Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-14 / 216. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 14. A Az Új Élet százezer forintja Termelőszövetkezetünk kul­turális alapja százezer forint. Feléből fizetjük az ösztön­díjakat, anyagilag támogat­juk a KISZ-szervezetet, áz úttörőcsapatot, valamint a helyi sportkört. A többi pénzt kirándulásra, kiállítások, kulturális események látoga­tására fordítjuk. Az oktatási és kulturális bizottság — amely szorosan együttműkö­dik a tsz négy szocialista bri­gádjával — az év elején köz­véleménykutatást tartott a program összeállítása érde­kében. A legfontosabbnak a dolgozók esti iskolájának megszervezését tartjuk. Ti­zenhatan kezdik meg az ötö­dik-hatodik,' ugyanennyien a hetedik osztályt. Huszonnyolc tsz-tag és ti­zenöt családtag vett részt augusztus végén háromnapos kiránduláson a Duna-kanyar- ban. Visegrád, Esztergom ne­vezetességeit nézték meg. Szerepelt a programban ha­jókirándulás, majd Budapes­ten a Fővárosi Nagycirkusz műsora. A teljes ellátásért, szállodáért, idegenvezetőért a tsz-tagoknak nem kellett fi­zetniük. Egy-egy családtag­nak a három nap 250 forint­jába került. Negyvenen gyö­nyörködhettek a hortobágyi lovasnapok rendezvényeiben; két szocialista brigád tíz-tíz tagjának a szegedi szabadtéri játékok két előadása nyújtott maradandó élményt. Kovács Istvánná örményes, Üj Élet Tsz Zsákbamacska — kétezerért Szeptember 5-én a Domus Áruházban egy könyvszek­rényt vásároltam. A minta­darab színe megfelelt volna a már meglévő bútoraimhoz, de azt nem kaphattam meg. Megértettem. Az eladó nyug­tatgatott. Menjek ki a Réka- si úti raktárba, van ott még vagy kilenc könyvszekrény, biztosan akad közötte, ame­lyik színre, mintázatra meg­felel. Irány tehertaxival a rak­tárba. Kívánságomon — hogy be szeretnék menni a raktárba — nagyon elcsodál­kozott az árukiadó, azt kér­dezte, van-e engedélyem az áruház igazgatójától. Nem volt, honnan tudhattam vol­na, hogy kell, ha nem mond­ták? Végül mégis beléphet­tem a „szentélybe". A szekrények úgy voltak elejével egymásnak összefor­dítva, hogy még öt centinyi hely sem volt közöttük. Nem volt túlzottan jó a „belátás". Egy sor szekrény tetején újabb „szekrénysor”. Kettőt leemeltek, de színük elütött az én bútoraimtól. Csakhogy akkor bejött a raktárba egy másik, az előzőnél idősebb árukiadó, aki igen röviden és erélyesen, mondhatni gorom­bán — kitessékelt. Szóhoz sem engedett jutni. Végül, eszi — nem eszi alapon el­hoztam azt, amit kihoztak a raktárból. Elgondolkoztam az eseten. Filléres műanyag akármit megnézhetek jobbról balról. Matathatok az illatszerbol­tok, önkiszolgálók polcain. Rácsodálkozhatom egy új árura. Egy pár 28 forintos harisnyát megnézhetek ter­mészetes fénynél, mielőtt el­döntőm, hogy megveszem-e. Egy könyvszekrényt (több mint kétezerért) vagy más bútort kénytelen vagyok megvenni anélkül, hogy úgy istenigazából látnám... L. I.-né Szolnok Kellemest a hasznossal... A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépisko­la KISZ-bizottsága 1977. évi házi vezetőképzését Tisza- püspökiben tartotta. A tábort az „Edzett ifjúságért” tömeg­sport-mozgalom jegyében rendeztük. Kerékpárral ér­keztünk táborhelyünkre. A Tisza partján sátrakat állí­tottunk fel. Táborozásunk ideje alatt fontos előkészüle­teket tettünk a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A községben, bármerre jár­tunk is, mindenütt kedves emberek gondoskodását, se­gítő szándékát éreztük. Szí­vesen gondolunk vissza a Ti- szapüspökiben töltött néhány kellemes napra. Csontos Stefánia Szolnok A Tiszaliget őrzői Rozsdás sínek éktelenítik a Tiszaligétet! — írta nemrégi­ben Ruttkay Aladár szolnoki olvasónk. Sorait augusztus 24-én közöltük. Vígh Bálint, a Szolnok városi Tanács V. B. tiszali- geti üzemének vezetője ar­ról tájékoztatta szerkesztő­ségünket, hogy a megszűnt úttörővasút pályaszerkezetét folyamatosan elbontják, s a még használható anyagokat azonnal raktárba szállítják. A vasúti sínek — igaz — felbontva „időztek” egy ide­ig a szabd,ban. A levél meg­jelenése előtti napon azon­ban már elszállították. A válasz befejző mondata sokunk számára megnyug­tató. Így hangzik: „A Tisza­liget környezetének védel­mére még fokozottabb gon­dot fordítunk, a hasonló jel­legű észrevételeket segítő szándékúnak vesszük és elő­re is köszönjük.” Az állványozás várható volt Kiss László szolnoki olva­sónk nagyon mérges lehetett, amikor augusztus 4-én tol­lat ragadott. Azzal egyetért, hogy a megyeszékhely lakó­házait, középületeit tataroz­zák — vélekedett. Azt vi­szont már nem szívleli, hogy állványozás után tatárdúlás- ra emlékeztette lakásának erkélye. Reklamációról szó sem lehetett. Az állványozók még őt fenyegették ... „Szé­Athelyezés egyoldalúig? A vidéki textilgyáf — át­szervezésre és létszámcsök­kentésre hivatkozással — egyik varrónőjét teljesít­ménybéres vetülékcsévelői munkakörbe helyezte. Ez el­len az illető a munkaügyi döntőbizottságnál panasszal élt. Arra hivatkozott, hogy az intézkedés sérelmes, mert nemcsak munkaköre, bérezé­se, de még a munkavégzés ideje is megváltoznék. Egyébként is új feladatát egészségi állapota miatt sem tudná ellátni. Jelenleg óra­béres, egyműszakos, a cséve- lői munkakörben pedig há­rom műszakban, teljesít­ménybérben kellene dolgoz­nia. A munkaszerződés mó­dosításához nem adta bele­egyezését. A munkaügyi dön­tőbizottság a panasznak helyt adott, az áthelyezési határo­zatot hatályon kívül helyez­te, és elrendelte, hogy a var­rónőt tovább is eredeti mun­kakörében foglalkoztassák. A döntőbizottsági határo­zat megváltoztatásáért és az áthelyezés hatályban tartá­sáért a gyár a munkaügyi bí­róságon pert indított. A bí­róság a keresetnek helyt adott, a döntőbizottság ha­tározatát megváltoztatta, és a varrónőnek a csévelői be­osztásba történt átirányítását helyben hagyta. Az ítélet in­dokolásában megállapította: a varrónő nem szakmunkás, beosztása segédmunkás, te­hát betanított munkás kate­góriába tartozik, akár varro­dai, akár csévelői beosztás­ban dolgozik. Az áthelyezés­sel munkaköre nem változott, ezért közös megegyezésre nincs szükség. A jogerős íté­let ellen emelt törvényessé­gi óvásra a Legfelsőbb Bíró­pítés, de hogyan" címmel közöltük levelét augusztus 17-én. A tatarozást végző a szol­noki Építő, Javító és Szol­gáltató Vállalat képviselői augusztus 18-án felkeresték olvasónkat, hogy a keletke­zett kárt megállapítsák, il­letve megtérítsék. Kiss Lász­ló azonban nem engedte be lakásába a műszaki dolgo­zókat. Közölte: a kár nem nagymérvű, forintban nem is nagyon mérhető, a kár­térítéstől eláll. Miért írta mégis a levelet? Fáradtan tért haza a munkából... na­gyon lehangolónak látta az az erkélyt... Serfőző László főmérnök és Mikó István termelési osz­tályvezető nem vitatja: elő­fordulhatnak hasonló ese­tek. Munkakörülményeik sejn minden esetben a leg­megfelelőbbek; általában la­kott területen dolgoznak, ezért a legnagyobb körülte­kintés mellett is történhet­nek kisebb hibák. Az oko­zott károkat azonnal orvo­solják. Az igazsághoz tarto­zik az is, hogy a vállalat tu­datta a bérlőkkel, hogy homlokzaton állványozási és festési munkák lesznek. A munkát tulajdonképpen „csak” folytatták. A hom­lokzat állványozása várható volt, hisz az épület hátsó frontján végeztek a tataro­zással. Levelek, táviratok „Meglepetés a levélszek­rényben” című, augusztus 2-án megjelent írásában szá­molt be munkatársunk: ho­gyan jutott el a címzetthez egy év késéssel egy fontos levél Szolnokon, a Kolozs­vári út 12-ben. A ház két idős lakója önszántából tisz­togatta meg a levélládákat, s az egyik gazdátlan ládá­ban találták a levelet egy távirat társaságában ... ság a következőképpen dön­tött : — A Munka Törvény- könyve szerint a munkaszer­ződést a vállalat és a dolgo­zó csak közös megegyezéssel módosíthatja. A munkaszer­ződésnek három fő tartalmi eleme van: megállapodás a munkakörben, a munkabér­ben és a munkavégzés helyé­ben. Évekkel ezelőtt, amikor a munkaviszonyt létesítet­ték, abban egyeztek meg, hogy az illető varrónői mun­kakört tölt be, egyműszakos beosztásban dolgozik, és ha­vi 2000 forint a munkabére. A gyár azzal az intézkedés­sel, hogy alkalmazottját var­rónői munkakörből vetülék­csévelői munkakörbe helyez­te, egyoldalú munkaszerző­dés-módosítást hajtott végre, ami jogszabály szerint tör­vénysértő. Nemcsak munka­körét, hanem bérezését, munkahelyét és műszakbe­osztását is megváltoztatta, te­hát a munkaszerződés min­den tartalmi eleme módosult. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, így döntése törvénysértő. Ez­ért ítéletét hatályon kívül kellett helyezni, és a gyár keresetét elutasítani. flz apaság és szüléi felügyelet A szülők elváltak és kis­korú fiúgyermeküket a bíró­ság az anyánál helyezte el. A diák 17 éves volt, amikor anyja hozzájárulása nélkül közelben lakó apjához költö­zött. Ott-tartózkodása alatt a szomszéd 16 éves leánya te­herbe esett. Amikor a gyer­mek megszületett, a fiú apja kíséretében megjelent a gyámhatóságnál, s kijelen­tette: a gyermek tőle szár­Gazdátlan levélszekrény azért van, mert a földszinti lakásokba a lakás ajtaján / levő nyíláson dobja be a kézbesítő a küldeményeket — tájékoztatta szerkesztősé­günket dr. Levencsik Jó­zsef, a Debreceni Postaigaz­gatóság gazdasági igazgató- helyettese. A Vámos család szekrénye — melyen a név alig láthatóan, grafit ceruzá­val van feltüntetve — egy használaton kívüli levélláda mellett van. A kézbesítő több éve dolgozik a járás­ban. Személyesen ismeri a ház lakóit, a szekrények el­helyezését is. Munkája ellen eddig panasz, észrevétel nem érkezett. Egy év elteltével a kézbesítés körülményeire csak következtetni lehet: minden bizonnyal tévedésből tette a levelet a szomszédos ládába. Kétségkívül figyel­metlen volt, ami felelősség- revonással jár ... Volt még egy távirat... Azt természetesen táviratki­hordó vitte volna a cím­zetthez. Az már csak „szé­pítő” körülmény, hogy nem tavaly (mint írtuk), hanem az idén. A táviratkihordót korábban is előfordult ha­sonló, és súlyosabb jellegű, felületes, hanyag munka­végzésért fegyelmi felelős- ségrevonás utón elbocsátot­ta a Szolnok 1. sz. postahi­vatal. * Lehetséges, hogy hasonló­képpen kallódott el Pálin­kás Lajos (Törökszentmiklós, Vörös Hadsereg út 160.) ajánlott küldeménye is? Amint nekünk megírta, augusztus 19-én 15 órakor adta fel a levelet részére Pintér Piroska (6080 Szabad- szállás, Rocsnyai tér 2.). A hír már eljutott hozzá, a küldemény azonban (panasza megírásáig: szeptember 7.) nem. mazik. Az apa a nyilatkozat megtételéhez hozzájárult, s ennek alapján az újszülöttet a diák nevére jegyezték be az anyakönyvbe. Néhány hó­nap múlva a fiú visszament anyjához, és annak beleegye­zésével, az apaság vélelmé­nek megdöntése iránt pert indított. A járásbíróság, majd a megyei bíróság eluta­sította. Álláspontjuk szerint az apasági elismerő nyilatko­zat érvényesen jött létre, mert a fiú apja akkor, az anyai szülői felügyelet szü­netelése folytán ezt a jogkört gyakorolta, s a nyilatkozat megtételéhez hozzájárult. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság mindkét íté­letet hatályon kívül helyezte. A határozat indoklása sze­rint a fiú, amikor az apasá­got vállalta, 16 éves, tehát cselekvőképességében korlá­tozott személy' volt, akinek a nyilatkozata csak törvé­nyes képviselője hozzájárulá­sával érvényes. A Családjogi Törvény értelmében, ha a szülők nem élnek együtt, a gyermek 'feletti felügyeleti jogokat és kötelezettségeket az a szülő gyakorolja, akinél elhelyezték. Ebben az eset­ben a diáknak az önkényes lépése, hogy időlegesen ap­jához költözött, az anyának törvényen alapuló szülői fel­ügyeletét és az ezzel együtt­járó törvényes képviseleti jogát nem szüntette meg. Ebből következik, hogy az apaságot elismerő nyilatko­zat — az anya hozzájárulá­sa hiányában — hatálytalan. A Legfelsőbb Bíróság ter­mészetesen nélkülözhetetlen­nek tartja, hogy a bíróság megállapítsa, vajon a gyer­mek a fiútól származik-e vagy sem. H. E, Döntött a Legfelsőbb Bíróság férfi felnyitja a kék színű La­da csomag­tartóját, ki­szedi a taka­rókat, és sorban a kocsi mel­lett várakozó család kezébe adogatja. Feleség és két ti­zenéves fiú. A férfi arca lát­szólag közömbös. Vagy in­kább fáradt. Rövid, vastag karjait széttárja: ninc.< több csomag. Tűnődve nézi az autót, s arra gondol remény­kedve: — Még van egy nap szabadságom, egy teljes na­pon át semmit se fogok csi­nálni, legfeljebb arra le­szek hajlandó, hogy teleen­gedem a fürdőkádat, és bele­fekszem, legalább ez az egy napom legyen meg, amikor elmondhatom végre, hogy pihentem... A család felhordja a cso­magokat a lakásba. Abla­kot nyitnak, majd vacsoráz­nak, minden úgy folytató­dik, mint mielőtt szabadság­ra mentek, mégis más. A két fiú vacsora után sokáig sugdplózik a kis szobában, nehezen jön álom a szemük­re. Az asszony a konyhában üldögél, mint aki nagy meg­próbáltatások után tért visz- sza a nyugalom, vagy in­kább a megszokás szigetére. A férfi szótlanul fekszik az esti csöndben, és most már arra gondol: jövőre megszer­vezi a nyaralást, pihenés lesz, csak pihenés, három hétre meg fog állni körü­lötte az élet, ha szükséges, még az orvos véleményét is kikéri, hogy mi a legideáli­sabb, de ez még egyszer nem fordulhat elő, mint az idén, hisz kívül-belül roskadtabb- nak érzi magát, mint három hete, amikor elindultak nya­ralni. Az idei nyár folyamán há­rom véleményt jegyeztem fel a nyaralásról. Az első: — Legalább há­rom évig nem megyek kül­földre nyaralni. Az ember képtelen visszatartani ma­gát, és csak lohol, lohol, mint a megszállott... A második: — Én a ker­temben dolgoztam egész id,ő alatt. Maradt még néhány nap, szabadságom, azt majd a szüretre veszem ki... A harmadik: — Engemet a többi ember borított ki. Megfeledkeznek magukról, azt hiszik, hogy csak ők van­nak a világon, senki más... A legtöbb ember fárad­tan, kimerültén érkezik meg a nyaralásból. A legtöbb üdülő, a tengerpartok, a Ba­laton, az éttermek, szállo­dák, autóbuszok, strandok, kirándulóhajók — zsúfoltak, és mint olyanok: egy nagy szabadtéri idegklinika benyo­mását keltik. Ebben a kö­zegben szinte mindenki ter­mészetesnek veszi, hogy a két-háromhetes nyári sza­badság alatt fog regenerá­lódni. Mohó pillantással szívnak magukba mindent, meleget, napfényt, látványt. Mindenki mielőbb pecsenye­színű akar lenni, és a hajó­állomások körül az izgatott tülekedésben, a nagy jövés­menésben elvész az orvosok és a józan ész figyelmezte­tése. Az emberek százezrei évente két-három héten át élnek, a nyári szabadság ideje alatt, mindent legázoló, fáradhatatlan tempóban. Az orvos a fejét csóválja. — Ezt a habzsolást aligha nevezhetjük pihenésnek. Nem más ez, mint a neuro­tikus panaszok melegágya. Az évi szabadság ma már csak abban az értelemben fogható fel szabadságnak, hogy a dolgozó ezt az időt nem a munkahelyén tölti, de sok esetben még környezet- változásról se nagyon beszél­hetünk ... Az ma már egyszerűen megoldhatatlan, hogy az em­ber a nyári szabadsága alatt pótolja az egész évi idegi veszteségeket, és előkészítse a szervezetét egy újabb esz­tendő kimerítő automatizmu­sára. A szellemi foglalko­zásúak döntő többsége pél­dául naponta olyan idegi ár­talmaknak van kitéve, hogy ennek valamiféle ellensú­lyozására, vagyis a reális pi­henésre naponta van szük­ség. Vagyis beosztott, többé- kevésbé megszervezett na­pok egymásutániságáról van szó, mondhatni a nap kis „szabadságóráiról”, mely időben az ember a szerve­zetét rövid időre bár, de föl­menti a napi munka súlyos nyomásai alól. A nap ésszerű beosztásá­hoz felismerésre ván szük­ség. A napi hajszát háttérbe állítva néhány órára el kell hinni s meg kell érteni, hogy az idegrendszert ért károk súlya, a várható következ­mények nem ellensúlyozha­tok csupán a nyári szabad­sággal. Megnyugtató érzések tölte­nek el bennünket, amikor az átlagos emberi életkor biztató emelkedéséről olva­sunk. Csakugyan jó érzéssel számít az ember arra a né­hány esztendőre, amit ilyen­formán — legalábbis a nagy átlag szerint — többletként könyvelhet el. Ugyanakkor elszomorító bepillantani a városi ember napi program­jába, s egyenesen magdöb­bentő bepillantani a klini­kákon, kórházakban és or­vosi rendelőkben kezelt, gyógyszereit neurotikus be­tegek feltűnően és aggasz­tóan magas statisztikájába. Az élet-élés intenzitása magasfokú. Megerőltető tempóban élünk. Nemcsak a gépkocsik és repülőgépek se­bessége, a technikai fejlődés tempója öltött fantasztikus méreteket. Az ember a saját életével valósággal hozzáiga­zodott ehhez az iramhoz, hi­szen maga hozta létre az anyagi világnak ezt a tem­póját. A tempó-visszatérés természetesen már lehetet­len. Tervek, vágyak remé­nye feszít berniünket. Az ambíciónk félelmetes. A ma­ga módján mindenki vala­miféle nagy feladatra készül: átlagon felüli teljesítmény, hírnév, nyaraló, nagyszerű utazások ... De közben hiá­nyoznak a nagy megterhelé­sek „ellenszérumai”. A na­pi adagok. Nyaralás | után gyakran valamiféle csalódás fog­ja el az em- I bért. Sok min­den másként sikerült, mint azt elterveztük, ám legtöbb­ször megelégszünk a felületi magyarázatokkal: az idén megint mindenkinek éppen az a fürdőhely jutott az eszébe, az emberek elvisel­hetetlenek nagyobb tömeg­ben, az ellátás botrányos, és így hiába lebegett a szemünk előtt a köztudott intelem: az egészségre leginkább hasz­nos pihenés az aktív kikap­csolódás ... A nyári szabadság önmagá­ban, ilyen élettempó mellett már nem biztos módszer. A regenerálódást naponta, a munka utáni „szabadság­órákban” kell megszervezni. A munkáért. A vágyainkért. Az életünkért. Thiery Árpád Elké»zü| az idén a besenygzbgl Kossuth Tsz ilbatelepe, (gy 3# ooo helyett Jövöre már 100 ooo libát nevelhetnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom