Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-14 / 216. szám
1977. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A nimsorozatok napjainkban azt a szerepet töltik be a televízió műsorában, mint régebben, akár Jókai idejében is a folytatásos regények a napilapok hasábjain; hétről hétre érdekes „olvasmánnyal” csalogatják és kötik a képernyőhöz a nézőt. Ez történt a Sztrogoff Mihállyal is, amellyel a televízió hetente egy alkalommal igyekezett megteremteni a néző számára az izgalomkeltés, a szórakozás adagjait. Sztrogoff Mihály Amikor Sztrogoff Mihály titkos küldetéssel útnak indult a képernyőn, gondolom, a nézők közül senki sem kételkedett benne: a derék kapitány célba ér. Ugyanis az efféle kalandtörténetekben, mint a Verne Gyuláé is, amelyből a film készült, törvényszerű, hogy a főhős megoldja a rábízott vagy önként vállalt feladatot. Így azután nem is a vég fontos bennük, hanem a hozzá vezető út, amely váratlan meglepetésekkel épp úgy teli van, mint ahogy leküzdhetetlen- nek látszó akadályokat tartogat. Sztrogoff Mihály szibériai útja, amely a távolkeleti Irkutszig vezet bővelkedik az izgalomkeltés lehetőségeiben. Nyilván a filmesek figyelme is ezért fordult az idők folyamán visz- sza-visszatérően a regény felé, mert annyi és olyan színes fordulatos kalandot faraghatnak ki belőle, amilyet és amennyit csak akarnak. Ez a most látott francia— olasz—nyugatnémet televíziós változat is ki tudja hányadik feldolgozása már a regénynek. Csak néhányat a jelesebb feldolgozások közül: némafilm készült belőle 1926-ban német változatban, 1936-ban hangosfilm francia—német koprodukcióban, 1957-ben^ francia—jugoszláv—olasz összefogással fil- mesítették meg újra, aztán 1961-ben Sztrogoff Mihály diadala címmel olasz—francia film készült belőle. És még aligha teljes a lista. S ami meglepő, többnyire nemzetközi összefogással születik meg egy-egy produkció. Most is ez történt, csak sehogy sem értem — ismerős magyar színészeket látva egyes szerepekben, és ismerős neveket az alkotók sorában —, hogy miért nem francia—olasz—nyugatnémet —magyar közös alkotás, hisz meglehet nem a mi pénzünkön, de a mi művészi hozzájárulásunkkal, közreműködésünkkel született meg ez a televíziós változat. Ez persze mit sem von le abból, hogy a Sztrogoff Mihály a jól megcsinált, szakmailag jól megoldott sorozatok közé tartozik. Alkotói tisztában voltak a kalandfilmekkel szemben támasztott jogos nézői „elvárásokkal”, s híven ki is szolgálták őket, éberen ügyelve arra. hogy a takarékosság nem elhanyagolható szempontjának érvényesítése közben az illúzión feltűnő, otromba csorba ne essék. (Bár a szibériai természeti valóság képein így is felfedezhető itt-ott a „hamisság”.) Volt ebben a változatban minden: véres bosz- szú. sok-sok párharccal, ádáz küzdelem a természet elemeivel, megejtő gyöngédség sok-sok idillel, s a két újságíró figurája révén még egy kis humor is belopakodott „fűszerként” a titkos küldetés megvalósításának zord, emberpróbáló világába. Egyszóval a film alkotói pontosan tudták, mit, mikor és milyen mennyiségben, arányban kell kikeverniük a hatás érdekében. Amit azonban semmiképp nem tudtak kikeverni: ez a kalandos küldetés konkrét, világos társadalmi és történelmi háttere, Sztrogoff Mihály hősiességének eszmei és ideológiai tartalma. Nem egy epizódban még maga a cél is — eljuttatni a cár üzenetét a távoli fivérhez —, oly módon halványult el, sőt el is tűnt a film „tudatából”, hogy Sztrogoff emberfeletti bátorsága csupán öncélú hősiességnek tűnt, alakja pedig emberi szemmel nézve túlságosan is távolinak. Nem tudtunk igazán azonosulni céljaival, amelyek lelki, sőt fizikai erőt adtak neki ' a rendkívüli feladat végrehajtásához. Sajnos, nem egy igaz ügy harcosának szurkolhattunk, meg-megújuló küzdelmeit látva, hanem csak egy derék bátor ember csodálatra méltó tetteinek, aki általában győzedelmeskedik minden gonosz ellenfelén. Mind,ez a mesékre emlékeztet — az alkotók ilyen irányban törekedtek kitágítani a film világát, elsősorban persze Sztrogoff alakját, csakhogy ez a megoldás nem ér fel az igazi népmesék magasságáig. Sztrogoff céljai számunkra ugyanis nem eléggé tisztázottak tartalmukban, így emberfeletti képességeivel tűnhet mesés alaknak, csak méltó párja, testvére nem lehet a mindig nagy emberi igazságokért síkra szálló népmeséi hősöknek. Hiányzik ebből a kapitányból — páratlan jellemvonásai ellenére — az eszmei nagyság varázsa. Röviden Afrikai örömeink címmel egy új, Rockenbauer Pál- film indult útjára kedd este; egy modoros prológust láthattunk őszinteségnek és közvetlenségnek tüntetve fel a tartalmatlan önmutogatást. Ha valakinek nincs személyes mondanivalója, mely egyben közérdekű, miért erőlteti a vallomásos formát? Túlságosan el vagyunk már kényeztetve természetrajzi tudományos filmekkel! — lásd, Kisfilmek a nagyvilágból —, hogy hasra essünk attól, ha valaki társaival együtt felsétál a Kilimandzsáróra, jóformán turistaként. így kezdeni egy afrikai sorozatot: teljes sikertelenség. Horváth János mentegetőzése viszont a Eorravaló című dokumentumfilmben egyáltalán nem hatott riporteri fogásnak, őszinte beismerése volt annak, hogy ma a borravalóval. hálapénzzel, csúszópénzzel — neve lehet bármi — szemben egyszerűen tehetetlenek vagyunk, nem tudunk szembenézni a tényekkel. Mit tehetett tehetetlenségében az elkeseredett alkotógárda? Formát keresett a mentegetőzésnek, ügyeset, s kényszerű mosolyra fakadt a szomorú tényeken. Ez is valami, csak hát nem az igazi. V. M. Kalocsai pingálőasszonyok Úticsomag: ecset és festék Üj virágkorát éli Kalocsa népművészete. A negyedszázados fennállását idén ünneplő kalocsai Népművészeti Háziipari Szövetkezet nemcsak újraélesztette a régi mesterséget, hanem világhírnevet is szerzett az ötletgazdag népművészetnek. Ma már 16 ország vásárolja a fantáziadús, élénk színösszeállítá- su hímzésekét, kézimunkákat. Az utóbbi két év alatt, a nagy kereslet kielégítésére, megkétszerezték a termelésüket, s ma 47 millió forint értékű népművészeti termék kerül ki a hímzőasszonyok kezéből. A sikernek részesei a népművészet hirdetői, a világot járó kalocsai pingáló- asszonyok. Két évtizede, egymást váltva mutatják be egyedülálló mesterségüket, eljutva 5 föld minden tájára. Az őszi turnéjuk során például a magyar hetek szereplőiként az NSZK-ban, a Kanári-szigetekre és Ausztráliába kaptak meghívást. Útipoggyászként néhány ecsettel és 30 féle festékkel indulnak a távoli vidékekre a magyar népművészet követei, Diákok a földeken A szolnoki Rákóczi úti általános iskola diákjainak munkájával elégedettek a tiszajenöi tsz vezetői - a gyerekek közel 100 mázsa burgonyát szednek fel naponta Ezekben a napokban általános és középiskolás diákok népesítik be a mezőgazdasági nagyüzemek földjeit. A haszon, az ősi munka haszna kettős: a munkaerőhiánnyal küszködő termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok kapva kapnak a diákokon, akik a rendkívül munkaigényes zöldség- és gyümölcstermesztésben fölöttébb értékes munkát végezne»'*. Az évek óta erősödő, elmélyü- lő kapcsolat az iskolák és a mezőgazdasági nagyüzemek között immár olyan erős, hogy például Tiszajenőn a közös gazdaság 15 hektáros burgonyatermését a szolnoki Rákóczi úti általános iskola nebulóinak szorgalmas kezére alapozzák. De jól jár az iskola is: kiemelt feladat a tanulók munkára nevelése, s lehet-e a mostaninál kecsegtetőbb alkalmat találni ennek megvalósítására? Ugyanakkor a testi nevelést is szolgálja a nem megerőltető; ám a fiatalokat alaposan megmozgató mezőgazdasági munka, amely arra is különösen alkalmas, hogy a nyaralást követően jól összerázódjanak az osztályközösségek. A fiatalok munkával kezdik a tanévet, no meg (például a Költői úti általános iskola) munkaversennyel: ők ezt tudták felajánlani a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára. S az ő dolgos kezüket dicséri, hogy még Szolnok megyén kívül is örömmel fogadják lelkes csapatukat, így például Lakitelken, Tiszabögön és a megyebeli Tiszajenőn, ahol képriportunk készült. A tiszabögi szőlőkben szaporán telnek a szőlőskádak. A Költői úti általános iskola tanulói szorgoskodnak a tőkék között Természetesen jut bőven a gyomorba is-Hárman a Lakitelken szüretelő tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola diákjai közül: Kohári Erika, Levelei Mária és Farkas Anna így is kérünk egy fotót - mondják a tiszaföldvári lányok. Hát tessék .. . Körmendi - Katona űtvenpontos fiúk, lányok Ismét bizonyítottak Summás „hozzászólásuk” volt a jászberényieknek hétfőn este a mi érdekli a közönséget és mi nem vitához. Emberáradat hömpölygött a liget sétányán — mint amikor Szolnokon futballmeccs van — több-ezren voltak kíváncsiak népi együttesük önálló műsorára. A hatalmas szabadtéri színpad közönsége nem csalódott. A Ki mit tud? győztes táncosok nemcsak azt bizonyították, hogy méltó helyre került a tévé trófeája, hanem arról is meggyőzték a jászberényieket és a fenntartó szerveket, hogy az együttes berkeiben értő nevelő munka, jövőt gazdagító tevékenység folyik. A címlap önálló műsort ígért, de váltva lépett színre a felnőtt együttes és az ifjúsági, valamint az úttörőutánpótlás. Nem valamiféle kegyes csalás volt ez, hanem annak látványos kifejezése. hogy az együttest nem harminckét táncos lábú felnőtt szándéka élteti, a folklór szeretete a Jászságban tömegeket mozgat meg. Nemcsak az együttes magva köré csoportosuló, a néptánccal, a népzenével most ismerkedő kétszáz-kétszázötven kisiskolásra gondolunk állításunkkor. hanem a táncházak résztvevőire, a néptáncban örömüket leiő emberek ezreire is — a nézőtéren. De joggal említjük azokat is, akik erkölcsi, anyagi és szakmai támogatást biztosítanak az ország hovatovább legszélesebb utánpótlásbázissal rendelkező népi együttese számára. A Ki mit tudós együttes sikere azt bizonyítja, hogy a folklór művészetek számára az egyetlen célravezető megoldás a „jászberényi úton” érhető el. A „törhegesítés” — önművelő funkcióján kívül — megteremti a tömegszórakoztatásra alkalmas művészi színvonalat is. a kiválasztódás lehetősége révén. A hétfői műsorban is láthattunk jó néhány kisiskolás és kamasz tehetséget, akik néhány év múlva „betáncolják” magukat a fesztiválszínpadokra. A műsor egészének művészi színvonaláról igaztalan lenne sommás véleményt formálni. Az úttörő és ifjúsági csoportokat csupán az ígéret megközelítésével néztük. Bemutatott számaik közül legsikerültebbnek véljük a Tardonai karikázót. Bathó Edit koreográfiája nagyszerűen alkalmazkodik a leánykák életkori sajátosságaihoz. A régi igazságot éreztük: a gyermek játsszon, ne művész- kedjék! Nos, a táncjáték gyermeki bája művészkedés nélkül volt elragadó. Az ötvenpontos fiúk- lányok — ennyit kaptak a tévé zsűrijétől — táncai közül Falvay Károly Legényesének előadása remekbe sikerült; Tímár Sándor Méhkeréki táncokja a már megszokott gondolatkörön belül is új színeket tárt fel, s az együttes ihletetten, ugyanakkor mérnöki pontossággal adta visz- sza a magyar néptánc nesztorának stílusát. A jászsági táncok koreográfiái motívumait más feldolgozásokban is láttuk már. de ez érthető a tájegység folklóradottságaiból következően. Külön szót érdemel a héttagú Napraforgó együttes. Régi népi hangszereken játszanak — nagyon igényesen. Több mint jóslat, a „Napraforgóékról” még hallani fogunk. A táncosokat kísérő háromtagú zenekar Szalóczy Miklós vezetésével méltó jó híréhez, de a hétfő esti és hasonló, reprezentatív rendezvényekhez hangszerezettségü- ket mégis kevésnek érezzük: okvetlenül ki kell egészíteni a zenekart a tökéletesebb zenei hatások érvényesülése érdekében. Tiszai Lajos
