Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

I 1977. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SZÓFIÁTÓL LENINGRÁDIG Autós emléktúra Október tiszteletére Vasárnap Szolnok fogadta a résztvevőket Az idén nyáron Balaton­kenesén a szocialista orszá­gok honvédelmi és sportszer­vezeteinek — az MHSZ test­vérszervezeteinek részvételé­vel megtartott konferencián határozták el, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tisz­teletére autós emléktúrát rendeznek. A túra „déli cso­portja” Szófiából indult, s a szovjet, bolgár, román és ma­gyar autósok szombaton ér­keztek Magyarországra. Va­sárnap délelőtt Debrecenből indultak tovább Budapest fe­lé. Ütjük közbeeső állomása Szolnok volt, ahova délben futott be a négy nemzet zászlóival és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulójának emlékét állí­tó feliratokkal díszített tizen­két gépkocsi a Tiszaliget előt­ti Felszabadulási emlékmű­höz. Fellobogózott út, pattogó ritmusú fúvószene, mintegy kétezer főnyi tömeg és úttö­rők sorfala fogadta az em­léktúra küldöttségét a szol­noki ünnepségen. Az érkező­ket Szolnok megye és a vá­ros párt- és állami vezetői üdvözölték, majd vendégek és vendéglátók az emlékmű­höz vonultak. A fogadásra rendezett ünnepségen, me­lyen részt vett Szekeres László, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titká­ra, Sándor László, a Szolnoki városi pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. Kö­szöntötte a városba érkező küldöttséget és a megjelent résztvevőket, majd a túra po­litikai jelentőségét hangsú­lyozva így szólt: „Önök elv­társak barátaink, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készülve a világméretű összefogás szép példáját bizonyítják ...” A nemzetközi autótúra küldöttségének nevében Ki­rill Kirillov altábornagy, a bolgár delegáció vezetője vá­laszbeszédében elmondotta, hogy útjuk során „ ... a Bol­gár Népköztársaságban, a Román Szocialista Köztársa­ságban és itt Magyarorszá­gon történelmi nevezetességű emlékhelyeket tekintettek meg, melyek népeinket és nemzedékeinket a Nagy Ok­tóber eszméiért harcoló hő­sökre emlékeztettek. Beszéde végén köszönetét mondott a kedves fogadtatásért. A rö­vid ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Ezt követően a küldöttsé­gek tagjai a tis2aligeti KISZ­táborban találkoztak a pro­pagandista továbbképzésen részt vevő KISZ-fiatalokkal. A jó hangulatú beszélgetés után a Marx parknál álló Lenin-szobrot koszorúzták meg. Alekszej Leonyidovics Mamajev ezredes a szovjet, Kirill Alekszander Kirillov altábornagy a bolgár, Vlesce- anu Haralambieu vezérőr­nagy a román és Kutika Ká­roly nyugalmazott vezérőr­nagy a magyar küldöttség nevében helyezte el a meg­emlékezés virágait a szobor talapzatára. Az autótúra a délutáni órákban indult Budapestre. (Képünkön a fogadóünnepség résztvevői.) Te^P a nemzetközi autós emlékmenet résztvevői a Ma­gyar Partizán Szövetségbe látogattak, a kora délelőtti órákban pedig a Parlament épületét tekintették meg, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi épületé­ben Borbély Gábor, a KISZ KB titkára fogadást adott a vendégek tiszteletére. Üj eljárások, magasabb színvonal, jelentős társadalmi munka Teljesítik, ami* vállaltak Kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátós brigádok munkaversenye A Nagy Októ- _ béri Szocialista LJfJ V\ Forradalom 60. j j évfordulójának ' ' méltó megün­neplésére ki­bontakozott or­szágos méretű mozgalomba megyénk keres­kedelmi, pénzügyi és vendég­látóipari dolgozói is bekap­csolódtak. A csepegi felhí­váshoz valamennyi szocialis­ta brigád csatlakozott. Az év­fordulóra tett vállalások, fel­ajánlások a tervek teljesíté­sét, túlteljesítését, új eljárá­sok bevezetését, az önköltség csökkentését és a hatékony­ság növelését tartalmazzák. Az évforduló tiszteletére több mint 700 szocialista bri­gád hétezertíz tagja egészí­tette ki vállalásait, és huszon­két új brigád is alakult száz­ötven taggal. Azokban a kis boltokban, amelyekben bri­gádok nem alakulhatnak, ott a Kiváló bolt címért küzde­nek a dolgozók. A legtöbb vállalatnál, szövetkezetnél egyéni munkaverseny is in­dult: sokan a Legjobb üzlet­vezető, felszolgáló, eladó, sza­kács címet szeretnék elnyer­ni, ezenkívül ifjúsági ver­senymozgalom is kezdődött. A kereskedelemben, a ven- géglátásban dolgozó szocia­lista brigádok nem tudnak látványos dolgokat produkál­ni, de vállalták, hogy javít­ják a lakosság ellátásának színvonalát, túlteljesítik az áruforgalmi terveket. (Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjai 25 millió forinttal akarják túlteljesíteni a vállalati ter­vet.) A szállító partnerekkel szocialista szerződést kötnek, hogy ezzel is növeljék a vá­lasztékot. (A szolnoki Sztár áruház November 7. szocia­lista brigádja a RÖVIKÖT­tel kötött hasonló szerződést.) Vállalták továbbá az ésszerű takarékosságot, a közétkez­tetés javítását, a félkész éte­lek és a szeszmentes italok forgalmának fokozását. Szű­kítik a hiánycikkek körét, korszerűsítik az üzem- és munkaszervezést, bővítik szakmai és politikai ismere­teiket, javítják reklám- és propaganda-munkájukat, áru- és divatbemutatókat szervez­nek, a korszerű táplálkozás elterjesztésére kóstolókat rendeznek. Külön figyelmet érdemel­nek a társadalompolitikai feladatok segítésére irányuló vállalások: a csecsemő- és gyermekételek választékának növelése és árusítása, a gyer­mekétkeztetés megoldása, az iskolatej és tejtermék ellátá­sának megszervezése, a friss zöldség- és gyümölcsellátás biztosítása megfelelő, szolid árak kialakításával és az if­júság igényeit kielégítő ru­házati cikkek árusítása. Rendkívül jelentősek ' a társadalmi munka felajánlá­sok is: a FŰSZERT karcagi telepén dolgozó szocialista brigádok 810 órai munkát vállaltak, a szolnoki Kultur- cikk áruház két brigádja 400 társadalmi munkaórát aján­lott fel, az Állami Biztosító szolnoki fiókjánál dolgozók az idén kommunista műsza­kot szerveznek és a munká­ért járó bért gyermekintéz­mények fejlesztésére adják. A Felszabadulás Halászati Szövetkezén szocialista bri­gádjainak tagjai egyenként 20 órai társadalmi munkát vállaltak, a szolnoki Áfész brigádjai az idei 7 ezer 724 órai társadalmi munkát „megtoldották” 640 órával, a ZÖLDÉRT Vállalat 21 szocia­lista brigádja ez évben 5 ezer 129 társadalmi munkaórát teljesít. A karcagi Áfésznél 7 ezer 500, a tiszafüredinél pedig 3 ezer órát ajánlottak fel. A szocialista brigádok társadalmi munkában mun­kahelyük környékét szépítik, bölcsődét, óvodát, iskolát patronálnak, nyugdíjas, idős embereket segítenek. A munkaversenyhez csatla­kozó szocialista brigádok tag­jai rendszeresen járnak poli­tikai oktatásra, részt vesznek állami, párt- és szakszerve­zeti testületek munkájában. A 60. évforduló alkalmából különböző kulturális vállalá­sokat is tettek a brigádok. Ki tud többet a Szovjetunióról címmel rendeznek vetélkedő­ket a szolnoki, a mezőtúri, a törökszentmiklósi, a tiszafü­redi, a tiszaföldvári, a kar­cagi és a jászapáti áfészek- nél, a Centrum Áruház, az OTP, az ÁJlami Biztosító, az iparcikk és az élelmiszer kis- kerek, a vendéglátó vállalat szocialista brigádjai. Szovjet írókkal, költőkkel találkoz­nak majd az iparcikk kisker, a vendéglátó vállalat, a szol­noki Áfész és az OTP dol­gozói. A Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat ifjúsági bri­gádjai komszomolista brigá­dokat hívtak meg. A mező­túri Áfész brigádjai szovjet, NDK és lengyel népi és ipar- művészeti kiállításokat ren­deznek. A gazdasági és a társadal­mi munkavállalásokat kétha­vonta értékelik a munkahe­lyeken. A versenyjelentéseket megkapja a KPVDSZ megyei bizottsága is, ahol összesítik az eredményeket. Az eddigi értékelések alapján elmond­ható, hogy a kereskedő, a pénzügyi és a vendéglátós brigádok helytállnak a mun­kában, és teljesítik, amit vállaltak. , Sz, E. Elkészült az ország egyik legnagyobb tömegtakarmány üzeme, amelyet mintegy 30 milliós be­ruházással létesített a Lajtahansági Állami Gazdaság. Évente megközelftöen 10 ezer tonna dú­sított takarmányt állít elő a gazdaság Jánossomorjai telepén létesült üzem, centizgettem, amíg sűrített levegővel csak megfogtam. Ott maradhattunk volna. — Huszonöt éve van távol a családtól. — Megszokták már, és megszoktam én is. Nyolc na­pot dolgozunk hárommű­szakos munkarendben, azu­tán következik négy nap pi­henő. Ha szabadságon va­gyok, két hét után már hi­ányzik a torony. Jó a fize­tésünk is. Egy kezdő meg­kapja a négyezret. Az én havi jövedelmem hat és fél ezer forint. Azután jó a kol­lektíva is. Itt, távol a vi­lágtól, hamar megismerik egymást az emberek. — ön fúrómester, hat ember munkáját irányítja. — Szép szóval beszélek mindenkihez, hacsak lehet. No, de ez nem hivatal, hogy azt mondanám, miközben az éket rakjuk be: ha megten­néd, légy szíves... Látom, hogy rossz szelephez nyúl, már kiáltok is, az anyád...! Hisz pár perc múlva repül­hetünk. — Amióta olajbányász, sokszor talált gázt és olajat. Megdobog a szíve, ha mos­tanában ilyenre bukkannak? — Meg az! Tudja, furcsa dolog, hogy a prémiumot a rétegek után kapjuk. Mind­egy, hogy olaj van benne vagy melegvíz. A munka szempontjából viszont csep­pet sem az, mert ha víz van benne, akkor betömjük a lyukat betonnal, hamar vég­zünk vele. Ha olaj ? Kifúj a védő mellett, mocskosak va­gyunk, mint az ördögök. Meg kell mérni a hozamot, a minőséget, szóval egy cso­mó jellemzőt. Elpepecselünk pár napig vele, mégis ennek örülünk mert hát ez a mun­kánk célja. A telepvezető Ha nem állnának az ud­varon a gázfogadó-berende­zések, ha nem morogna a kazán szivattyúja, azt hinné az ember, veteményes kert­be csöppent. Körben káposz­ta, krumpli, zöldségfélék. A Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat berek­fürdői telepén vagyunk. Sza­bó János a telepvezető: — Gondolkodtunk, hogy hagyjuk csupaszon a földet, vagy salakozzuk be? Csúnya lett volna így, kiosztottuk hát egymás között, a par­cellákat mindenki maga mű­veli. Munkaidő után, eset­leg munkaidő közben. Ne csodálkozzék, szakaszos üzemben dolgozunk. Ha nem megy a gáz a telepről, a távvezetékekbe, akkor ál­lunk, javítgatunk, karban­tartunk, esetleg parcellát gondozunk. Mindehhez hozzáteszi a fiatal telepvezető, hogy a jó kezű tapasztaltabb szakmun­kások ezekben a napokban, esetleg hetekben, elmennek máshová, például nagyobb beruházásokra dolgozni. Még pár mondat erejéig a vete­A fúrómester Szivattyúk, kompresszorok s a lyukbefejező művelet be­rendezései dolgoznák. Mező­túr határában. A Nagyal­földi Kutató- és Feltáró Üzem munkásai földgáz, után kutatnak. — Mi az a lyukbefejezés? — Ez az utolsó művelet — igazít el Dobó László fúró­mester, aki éppen negyed- százada dolgozik ebben a szakmában. — Itt derül ki hogy olajat, gázt, meleg vi­zet találunk, vagy semmi sem rejtőzik a földalatti ré­tegekben. Itt dolgozom 25 esztendeje, igaz a régiekhez képest egészen más körül­mények között. Nem volt akkor a fúrótornyok mellett 'kis vityilló, irodával, hűtő- szekrénnyal, melegvizes für­dővel, mint mostanában. Autóval szállítanak be ben­nünket a munkásszállóba, műszak után, vagy lakást bérel nekünk az üzem. Ak­koriban néha 400—500, öt- venkilós zsákot mozgattunk meg nyolc óra alatt. Most tartályból szivattyúzzuk a baritot. Nem emlékszem másra, csak hogy sár volt, meg sár, és rengeteget gya­logoltunk. Mire idáig elju­tottam, bejártam a szó szo­ros értelmében az egész Al- föläet Battonyától, Szege­den-keresztül Szolnokig. — Hogyan lesz a kezdő emberből fúrómester? — Szép fokozatosan sajá­títja el a szakmát minden­ki. Lesz kapcsoló, aztán kul­csos. Ezek funkciók a torony mellett. A kapcsoló például fenn a toronyban a csövek ki- beillesztésének a gazdá­ja. Megjegyzem a fúrómes- temek szakmunkásbizonyít­vány is kell, meg jókora ta­pasztalat. Enélkül nem megy. — Azt mondják veszélyes üzem. Miért? — Sose tudni pontosan, mi van a föld alatt. Igaz, a műszerek szépen jeleznek, de elég annyi, hogy valahol eltörjön a kifáradt anyag. Kiszabadul a gáz. Egyszer, nem is olyan régen lesza­kadt a szerszám, zuhant az egész. Én már csak ordítani tudtam, ugorjának az em­berek. Persze aztán addig ményesnél maradunk: mi­re jók a parcellák? — Ez a község télen ezer lakosú, nyáron a lélekszám eléri a 12 ezret. Mire visz- szamegyünk a telepről, a boltokban igen-igen gyéren találni friss árut. Rossz az ellátás, így aztán magunk pótoljuk. — Hogyan került a telep Berekfürdőre? — Már régebben is észlel­ték, hogy a fürdővíz mellett gáz is található. Ezzel fűtöt­ték az üveggyár kemencéjét, s ezzel tüzelnek ma is. Be­rekfürdő alatt egy közepes nagyságú gázmező találha­tó. Hogyan kezdődött az építkezés? Amikor idejöttem keresztül vágtam a napra­forgótáblán, láttam egy bó­dét, néhány betonkeverőt. Nehéz volt elképzelni, hogy évek múlva egy 30 millió forintos üzem működik. A munkások, akik ide kerül­tek, régebben többnyire pa­raszti munkát végeztek. Né- hányan akkor láttak először szivattyút vagy műszert. Nem volt könnyű eleinte szót érteni: egy tacskó — jómagam — adta az utasí­tásokat. Igaz, együtt kellett tanulnunk a telep kezelését. — Volt eset arra, hogy félt? — Inkább, csak megijed­tem. Jobban mondva meg­ijedtünk. Az egyik kútnál a csőbe befagyott a víz, jég­dugó keletkezett. Száz at­moszféra nyomás itt, nulla, amott. Tudtuk pár perc és szétcsattan a cső, cselekedni kellett. összeszedtünk rő- zsét, meg száraz csutkát, alágyújtottunk a csodarab­nak, aztán ki merre látott, szaladtunk. Nagy robaj, meg­indult a gáz áramlása. Si­került. — Felesége a helyi általá­nos iskola igazgatója. — Szokták is mondogat­ni, ezért olyan jó a 'kapcso­lat a suli és a telep szoci­alista brigádja között, pe­dig dehogy. Jöttek szó nélkül a tagok betonozni az udvart, készíteni a sportpályát. Vé­gül is a mi gyerekeink pat­togtatják ott a labdát. A telep munkásai kékes­zöld munkaruhában dolgoz­nak, rajta sárga embléma felirattal: NKFV. Ismerik őket a „faluban”. Mondogat­ják is a gyerekek a versi­két: „Mi leszek, ha nagy le­szek? NKFV leszek”. Dobó László fúrómester, a bá­nyásznap alkalmából megkapta a Bányászszolgálat Érdemérem ezüst fokozatát. Szabó János te­lepvezető ugyanezen a napon vette át a 15 éves szolgálatért járó kitüntetést és jutalmat. Bányászaitok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom