Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 9. A JÖV TANSZÉKÉN Doktor futurológus? Kutatni sok mindent lehet: múltat, jelent, tárgyat, esz­mét, történést — de viszonylag furcsának hat a kifejezés: a jövőt kutatni! És mégis, akármilyen furcsa, sokan gyako­rolják ezt az új tudományterületet. A közvélemény leg­inkább még a Római Klub néven ismert nyugat-európai társadalmi fórum pesszimista jóslatait ismeri. Pedig nemcsak ott és ok foglalkoznak jövőkutatással, hanem a szocialista országok tudósai is. Magyarországon szintén már évek óta létezik jövőkutatás. Fiatal tudományágunk igaz, kevesebb reklámmal, mint a Római Klub teszi, de legalább olyan szorgalommal, és lehet, hogy több, mindenesetre optimistább eredménnyel dolgozik. Ha egy új tudományterüle­tet művelni kezdenek, szüle­tése után két veszéllyel talál­kozhat: az egyik a „Parkin- son-törvény” sajátos érvé­nyesülése; amennyiben addig szervezi sajátmagát az új ágazat, amíg hatalmas, de semmire sem jó apparátussá nő. A másik: elvész a kezdeti terminológiai vitákban. Éve­kig csak azon emésztik ma­gukat a szakértők, hogy el­döntsék: egyáltalán mivel is foglalkoznak .. . Veszélyezte­tik-e eme gyermekbetegségek a magyar jövőkutatást? A kérdést dr. Kovács Géza egyetemi tanárnak, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem Népgazdaság tervezése Tanszékén működő jövőkutató csoport vezetőjé­nek tettük fel. — Ügy érzem, mindkét buktatót sikerült elkerülni. Kis „apparátussal” dolgo­zunk, hatan vagyunk mind­össze az egyetem alkalmazá­sában. Igaz, ha szakemberek­re van szükség egyes munká­hoz, szinte korlátlan a közre­működők száma: mivel az MTA kiemelt tárcaszintű ku­tatási főirányaként kezelik a tudományos-technikai forra­dalomra való hazai felkészü­lést, és ennek egyik témaköre éppen a nagy távlatú komplex jövőkutatás, mi koordináljuk az összes, ilyen jellegű tevé­kenységet. A Budapesti í/lű- szaki Egyetem filozófusai, az Akadémia Filozófiai Intéze­tének munkatársai, a debre­ceni egyetem közgazdászai, mérnökök, gyakorlatban dol­gozó szakemberek, matema­tikusok, a budapesti orvostu­dományi egyetem kutatói, szegedi és pécsi egyetemi ku­tatók is részt vesznek a munkában. Gyakran doktor- jelöltek. vagy kandidátusi értekezésre készülők dolgoz­nak a csoport keretében, és előbb-utóbb „doktor jövőku­tatók’ ’ is kikerülnek innen. És ez így a jó, hiszen a fiata­lok gyakorlatilag saját jövő­jüket kutatják, maguk lesz­nek a vizsgált terület megal­kotói. A terminológiai vitá­kon pedig, hogy a másik buk­tatóról is essék szó, túl va­gyunk, amennyiben már el­készült, és az Akadémia ki­adásában megjelent a jövő­kutatás fogalomtára. Erre mindenképpen szükség volt, elvégre a pedagógusok, orvo­sok, matematikusok, mérnö­kök, filozófusok, közgazdá­szok, szociológusok a legkü­lönbözőbb szakterületekről jöttek hozzánk, és magukkal hozták sajátos, esetenként egymástól is eltérő fogalom- rendszerüket, amelyet egysé­gesíteni kellett. — Elhangzott egy megha­tározás: doktor jövőkutató. Nem lenne helyesebb doktor futurológust mondani? — Ez attól függ... A jö­vőkutatás tulajdonképpen két területre oszlik. Az egyik: a jövőkép-alkotás a másik a prognóziskészítés. És a fu­turológia tuladonképpen csak az első ágazattal rokonítható. A jövőképalkotás feladata: immár a XXI. századra meg­rajzolni a várható változások hatásait. Ehhez több gondol­kodási szabadság és fantázia szükséges, mint a konkrét ágazatokhoz és időszakaszok­hoz kapcsolódó prognózis ké­szítéséhez. Az utóbbi tulaj­donképpen a már elért ered­ményekhez való „visszaha- sonlítás”. Például az oktatási prognózisok elkerülhetetlenül hosszú távra készülnek. Tors­ten Husen svéd kutató