Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

1977. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megtartotta megyei küldöttértekezletét a Vöröskereszt (Folytatás az 1-es oldalról) moltak végzett munkájuk­ról. Dr. Feledi László tisza- kürti körzeti főorvos arról beszélt, milyen óriási jelen­tőségű, hogy szervezetük szoros kapcsolatot épített ki a . helyi állami fiúnevelő in­tézettel. Favári Zoltán kar­cagi mezőgazdasági mérnök a termelőszövetkezetekben dolgozó vöröskeresztes szer­vezetek munkájának fontos­ságáról szólt. Ari Endréné. konyhai dolgozó a kisújszál­lási Sallai telepiek szerveze­téről beszélt; arról, hogy a többségében nyugdíjkorha­tárhoz közel lévő aktivisták milyen szíwel-lélekkel dol­goztak a IV. kongresszus ha­tározatának végrehajtásáért. Felszólalt a küldöttérte­kezleten dr. Boros Ottóné is. Elmondta, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság ez év májusában értékelte a Vöröskereszt megyei tevé­kenységét és megállapította, hogy alapvetően megoldotta a ráháruló feladatokat. és elismerésre méltó eredmé­nyek születtek. Ezekben az eredményekben döntő része volt annak, hogy a vezető­ségek tervszerűbben dolgoz­tak, erősödött a kollektív vezetés, szélesedett az aktí­vahálózat. Hangsúlyozta: a Magyar Vöröskereszt napja­inkban olyan politikai tö­megszervezetté vált, amely tízezrek önkéntes társadal­mi munkáját szervezi, sajá­tos arculatával részt vállal a fejlett szocialista társadalom építéséből, segíti az egész­ségügyi és szociálpolitikai célkitűzések megvalósítását, tevékenységével sokszínűb­bé, teljesebbé teszi a magyar nép kulturáltságát. Árvái István, az SZMT vezető tit­kára felszólalásában hangsú­lyozta azokat a feladatokat, amelyeket a Vöröskereszt és a szakszervezetek szervei a megyében együttesen vállal­nak és végeznek. Máté Mi­hály hozzászólásában átadta a jelenlévőknek a Vöröske­reszt országos vezetőségének üdvözletét és köszönetét ed­digi munkájukért. A vitát Magyar Gyula foglalta össze. Ezután kitün­tetések átadására került sor. A Magyar Vöröskereszt Orszá­gos vezetősége a Vöröskeresz­tes Munkáért Érdemérem arany fokozatát adommányozta Angyal Zsuzsannának a martfűi Tisza Cipőgyár dolgozójának, az üze­mi Vöröskereszt, szervezet ala­pító tagjának, dr. Boros Ottóné- nak, dr. Csabai István állator­vosnak, a mesterszállási közsé­gi szervezet elnökének, dr. Ju­hász Irmának, a szolnoki szo­ciális otthon igazgató főorvo­sának, dr. Temesvári Ottónak, a tiszafüredi járási hivatal osz­tályvezetőjének. dr. Laczkó Erzsébet törökszentmiklósi fő­orvosnak. ötvenszeres véradás után a Kiváló Véradó kitünte­tést adományozta Bakos István agronómusnak, az abádszalóki Lenin Tsz tagjának és Nagy József hivatásos tisztnek. Az országos vezetőség és az Orszá­gos Haematológiai és Vértransz­fúziós Intézet által alapított ok­levelet a véradómozgalomban elért kiemelkedő teljesítményü­kért a MEZŐGÉP Vállalat török­szentmiklósi gyára és a jász­berényi Aprítógépgyár véradó kollektívájának küldöttei vehet­ték át. A küldöttértekezlet ezután megválasztotta a Vöröske­reszt Szolnok megyei vezető­ségének huszonöt tagját, és a huszonhat küldöttet a tö­megszervezet V. kongresszu­sára. A megyei vezetőség elnöke dr. Baki Magda, a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályának főorvos-helyettese lett. Alel- nökök: Dányi Imre, az abádszalóki Lenin Tsz el­nökhelyettese, az országos vezetőség tagja, és dr. Helf László igazgató-főorvos. A Vöröskereszt megyei titká­rának ismét Magyar Gyulát választották meg. A szerve­zet számvizsgáló bizottságá­nak elnöke dr. Sajtos Jenő, a megyei bíróság tanácsvezető bírája lett. A megválasztot­tak nevében dr. Baki Mag­da mondott köszönetét a bi­zalomért. A küldöttértekez­let dr. Helf László zárszavá­val ért véget. V. V. Paradicsomszüret A lévonat szalagján na­ponta 8-9 vagon paradi­csomot válogatnak át a tsz-beliek A nyárvégi kánikulában gyorsan érik a paradicsom, a jász- szentandrási Haladás Tsz-ben, gyors betakarítását BMG ti' pusú kombájnok segítik. Otvenhektós tartályokban szállítják a paradicsomle­vet a Hatvani Konzerv­gyárba Nagy értéket száritgatnak a fóliasátor alatt: a para­dicsommag mázsájáért 23 ezer forintot kap a gazda­ság (Kép és szöveg: T. F.’ Kenni kell a jattot!?” |~ Az ügyfél két hétig türelmes Gépkocsijavftás Szolnokon Akinek kocsija a „ketrec­be” kerül, néhány hétre ke­resztet vethet rá. Egy Dácia már két hónapja áll ott. S nem egyedül, jócskán akad társa. Az AFIT szolnoki üze­mében külön elkerített ré­szen tárolják a súlyosan sé­rült gépkocsikat. Ez a „ket­rec”. Hogy mikor kerülnek onnan ki, azt pontosan senki sem tudja. Az utóbbi időkben rende­let született, miszerint a ja­vító vállalatoknak a megren­delők tudtára kell adni, hogy mi a baja járműveknek, mennyibe kerül rendbetéte­le, s mikor lesz kész. Ez utóbbira mondanak ugyan valamit, de legszívesebben azt dúdolnák, hogy „azt csak a jó isten tudja.” — Hitelt nem érdemlő szö­vegünk van, — mondta ke­sernyésen az AFIT szerviz egyik vezetője. — Ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt rendbe hozzuk a ka­rambolozott kocsikat, kevés a jó szándék, a munkaszer­vezés. Üj alkatrészek töme­ge kellene, azokat viszont nehezen tudjuk beszerezni, mert nincs „csúszópénz”. Az anyagbeszerzésnél pedig las­san íratlan törvény, hogy „kenni kell a jattot” Erre képtelenek vagyunk, az ügy­fél viszont legfeljebb két hé­tig türelmes... Megtörtént, hogy a válla­lat alkalmazottja nem tudott bizonyos alkatrészeket felku­tatni, a javításra váró kocsi tulajdonosa viszont kapott, ráadásul, ugyanott, ahol az anyagbeszerző sikertelenül próbálkozott. — Ne érdekeljen az benne­teket, — válaszolta arra a kérdésre, hogy miként járt sikerrel. Sejtelmes mosolyá­ból csak következtetni lehe­tett: a dugi pénz megtette a magáét. Egy-egy ember adhat né­hány százast hiánycikkekért, — ennek erkölcstelen voltá­ról most ne beszéljünk, hi­szen az köztudott, — de a vállalati anyagbeszerző ezernyi cikk után képtelen erre. Hozott anyagból is... Egyébként számtalan olyan alkatrész van, amit a ma­gánkereskedelemben bé le­het szerezni, de a vállalatok magánkereskedéstől nem vá­sárolhatnak. Ilyenkor — fő­leg a Vasipari Vállalat autó­javító-részegében divatos ez — kompromisszum születik a megrendelő és a szolgálta­tó vállalat között, s „hozott anyagból is vállalunk” jelszó alapján teszik rendbe a Jár­művet. Körülményes, sok bosszú­ságot okozó módszer ez, — de a megrendelő kiszolgálta­tott, nem