Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 11. Vaszil Bikov Az ő zászlóalja Győrfi Sándor rajza (Regényrészlet) B zászlóaljparancsnok egy heves mozdulattal a küldönchöz fordult: — Gutman elvtárs! Sorakoztassa fel az utánpótlást! — Értettem! — Utánpótlás — sorakozó! — süvítette bősz őrmester-hangon Gutman. Még nem csitult el odafent a tompa lábdobogás, amikor a parancsnok határozott mozdulattal kilépett a fedezékből, és a mellvédre támaszkodva előszökkent az árokból. Gutman sietve „vigyázz !”-t vezényelt, és a parancsnok lelépkedett a mellvéd fagyott földhányásáról. Ebben a pillanatban hátul ,a magaslat felett rakéta ugrott a magasba, remegő fénye vé- gigömlött a katonák arcán, akik riadt-óvatosan összébb görnyedtek, de senki se hagyta el a helyét a sorban. Mindenki a magaslatra pil- latott, aztán — őrá, a parancsnokra, nyilván a „feküdj” vagy az „oszolj” vezényszót várták. De a parancsnok még csak „pi- henj”-t se vezényelt, hanem kimérten továbbment a sor közepéig, és ott megállt. A rakéta kihúnyt, a magaslat felett hunyorgó félhomályt sűrű éjszakai sötétség váltotta fel. — Ki tud oroszul ? — Én érteni. — Én is. — Egy ember — hozzám! Valaki kilépett a sorból, és a zászlóaljparancsnoktól három lépésre megállt. — Álljon mellém, tolmácsolni fog. Vannak-e betegek? A katona néhány szót mondott a maga nyelvén. — Van — felelte valaki a sorból. — Betegek öt lépést előre — lépj! A tolmács a sor felé fordult, és nem túl határozottan lefordította a parancsot. A parancsnok észrevette, hogy a katona mondókáj’a valahogy hosszabb volt, mint az ő vezényszava. Eközben a háta mögött újabb rakéta lobbant. Volosin mozzanatla- nul hátrafülelt: nem hallatszanak-e lövések? Ha lövöldözés kezdődik, az azt jelenti, hogy a felderítők németekbe botlottak, és a vállalkozás ma kútba esik. De ügy látszik, egyelőre nem volt baj: a rakéta kihúnyt, de lövöldözés nem hallatszott. Amikor a szél járta éjszakai táj fölött újra összezárult a sötétség, a parancsnok észrevette, hogy az előtte álló sor megmozdult és néhány ember előrelépett. Egyenként léptek elő, nem egyszerre, szemmel láthatóan bizonytalanul megálltak a sorfal előtt, és gyanakodva pillogtak a zászlóaljparancsnokra. — Aki nincs kiképezve — három lépést előre — lépj! Némi tétovázás után újabb hat ember lépett előre. De amint megálltak, csaknem egyvonalba kerültek azokkal, akik öt lépést léptek ki. A parancsnok észrevette ezt. a pontatlanságot, de nem szólt, most nem lett volna értelme. — Aki nagyon fél —az is! A tolmács ezúttal nem is vezényelt, inkább elmagyarázta a vezényszót, és a zászlóaljparancsnok gyomra ösz- szerándult, attól tartva, hogy ha ezt az utasítást végrehajtják, alig marad valaki a helyén. De a sor ezúttal mozdulatlanul állt, bizonyára, a félősek valamennyien kihasználták már a lehetőséget. — Helyes. Most azok, akik előreléptek: jobbra — áf! — vezényelte a parancsnok? — Gutman elvtárs vezesse visz- sza a csoportot a törzshöz. — Vissza? — csodálkozott el Gutman, aki máskor mindig megértette parancsnokát, de aztán elharapta a szót, és sietve elkiáltotta magát: — utánam, lépés indulj! Amikor amazok egyénként átugráltak az árkon, és eltűntek az éjszakában, Volosin közelebb lépett a sorhoz. A két megritkult vonal feszült figyelemmel meredt rá. — Önökkel pedig harcolni fogunk. Fordítsa. Holnap harcba indulunk. Együtt, mindnyájan. Lesz, aki elesik. Ha összehangoltan és határozottan fognak tevékenykedni, kevesebben fognak elesni. Ha tétovázni kezdenek a tűzben, többen esnek el. Jegyezzék meg! A gyalogos katona legfőbb törvénye: minél gyorsabban odafutni a némethez, és