkás vállalta, hogy egymillió forint készárutöbbletet termel. Társadalmi munkát is vállaltak: Tiszaroffon nincs elég szakképzett pedagógus, nincs elég és elég jó péda- góguslakás, ezekre nincs elég pénz, tehát a brigádok segítenek megfelelő pedagóguslakásokat kialakítani, hogy gyermekeiket szakképzett nevelők tanítsák. Délelőtt. Rácz György tanácselnök telefonál Tiszafüredre. „Halló! Kárszakértőt kérnénk sürgősen. Még ma. Halló! Semmit sem hallok. Én már ordítok kérem, de... Küldjenek ki egy kárszakértőt! Még ma! Halló! Halló! Semmit sem hallok. Sürgősen kérnénk ... Halló!” Kosik József, a TÜZÉP vezetője magyaráz, tájékoztat. „Tüzelő van, többféle is, van választék. A szállítás az probléma. Az építőanyagról semmi jót sem tudok mondani,' nagyon rossz volt az ellátás, most éppen a cement akadt el. Sok ház épül Roffon, sokan mondják, minek a TÜ- ZÉP-telep, ha nem tudnak építőanyagot vásárolni. Itt még egy ház is drágábban épül fel a fuvar miatt, mert anyagot máshonnan kell hozatni; az utána járás, a kiesett munkaidő, a sok kiadott borravaló miatt... Emlékszem én szebb őszökre is, amikor nem kellett olyan sokszor mondanom, hogy nincs. Ezt nagyon rossz mondani. Azóta van ez így, mióta négy község TÜZÉP-telepe egybeugrott.” Délután. Gál István, a termelőszövetkezet párttitkára örömmel meséli, hogy a következő években remélik, kimozdulnak a „szegénységből”, nagyon jól állnak az őszi munkákkal, a 210 hektár repcét elvetették, ki is kelt, nagyon szép. Lucemamag, őszi árpa betakarítása készen van. Szeptember 22-én az ősziek alá a szántás és a műtrágyázás 70 százaléka, a talajelőkészítés 53 százaléka elkészült És így tovább. Szél rázza a kiskapukat Három óra. Pigler József otthon ebédel, majd a három süldőnek hoz dudvát, utána a darálóba siet. öt óra. Dékány Zsigmond tereli a gulyát az istálló felé. Néhány szó esik a társakkal a körmölésről, a mesterséges megtermékenyítésről, hat órára megitatja a gulyát, kerékpárra ül, otthon már jólesik a vacsora, a felesége f őztje, aki emellett ellátja a négy hízót, aprólékokat és „felfogtunk két öreget eltartási szerződésre, azokat is gardírozza az asszony.” Magda János mosogat, kéthetes házas, segít a házimunkában. Nyolc órakor már a televízió kékes fénye af! életjelt az utcára. Matastik Pál azonban könyvek fölött görnyed, tanul, ötödéves Gödöllőn, mezőgazdasági gépészmérnök lesz. Az utcákon már csak hideg szél csavarog, kötekedik a fákkal, leveleket sodor, rázza a kiskapukat, s még akkor sem inai el, amikor hajnali fél ötkor Dékány Zsigmond megjelenik a kerékpárján, amikor Magda János beül a lánctalpasba, amikor a munkásnők fehér köpenyükben szorgoskodnak a Compack üzemében, borsot, köményt, csomagolván egzotikus illatok lengik őket körül, én pedig csak nézem a konténereket, félautomatákat, spéci gépeket, s miközben fázósan ösz- szébbhúzom pulóveremet, karomba csípek: falun vagyunk. Körmendi Lajos Éltes fejjel az iskolapadban Kimozdulnak a „szegénységből”