talál más megol­dást. Mellesleg a Vasipari Vállalat sem. Szerződést kö­tött ugyan alkatrész biztosí­tására az AUTÓKER-rel, de nem sok haszna van belőle. Az AUTÓKER ugyanis csak értékre szerződik, s nem meghatározott alkatrészek szállítására. Ebből adódóan Trabant és Wartburg tarto­zékokat az utóbbi két évben érdemben nem szállított. A karambolozott kocsik aránya lineárisan emelkedik, s a kocsitípusok is meglehe­tősen sokfélék. Az utóbbi két évben megduplázódott a szolnoki AFIT-szervizbe ke­rülő karambolozott autók száma. Az anyagbeszerzés nehézségei mellett a fejlesz­tés nem tartott lépést a meg­növekedett igényekkel, ezért rendkívül magas a javítási idő. Igaz, fehéren-feketén ki le­het mutatni, hogy 1967, az alapítás óta 15 milliót költöt­tek a szolnoki szerviz fejlesz­tésére, gyorsmosót, autófé­nyezőt építettek, korszerűsí­tették a technológiai beren­dezéseket, a kezdeti 32 he- helyett már 107 a napi kocsi­forgalom, és így tovább, de mindez kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az autópark azóta ezrekkel nőtt. A kocsi munkaeszköz A kocsi egyre inkább mun­kaeszköz, mintsem fényűzési cikk. Joggal várható ezért, hogy a gépkocsijavítási há­lózat erőteljesebben fejlőd­jék. Hiába építették meg például a szolnoki AFIT- szervizben az ország egyik legkorszerűbb autófényező műhelyét, ha a gépkocsika­rosszéria műhely építése vá­rat magára. A termelőterü­let az alapítás óta lényegé­ben változatlan. Tulajdon­képpen ugyanaz jellemző a Vasipari Vállalat autójavító­részlegére is, ahol a szerelők és karosszérialakatosok kö­zös műhelyben dolgoznak. A helyszűke minden érdemi fejlesztést lehetetlenné tesz. Mi jelentene megoldást? Mindenekelőtt új beruházá­sokra lenne szükség mind az AFIT-szervizben, mind a Vasipari Vállalat gépkocsi- javító-részlegében. Ez utób­binál egyébként megvan a reális lehetőség, mivel két üzemének eladásából pénz áll a házhoz, amit elősorban a szolgáltatás — közte a ko­csijavítás — fejlesztésére használnak fel. A tárgyi feltételek javítá­sa mellett a jól képzett szak­gárda kialakítása is várat magára. Nem mintha külö­nösebb gond volna ezzel, de tény, hogy az igyekvőbb, ön­tevékenyebb szakmunkások inkább a szövetkezetekbe igyekeznek, vagy volán mö­gé ülnek, mert úgy jobban megtalálják a számításukat. Ugyanakkor a vasipari szer­vizben csak egy műszakban dolgoznak. Az AFIT-nál a szakmunkástanulók létszá­ma most is százon felül van. Soha nem volt ennyi. Óvatos becslés szerint viszont jó, ha egyharmadukat sikerül ide- ig-óráig megtartani szaba­dulásuk után. A rendkívüli mértékben növekvő gépkocsiállomány ellenére a javítás minősége alapján véve megfelelő. Hoz­zájárult ehhez az is, hogy az AFIT-szervizben a korábbi kettő helyett nyolc minőségi ellenőr teljesít szolgálatot. Nem tudtak azonban még odáig eljutni, hogy a javítás után a megrendelővel együtt próbautat téve adják át a kocsikat. Egyébként is mesz- sze vagyunk még attól, hogy elkényeztessék a megrende­lőket. Többet kellene a mun­ka végeztével is foglalkozni az ügyféllel, útbaigazítani például a számla labirintusá­ban, odaadni neki a kicserélt alkatrészeket, egyszóval el­érni, hogy ne csak a kocsi átvétele legyen kulturált. Szükség volna a gyors szol­gálat mielőbbi bevezetésére is. Most ugyanis alig néhány perces munkákra, — így pél­dául olajcserére, ékszíjcseré­re stb. — ugyanúgy órákat kell várni, mint a nagyobb javításokra. Azt hiszem, egyetértenek velem az autó­sok, hogy soron kívüli kiszol­gálásként szívesen fizetnének a mostaninál valamivel ma­gasabb díjat is, csakhogy mi­előbb tovább mehessenek. Típuson kívüliek A futójavításokkal általá­ban nincs gond Szolnokon. Ez a megállapítás persze nem vonatkozik a tíz évnél régeb­ben gyártott, úgynevezett „tí­puson kívüli” márkára. Szá­zával futnak ilyenek a vá­rosban. Régi Warsavák, Fiat- 500-asok, Zastavák, Skoda- Octaviák, stb. közlekednek, s mivel igen-igen eljárt felet­tük az idő, egyre nagyobb szükség van felújításukra. A szervizek ettől egyértelműen elhatárolják magukat. A régi márkák tulajdono­sai számára ezért egyetlen út kínálkozik: a kisipar. Féltu­cat mesterember foglalkozik Szolnokon ilyen munkával, ötletteli módon végzik fel­adatukat. Kisebb alkatrésze­ket is készítenek. A munkát így sem győzik, másrészt a műszaki dolgokban járatlan ügyfelek az „adj uram isten, de rögtön” elv mellett a „mi­nél olcsóbban” elvet is kép­viselik, s ezért gyakran könnyű prédát jelentenek a kontároknak. Ezért is, meg az útközben előforduló kisebb hibák el­hárítása miatt is jó lenne, ha az autószervizek saját műszaki kultúrájuk fejlesz­tése mellett az ügyfelek tnű- szaki ismereteinek fejleszté­sével is törődnének, például rövid tanfolyamokat szervez­hetnének a számukra. Simon Béla Felhívás a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóihoz, szocialista brigádjaihoz A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a tiszaföldvári Le­nin Termelőszövetkezet kollektívája a következő felhívással fordult a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóihoz, szocialista brigádjaihoz: Az őszi mezőgazdasági munkák optimális időben és a legjobb minőségben törté­nő elvégzésére — folytatva a hartai Erdei Ferenc Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet által meghirdetett ver­senyt — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó meg­ünneplésére, mezőgazdasági kombinátunk és termelőszö­vetkezetünk kollektívája, ve­zetősége, párt- és társadal­mi szervezetei, szocialista brigádjai felhívással fordu­lunk a mezőgazdasági üze­mek dolgozóihoz. Gazdaságaink dolgozói vál­lalják, hogy: A jövő évi kenyérgabona­termés megalapozása érde­kében az eddigieknél jobb talajelőkészítéssel és táp­anyag-utánpótlással kedve­zőbb feltételeket teremtünk a gabonanövények számára. Az őszi búza vetését október 31-re befejezzük. A gazdasági növények be­takarítását úgy szervezzük, hogy az előállított termékek minőségét megóvjuk, a be­takarítási veszteségeket mi­nimálisra csökkentjük. A jövő évi sikeres gaz­dálkodás alapjainak megte­remtése érdekében gondos­kodunk a talajerő növelésé­ről. A felhívásban közölt fel­adatok sikeres elvégzése ér­dekében jubileumi és kom­munista műszakokat is szer­vezünk. Felhívjuk a mezőgazdasá­gi üzemek, az ellátó és fel­vásárló vállalatok dolgozóit, szocialista brigádjait, hogy csatlakozzanak felhívásunk­hoz; az őszi munkák sikeres elvégzése, céljaink elérése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom