Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

1977. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül az új szolnoki vízmű Jó ütemben halad Szolno­kon a felszíni vízmű rekon­strukciója. A parti létesít­mények építésével egyidő- ben a Tiszán is végzik a nagy átmérőjű csövek stabi­lizálását, biztosítását. A fo­lyó erős sodra ellen vastag kőszórással terítik be a víz­kivételi mű szívócsövét, hogy hosszú időre zavartalan le­gyen a város ivóvízellátása. Az uszályokban érkezett kö­vet markológép rakja a fo­lyóba (felső kép) Az MHSZ KÖTIVIZIG könnyűbúvárai a lerakott követ helyükre igazítják és ellenőrzik a szívócső bera­kását. CS. F. Bábolna — Szilásvárad — Jászki sér w Uj lótelepet építenek, megszervezik a lovasiskolát Ez a kettes fogat talán elindul a világhírnév felé. Tartás helyett tenyésztés Egykori osztálytársam mindig a lovakat bámulta. Hiába csépeltük mi egymást a sarkon az utolsó csengetés­től felszabadultan, ő ránk se hederített. Igaz, az apja, aki híres szaknyavadász hírében állott az, is ilyen volt. Ha patkócsattogást hallott, bi­zony meggondolta, hogy me­lyik szenvedélye után for­duljon. Bár ha utánanézünk, ez azokban az években nem is volt olyan nagy csoda. Im- periálért rajongott az ország. Sokan már Kincsemhez, a csodakancához kezdték ha- sonlítgatni, aki 54 versenyen indult, és ugyanannyin győ­zött. Aztán kiderült, hogy Imperiál Kincsemnek legfel­jebb a főudvarmestere lehet, és a hirtelen lehulló csillag­gal együtt lassan elcsende­sedtek a kedélyek is. Legtöbb helyütt nem maradt más, mint az emlékezés, amely ugyan zarándoklásra csábít­hat valakit, meghajolni a csodakanca szoborrá der­mesztett mása előtt, de a ló- tenyésztésen nem igen segít. Pedig kár ezért az évről év­re megnyirbálódó hagyomá­nyért, hiszen így nemcsak ló lesz kevesebb, hanem mi is szegényedünk. Élményben, sikerben, s nem utolsó sor­ban pénzben is. Még szerencse, hogy nem hunyt ki mindenkiben a lo­vagló virtus, és a nagy ne­vek mellé: mint például Bá­bolna, Szilvásvárad vagy Szolnok megyében Szentta­más, kezdenek felzárkózni mások is. A jászkiséri Lenin Tsz szakemberei ugyancsak büszkén mutogatják a karám mellett békésen legelésző állatokat, de a látogató se­hogy se tud megszabadulnia fejében makacsul megragadt gondolattól: „A kablet da­gasztó érzésnél itt sincs több”. Thassy Tamás, a ló- tenyésztés 27 éves ágazatve­zetője a homlok mögé lát. — Később kellett volna jönniük! Most még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Eddig lótartás' volt, de már hozzáláttunk, a tenyésztés­hez. Pedig a tsz mindig kiváló állatokat birtokolt. A lova­kat kedvelő jászok a hatva­nas évek közepén a tokiói és a mexikói olimpia milita­ri versenyén egyaránt jól szereplő nagykunsági kancá­kat is megvásárolták, de et­től függetlenül sok említésre méltó dolog nem történik. Hacsak az nem, hogy a nyu­gatnémet vevő változatlan szorgalommal vásárolja 30 —40 ezer forintért azokat a lovakat, amelyek egyéves előkészítés után akár 100 ez­ret is megérnének. Az idén aztán szinte egy csapásra megváltozik min­den. Augusztustól a több mint száztagú magyar félvér sportirányú törzstenyészet külön ágazatot kap, elhatá­rozzák az új lótelep létreho­zását, és a helybeli fiatalok­ból megszervezik a lovasis­kolát, Thassy Tamás viszont egyelőre még csak a régi is­tállóba vezet be bennünket. A tető alatt tízszer annyi a fecske, mint a ló, de nincs is légy egy darab sem. A csikók nagyon barátságosak, ha hirtelen hátrafordul az ember, szimatoló pofájukkal találja magát szemben. Kiss János, a huszárból szolgálati fogatossá, lógondozóvá és csikóbetanítóvá előlépett idős férfi szeretettel paskol- ja odébb őket! Alig telik el néhány perc, s máris buzgó eszmecsere bontakozik ki a lósportot aktívan űző ágazat­vezető és a ma már csak csendesen szemlélődő öreg között. Ha megkérdeznénk őket, úgy beszélnének az au­tóról, mint ahogy teszem fel Niki Lauda nyilatkozna a biciklizésről... — braun — Vásár várható Bőség burgonyából, zöldségből, gyümölcsből Télen is lesz elegendő Hetek óta szűknek bizonyul a szolnoki vá­sárcsarnok. A zöldség- gyümölcsboltokban árutól roskadoznak a pultok szinte mindenütt a megyében. A vásárlók valóban tapasztal­ják, eredményes volt a zöldség- gyümölcs­program, a különféle intézkedések meghozták a termelők kedvét, a kereskedelem alapos fel­készülését, s így a lakosság jó ellátását. Az intézkedések és természetesen a kedvező nyá­ri időjárás, a mezőgazdasági üzemek tervsze­rű munkája, a kiskertes gazdák szorgalma olyan bőséget eredményezett, amelyre sok éve nem volt példa. Lapunkban figyelemmel kísértük a kedve­ző változást, szinte a kezdet, a tavaszi primő­rök megjelenése óta. Különös örömmel ad,tűk hírül, hogy a tavalyi nehéz esztendő után nemcsak bőség van, hanem olcsóbb is a zöld­ség a gyümölcs. Mi várható ezek után a télen? — ezzel a kérdéssel kértük beszélgetésre a zöldség- gyü­mölcstermesztés és értékesítés megyei szak­embereit. A beszélgetésen részt vett Simon József, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tályvezetője, dr. Csizmás Sándor, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályának helyettes vezetője, Radócz Mátyás, a MÉSZÖV elnökhelyettese, Csizmás József, a ZÖLDÉRT főosztályvezetője. Bata István, a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat kereskedelmi igazgatója és Dobrosi József az ÉKV előadója. A témáról most csupán a legfontosabb tényeket, tanul­ságokat és az őszi-téli felkészülés terveit ad­juk közre. Éjjel-nappal, megállás nélkül dolgoznak a konzervgyárak, csak alapos szervezéssel és je­lentős többlet munkával képesek feldolgozni a rengeteg és jó minőségű paprikát, paradi­csomot. így van ez azokban a gyárakban is, ahová a mi megyénk feleslegét szállítják. En­nek ellenére a megyében is megkezdődött a paprika- és paradicsomvásár. Kilencvenhá- rom kiskereskedelmi boltban, a ZÖLDÉRT hatvanöt szaküzletében két forintért kínáliák a befőzni való paradicsom, 2,50—6 forint kö­zött a paprika kilóját. Vásár vásárt követ — A nyári nagy dinnyevásár után ez is si­keresnek ígérkezik — mondta Simon József. — Arra biztatjuk a kereskedőket, hogy ne sajnálják a fáradtságot, a munkát, ha lehet még külön utcai standokat is alakítsanak ki, hogy mindenki hozzájusson az olcsó, hozzá­teszem, nagyon jó minőségű paprikához, pa­radicsomhoz. S miközben áruljuk a befőzni valót, már készülünk az őszi burgonya- és hagymavásárokra. Külön figyelnek arra, nehogy csak a me­gyeszékhely, meg a városok részeljenek a jó termésből. Szigorú utasítást kaptak a kereske­delmi szervezetek, köztük a fogyasztási szö­vetkezetek is, hogy a legkisebb falvakba, te­lepülésekre is jusson friss, szép áru. Tavasszal a megyeszékhely ellátásáért fe­lelős szervek együttműködési megállapodást kötöttek a zavartalan jó ellátás, az egységes árak biztosítására. Már elmondhatjuk, hogy ez a remélt eredménnyel járt. A téli ellátás a korábbi években próbára tette a termelőt, a kereskedőt, s természete­sen a fogyasztót legjobban. Mert nem volt elég áru — ebből következik, hogy megfelelő minőségű sem. Most igen jó burgonya- és vö­röshagymaterméssel számolhatunk. Ezért nem­csak a dinnyéhez, s a paradicsomhoz hasonló vásárokat szerveznek. A megye valamennyi nagyobb üzemében, intézményében felkérik a szakszervezeti bizottságokat: segítsenek, hogy a munkahelyekre szállíthassák a burgonyát, a vöröshagymát. Azért, hogy ciki csak teheti, olcsón, megfelelő tartalékokat szerezhessen be télire családjának. Nem kell azonban azoknak se félniük a tél­től. akik a kicsi éléskamra vagy más ok miatt nem vehetik meg nagyobb tételben az árut. Elszoktunk a „raktározástól”, mint ahogy a háziasszonyok egy tekintélyes része a befő­zéstől is. Ezért mondják az illetékesek: a pia­cokon. boltokban, áruházakban is állandó és jó minőségű készletek várják egész télen a vásárlókat. Az az igazság: 30—35 százalékkal több ter­meti. mint vártuk, mondták a beszélgetés résztvevői. Az előbbiek azonban azt igazol- iák: a bőség zavarát le lehet küzdeni! (Ha nem is egyformán jól...) A mezőgazdaság dicsérete Hogy 1970 óta most a legolcsóbbak a zöld.- félék, s hogy tíz éve nem volt ennyi burgo­nya, zöldség, gyümölcs — mondta dr. Csiz­más Sándor — a mezőgazdasági nagyüzemek és kistermelők alapos munkáját bizonyítja. A múlt évhez képest 24,7 százalékkal emel­kedett a zöldségterület a megyében. Az or­szágosnál nagyobb mértékben, hiszen az or­szágos emelkedés 16 százalékos. És azt min­denki tudja, hogy a mezőgazdaságban még napjainkban is a legtöbb kézi munkát a ker­tészeti kultúra igényli. Az az igazság, hogy a megnövekedett terület jó termésével valóban nagy munkával bírtak csak a gazdaságok és a kistermelők is. És ez a sor folytatód,ik. Folytatódik, mert hasonlóan nagy a kon­zervipar feladata, és a kereskedelmi szerve­zeteké is. Lehetnek objektív hiányosságok a kereskedelemben, de az az igazság, sok és ne­hezebben küzdhető le a szubjektív hiba. Hogy csak egyet említsünk: az utóbbi évek­ben a zöldség- gyümölcskereskedők leszoktak az áru kínálásáról. Mert nem volt elég, mert gyakran hiánycikk volt egy-egy fontos idény­áru, így a vásárló vitte, amit kapott. Még egy példa: a legnagyobb paprika, paradicsom- készletek idején a martfűi boltokban kevés és silány minőségű zöldfélét találtak csak a vásárlók, ami kizárólag a kereskedelem hi­bája lehet. Nem tudnak, nem mernek rendel­ni? Rossz a „terítés”? A mezőgazdaság és a kereskedelem sem tu­dott egy év alatt teljesen felkészülni ekkora termés fogadására. A fogyasztási szövetkeze­teknél megyénkben például az utóbbi tíz év­ben nem épült zöldség-, gyümölcs-, vagy akár burgonyatároló. Az idén többhöz kezdtek: Törökszentmiklóson, Mezőtúron, Tiszafüre­den, de ezek majd a jövőben lesznek haszno­síthatók. Közben a fogyasztási szövetkezetek az i.d,én hét hónap alatt 57 százalékkal több árut vásároltak fel csak a kistermelőktől, mint tavaly. ­A megyében 7 ezer 268 hektáron annyi zöldféle termett az idén, hogy a bőséges piaci, bolti ellátás mellett a konzervgyáraknak ed­dig ötezer vagon termék, Kalocsára 450 vagon fűszerpaprika, a HUNGAROFRUCT-nak 500 vagon exportáru jutott. Jó termelői kedvet Miközben a téli vásárokat szervezik, a fo­lyamatos és biztonságos téli ellátás érdekében dolgoznak, a ZÖLDÉRT és a többi kereske­delmi szervezet is arra törekszik: ne lanyhul­jon a termelők kedve, jövőre is legyen min­denből elég, méghozzá javuló minőségű. Ez pedig nem is egyszerű feladat. A bőség ugyanis az utóbbi éveket alapul véve az árak esését eredményezte. Nem haragszik ezért a vásárló, — végre megérte —, de a termelő figyel. Kíváncsi, hogy a nehéz mun­kával, sokszor magas költséggel megtermelt, olcsón ad,ott áruja valóban hasznára válik-e a vásárlónak? A ZÖLDÉRT helyenként panaszokat is kap. Például: a hatalmas teherautókra rakott gyö­nyörű áru fonnyadtan, törődötten érkezik a távoli boltokba. Igazság szerint kis szállító járműveken, gyorsabban kellene eljuttatnia az árut mindenhova, amire még most nem ké­pes. A boltokba beérkező árut viszont fel is le­hetne üdíteni. Valamikor a kereskedő lehú­zott egy réteget a káposztáról, megtisztította a hagymát, lemosta a burgonyát, fényesre tö­rölte az almát. A jelen zöldségesei — renge­teg oka van ennek —, vagy elfelejtették ezt vagy éppen az utóbbi tíz év tapasztalatából okulva meg se tanulták. (Meg se tanították nekik, mert ahogy nincs igazi zöldség- gyü­mölcs szakbolthálózatunk, nincs elég a zöld- séghöz, gyümölcshöz igazán értő, szakképzett kereskedőnk se...) A minap országos fórumon jelentették be: a hazai igények jobb kielégítése érdekében sok­felé az országban hatalmas tárolókat, hűtő­házakat, telepeket építenek a ZÖLDÉRT vál­lalatok és a szövetkezetek. Szolnokon 360 va- gonos burgonyatároló épül. Ebben a szakmában első helyen áll a ru­galmasság, a gyorsaság követelménye. A zöld­féle, a gyümölcs gyorsan romló, fonnyadó áru. Aki nem mer kockáztatni és gyorsan cselekedni, jobb, ha nem vállalja ezt a mun­kát. Az is, aki nem tudja: a termelővel, — különösen a kistermelővel — együtt kell élni. Figyelni rá, segíteni a munkáját. Úgyis, ahogy a fogyasztási szövetkezetek teszik az ötödik ötéves tervben: mintegy 8—10 millió forinttal támogatják a szakcsoportokat, a kis­termelők közösségeit. Szaktanáccsal, kisgé­pekkel, vegyszerekkel könnyítik munkájukat. Aki eddig elolvasta a beszélgetés tömör ösz- szefoglalóját egyetérthet abban, hogy napo­kig vitatható és valamennyiünket érintő té­ma a zöldség- gyümölcstermelés és értékesí­tés. Az idei év jó termése ugyanis rengeteg, eddig nem tapasztalt kérdést vetett fel. A kérdések pedig többségükben cselekvő egyet­értést, gyors és rugalmas munkát sürgetnek. Nem tagadjuk, pénzt is, hiszen a korszerű termelés és kereskedés feltételei között ren­geteg olyan hiányról szóltunk, amelynek meg­szüntetése beruházást igényel. Az azonban bizonyos: 1977 a magyar mező- gazdaság, — s benne Szolnok megye — va- | lamint kereskedelem történetében egy évti- i zed böjtje után a bőség „zöld” esztendejének I számít. A mezőgazdaság már a jövőre ké- í szül. Teljes kapacitással termel jövőre a sza- joli „üvegváros”, később belép a második, a jászsági hathektáros. A ZÖLDÉRT a közel­múltban tízéves szerződést kötött paradi­csomra a rákóczifalvi tsz-szel. vöröshagymá­ra pedig a zagyvarékasiakkal. Vizsgálják a termékszerkezetet is, hol, mit korszerűsítse­nek. Tervekben és tennivalókban is gazda­godtunk. * * * Most azonban az a fő feladat a felvásárló és kereskedelmi szerveknek, hogy idejében és tervszerűen gondoskodjanak a zöldség- és gyümölcsfélék átvételéről, téli tárolásáról, ke­zeléséről, mert ezek a feltételei annak, hogy a jó termésből jó téli ellátás is legyen. Sóskúti Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom