Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
1977. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lucernalisztet rakodnak a kunmadarasi Kossuth Tsz-ben. A közös gazdaság tavaly „ikre- sitett” szárító üzemében az elmúlt évinél 30 százalékkal több, összesen mintegy 750 vagon zöld kukoricát, lucernát és füvet dolgoznak fel takarmánylisztnek, petletnek (T. F.) Mire jó a garancia? Látszatszerviz Akadozó alkatrészellátás Kék színű masina a lucernaföld közepén. Szép látvány. Nem mindenkinek ez jut eszébe róla - érthető: igen-igen zavarja a gyönyörködésben a gép ismerőit, ha tudják, másik kettő ált azért, hogy ez dolgozhasson. Másik kettő áll: leszerelték róluk az alkatrészeket, s felrakták erre, hogy ez dolgozhasson. Hasonló megoldásokkal gyakran találkozhatunk a mezőgazdasági üzemekben. A miértre Taub György, a Palotási Állami Gazdaság igazgató-helyettese adja meg a választ: „Az NDK gépek többségénél, főképp az IFA- motoroknál kriminális az alkatrészellátás. Csak baráti kapcsolatok révén, csak pult alól lehet az esetek többségében beszerezni a hiányzó elemeket.” Ajtózár vagy fékcső — apróság mindkettő, de nincs. Így aztán áll a gép, a teherautó. Nehéz számot adni a gépkihasználásról. Nem ritka, hogy garanciális idő alatt is hasonló okok miatt vesztegelnek a gépek. Éves átlagban a gazdaság műhelyében három— négy autó például sohasem dolgozik. Más a helyzet az erőgépeknél. Megfelelő az alkatrészellátás, a garanciális szolgáltatás. Igaz, a gépre -— legyen az K—700-as, vagy Rába Steiger traktor, — sem ülhet bárki. Fel kell mutatni a dokumentumot; elvégezte kezelője a speciális vezetői tanfolyamot. A bejáratásnak is előírják a feltételeit, ötven üzemóráig például csak meghatározott terhelései járhat a gép, s lépcsőzetesen szabad tovább fo- fozni az igénybevételét. Bizonyos időnként cserélni kell az olajat — és még sok minden mást — előírja a gépkönyv. Ha nem tartják be, oda a garancia. Palotáson mégis volt rá eset, hogy elveszítették. Igaz, tíz esztendő alatt csak egyszer, amikor a gép kezelője nem megfelelően cserélte az olajat. Tehát nem ez a jellemző. T ______o M ilyen kár éri a gazdaságokat, ha nincs garancia? A gépek többsége egymillió forintnál többe kerül. Egy- egy fontosabb alkatrész ára százezrekbe. Inkább vállalják tehát a figyelmet, pontosságot igénylő bejáratást. Még • ott is, ahol igen-igen kétkedve fogadták a hatalmas erejű gépmonstrumot. Tajti Istvánnak, a jászdózsai Tamamenti Termelőszövetkezet elnökének emlékeiből: „Megköpködték az első K— 700-ast 1972-ben, amikor megérkezett. Azt mondogatták az emberek közül néhá- nyan — elveszi ez a gép a kenyerünket. Féltek, hogy nem lesz munkájuk.” Nem volt jelentkező, aki vállalta volna a vezetést, mondván, miért rám haragudjanak a többiek. Aztán megszokták, s rájöttek, mit tud a gép. Azóta vettek két Rába Steigert is. Szeretnek rajtuk dolgozni az emberek, még akkor is, ha kétműszalkos a munka. Nem véletlen: megkeresik havonta a hatezer forintot. (Kiemelt felelősség, kiemelt teljesítmény, nem maradhat el tehát a fizetés sem.) Jó munkatársi viszony alakult ki a szövetkezet javítói és a szerviz-szolgálat munkásai, mérnökei között. Egy telex, egy távirat, és az utóbbiak már a helyszínen is vannak. Ott áll a szétszedett gép mellett a kezelője, elmondhatja, mit tapasztalt, mit kellene kijavítani. o Nem így az IFA teherautók szervizénél, ahol szériában javítják a garanciális kocsikat. A szemfülesebb gépkocsivezetők odamerészkednek a szerelőkhöz, akik vagy meghallgatják őket, vagy nem. A Tamamenti Termelőszövetkezetben mondják, sokszor csak az alapmunkákat — olajozás, zsírozás — végzik el, másra nem jut idő. Elmegy a kocsi kopott gumiköpennyel, rosz- szul van beállítva a futómű, visszajön ugyanígy. Nem más ez, mint látszatgarancia. Persze az alkatrészellátásban is vannak ilyen látszatok. A kombájn-ékszíjak elszakadoztak. Egy ideig hiányzott pótlásuk a kereskedelemben, azután egy hazai szövetkezet elkezdte gyártani őket. Most van ékszíj tömegével, de a minősége ... ? Egy napon hatot kellett cserélni betakarítás idején, mert szakadt, „ette a gép”. Szóval van ékszíj, de még sincs. S ha már a garanciáról, s a látszatokról esik Szó, egy rendeletről: A gazdaságok munkagépeik egy részét állami támogatással vásárolják. Ha amortizáció előtt adják a masinát a MÉH-nek, visz- sza kell fizetniük a támogatást. Mit csinálnak a mező- gazdasági üzemekben? Ott állnak félredobva — nullára várva — a gépek, nem használhatják, mert tönkrement, mert nincs alkatrész, de kidobni, újat venni nem lehet: visszatartja a hulladékba ítélt masinákat az említett támogatás. A rendelet célja, hogy becsüljék meg a berendezéseket a gazdaságok, de a karbantartás, a gondos kezelés kevés, a gép kopik, alkatrészek kellenek. Alkatrészek pedig nincsenek, mint ahogy minden gépre vagy berendezésre garancia sincs. Kéttengelyes pótkocsira van, egytengelyesre már hiába keressük a jótállást. (Van viszont a sertésetetőre: ára töredéke az előbbinek.) Előfordul az is, hogy az egyik vevőnek még jut garancia, a másiknak már nem. A munkagépekre nincs jótállás, de időnként munkagép sincs. Legalábbis olyan, amilyen a követelményeknek megfelelne. Hiába a Rába Steiger, hiába a nagy teljesítményű K—700-as, ha nincs hozzájuk eke. Ami van, az hamar elhasználódik. A jászdózsai termelőszövetkezet KLC—6-os típusú ekéi egy idő után mint a papírmasé elhajlottak. Az eset nem egyedülálló. Nehéz eldönteni, melyik a fontosabb, az eke, vagy a vetőgép, annyi bizonyos, az utóbbi modem pneumatikus változata — ez kapcsolódik a nagy teljesítményű gépekhez — sem tökéletes. A hír hamar körbejárja a gazdaságokat, aki 96 soros vetőgépet használ, az hamarosan előveszi a tárolókból a régi vetőket. Az ekékhez hasonlóan ezeket is ideális talajon próbálták ki, így a jászdózsai vagy a jászapáti földben megszűnnek létezni. ___________© A Palotási Állami Gazdaságban mintegy 140 millió forint a gépek és a járművek értéke. A jászdózsai Tar- namenti Termelőszövetkezetben több mint 6 ezer lóerő- nyi teljesítményt produkálnak az erő- és munkagépek. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben, mint általában mindenütt az utóbbi években, igen sokat fejlődött a géppark. Egyre-másra vásárolták a nagy erőgépeket, nem ok nélkül, hisz munkaerőben korántsem olyan gazdagok, mint pár esztendővel ezelőtt. Használatukkor azonban kiderült, nem elég például K—700-ast venni, kellenek hozzá a kiszolgálóberendezések, s a jól kiképzett személyzet is. Kell azonban megfelelő szerviz, és föltétien szükséges a megfelelő alkatrészellátás. A felsorolt problémák bizonyítják, az utóbbiaknál még sok a pótolnivaló. A nagy teljesítményű gépek szervize példa: jól megkötött üzletekkel — lásd alkatrészellátás —, jó szervezéssel, a javítók minőségi munkájával elérhető, hogy rendszeresen, több műszakban dolgozzanak a gépek. Hajnal József A Néplap jubileuma Többet—együtt Idejében földbe kerül a mag Szeptember 10-én verseny- felhívással fordult a mező- gazdasági nagyüzemek dolgozóihoz, szocialista brigádjaihoz a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet kollektívája. A felhívásban a két gazdaság dolgozói vállalták. hogy az őszi búza vetését — kiválóan előkészített talajba — október 31-ig befejezik. Az őszi betakarítást úgy szervezik, hogy a termények minőségét megóvják, a betakarítási veszteségeket a minimálisra csökkentik. Gondoskodnak a talajerő pótlásáról és növeléséről is. A feladatok sikeres elvégzése érdekében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kommunista műszakokat szerveznek. A felhíváshoz már több mezőgazdasági termelőszövetkezet csatlakozott megyénkből. Legutóbb a túrke- vei Vörös Csillag Termelő- szövetkezet jelentette be: kétezer tagja elfogadja a versenyfelhívást, s a munka jobb szervezésével törekszik az őszi vetési, betakarítási és talajmunkákat határidőre, jó minőségben, s a veszteségek csökkentésével teljesíteni. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az őszi búzát 4659 hektáron vetik el, s mintegy,2400 hektáron kell betakarítaniuk a kukoricát, a cukorrépát és a napraforgót. A gazdaságban 11 272 hektár földön műtrágyáznak. Ugyancsak csatlakozott a tiszaföldváriak és a bólyiak felhívásához a kengyeli "Dózsa Termelőszövetkezet kollektívája is. Hasonlóról már korábban is hírt adtunk, a Jászsági Állami Gazdaság 21 szocialista brigádja elhatározta, részt vesz a munkaversenyben. Jászárokszálláson a Kossuth Termelőszövetkezetben röpgyűlésen határozták el a szövetkezeti tagok: pótvállalásokat készítenek, s csatlakoznak a felhíváshoz. H uszonöt évvel ezelőtt, 1952. október elsején jelent meg először napilapként a Szolnok megyei Néplap. Ha fellapozzuk az újságokat, megközelítően pontos tükörképét kapjuk az azóta végbement politikai folyamatoknak, a megye fejlődésének, a dolgozó emberek küzdelmeinek, kiteljesedésének és alkotásainak. Az MSZMP töretlen, elvi politikájának megvalósításában, a párt kongresszusain elfogadott határozatok végrehajtásában a megyei párt- bizottság és a megyei tanács lapjaként igyekeztünk hatékony politikai eszköznek bizonyulni. Tudjuk, hogy kollektív propagandistaként, kollektív agitátorként és kollektív szervezőként kell dolgoznunk a jövőben is — erre kötelez bennünket a párt lenini politikája. A Néplap alapvető célja, hogy a kommunista sajtó hagyományaihoz méltóan őrizze és gyarapítsa napjainkban is a Szolnoki Munkástól kapott örökséget, eredményesen szolgálja a párt politikáját a megyében úgy, hogy tevékenységével az olvasók elégedettek legyenek. A lap - jubileumáról azért emlékezünk meg e néhány sorban, mert kötelességünknek érezzük, hogy a nyilvánosság előtt is szóljunk törekvéseinkről, a megyei párt- bizottság által megszabott feladatainkról, melyek politikai tartalmukban azonosak az olvasóinkéval: a fejJásztelken és Alattyánban, ahol régi hagyományai vannak a háztáji állattenyésztésnek, a Tolbuchin Tsz kiemelten támogatja a háztáji gazdaságokat, a kisáruterme- lőket. A termelőszövetkezet háztáji agronómusa szakmai tanácsadással, a termelés irányításával segíti a gazdákat. Mindkét községben terményt árusító boltot tart fenn a tsz, így biztosítja a háztáji gazdaságok kedvezményes és folyamatos takarmányellátását. Felvásárlási lett szocialista társadalom felépítéséért dolgozunk mindannyian. Ma több mint 57 ezer példányban jelent meg a Néplap, ami az elfogadott számítások szerint azt jelenti, hogy a megyében mintegy 160—170 ezren olvassák. Csak fokozza a felelősségünket, hogy olvasóink száma évről évre nő. Hadd tegyük hozzá: szeretettel gondolunk mindazokra, akik sok-sok éve hűséges előfizetői a Néplapnak. Ezúton is megköszönjük olvasóink leveleit, melyekben^ hasznos tanácsokkal segítették munkánkat. A véletlen műve, hogy mától kezdve minden vasárnap 16 oldalon jelentetjük meg a Néplapot. Az új, nagyobb lehetőség jobb munkára ösztönzi a szerkesztőség, a kiadó, a nyomda és a posta dolgozóit. Gazdagabb tartalommal, színesebb, olvasmányosabb újságot kívánunk szerkeszteni vasárnap és természetesen a hét más napjain is. Szeretnénk folyamatosan emelni a lap színvonalát — erre kötelezett bennünket a megyei párt-végrehajtóbizottság — gyarapítani szerkesztői és újságírói képességeinket, hogy mind nagyobb meggyőző erővel népszerűsítsük, terjesszük a párt politikáját, s kollektív szervezőként is megálljuk a helyünket. és szállítási szerződést köt a Húsipari Vállalattal, segítséget nyújt a gazdaságoknak a betakarításhoz, a felvásárolt áru elszállításához. A sertéstenyésztéssel foglalkozó háztáji gazdáktól és kisárutermelőktől évente 3500 hízósertést vásárol fel a termelőszövetkezet. A szarvasmarha-tenyésztők évi 500 hízómarhát, ugyanennyi növendékállatot adnak át. A tejbegyűjtők naponta 3 ezer liter tejet vesznek át a háztáji gazdaságoktól. Támogatás a háztáji gazdaságoknak Távol a hazától Borisz Malkov gépészmérnök fgy éi közöttünk Borisz Malkov gépészmérnök a . héten ^születésnapot tartott. Kicsit magányosan, család nélkül, de azt mondja, ő engedte haza a feleségét az ötéves kisfiúval. Ha már neki annyi a munkája, hogy nem mehet, legalább tél előtt a fia találkozzék a nagyapával, nagymamával. — Közel lakunk Moszkvához — mondja és nevet hozzá —, mindössze háromszáz kilométerre, Jaroszlavlban. Ott születtem, ezelőtt harminchat éve, ott jártam iskolába, főiskolába is, ott lettem gépészmérnök, s onnan indultam nagy utakra. — Előszón autóval indultunk, egyhónapos útra Bulgáriába. Továbbképzést tartottunk olyan gazdaságokban, ahol a mi traktorainkat járatják. Onnét ismét egy hónap, Jugoszláviában ugyanaz. Végül a megbízatás, egyelőre két évre. Utazzék családostól Magyarországra, s Mezőtúron a DATE tanüzemében legyen a szovjet traktorok garanciális szakértője. Vizsgálja a magyar szakemberekkel együtt, hogyan dolgozik a gép, s ha a jótállási időn belül elromlik, gondoskodjék a javításról, az alkatrész pótlásáról. Borisz Malkov szovjet állampolgár novemberben ismét ünnepre készülődik. Másodikén lesz két éve, hogy 153-as gépeknek külön specialistái vannak. — Hogyan él nálunk? nálunk él. Mezőtúron az ifjúsági lakótelepen kapott lakást, s onnan utazik az egész országba. Sokat jár vidéken, arra, ahol a K—700-asok járnak. Az ő munkája a Kiro- vec — így mondja. A T— — U nasz, v vengrii — mondja hirtelen oroszul —, aztán fordítjuk: nálunk, Magyarországon. Szóval jó minden. Egy korábban Túron dolgozó leningrádi specialistától megtanulta, hogyan kell a szaknyelvet fordítani. A felesége kitűnően eligazodik az áruházakban, szinte mindent megért, amit egy asz- szonynak értenie kell magyarul. A tanüzemben jó kollektíva veszi körül, a földeken dolgozó gépmunkásokkal is elégedett általában. — Egy közmondásunk azt mondja; az asszonyt és a gyereket simogatni, a gépet ápolni kell. Nagy igazság, hogy a gép úgy viseli magát, ahogy bánnak vele. Ha hozzáértő, jó kezek irányítják, karbantartják, óvják, dolgozik hibátlanul. Voltam nem is egy olyan szövetkezeiben, ahol a gépműhelyben egyetlen szerelőre hárul mindenféle típus karbantartása, szerelése. Bizony az ilyen helyeken időnként makacs a gép. Rákóczifalván van a szövetkezetben két olyan K—700- as, amelyik különösebb javítás nélkül xnár 11—12 ezer üzemórát teljesített! Ilyen helyen nagyon szívesen segítek, adok tanácsokat a munkához, mert látom: szeretik, értik és érzik a gépet! Borisz Malkov jaroszlavli gépészmérnök így él közöttünk. Távol a hazától, otthoni szokásoktól, barátoktól. S. J. Fotó: K. I.
