Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
1977. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Növekedett a sertésállomány Nagyobb állami támogatás Változnak a felvásárlási árak Benke Antal, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója tegnap tájékoztatta az újságírókat a sértéshústermelés új gazdasági szabályozóiról. Elmondotta, hogy a tröszt — élve a központi szervek által nyújtott lehetőséggel — az utóbbi két évben számos intézkedést tett a sertésállomány, illetve a vágósertés- termelés egyenletes növelésére. Az intézkedések eredményeként 1976—77-ben valamennyi termelő szektorban növekedett a sertésállomány, és idén a vágósertés- termelés is, amely várhatóan meghaladja az előző évit. idén egymillióval több sertésre számítanak, mint 1976- ban. Ebből 500 ezret a nagyüzemek adnak, s ugyaneny- nyít a háztáji termelők. A kedvező eredmények nyomán azon igyekeznek, hogy ez a helyzet stabilizálódjon, illetve á következő években a termelés fokozását is tervezik. A cél az, hogy 1980-ig további évi 500 ezerrel növekedjen a nagyüzemekből átvett sertések Száma, a kistermelői kínálat pedig nagyjából a jelenlegi szinten alakuljon. Miután két szektorról van szó, kétirányú intézkedéseket is hoztak. A nagyüzemekben a termelés fokozását eddig főként a telepek rekonstrukciójával, illetve bővítésével érték el; a következő időszakban ilyen felújításokra már kisebb mértékben lesz csak lehetőség, ezért előtérbe kerül az új telepek építése, amihez kedvezményeket biztosítanak. A kistermelők sertéshizlalását továbbra is kifizetődővé teszik az új árak, amelyek lényeges módosításokat nem tartalmaznak a jövedelmezőséget illetően — esetenként még kedvezőbb jövedelmezőséget tesznek lehetővé — csupán az ügyvitelt teszik egyszerűbbé, és áttekinthetőbbé válik a kistermelői ártámogatási rend-^ szer is. Bővítés, korszerűsítés, új telepek A nagyüzemi vágósertéstermelés fejlesztésére a meglévő hagyományos és szakosított hizlalótelepek korszerűsítéséhez, illetőleg új épületekkel való bővítéséhez és új szakosított telepek építéséhez igénybe vehető építési-beruházási támogatást 1978. január 1-től fix összegű támogatásra alakítják át. Ezek szerint a meglévő telepek, malacnevelők és előhizlaló épületeik ketreces malac-nevelésre való korszerűsítéséhez ketrecenként kétezer forint, a Sajtótájékoztató a sertésliústermelés új gazdasági szabályozóiról meglévő telepek új épületekkel való bővítéséhez — új ketreces malacnevelésre esetén — négyzetméterenként 3700 forint, új hizlalóépület vagy kocaszállás építésénél pedig négyzetméterenként 3500 forint, továbbá új szakosított sertéshizlalótelep építéséhez — pályázat alapján — hízóférőhelyenként 7000 forint összeg vehető igénybe. Környezetvédelmi célokkal kapcsolatban is a jelenleginél nagyobb összegű állami támogatásra számíthatnak a gazdaságok. Biztonságos értékesítés A nagyüzemi férőhelyek bővítésénél az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt részére is különféle támogatásokat engedélyeztek. A határozatok nyomán egyebek között a hizlaldákat bővíthetik, s ez egyenletesebbé teszi a malac-süldő elhelyezést, felnevelést. Ugyanakkor a mező- gazdasági nagyüzemek a tröszttel kötött ötéves szerződés alapján további fix összegű állami támogatást élveznek majd abban az esetben, ha megfelelő feltételek szerint régebbi épületeiket, iljetve az 1976-tól rendeltetésszerűen, illetve folyamatosan nem hasznosított épületeiket malacok és süldők elhelyezésére és hizlalásra teszik alkalmassá. A nagyüzemek vágósertésértékesítésénél 1978. január 1-től a következő felvásárlási árváltozások történnek: a nagyüzemeknél élőállapotban minősített sertések alapárai kilogrammonként 2 forinttal növekednek. Az alapáremeléssel egyidőben megszűnik az eddig érvényben lévő kilónként 1,50 forintos nagyüzemi prémium. A kistermelők továbbra is számíthatnak az értékesítési biztonságra, a kiegyensúlyozott takarmányellátásra, a tovább javuló anyagi-műszaki ellátásra, továbbá arra, hogy jövedelmezőségi színvonaluk és anyagi érdekeltségük ezután sem szenved csorbát. Változtatják a szerződések feltételeit; ugyanakkor sor kerül a felvásárlási árak korrekciójára, illetve egyszerűsítésére. A jövő év január 1-től — a nagyüzemekhez hasonlóan — az élő állapotban minősített összes sertés alapárát kilogrammonként 2 forinttal növelik. Ennek megfelelően súlykategóriánként a 100— 125 kilogrammos élő állapotban minősített sertés alapára a kilogrammonként jelenleg 25,50 forintról 27,50 forintra nő. Az alapáremeléssel egyidejűleg megszűnik az 1977. évben kilogrammonként fizetett egyforintos időszakos felár és a háztáji sertéstápok mázsánként 20 forintos árkedvezménye. Az új sertésalapárakon felül a kistermelőket változatlanul megilleti az első évben a kilogrammonként 0.50 forintos, a második évben a kilogrammonként 1 forintos, a harmadik évben pedig az 1.50 forintos több éves szerződésfelár. A mezőgazdasági nagyüzemek és az áfész- ek részére a kistermelőktől átvett hízott sertések után továbbra is kifizetik a kilogrammonként 1 forintos mennyiségi felárat, amelyet a nagyüzem és az áfész a kistermelővel köteles megosztani. Azok a termelők, akik egy naptári éven belül — egy vagy több tételben — legalább 20, a szerződéses feltételeknek megfelelő sertést adnak át, az új sertés alapáron felül kilogrammonként 1 forintos mennyiségi felárat kapnak. Mindent egybevetve: 1978. január 1-től az alapáremelés, a többéves szerződéses felár és a meny- nyiségi felárak a kistermelőknek a 100—120 kilogrammos súlykategóriába tartozó hús- és húsjellegű sertések után kilogrammonként 28— 29.50 forintos átvételi árat biztosíthatnak, ami egyértelmű gazdaságosságot jelent. Szerződés egy évre Az új rendelkezések a szerződéses fegyelem megszilárdítására is irányulnak; azért i’s, mert az ipar most már hosszú évek óta nem tud egy évvel korábban választ adni arra, hogy valójában milyen lesz a következő évi vágósertés-kínálat. Miután a téesz tervtárgyaló közgyűléseken amúgy is határozat születik a következő évi sertéstermelésre vonatkozóan, arra kérik az üzemeket, hogy egyéves szerződést kössenek az iparral; ezt a szerződést negyedévenként lehet pontosítani, esetleg megváltoztatni, módosítani, de azt mindenképpen el akarják érni, hogy az ipar legalább a nagyüzemi terveket egy évvel korábban megismerje és felkészülhessen az állatok átvételére, fogadására. A kistermelők szerződési rendszerében — összefüggésben a szerződéses fegyelemmel — bizonyos, változtatásokra kerül sor. Egy lakberendezéseket forgalmazó francia cég megrendelő, sére több mint 12 ezer darab újságtartót, fali edény- és fóliatartót gyárt a Bútorlap és Faáru Szövetkezet jászalsó. szentgyörgyi létraüzeme. A szerződés szerint az alsószent- györgyiek augusztusban indítják útnak az utolsó szállítmányt. Könnyűipari rekonstrukció Győr-Sopron megye nemcsak a gépiparnak, hanem a könnyűiparnak is jelentős fellegvára. A megyének mind az öt városában — Győrött, Sopronban, Mosonmagyar- óvárott, Csornán és Kapuváron —, működnek jelentős könnyűipari üzemek. Az elmúlt években a vállalatok jórészében jelentős rekonstrukcióra került sor és ez a munka ebben a tervidőszakban is folytatódik. 1980-ig a megye köny- nyűipari üzemei több több mint 2 milliárdos fejlesztést kapnak. Az összeg nagyobb részét nem építésre, hanem korszerű gépek beszerzésére költik. A legnagyobb fejlesztést, több mint 1 milliárd foi-int értékűt a Graboplast pamutszövő és műbőrgyár hajtja végre. Több mint másfél millió méter ereszcsatornát gyártanak évente a Szolnok megyei tanács Vasipari Vállalatának kisújszállási üzemében. Mottó helyett: „Ahogy most ötvenegyévesen végiggondolom az életemet, annyit mondhatok róla hogy sohasem dolgoztam csak nyolc órát...” Hajnali fél négy. Egy városszéli ház előtt bajuszos férfi kerekezik. A kerítés mögül kutya ugatja lusta- rekedten. Álomittas még a ■periféria. „Turgony állomás mellett, Szőrfű tanyán volt egy kis földünk, ott laktunk tavasztól őszig. Csak télire húzódtunk vissza a városi házba, Kisújszállásra. Rosszkor születtem, bele egyenesen a háborús évekbe. Amikor apámat behívták katonának tí- zenkétéves voltam. A nagyapa maradt otthon, meg egy gyerekként én férfi embernek. Disznót őriztem, kapáltam, kaszáltam, mindent elvégeztem, amit csak a föld parancsolt. Akkor egy életre megtanultam mi az. hogy muszáj, hogy meg kell csinálni. Az én fajtám kötelességtudatát lehet, hogy velünk együtt eltemetik. Ezt az érzést ebben a nyolcórás világban a fiatalok már nem is értik, nem tudják, mi mozdítja valóban munkára az embert. Hogy ezért jobb, vagy rosszabb lesz nekik, azt meg nem tudnám mondani ...” Dereng. Apró világítótoronyként viliódzik az irányjelző sárgás fénye. A levegő- nyomás, az, olajnyomás, a hűtővíz mind rendben. Gépiesek a mozdulatok. „A papírt 1944. októberében kaptam, hogy egy kocsival és két lóval hajtőként vonuljak be a seregbe. Tizennyolcéves voltam. Akkor már szaladt mindenki, amerre csak látott, az egyik csapatból a másikhoz csaptak. Az úton elvették a lovaimat, gebéket fogtak be helyette. Lepakoltunk, felpakoltunk, csak mentünk, mint a kótyagosok. Ausztriában már csak a puszta szekér maradt. A cseh fogságból 1945-ben jöttem haza, s így lett a három napból egy év. Meg reuma, hogy legalább emlékezzek, ha nyilai. Itthon mindent elölről kezdtünk, a háború egy szálig elhajtotta a jószágot. Két hold zsíros földért adtak egy lovat azok, akik jó orral össze- fogdosták a kóbor állatokat. Mire valamire jutottunk volna, jött a tagosítás. Nekicihe- lődtünk apámmal, ő Pestre ment munkáért. Én meg Szolnokra, a Papírgyárba tér- munkásnak szegődtem. A lányom akkor már megszületett, hárman laktunk a kis albérleti szobában.” Kamion bődül, kerékpáros imbolyog. Egy idős asszony az agyérelmeszedés tehetetlenségi koreográfiáját járja az út közepén. A sarkon rakodáshoz lecövekelt autó fogja a kilátást. Fék, gáz, csusz- szan a kormány, fék, gáz ... „Gyi-gyi, össztőkéim kellett a Reményt. Nem úgy mint Csinost, az egyből nekifeküdt a 250 mázsás vagonnak, tizenhat-tizennyolc órát hajtottunk naponta. A tengernyi munkából éppenhogy kosztra futotta. Ruhára csak akkor, ha az előző leszakadt az emberről. De arról az időről valahogy nem kerül elő a szó, úgy egymás között sem ha- sonlítgatják a mával. Mintha természetes lenne, hogy most így élünk... A Papírgyárat a Héki Állami Gazdasággal, a család miatt cseréltem el. Készülődött már a második gverek, s a hékiek egy tágas tanyát adtak a munkához. A disznók már akkoriban is szépen hoztak. Piros motorkerékpárrá fialtak, híztak, s 1959-ben már Pannóniával jöttem vissza Szolnokra. A darabárusokhoz álltam be horukkolni. Éjszaka dolgoztam, nappal a gépkocsivezetést tanultam. A legrövidebb idő alatt megszerezhettem a papírt a kocsira. Tudtam, a vezetéssel, ha nem kíméli magát az ember, szép pénzt kereshet.” Ajtók nyílnak. Leszállók, fölszállók, botra támaszko- dók, jegyet kérők, bérletesek, s tükör szemek hátúira, oldalra, aztán öklüket rázok, „maga ... előbb indult.” „Ha nekem azt mondták, Fekete István dolgozni kell, még éjszaka is ugrottam, mert úgy mondhatnám, fő- foglalkozásom volt a munka. Nem úgy, mint mostanában sok embernek. Talán a biztos megélhetés miatt kedveltem meg a jószág után a gépet is. Előbb a teherautót, majd nyolc évvel ezelőtt a buszt. Tizenötünket irányítottak át három hónapra a tömegközlekedésbe. Kellett a sofőr, én nem ellenkeztem, pedig a többiek mind elszeleltek. Más munkahelyen, vasárnap és ünnepnap is van, s nem csörög hajnalban a vekker. De azért ha este időben lefekszem, másnap még ebben a nagy forgalomban baj nélkül elevickélek. Az idegek a fontosak, hiszen több mint száz ember mögöttem. Szidják a nagyanyámat, ha egy elém vágó biciklis életéért fékezek. Néha egymást is majd föl- faíják, s csak tehetetlenkedek magamban: nem lehetne több megértéssel, egymáshoz való alkalmazkodással élni?” A napi kétszáznyolcvan megálló kétszáznyolcvan fékezést és indítást jelent. Parancsra várnak a pedálok, a műszerek, a gombok, a mikrofon, s ott még a persely, a jegytömb, a tükör. A legtökéletesebb komputer is csődöt mondana ... „Csütörtökön töltöttem az ötvenegyedik évemet. A nagyobbik fiam két hete esküdött, a lányom pedig már az első unokát hordja. A múltkor megkérdezte tőlem, mondd apa, a kalauz köteles helyet kérni a kismamának? Elöntött a méreg. Hát persze, hogy köteles, de amikor dicsekszünk hogy ennyi, meg ennyi iskolát végeztünk, akkor miért kell külön szólni azoknak a haj de tanult embereknek?! Azt mondják, nehéz a természetem, pedig egyszerűen csak nem tudok lapulni. Szólok a'tükröket törő, legallyazatlan fákért, a megállókban gödrösödő aszfaltért, a kinőtt Vosztok úti végállomásért, ahol már lassan egymásba érnek a buszok. Azt is elmondom, hogyha a cukorgyárhoz járok ki, akkor egész nap reszketek. Félek, mert nincs hely a forduláshoz, s a kocsmából elém szédelegnek a részegek. Babakocsikat tolnak az anyák. Mindenkinek el kellene mondania, ami a szívét nyomja, hiszen még így is kételkednek egymásban az emberek. Hát még ha az őszinteség is elmarad ...” Perselyt leadni, menetlevelet kitölteni; elszámolni, a másnapi beosztást megnézni, a szabad napot kikérni, a buszra a biciklit felrakni, aztán irány a telep, pihenő a kocsival. „Sohasem tartottak nagymenő vezetőnek. Hiányzik belőlem a rohanási láz, az erőszakosság. A magánéletemben sem rugaszkodtam nagyot, csak felneveltük a három gyereket, fedél van a fejünk felett, s nem kell fil- léreskednünk — ennyi az egész. Kocsi vásárlásra sem törtem, elmentünk inkább minden évben üdülni. Jártunk Csehszlovákiában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Törökországban, mert a látvány vonzó. Magunknak éltünk, a családnak. Még barátkozásra se nagyon jutott idő, szorított engem az élet, mert hogy 10— 16 órai munka után mindig kellett a pihenés. A feleségem tavaly temettem. Azóta összefogom a szabad napjaimat, s megyek, hol erre, hol arra. A napokban majd Szegedre, megnézni a grúz népi együttest. Vagy néha a brigáddal ki az üdülőbe. Az egyikünk szépen játszik a harmonikán, s ilyenkor a dallamokra eszembe jut mennyi születés, halál, lakodalmi mulatság maradt mögöttem, mert ahogy az írók mondják, lassan mindenre ráérik az ember ...” Mélykúti Attila Élet, szorításban