megölni. Ha nem sikerül, ő öli meg magukat. Ez nagyon egyszerű. A háborúban minden egyszerű. Amíg a tolmács bele-bele- zayarodva továbbította szavait, a zászlóaljparancsnok várakozóan ellépkedett a sor előtt, közben egy-egy pillantást vetett a magaslatra. Több rakéta nem repült fel, lövés se hallatszott. Csak valahol a kis erdőcskétől oldalvást lobbant föl egyszeregyszer az ég alján valami távoli fény, miközben tompán remegett a föld, bizonyára a lemaradozott szomszédos hadsereg vonta előre a harcrendjeit. Jó lett volna biztosan tudni, hogy minden sikerül, és a kiküldött felderítők baj nélkül visszatérnek. A parancsnok most semmi szín alatt se akarta elveszíteni két régi harcosát — az ilyenek értéke ettől az éjszakától fogva meg- készereződött. Néhány ember közeledett a harcállásponthoz, megkerülték az árkot, odamentek a sorhoz, és megálltak a parancsnok közelében. Volosin az előljövőben felismerte a hetedik század szolgálatvezetőjét, Grak törzsőrmestert — az utánpótlásért jöttek. — Nos, végeztem. Van kérdés? Kérdés nem volt. A parancsnok felzárkóztatta a sort, mely most jóval rövi- debb lett, mint az imént, aztán nekiállt négyes rajokra szabni a sort. — Nyolc, kilenc, tíz... Jobbra át! Grak törzsőrmester, vegye át őket! n szolgálatvezető elvezette a csoportot, ő meg nekiállt, hogy megszámolja a megmaradtakat. Kevesen voltak. A nyolcadik századnak, amely a leginkább meggyengült, többet kellett volna juttatni, de a századparancsnok meggondolta magát, és a sor maradékát felébe osztotta. — Nyolcadik és kilencedik század — egyenként tizennyolc fő. — Csak? — csodálkozott el a nyolcadik század szolgálatvezetője. — Csak. Viszont selejt nélkül. Az embereket elvezették a századokhoz, a zászlóalj- parancsnok pedig beugrott áz árokba, és kishíján beleütközött Markinba, aki — vállára vetett bekecsben otí álldogált. A hadnagy nyomban visszafordult. A zászlóaljpa- ranesnok kissé meglepődött: mit keresett itt amaz? Visszatértek a csaknem üres fedezékbe. A kályha már nem égett, Csernoru- csenko, a telefonos, az állandó kályhaügyeletes fejére csatolt hallgatóval fagyosan kucorgott a sarokban a szalmán. Markin a ládára hajította csővé tekert füzetét. — Azt hiszi, azok csakugyan betegek? — kérdezte alig leplezett elítélő éllel a törzsfőnök. — Dehogy. — Hát akkor? Csak úgy hátra arc, és mars vissza az arcvonal mögé? Mire föl? / M arkin dühöngött, nem is igyekezett leplezffi elégedetlenségét a parancsnok lépése miatt, csak úgy dúlt-fúlt. A zászlóalj parancsnok azonban nemigen törődött morgásával, elővetfe zsebéből óráját, és odalépett a lámpához. Mindkét zöldesen foszíoreszkáló mutató a tizenkettes felé közeledett. — Remélem, hadnagy, nem néz hülyének. — Ugyan... Csak úgy mondtam. — Ha valaki, hát maga meg kell, hogy értse: céltáblára nincs szükségünk a harcban. Letette az óráját a láda szélére, és leült mellé. — És azok, akik maradtak, nem céltáblák? —vágta oda váratlan dühvei Markin. — Az már tőlünk fogfüg- geni. — Tőlünk! Hát majd meglátjuk, hogy fognak holnap talpra állni. Csak ne úgy kelljen talpra rugdosnunk őket. — Ez is nagyon könnyen megeshet. Könnyen lehet, hogy holnap nem állnak föl. Hogy úgy kell felrugd,osni őket. De egy hét múlva már fölállnak. Egy hónap múiva pedig már kitüntetéseket fogunk nekik osztani. Markin belebújt a bekecse ujjába. — Ha lesz kinek — mondta nyugodtabban, és előhúzott zsebéből egy másik füzetet. — Tessék. Az ezred harcintézkedése. Támadásra. A zászlóalj parancsnok elvette a füzetet, melyet félig megtöltött az ezredímok ismerős kézírása, és előhúzta táskájából a gyűrött térképet. Markin ült jnég egy keveset, aztán ásított egyet, és végigdőlt a sarokban, a szalmán. Odafenn nagy-nagy csend támadt... (Soproni András fordítása) Károlyi Amy: Mögött A szavak mögött valaki áll leheli nyakamba láthatatlan púpos, jókedvű, egyenes, sir a szavak mögötti szavakban Nincsből és van-ból elkeverve áramként bujkál az erekben púpos, jókedvű, egyenes, sír nem én írok, ő ír helyettem A szavak mögött valami zúg susog kitartón és szünetlen minthogyha fájás megszakad így döbbenek rá kis szünetben A szavak mögötti veremben ülök egyedül, ülünk ketten ülünk sokan pince-torokban a szavak mögötti szavakban Berták László: Talpig fehérben Imádkoznak a szerencsétlenek igéznek kis Jézust kicsi pénzt igéznek utolsó ép fogat maradék tyúkot csöpp vetést kéve zsuppot rozogva ágyba jólelkű hivatalnokot a tanácsba és azon túl is békességet nekem szerencsét egészséget mintha nem életre-halálra menne a játék boldogságra menne a marék bölcsességre hogy amíg mondják nincsen vége hogy addig nem fáj béke van kamra és lélek tele van addig mint testté vált ige leülök ágyuk szélire s nézzük egymást talpig fehérben hóemberkék a napsütésben. Tündérléptü képzelet ragyogó iskolája Sci-fi a képzőművészetben Sci-fi a képzőművészetben? - Festményben, grafikában, szoborban, kisplasztikában mi lehet fantasztikus? Netán az absztrakció? Hiszen akkor a század képzőművészeti termésének felét sci-fi alkotásnak hívhatnánk ... Vagy sci-fi irodalmi művek ihlették a sci-fi képzőművészeti alkotások szerzőit? Ki miért vallja magát sci-fi alkotónak, és miért lett azzá? A kérdéseik tömkelegével a hazai sci-fi képzőművészet három olyan alakját kerestük fel, akik merőben eltérő álláspontokat képviselnek. Barakonyi Attila, 31 éves, kirakatrendező-grafikusként dolgozik, most változtat állást: nyomdaipari grafikus lesz. Sokfelé, sokmindent tett már életében. A tudományos-fantasztikus irodalommal földmérő korában ismerkedett meg. Tulajdonképpen az űrrepülés tematikája vonzotta, így került kapcsolatba a budapesti Bocskai úti sci-fi klubbal. Az ott látottak-hallottak hatására kezdett amatőr képzővészként alkotni. Csak sci-fi témájú grafikákkal foglalkozik, 70—80 alkotását kiállításokon több hazai sci-fi klub közönsége ismerhette már meg. A csepeli klub híradójában közöltek néhányat. Idén ő kapta a Bocskai úti TIT-klub képzőművészeti Arany Meteor díját, amely a közönség legmagasabb fokú elismerése. — A svéd -Sam J. Lundvall Alice világa című regénye „piszkált fel” annakidején. Nem tetszettek a könyv illusztrációi, elhatároztam: én is megpróbálom. Lem, Bradbury, Zsoldos Péter, A. C. Clark műveihez készítettem azóta 100 illusztrációt, és ezek „önállósultak”, grafikaként. Mindig az elolvasott sci-fi késztet munkára. Pirx pilóta közismert kalandjai közül például a szetaurt próbáltam ábrázolni. Vizuálisan olvasok — és a leírt látványt próbálom képre váltani. Színeket látok inkább, mint formákat. Különösen az idegen bolygók képzeletbeli leírása ragad meg. Hasonlóan a zenehallgatás során a szem előtt megjelenő színekhez. Hogy más bolygókat rajzoltam-e már? Csak Botond Bo- lics Vénuszlakó-antropterá- ját. „Könyv nélkül” azaz irodalmi alkotástól' függetlenül egyszer próbáltam meg, képregényt, saját ötletemből. Egy hibája van: túl sok benne a szín, a hazai nyomda- technikát tekintve nincs hol megjelennie. Az általam követett irányzat közel áll a naturalizmushoz. A sci-fi képzőművészettel általában az a problémám, hogy a képek, grafikák túl nonfiguratívak, túlzásba viszik bennük a fantáziát, a képregényekben viszont túlteng a science, a tudomány. Valahol a kettő között kell lennie a helyes útnak, ezt Korga György festőművész találta meg. Szerintem nincs külön sci-fi képzőművészet. Van sci-fi témájú, mint ahogy irodalomban, zenében sem külön „kaszt” a sci-fi, csak az adott művészet sci-fi témájú ágazata. Egy hasonlattal: sci-fi zene az lenne, amit ma még nem ismert, fantasztikus eszközökkel szereznének és adnának elő, például a kom- púter-zene. Hagyományos hangszerekkel csak sci-fi témájú zenét lehet játszani... Ha már szóbakerült Korga György neve, mutassuk be őt is: 42 éves, festőművész, 1960-ban végzett a főiskolán. 1965-ben kerül kapcsolatba a sci-fi képzőművészettel, amelynek ma legjobb hazai alkotója. A találkozás érdekes volt: — Ray Bradbury Marsbéli krónikák című könyvét készültek akkor éppen kiadni. A kiadó munkatársai hónapok óta kerestek illusztrációkat a könyvhöz. Az elképzelésüknek megfelelőt nem találták. Amikor egyik képen végre megálltak: ez az! így szinte teljesen véletlenül kezdtem. Később már tudatosan foglalkoztam sci-fi témájú festményekkel, hiszen magam is a sci-fi gondolkodás híve vagyok, és ehhez próbálom a saját vizuális gondolataimat hozzátenni. És hogy mi az a sci-fi gondolkodás? Egyszer, az írószövetségben, egy vita során véletlenül fogalmaztam meg, de a megfogalmazást azóta is Barakonyi Attila illusztrációja a Pirx pilóta kalandjai című sci-fi-hez hiszem: a sci-fi a tündérléptű képzelet ragyogó iskolája. Korga György 50—60 sci- fi témájú festmény alkotója. Jelentős részük közismert, mint a Kozmosz fantasztikus sorozat könyveinek borítólapjai. Bemutatott képünk is könyvcímlapnak készült festmény, a kérdéses könyv, a szovjet Sztragackij testvérek Lakott sziget (A Föld nevű sziget) című alkotása, később, sajnos, mégsem jelent meg magyarul. Korga György is megkapta a közönség Arany Meteor díját, 1974-ben, tavaly, az érdi sci- fi fesztiválon pedig áz író- szövetség munkabizottságának emlékplakettjét. Sci-fi témájú képeit (mert „hagyományos” műveket is alkot) kiállításai anyagának részeként nemrég az NSZK-ban, Svédországban, Dániában is bemutatták. Panner Lászlót a hazai sci- fi képzőművészét másik kiemelkedő alakjaként tartják számon. 14 éve, épületgépésztechnikus korában kedvelte meg a műszaki, tudományos témákat, és mint grafikus is ezeket próbálja visszaadni. Ebből és a szürrealizmusból 'született nála a sci-fi alkotás vágya, saját stílusát tréfásan „szür-naturalizmusnak” nevezi. De nála a sci-fi még valamit jelent: Saját Fantáziát. Ugyanis, két művésztársától eltérően, nem irodalmi művek alapján alkot, a témákat teljesen saját képzeletvilágából meríti. Illusztrációkat is készített, például a Kozmosz-sorozat könyveihez. Egyébként ő sem csak sci-fi témákban alkot: Faulkner, Romain Gary és Mikszáth egyaránt szerepelt illusztrációja listáján. 60 sci- fi témájú grafikája, festménye van. 1975-ben ő is megkapta az Arany Meteort, a TIT-klubbeli kiállítás után. A 27-es Galaktikában 30 grafikával szerepel. A harmadik művész újból másféle módon határozza meg a Sci-fi képzőművészet lényegét: nem szabad, hogy irodalmi hatás terméke legyen, csakis a saját fantáziáé. Ne legyen túl tudományos, mert az a művészi hatást rontja, de a tudományhoz mindenképpen kapcsolódnia kell, ha másképp nem, hát a pszichológia területén. Három ember, három művész — három felfogás. És mindhárom eltérő. Pedig ugyanarról beszélnek. Jelent-e ez valamit? Legfeljebb azt: az általuk követett műfaj még apnyira új, hogy alkotóik sem hangolták eddig össze álláspontjaikat. Reméljük: mire a sci-fi képzőművészet is polgárjogot nyer (és nemcsak a közönség körében!) addigra az alkotók egységes szemléletmódja is kialakul... — Szatmári —
