Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-07 / 210. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 7. Waldheim moszkvai sajtókonferenciája Napirenden a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára tárgyalásokat folytatott Moszkvában Andrej Gromikóval, a Szovjetunió külügyminiszterével. Igen hasznosnak és konstruktívnak minősítette Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek szervezetének főtitkára Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterről, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával folytatott megbeszéléseit. A főtitkár hétfőn és tegnap találkozott a külügyminiszterrel Moszkvában, ahol hivatalos látogatáson tartózkodik. Waldheim rövid időre Irkutszkba utazik, majd visszatér Moszkvába és folytatja tárgyalásait. Mint tegnap sajtókonferenciáján közölte, hétfőn fogadta őt Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is. Az ENSZ főtitkárának moszkvai látogatására közvetlenül a világ- szervezet közgyűlésének új ülésszaka előtt került sor. Waldheim sajtókonferenciáján elmondotta, hogy megbeszélései mindvégig rendkívül jó, baráti légkörben mentek végbe. A Szovjetunió kormánya nagy érdeklődést tanúsít a világszervezet időszerű kérdései iránt. Gromiko külügyminiszterrel áttekintették a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit, és a közgyűlés ülésszakán szereplő lényeges napirendi javaslatokat. A közgyűlési ülésszak igen zsúfolt, s számos világméretű probléma megvilágítására kerül sor. Ezek közül a főtitkár kiemelte a leszerelés kérdéseit, különös tekintettel arra, hogy ezek jövőre szóbakerülnek a közgyűlés rendkívüli ülésszakán. Mint elmondotta, Gromiko szovjet külügyminiszterrel eszmecserét folytattak a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának problémáiról. A Szovjetunió igen nagy érdeklődést tanúsít eziránt, s az a benyomásom, hogy megegyezést óhajt a korlátozásról. Szovjet részről azonban kifejtették, hogy ez mindenekelőtt a másik fél jószándékán múlik — jelentette ki Waldheim, hangsúlyozva, hogy jelenleg derűlátóbb benyomásokat szerzett ezzel kapcsolatban, mint korábban. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva a főtitkár aláhúzta: bár a hadászati fegyverrendszerek korlátozása a leszerelés alapvető fontosságú kérdése, amely az egész emberiség sorsára kihat, Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszélései nyomán erősödött az a meggyőződése, hogy a SALT- tárgyalások lassú haladása nem lehet akadálya a leszerelés más kérdései megoldásának. Waldheim szerint a tárgyalásokon igen részletesen szó volt a közel-keleti helyzetről. A főtitkár ezzel kapcsolatban megismételte, hogy a Jordán- folyó mentén erőszakkal létrehozott izraeli települések súlyosan nehezítik a rendezést. Hozzáfűzte: bár a genfi konferencia összehívása elé változatlanul nagy akadályok tornyosulnak, véleménye szerint a két társelnöknek, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, együttesen kell erőfeszítéseket tennie abból a célból, hogy a tárgyalások mielőbb meginduljanak. Egy kérdésre válaszolva a főtitkár közölte, hogy Gromiko külügyminiszterrel megvitatták a kelet-afrikai problémákat, az Etiópia és Szomália közötti viszályt is, amelyet a szovjet külügyminiszter rendkívül sajnálatos fejleménynek minősített. Waldheim emlékeztetett arra, hogy az afrikai határok megvál- toztathatatlanságának elvét az ENSZ fogadta el s most kísérletek történnek ennek az elvnek a semmibevételére. Hangsúlyozta: megengedhetetlen, hogy ilyen lépésekre kerüljön sor. Az ENSZ főtitkára ismételten köszönetét fejezte ki a szovjet kormánynak a világ- szervezet tevékenységéhez nyújtott támogatásáért és a jelenlegi nagyfontosságú megbeszélések lehetőségéért. A tegnapi megbeszélésekről kiadott rövid hivatalos közlemény szerint Gromiko szovjet külügyminiszter Waldheimmel a nemzetközi feszültség enyhítéséről, a fegyverkezési .verseny megakadályozásáról, a leszerelésről, a válsághelyzetek felszámolásáról, és egyéb nemzetközi jelentőségű témákról tárgyalt. Kommentárunk Kinek a kezén van Jijiga? A nyugati sajtóban ellentmondó értesülések látnak napvilágot arról, kinek a kezén van pillanatnyilag Jijiga városa? A magát Nyugat-szomáliai Felszabadítási Frontnak nevező támadó alakulat katonái valóban kiszorították-e ebből az etióp városból a védősereget, vagy sem. Sajnos, a nemzetközi közvélemény kénytelen új nevekkel megismerkedni, méghozzá a lehető legtragikusabb módon, egy új, veszélyes hadszíntér földrajzi fogalmaiként. A lapok, rádió- és televízió-állomások híradásai, amelyek az indokínai harcok befejezése óta legfeljebb elszigetelt konfliktusokról adtak hírt, most egy kibontakozó háború véres eseményeivel kénytelenek foglalkozni. Ez a most már teljesen vitathatatlan szomorú fejlemény ráadásul olyan kontinens olyan térségében pusztít, ahol enélkül is jórészt tengődés, éhezés, nyomor az élet, ahol minden emberre és minden fillérre az iszonyú örökség felszámolásához lenne szükség. Az Etióp Császárság megdöntéséhez nem kis mértékben járult hozzá Hailé Szelasszié országlásának * utolsó hónapjaiban az a hazai és nemzetközi sokk, amelyet az Etiópiában dúló éhínség okozott. Gyermekek és asszonyok haltak meg csak azért, mert képtelenek voltak megszerezni a puszta létük fenntartásához szükséges kalória-mennyiséget is. Szomáliában is nyomasztó társadalmi-gazdasági problémákkal kell megküzdenie annak a vezetésnek, amely a jelek szerint — sajnos — nem tudott, vagy nem akart ellenállni bizonyos külföldi szándékoknak és ezek jegyében újította fel a Nagy Szomáliáról szőtt veszélyes álmokat. A Jijiga környékéről- érkező hadijelentések tragikumát fokozza, hogy ezeknek a külföldi szándékoknak egy része máris megvalósult. Afrika egyik haladó elveket valló új, országával, Etiópiával, jórészt a reakciós arab olajországok anyagi- politikai támogatásával, sikerült szembeállítani közvetlen szomszédját. Akkor, amikor Afrika déli részében a forrpontig hévül az igazi konfliktus, a fajüldözés és a felszabadítás konfliktusa, aligha nehéz kitalálni, milyen indítékokból nyitottak bizonyos körök új frontot a sokat szenvedett fekete kontinens szívében. SZÓFIA Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, román köztársasági elnök, tegnap bulgáriai látogatásának második napján, vidékre látogatott. A román államfőt a Szófiától több mint 200 kilométerre keletre fekvő Sztara Zagorába elkísérte Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke. HAVANNA A kubai Cienfuegosban nagygyűlésen emlékeztek meg a „július 26-i mozgalom” fegyveres felkelésének 20. évfordulójáról. A nagygyűlésen beszédet mondott Fidel Castro, aki áttekintette a fegyveres felkelés előkészítésének és megvalósításának tanulságait. BONN A Német Kommunista Párt sorai megerősítésének jegyében zajlottak le a párt nemzeti ünnepei Mannheim és Kassel városokban. A rendezvényeken több ezer nyugatnémet és külföldi munkás vett részt. WASHINGTON James Carter amerikai elnök tegnap a Fehér Házban fogadta Omar Torrijos panamai kormányfőt, aki hétfőn este érkezett Washingtonba, a Panama-csatornáról szóló új panamai—amerikai szerződés aláírására. Az eseményre ma az Amerikai Államok Szervezetének székhelyén kerül sor. TOKIO Közös közlemény kiadásával Tokióban tegnap befejezte munkáját a IX. japán— dél-koreai miniszteri tanácskozás, I betelepítés ellen Fontos döntések az Arab Liga tanácsülésén Kekkonen Berlinben Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök — Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására — tegnap délben hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. Kekkonen az első nyugati államfő, aki hivatalos látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. A 77 éves finn politikust Erich Honeckerrel és Willi Stoph miniszterelnökkel az élen az NDK vezetői és többezer berlini szívélyes és meleg barátsággal köszöntötték. Kekkonen finn államelnök átnyújtotta Erich Honeckernek Finnország legnagyobb kitüntetését, a Fehér Rózsa rend nagykeresztjét. Urho Kekkonen tegnap megkoszorúzta Berlinben a fasizmus és militarizmus áldozatainak emlékművét, s találkozott az NDK-ban működő diplomáciai képviseletek vezetőivel. Kekkonen NDK-beli látogatásának első napján megbeszélést folytatott Oskar Fischer, az NDK és Paavo Väyrynen, Finnország külügyminisztere. A két miniszter tanácskozásának napirendjén a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztése mellett szerepelt a nemzetközi helyzet néhány kérdése is. Szívműtétet hajtottak végre Dolores Ibarrurin A madridi kardiológiai klinikán tegnap délelőtt egy második műtéti beavatkozással véglegesen elhelyeztek Dolores Ibarrurinak a Spanyol Kommunista Párt 81 éves elnökének szervezetében egy szívritmus-szabályozó készüléket. A klinika tegnap délben hivatalos közleményt adott ki Dolores Ibárruri betegségéről. E szerint Ibarrurit hétfőn este szívblokk diagnózisával vették fel a klinikára és szervezetében tegnap véglegesen elhelyeztek egy szívritmus-szabályozó készüléket. A jelentést Elio professzora klinika vezetője írta alá. Kairóban befejeződött az Arab Liga tanácsának ülésszaka. A tanácskozás részvevői — az Arab Liga tagállamainak külügyminiszterei — számos határozatot fogadtak el. Többek között jóváhagytak egy Izraelt elítélő határozat- tervezetet, amelyet az ENSZ közgyűlésének őszi ülésszakán terjesztenek majd elő. A határozat felszólítaná az ENSZ Biztonsági Tanácsát: tegye meg a szükséges lépéseket annak megakadályozására, hogy izraeli településeket hozzanak létre az elfoglalt területeken. Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy ebben a dokumentumban történik meg először az Izrael által elfoglalt palesztin és más arab területek gondos megkülönböztetése. Értékelésük szerint ez az ENSZ szorgalmazására történt, és azt kívánják vele hangsúlyozni, hogy a Jordán folyó nyugati partja és a gázai övezet a palesztinoké. A tervezet megerősíti, hogy a közel-ké- leti békés rendezés elengedhetetlen előfeltétele a független Palesztinái állam létrehozása. A külügyminiszterek foglalkoztak a Szomáliái—etió- piai konfliktus kérdésével is. Erről elfogadott határozatokban aggodalmukat fejezik ki az „Afrika szarva” térségéAz NSZK történetének legnagyobb szabású rendőri akciója folyik annak az öt fegyveresnek a kézrekeríté- sére, akik hétfőn késő délután Köln egyik külvárosában megtámadták és elrabolták Hans-Martin Schle- yert a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség karlsruhei szerkesztőségét az éjszaka folyamán egy ismeretlen telefonáló riasztotta: a „Vörös hadsereg frakció” nevű szélsőséges anarchista szervezet nevében vállalta a felelősséget a merényletért. (Ugyanez a csoport gyilkolta meg a nyár elején Buback főállam- ügyészt és sebesítette meg halálosan öt hete Jürgen Pontót, a Dresdner Bank eiben folyó események miatt, és a konfliktusba történő beavatkozástól való tartózkodásra szólítanak fel. Ennek ellenére — sajtóértesülések szerint — egy sor arab rendszer továbbra is szállít fegyvereket Szomáliának az Etiópia elleni katonai cselekmények folytatásához. Az „A1 Jakza” című kuvaiti hetilap úgy értesült, hogy Egyiptom hadfelszereléseket és katonai szakértőket küldött Szomáliába és már folynak a tárgyalások a „katonai segítségnyújtás kiszélesítéséről”. A hetilap szerint Sza- ud Arábia is aktívan részt vesz a Szomáliái—etiópiai konfliktus szításában. Az Arab Liga tanácsa határozatot fogadott el a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erők mandátumának további hat hónappal történő meghosszabbításáról. Az egyiptomi főváros politikai megfigyelői szerint Kairó arra törekszik, hogy az Arab Liga tanácsa mostani ülésszakát felhasználva támogatást szerezzen a közel-keleti rendezés kérdésében elfoglalt saját álláspontjának. Ez az irányvonal számos arab állam, közöttük Szíria, valamint a palesztinai ellenállási mozgalom kemény ellenállását váltotta ki. nőkét). A Bild Zeitung című lap müncheni központjában viszont egy női hang jelentkezett telefonon: egy „akció- csoport” megbízottjaként közölte, hogy Schleyer a hatalmukban van. Amennyiben a hatóságok nem bocsájtják szabadon a stuttgarti különleges börtönben életfogytiglan fogvatartott Andreas Baader terrorista vezért és néhány társát, akkor kivégzik túszukat. Schmidt kancellár este a televízióban és a rádióban rendkívüli nyilatkozattal fordult a szövetségi köztársasá- ság lakosságához, mély megrendülésének és felháborodásának adott hangot és közölte, minden eszközt megragadnak a terroristákkal való leszámolásra. Emberrablás az HSZK-ban Washington és Panama l Csatornacsati a „Kerek-perec elloptuk, és kész” — az egyik szenátorjelölt szavait a tavalyi kampányban mindig cinkos kacaj fogadta, s ezért ő szívesen „zárta le” a Panama- csatornáról szóló fejtegetését ezzel a „vitának pedig nincs helye” jellegű felkiáltással. Az amerikaiak idősebb nemzedéke számára szinte jelképpé vált a két óceánt ösz- szekötő csatornához való jog, amiről tudják persze, hogy potom pénzért, fondorlattal szerezték meg, sőt erőszakkal, dehát annyi minden történt a múltban ... „Megvettük, megépítettük, és megtartjuk” — dörögte választási harcában a republikánus jobboldal zászlóvivője, Ronald Reagan is. Tizenhárom éves, többször holtpontra jutott tárgyalások után jutott „elvi megállapodásra” Washington a panamai kormánnyal a csatorna feletti fennhatóság kérdésében. A rendkívül bonyolult megegyezés értelmében az Egyesült Államok az évszázad végéig fokozatosan adja át a csatornát a panamaiaknak, bár addig és azután is megtartja előjogait más országokkal szemben, s a jövő században is „garantálja” a csatorna semlegességét, tehát azt, hogy ne lehessen senki másé. (Carter most bejelentette, egy esetleges szélesebb és korszerűbb csatornát Panama csakis az Egyesült Államokkal építtet, gz utóbbi pedig nem épít ilyet máshol, csakis Panamában. Nicaragua már a múlt század vége óta ajánlkozik.) A szerződés a Carter-kor- mány komoly külpolitikai sikere — lehet. Feltéve ugyanis, hogy a washingtoni szenátus kétharmados többsége jóváhagyja az elvi megállapodást .változatlanul természetesen, mert bármi módosítás felújíthatja a kényes vitát a panamaiakkal.) A csatornacsata tehát a washingtoni Capitóliumon zajlik le, s már javában láthatók a politikai hadmozdulatok. Carter elnök Hamilton Jordánra, a választási győzelme megszervezőjére bízta a Panama-egyezmény törvényhozási biztosítását, s a kormány nem habozik kérni Ford, Kissinger, Rockefeller támogatását sem. A Fehér Ház egyszerre keresi, a Capi- tólium, a közvélemény kegyeit. A küzdelem kb. tucatnyi szenátor „leikéért” folyik: ha harmincnégy ellenszavazó lenne a Százból, a kormány kudarcot vall, márpedig vagy húsz déli és konzervatív honatya még érvelni sem hagy magának a csator-' na kérdésében. Carter — ravaszul — a vezérkari főnökök által kifejtett érvekkel igyekszik meggyőzni az ingadozó szenátorokat: a ragaszkodás a csatornához újabb dzsungelháborúba sodorhatja az Egyesült Államokat Végtére is, 1964-ben azután kezdett Panama és Wasington tárgyalni, hogy véres, sok áldozatot követelő tüntetések robbantak ki a csatomaövezetben. Jobb ma engedni keveset, mint holnap gerillaháborúba sodródni, és holnapután, a századfordulóra netán „mindent” elveszteni — magyarázza a Carter-kormány. Végtére is, az Egyesült Államok fontos támaszpontokat tart meg a csatomaövezetben. Gazdasági és katonai ellenőrzését azzal is biztosítja, hogy a nagyon rossz gazdasági helyzetben levő (és ezért engedékenyebb) Panamát nem annyira a csatorna jövedelméből való részesedés növelése, hanem az amerikai segélyek és kölcsönök csábítása vonzotta a megállapodáshoz. Ráadásul Carter bizonyítani akarja Latin- Amerikának, hogy vége a hírhedt „furkósbot diplomáciának”, amellyel Washington terelgette évtizedekig déli szomszédait. A capitóliumi csatornacsata kimenetelét azonban nemcsak Latin-Amerikában figyelik árgus szemmel. A szenátus konzervatívjainak hírhedt csökönyössége már több amerikai külpolitikai törekvést futtatott zátonyra századunkban, s ha Carter netán elbukna a Panamaszerződéssel, az világszerte zavarba hozná mindazokat, akik az Egyesült Államokkal szerződéseket akarnak kötnj.
