Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
1977. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £ THÁLM SZEKERÉN J Az iskolai oktató-nevelő munkában egyre több településen — s egyre intenzívebben — támaszkodnak a könyvtárakra. Fölösleges szinte hangsúlyozni: a falvakban a könyvtáraknak ez az oktatást segítő szerepe különösen jelentős, hiszen — jól tudjuk — a falusi gyerekek között kevesebben élnek „könyves környezetben”. Egy jól szervezett, bonyolított könyvtár-iskola kapcsolat azonban pótolhatja ezt a hiányt. m MIBŐL VÁLOGATNI Pár nappal ezelőtt megkezdődött a tanév. A tanévkezdés egyúttal a könyvtárak munkájában is fokozódást jelent. A Jászság három falusi könyvtárában arra kerestünk választ, milyen kapcsolatban állnak a „könyvesházak” az iskolákkal, s hogyan készülnek fel a tanévre. A 3 ezer 40C lakosú Jász- jákóhalmán szép, rendben tartott könyvtárba léphet be az olvasni akaró. Van miből válogatni az iskolásoknak is, hiszen a könyvtár 12 ezer kötetéből mintegy ötezer kötet ifjúsági irodalom. Mindez külön, tágas teremben várja a gyerekeket. Az iskola él is a könyvtár nyújtotta lehetőségekkel. Lékó Erzsébet, a könyvtár vezetője így beszél intézménye iskolai kapcsolatairól: — Nem újkeletű a könyvtár és .az iskola jó kapcsolata. Kis túlzással talán így lehet a legjobban jellemezni: a könyvtár egyúttal az iskola egy része, egy osztályterme. Néhány adattal is alátámaszthatom, amit mondtam. Az előző tanévben 147 (!) könyvtári foglalkozást tartottunk iskolások számára, ebNéhány nappal ezelőtt a szolnoki Úttörőhászban azok a pedagógusok találkoztak a város tanácsi és művelődésügyi vezetőivel, akik szeptember elseje óta tanítanak Szolnokon. Kötetlen, bensőséges hangulatú találkozó volt ez, ahol szó esett a tervekről, a követelményekről, a célokról, a munkakörülményekről. Szolnokon évről évre sok pályakezdő pedagógus talál állást. Az idén is több mint hatvan új tanár, tanító és óvónő állt munkába a megyeszékhely iskoláiban, óvodáiban. Tóth Krisztina a szanda- szőlősi iskolában magyart és történelmet tanít. A nyíregyházi főiskolára a kisújszállási gimnáziumból került, a megyébe visszajött tehát. — A szandaszőlősi álláshoz pályázat útján jutottam — mondja. — Szerettem volna már korábban is Szolnokra kerülni — sikerült. — Mennyi a fizetése? — Az osztályfőnöki és a területi pótlékkal együtt — heti 24 óra tanítással — 2,550 forint a havi keresetem. A bérrendezés előtt 2 ezer 200-at kaptam volna. — Lakás? — A hozzám hasonló, fiatal tanárnőkkel és óvónőkkel lakom együtt a szandaszőlősi „leányszálláson”. Kényelmes hely, minimális térítésért. Jól megvagyunk. Ezt a „jól megvagyunkot” tanúsítja Horváth Zsuzsa, Tóth Krisztina lakótársa is. Zsuzsa a kecskeméti óvónőképzőben végzett egy évvel ezelőtt. Tápiógyörgyén lakott, Nagykátán dolgozott idáig. Biztos benne, hogy Szolnokon jól érzi majd magát. — Mindig vágyódtam a város után. Ezért pályáztam meg ezt az állást a szandaszőlősi óvodában. (Különben az épülő óvodánk nagyon szép , lesz — csak készülne már el...) Szolnokot könnyű megszeretni, mert hangulatos, ben benne vannak a könyvtárklub és az irodalmi szakkör foglalkozásai. A könyvtár volt a színhelye huszonegy szaktárgyi órának, további tizennégy órán pedig könyvtár, kézikönyv, katalógus használattal ismerkedtek a gyerekek. A jászjákóhalmi pedagógusok és könyvtárosok együttműködésének értéke vitathatatlan. Épp ezért furcsa, hogy a tanácstól az állomány-gyarapításra kapott 10 ezer forint (nem éri el a 3 forintot egy lakosra vetítve) fölött, mindössze 4 ezer forintot kapott a könyvtár a gazdasági szervektől. Az Asztalos Ktsz és a Béke Tsz együttműködési megállapodásokban rögzített 4—4 ezer forintos támogatása egyelőre késik... A JÁSZflLSÓSZENTGYÖRGYI RENDSZERTELEN KAPCSOLAT Az alsószentgyörgyi könyvtárban Csinger Ágnes gyermekkönyvtáros a következőket mondja, amikor az iskolakönyvtár kapcsolatáról érdeklődtünk: — Éppen most kaptunk egy feljegyzést a jászberényi járási könyvtártól, amelyben azt sürgetik, hogy többször és rendszeresebben tartsunk a könyvtárban iskolások számára foglalkozásokat, önkritikusan be kell látnunk: nem Ok nélkül kaptuk a feljegyzést. Nincs rendszeres kapcsolatunk az iskolával. Igaz, nem vagyunk könnyű helyzetben, hosszú ideje folyik ugyanis a könyvtár katalógus-apparátusának kiépítése — ez rengeteg munkát, energiát igényel. Ez az év talán egy kicsit könnyebb lesz már, szép város. Esténként elég sok szabad időnk van, — moziba, színházba járunk. A „Szigligeti" ünnepi hetének előadásaira már jó előre megvettük a jegyeket. A munkám szép és nehéz, kiscsoportosokkal foglalkozom. Fodor László a T'szaparti Gimnáziumban kezdte pályafutását. Most ötödéves a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem történelem—földrajz szakán, de az utolsó évre „kijött” az egyetemről. — Abonyból járok át — ott kapott lakást a feleségem. Tizennyolc órát tanítok s terveinknek megfelelően rendszeresen tarthatunk délutáni gyermekfoglalkozásokat. LEMEZGYÜITEMÉNY A KÖNYVTÁRBAN A jákóhalmi könyvtárnak tehát „gazdasági” gondjai vannak. Jászszentandráson viszont megfelelően gazdálkodhatnak a 27 ezer forintos évi költségvetésből. A könyvtár felújítása tavaly áprilisban fejeződött be — megvannak a feltételei a jó könyvtári munkának. Kerek Éva könyvtárvezető nem is panaszkodik. A könyvtári gyermekklub munkatervét a közelmúltban állították össze és hamarosan elkészül a könyvtárban tartandó magyar, .történelem és ének-zene órák „menetrendje”. A könyvtári ének-zene órákon a gazdag — és szépen rendben tartott — hanglemez és zenei témájú könyv, gyűjtemény a főszereplő. Itt is, Jászjákóhalmán, hagyománynak számít a könyvtári óra. Emellett három napközis csoport látogatja délutánonként a könyvtárat — Ebben az évben csaknem háromszáz gyerek iratkozott be — mondja Kerek Éva. — No, nemcsak beiratkoztak, legtöbbjük aktív olvasó. Nem csoda: — a délutáni foglalkozásokon kívül hetente egy osztály jön könyvtári órára. Hagyomány ez, s ha arra gondolok, hogy a nyári szünetben is sök gyerekolvasónk volt és az őrsi foglalkozások színhelyéül a gyerekek önként a könyvtárat választják gyakorta, akkor nem eredménytelen a folyamatosság. Szabó János egy héten, közben írom a szakdolgozatom, melynek témája „Földrajztanítás a XX. századiján”. A tanítás? Örülök, hogy ebben a gimnáziumban kezdhettem pályámat — szeretnék jól tanítani. Egy hét telt el az idei tanévből. Az új szolnoki pedagógusok túl vannak az első órák, foglalkozások izgalmain. Ismerőseik vannak már, s kapcsolatok, barátságok köttetnek. Így természetes: legyen otthonuk az a város, amelynek iskoláiban nap nap után katedrára lépnek. Sz. J. A második világháború pusztításai a színházat sem kímélték. Az épület Jobb belövési kapott, a front viszontagságai tönkre tették a színpadot és a nézőteret egyaránt. Sebtében rendbe hozták és 1946-ban már előadást tartanak a színházban. Hid- véghy Lajos, a társulat bon- vivánja így emlékezik a szezonnyitásra : „A Tisza-híd a folyóba zuhanva, a város szétbombázva, szétlőve, de játszottunk. Mindig telt ház volt. Olyan vegyes ruházatú közönséggel még sohasem találkoztam. A nézők legtöbbjén katonabakancs volt, német, orosz, román, vagy magyar katonazubbony vagy nadrág — hiszen akkor így „öltöztek” az emberek. Ekkor voltak a legnagyobb sikereim. A baloldali pályohokban minden este ott ültek a hídroncsot szerelő és az új hidat építő Ganz-MÁVAG hidászai és soha ilyen lelkes közönséget, mint akkor. Szu-Csongot énekeltem, amikor a második felvonás végén egy hatalmas csomag repült be a színpadra. Felvettem és soha a „nagyherceg” olyan jóízűen nem lakmározott füstölt sonkából, mint akkor." Az infláció éveiben két- három tojás, 1 kiló liszt vagy egy darab szalonna helyettesítette a belépőjegyet. Nagy sikerű színházi estéket jegyzett fel a krónikás. A kertész kutyája, A dohányon vett kapitány, a Filmcsillag estéről estére óriási sikerrel szerepelt műsoron. 1949-ben a kecskeméti Katona József Színház nyolcvannégy tagú művészgárdájával kezdte a színház az évadot. Márki Géza, Kelemen Éva, Sólymos Imre, Pethes Ferenc és még sokan mások a szolnoki közönség kedvencei lettek. Új közönség, új színház 1951-ben Szolnok Békéscsabával „társult”, majd mindkét város színházát önállósították. így jött létre’ a szolnoki Szigligeti Színház. Az államosítással és az állandó szolnoki színház megteremtésével révbe jutott a szolnoki színészet ekhós szekere. 1954. október 9-én a Csárdáskirálynővel „nyitott” a Szigligeti Színház. A színház igazgatója, Keres Emil köszöntötte az előadás előtt a közönséget: „Messziről jöttünk, nagy az út mögöttünk, kocsmákban, városokban kezdtük régen, nagyon régen. Ügy adták tovább a jelszót mestereink, kevés szóval, sok tekintettel, hogy nem feledhetjük: népünkért élni igaz kötelesség, nagy-nagy komédiás szívvel. Ismét kapuit r rr Az első napok után Vázlatok a szolnoki színészet türténetérél Szolnokon immár hányadszor? Ki tudja, hány ember könnyét, boldog mosolyát, szívből jövő kacaját, a játéktól indított nagy gondolatát szülte a színpad varázsa. Itt vagyunk ismét, s azt a szét- téphetetlen láncot, amely évszázadokon át a színészek nyitja a színház, ki tudja', legnagyobb örömét adta, — hogy közönségét szívére ölelve nevettesse, sirattassa, tanítsa, nevelje — tovább kovácsoljuk a még boldogabb éveknek, amelyek elé együtt megyünk, amelyekért együtt harcolunk.” A kritika is elismeréssel fogadta a társulat első bemutatóját, a monstre Csárdáskirálynőt: ugyanis az előadás öt óra hosszan tartott, — ismétlés ismétlést követett. Keres Emil távozása után azonban a színház műsorpolitikája nagyon elsekélyese- dett. A Kamara Színházban a Gyertyafénykeringő ment, a nagy színházban a Marica grófnő, vidéken a Mágnás Miska. Szélvihar, Vitézek és hösök Az ellenforradalom leverését követő időszak első kiemelkedő bemutatója a Szélvihar volt. Az előadás sikerére jellemző, hogy Budapesten is többször bemutatták és nívódíjban részesítették. 1958 nyarán különben két hónapig Budapesten vendégszerepeit a Szigligeti ^Színház társulata. Az év végén egy újabb nagy sikerű darab került a közönség elé, Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámája. Ez nívódíjas előadás volt. A Szigligeti Színház következetes műsorpolitikája az 1960-as évek elején alakult ki. Berényi Gábor igazgató-főrendező magas művészi mércét állított. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezt megelőzően nem voltak maradandó művészi élmé- nyű előadások Szolnokon, — csupán a műsortervek heterogén voltára utalunk. De az kétségtelen, hogy a színház leterheltsége úgyszólván lehetetlenné tette az elmélyült alkotó munkát. Még 1958-ban is húsz bemutatót, tartott a -társulat, hét prózát és tizenhárom operettet, illetve zenés vígjátékot. Az operettgyártól Brechtíg Még riasztóbb a helyzet, ha az 1952-es évet vizsgát1 juk. Huszonkilenc bemutatót tartottak, ebből négy darab csak egy előadást ért meg, hat bemutató pedig csak 3— 4 vagy öt előadást. Kétségtelen, hogy a társulat létszáma nagyobb volt a mainál, de — egy-két kiemelkedő színészegyéniség kivételével — szerény művészi erőkkel rendelkezett. Elképzelhető, mennyi idő jutott a próbákra, amikor 29 bemutatójuk volt, — s 517 előadást tartottak. 1951—1961 között 4789 előadásról ad számot a statisztika! Ebben a terminusban — nem teljes adatok szerint — 61 operettet, 53 zenés vígjátékot mutatott be a színház. Az évtizedek során a művészi igényesség sokat formált a közönség igényén. Az avitt műfajok lassan visszaszorultak. A színház az 1960- as évek közepére a megye egyik vezető művészeti intézményévé lett, a színész a társadalom megbecsült tagjává. Szolnokon épült először színészház — amely akármilyen szerény is, mégis pótolta az albérletet. A kőszínház megnyitásának 50. évfordulójára —egy év késéssel — átalakították, tatarozták a színházat, az idén pedig 12 millió forintot áldoztak a világítástechnika modernizálására. De maradjunk még az 1960-as éveknél. A Szigligeti neve akkor kezdett „jól csengeni” szakmai körökben, majd országosan elismertté válni. Jó néhány szezonban a szolnoki társulat tagja volt Mensáros László, So- mogyvári Rudolf, TaTlós Endre, Mádi Szabó Gábor, Andaházy Margit, Tyll Attila, Kozák András, Drahota Andrea, Gyöngyössy Katalin, Horváth Sándor, Horváth Gyula, — és sorolhatnánk még a neveket. Ezekben az években „indult” Szolnokon néhány tehetséges fiatal rendező is. Emlékezetes előadások sorozata jelzi a színház művészi színvonalának emelkedését, önálló arculatának meg- teremtődését. A Lear király, A Salemi boszorkányok, a Kurázsi mama, a Tóték, majd később a Macska játék országosan is elismert elő- ádásók voltak. Ezekben az években jelenik meg először Brecht a szolnoki színpadon, s igényessé vált a zenés színpad is. A négymilliomodik nézőt váriák A 25 éves szolnoki színház 1976. végéig 9 ezer 696 előadást tartott, 3 millió 806 ezer 771 néző előtt. Minden valószínűség szerint a jubileumi évben vált majd bérletet vagy jegyet a 4 milliomodik néző. Tizennégy Shakespeare bemutató, — a legutóbbi az Athéni Timon — hat Shaw- premier, négy Gorkij-dráma, öt Csehov mű, négy Moliére és két Schiller bemutató jelzi az utóbbi húsz évben az igények változását.'Arbuzov, Rozov és Bulgakov darabjai a legnagyobb „prózai” sikerek voltak. A nyugati drámaírók csaknem mindén jelentősebb művét műsorra tűzte a színház. Emlékezetes O’Neill Boldogtalan holdja, Miller három drámája, Sartre Tisztességtudó utcalánya. A magyar írók sikerrel bemutatott műveit Hosszan sorolhatnánk: Örkény István neve kívánkozik az élre, a Macskajátékkal, összesen 37 mai magyar drámát mutatott be a színház az elmúlt húsz évben. Három nevezetes dátum van a szolnoki színészet történetében: 1819, amikor az első magyar nyelvű előadást tartották, 1912, amikor felépült a jelenlegi, de azóta már átalakított kőszínház, s 1952, mert ebben az évben kapott állandó társulatot a Tisza-parti város. Ajándékba: 40 forint Mindegyik évfordulónak megvan a küzdelme' érdeme, jelentősége, de az tény, hogy a művészi alkotóműhely megteremtődéséhez — az állandó társulat megalakításával — csak a szocialista állam áldozatkészsége nyitotta meg az utat. Minden 10—20 forintért megváltott színházjegyhez ma is 40 forintot „tesz hozzá” a szolnoki színészet történetében is legjobban bevált mecénás, az állam, támogatás formájában. Így jutott el a szolnoki színészet a szeptember 19-én kezdődő ünnepi, színházi hétig. (VÉGE) Tiszai Lajos Szegeden az Egyetemi Füvészkertben elkészült az új pálma- és kaktuszház. Az ázsiai, délamerikai, ausztráliai és a Földközi-tenger kornyékéről származó pálmákat, valamint a mexikói és délamerikai óriáskaktuszokat már áthelyezték az új növényházakba <
