Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

1977. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újabb 98 hektárral bővítik a rizstermő területet a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet­ben. A nagyszabású földmunkát a tsz saját gépei végzik Minden mennyiség elkelne Sok mákszem \ valutát hoz Helyesebben csak hoz­na, ha volna annyi má­kunk, hogy exportálhat­nánk is. Mert piaca len­ne, Bécstől Münchenig, vagy Belgrádtól Oslóig. Olyan a kereslet a mák iránt, hogy - kis túlzással - nincs is szükség keres­kedőkre, akik eladják. Tavaly a burgonyáért jár­tak át autóval Ausztriá­ból, az idén pedig visz- szatérőben néhány zacs­kó mák lapul a csomag­tartókban. Pedig nálunk is 110 forintot kérnek el kilójáért. Magyarország évi igénye étkezési mákból 3—400 va­gon. A szükségletet 1970-ig fedezni tudtuk hazai ter­mesztésből. Aztán a mező- gazdaság erőteljes műszaki fejlesztésével egyidőben csökkent a mák vetésterüle­te. Amíg hét éve még közel 11 ezer hektáron termesztet­tük ezt a növényt, addig az idén ennek csak az ötödré­szén. Közben a világ más tájain is történt egy és más. Euró­pát hosszú időn keresztül Törökország látta el mákkal, na meg a morfiummal. Az ENSZ, hogy minél eredmé­nyesebben harcolhassanak a kábítószerezés ellen, megál­lapodást kötött a török kor­mánnyal: fizet a termesztő­nek, hogy ne termesszenek! A mák iránt a kereslet pedig világszerte fokozódik. Mi, magyarok is a szükségletünk felét importból fedeztük, a Szovjetunióból. A termesztés visszaesésé­nek több oka közül legfonto­sabb az, hogy jelentősen csökkent a mezőgazdaságban a kézi munkaerő. Közben egyéb kultúráknál, — példá­ul búza, kukorica, cukorré­pa, — kialakultak a termesz­tési rendszerek, ám a mákot továbbra is hagyományos módon vetették el és gyűj­tötték össze a termését. Pe­dig ennek a növénynek igen könnyen megoldható a nagy­üzemi termesztése. A leggya­koribb három fajta — a kék-Duna, BC—2, és Kom- polti—M, már így is alkal­mas az iparszerű termesztés­re. Ez évben meg is alakult a mák termesztésével foglal­Szolnokon, az ország jelen­legi legnagyobb cukorgyárá­ban szerdán begyújtották a kazánokat, megkezdődött az üzemi főpróba. A gépek és berendezések működését há­rom napon át ellenőrzik és kozó rendszer, amelynek gesztora a tiszavasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár. A huszonhárom partner­gazdaságában 2 ezer hektá­ron jó eredményeket értek el az első évben. Megoldották az egyik nagy gondot is. Ed­dig ugyanis a legtöbb mun­kaerőt a mák egyeléséhez kellett biztosítani. Ma már vannak drazsírozott vetőma­gok, sőt olyan kalibrált és sugárkezelt mákszemet is előállítanak, amit a kelés után sem kell ritkítaniv Kuta­tók jöttek rá az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen, hogy bizonyos sugárdózisra a magvak még kikelnek, de ké­sőbb a hajtások elszáradnak. Ezt a jelenséget felhasználva olyan keverék vetőmagot ál­lítanak elő, amellyel a kívánt tőállományt biztosítani tud­ják. Így a cserepesedett ta­lajon is lehetséges a termesz­tés. A vegyszeres gyomirtás nagy gondtól szabadította meg a máktermesztőket. Előbb a Dicuran — 80—WP-t, majd a Medotoxot és a Reg- lone-t próbálták ki — siker­rel. Nem vethető a mák olyan területre, amit előző­leg úgynevezett triazinszár- mazékokkal kezeltek, így a kukorica után sem. Ám jól jöhet a gazdaságoknak, hogy a búzatermő terület egy ré­szét így is kiválthatják. A betakarítása az NDK gyárt­mányú kombájnokkal, adap­ter felszerelésével megoldha­tó. A kezdeti lépések után most már a fejlesztésen van a sor. Szolnok megyében ed­dig nem sok gazdaságban termesztették ezt a növényt. De már van olyan termelő- szövetkezet, mely nagyobb területen szeretné, akár rendszerben is, termeszteni. Ez nem megy egykönnyen, mert jelenleg a lehetőségek a rendszergazda oldaláról még korlátozottak, de a kö­zeljövőben a mák vetéste­rületét négyszeresére növe­lik. Addig is egy kitűnő pél­da, amit a kisújszállási Tisza II Tsz-ben alkalmaznak: a tagok a háztáji egy részén mákot termesztenek S az eredmény? Az elnök mondta: — Akinek az idén mákja volt, most „milliomos”. Avar László ezt követően szeptember nyolcadikán kezdődik meg az idei répatermés feldolgo­zása. A szolnoki gyár egyébként húszezer hektár, körülbelül 65—67 ezer vagon répa ter­mését dolgozza fel. Túrkevén Takarmánygazdálkodási tanácskozás A silókukorica betakarítá­sának most van az ideje. Megyénkben több mint 16 ezer 500 hektáron termesz­tik a gazdaságok, s ezért fontos, hogy milyen módsze­rekkel tartósítják ezt a tö­megtakarmányt, és milyen minőségű lesz, mire az álla­tok elé kerül. A Szolnok megyei Tanács vb mezőgazdasági osztálya, a TESZÖV és a Megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség takarmánygazdálkodási ta­nácskozást és bemutatót ren­dezett tegnap Túrkevén, a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben, ahol dr. Szent- mihályi Sándor, az Állatte­nyésztési Kutató Intézet fő­osztályvezetője „A silókuko- ricaszilázs-készítés és -fel- használás korszerű módsze­rei” címmel előadást tartott. Tiszafüredről a Szovjetunióba Átadás előtt az első öttonnás portáldaru Egy hónappal ezelőtt ké­szült el a Magyar Hajó és Darugyár tiszafüredi gyár­egységében az új daruszere­lő pálya. Az átadást követő­en megkezdődött egy 30 mé­ter gémkinyúlással öt tonna súly fölemelésére képes ki­kötői portáldaru szerelése. A közeli napokban befejező­dik a daru építése, amelyet a több fázisban történő át­vétel után a Szovjetunióba szállítanak szeptember 30- ig. Az átadás első eseményé­re ma kerül sor. A szovjet „MASINOIMPORT” külke­reskedelmi cég megbízottjá­nak jelenlétében a talpcsap­ágyakat, a forgórészeket és a portálszerkezetet „vizsgáz­tatják”. Ezt követően a sze­relőtéren teljes egészében fölépítik a darut, és szep­tember 7—9. között megtör­ténik a kész gép bemutatá­sa, majd a pótlólagos javí­tások és a festés, csomagolás után hét vagon szállítja el Tiszafüredről a Szovjetunió­ba. Az idén a most átadás előtt álló gépen kívül még négy daru készül szovjet megrendelésre. Új almafajták Bemutatták az új almafaj­tákat az Országos Mezőgaz­dasági Fajtakísérleti Intézet helvéciai állomásán, ahol a jövő gyümölcsfajtái „vizsgáz­nak”. Az érdeklődők, a kert 200 almafajtájának termeszt- hetőségével és a gyümölcs felhasználhatóságával ismer­kedtek. A több éves megfigyelés után a legjobbakat állami el­ismerésben részesítik, s köz­termesztésre javasolják, Á Cukorgyárban Üzemi főpróba A VIDEOTON Számítástechnikai Gyárában öt esztendővel ezelőtt kezdték meg a francia li- cenc alapján az R 10-es számítógép gyártását, a KGST központi számítástechnikai fejlesz­tési program keretében. A növekvő igényekre való tekintettel, a közelmúltban újabb, na­gyobb teljesítményű és megbízhatóbb komputer került piacra VT 10-12 típusjelzéssel. Ké­pünkön: a VT 10-12 típusú számítógép bemérése látható Képletesen is, meg tényle­gesen is mélyből a magasba tart a legnagyobb hagyomá­nyú magyar iparterület. Mos­toha esztendők után bizta­tóak a fejlesztési tervek, s e képletes felfelé igyekvést ki­egészíti a valóságos, mind nagyobb súlya lesz a „ma­gas”, azaz a felszíni kiter­melésnek. Kipillantva a nagyvilágba: augusztus 16-án azt jelentette az AP hírügy­nökség, hogy míg 1976-ban az ipari energia 18 százalékát nyerték szénből, 1978-ban ez az arány már 32 százalék lesz az Egyesült Államokban. A szén rehabilitálása mindenütt gyorsan zajlik; törvénysze­rűen. Új helyzet Hazánkban, a nemzetközi összehasonlítás szerint, ma­gas a szén kitermelési költ­sége. Ennek tükrében érthe­tővé válik, miért csökkent egy évtized alatt — az apró, alacsony termelékenységű egységek megszüntetésével — 134-ről 58-ra a szénbányák száma, igaz úgy, hogy az egy bányára jutó termelés 75 szá­zalékkal emelkedett. A nem­zetközi kereskedelem árará­nyainak átalakulása azonban új helyzetet teremtett, össze­vetve a hazai széntermelés költségeit — millió kalóriá­ban számolva — az import energiahordozók mai árával, kiderül, ez utóbbiak — a be­szerzési forrástól függően — kétszerte, négyszerié drágáb­bak a hazai szénnél. Azaz hiba lenne pangásra ítélni a szénbányászatot. Fejleszteni kell, de ésszerűen, a gazda­ságosságra ügyelve. Túl kemény kifejezés a pangás? Egy évtized alatt 31,4 millió tonnáról 25 mil­lióra apadt a kitermelt szén mennyisége, csökkent átlagos fűtőértéke is. Hat év alatt, 1971 és 1976 között egymillió tonnával mérséklődött a fel­színre hozott feketeszén, s még erőteljesebben — há­rommillió tonnával — a bar­naszén tömege. A lignit ré­szesedése ugyanakkor nőtt: 1971-ben még csak ötödé a teljes széntermelésnek, ta­valy már annak harmadát adja. A negyedik ötéves terv­ben mindössze egy jelentős beruházást valósítottak meg — a visontai Thorez külfej­tést — a termelés azonban itt tetemesen elmaradt a ter­vezettől. Külön intézkedés- sorozatra volt szükség a helyzet javítása érdekében. A bányászok egy tonna szén­nel sem maradtak adósak a negyedik ötéves tervben, de korántsem állíthatják, hogy mindenben megnyugtatónak látják a jövőt. Ez kapott hangot az országgyűlés 1976 októberi ülésszakán is, ami­kor — a nehézipari miniszter beszámolójához kapcsolódva — több képviselő szóvá tet­te: a döntések elhúzódása sok zavart okoz, megnyirbálja a végrehajtásra fordítható időt. Kétségtelen, a kedvezőtlen hatások mellett tekintélyes a súlya a kedvezőknek is. Más­fél évtized alatt háromról 5,8 tonnára emelkedett az egy produktív műszakra jutó széntermelés. A tartósan biz­tosított bányavágatok a tel­jes hossz felét sem érték el 1960-ban, 1975-ben viszont meghaladták a 83 százalékot. A negyedik ötéves tervben folyamatosan bővült a gép­pel jövesztett és felrakott szén aránya a teljes terme­lésen belül, ma minden ezer tonna szénből 750-et géppel rakodnak. Az egy frontfej­tésre jutó széntermelés mennyisége húsz százalékkal gyarapodott a középtávú tervidőszakban, azaz a ko­rábbinál szilárdabb alapokra támaszkodhatnak a fejleszté­si tervek rövidebb és hosz- szabb távon egyaránt. Szilárdabb alapok Mielőtt azt hinnők, hogy már nincs gond, írjuk le gyorsan: az ötödik ötéves tervben a szénbányászatban a termelékenység 15 százalé­kos növelése a program sze­rinti feladat, s ezt döntően a gépesítés fedezheti. A tech­nikai megújulást az is sür­geti, hogy a gépállomány ne­gyede nullára leírt, azaz tel­jesen elöregedett. így már érthető, miért szögezi le az ötödik ötéves tervről szóló törvény 19. paragrafusa: „Fo­kozni kell a szénbányák gé­pesítését.” A gondokat érzé­kelteti a következő tény: egy ember helyettesítése félmillió forintba kerül a szénbányá­szatban! Ennek ismeretében már érthetőbb, hogy az ötö­dik ötéves tervben, a negye­dikhez mérten miért növe­kednek negyven százalékkal a szénbányászati beruházá­sok, s 1976 januárja óta miért fordíthatják a teljes értékcsökkenési leírást fej­lesztési feladatokra a bá­nyáknál. Ugyancsak a miér­tekre adandó válaszok közé tartozik az 1980 végéig föl­építendő tízezer bányászlakás éppúgy — jövőre például 2400 kerül tető alá — mint az eocén-program keretében új bányák megnyitása. Átfogó, s végre távlatokat adó intéz­kedésekről van szó tehát, bár mindezek ellenére a jelen tervidőszakban is állami ár- kiegészítésre szorul a szén­bányászat. Már nem mostoha A szénhidrogének térhódí­tása azt a képzetet keltette, s nem egészen alaptalanul a szénbányászokban, hogy mos­tohagyerekek. Ma eltűnőben van ez az érzés — s okkal! Igaz, az ötödik ötéves terv­ben 25 millió tonna körül marad az évi széntermelés, de 1981 és 1990 között — az eocén-program következtében 28—30 millió tonnára növek­szik. Ráadásul az új bányák nagy termelékenységű, min­den tekintetben korszerű, te­hát gazdaságos kitermelést tesznek lehetővé. Kapcsoló­dik azután ehhez, ugyancsak hosszabb távon húsz bánya műszaki rekonstrukciója, aminek eredményeként a gé­pesítés színvonala megkétsze­reződik, s a munka termelé­kenysége szintén kétszerese lesz a mostaninak. Sokféle feladat összetorló­dott annak következtében, hogy míg 1970-ben ötven, 1975-ben már csak 36 száza­lék volt a szilárd energiahor­dozók részesedése a teljes energiafelhasználáson belül. A Dunai Vasmű kokszolómű­vének bővítése elengedhetet­lenné teszi például a mecseki feketeszén-bányászat átfogó rekonstrukcióját, a gépesítés meggyorsítása a fokozott nemzetközi kooperációt, s nagyok még a tartalékok az üzem- és munkaszervezésben. * A szénfelhasználás belső ará­nyai tovább módosulnak, 1980-ra a szén ötven százalé­ka a villamosenergia-terme- lésbe jut — 1975-ben 44 szá­zalék — megmarad a kom­munális ágazat magas része­sedése — 22 százalék 1980- ban 23 százalék 1975-ben — míg erőteljesen csökken a közlekedésé. A szénre szük­ség van. Ez az egyszerű mon­dat — aminek súlyt a nép- gazdasági tervek adnak — nagy erkölcsi erő ma szén­bányászok tízezrei számára. M. O. SZÉNBÁNYÁSZAT Mélyből a magasba

Next

/
Oldalképek
Tartalom