mond­ta erről: a tanárképzésben századunk hatvanas éveiben hozott intézkedések egészen a jövő század közepéig hatnak ki. És ez így van, hiszen a ma iskolásai lényegében már a XXI. század munkavállalói. — Jelenleg milyen témá­kon dolgoznak? — A hazai jövőkép felvá­zolásának első lépéseit az 1970-es évek elején már meg­tettük. „Magyarország az ez­redfordulón” témakörű mun­kánk könyv és cikkek alak­jában meg is jelent. Ebben nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, és munkastruk­turális összefüggéseket is vizsgáltunk. Most e jövőkép továbbfejlesztése, illetve részbeni újravizsgálata fo­lyik, hiszen a világgazdasági fejlődés egy sor olyan gazda­sági alaptényezőt megváltoz­tatott, amelyből kiindulva a 2000. év előrejelzésének irá­nyait megadtuk. Továbbfej­leszteni pedig azért kell, mert lassan már a tervezők tarta­nak 1990-nél, vagy éppen kétezernél, és a jövőkutató­nak a gazdasági tervezőnél mindig egy lépéssel előbbre kell járnia, esetünkben ez a „lépés” akár fél évszázad is lehet. Természetesen ez az előbb­re járás nem egy gazdasági év vagy ötéves terv aprólé­kos részletességével történik. A jövő egyes generáló-eleme­it emeljük ki, azokat vizsgál­juk ... Ilyen például a tudo­mány, az oktatás, a közleke­dés, a víz-helyzet „előrelátá­sa”, mindeme témakörökből már jónéhány tanulmány lá­tott napvilágot. Ami a lé­nyeg: elismerték a jövőkuta­tást tudományágnak, annyi­ra, hogy már egyetemi okta­tási anyag is, 25—30 fiatal már „pályára áin . — A sci-fi-vel milyen a kapcsolatuk? — Röviden: jó. Ugyanis a fantasztikus írók egyes ötle­teit, előrelátásait munkánk során, mint ötletet, fel tudjuk használni, elsősorban jövő­kép-alkotásnál. Ezért figye­lemmel kísérjük a sci-íi mű­fajt, és amit lehet, hasznosí­tunk belőle. Szatmári Jenő István «» CEMENT KARRIERJE Az egyes államok gazda­sági tevékenységét bemutató statisztikai jelentések a szén, a szénhidrogének, a villamos­energia, a nyersvas és acél után a cementtermelés meny- nyiségét közlik. A közgazda- sági irodalom pedig egyene­sen a gazdasági aktivitás jelzőszámaként használja a cementtermelés és felhaszná­lás mutatóit. A világ cementtermelése az utóbbi 15 évben több mint kétszeresére növekedett. Ért­hető, hiszen nagy mennyisé­gű cementet igényelnek pl. a közlekedési létesítmények (autósztrádák, repülőterek) és azok műtárgyai, a vízi- és atomerőművek, a kikötői lé­tesítmények, a gátépítések és az öntözőberendezések. De az építési technológia korsze­rűsítése, a helyszínen és az épületelemgyárakban előre­gyártott vasbetonszerkezetek, az újabb termelékeny zsalu- zási módszerek, a különféle betonáruk, az urbanizáció diktálta közművesítési prog­ram teljesítése és más infra­struktúrák kialakításához szükséges betonelemek, a tég­lát helyettesítő házgyári épí­tési mód mind egyre több cementet igényel. A termelés mennyisége te­kintetében évtizedekig a portlandcement-gyártási technológiát feltaláló Ang­lia állt az élen. Helyére a 20. században az USA lépett, 1964 óta viszont a világrang­lista élén a Szovjetunió áll, ahol a cementtermelés 1971- ben már meghaladta az évi 100 millió, 1975-ben pedig a 120 millió tonnát. Hazánk eddig nem tudott lépést tartani a világ cement­iparának a fejlődésével. Ter­veink szerint 1980-ban az 1975. évinél 22—25 százalék­kal magasabb lesz a terme­lés, 1990-re pedig várhatóan eléri a 8,5—9 millió tonnát. Az egy főre jutó cementfel­használásunk (650—700 kg) — a jelentős behozatal segít­ségével — viszont megfelel az iparilag fejlett országoké­nak, Városrendezési tervek Moszkvában Moszkva sugaras elrendezésű halmaz­város. Egy központi mag fokozatos fejlő­désével alakult ki. Ma több mint hétmil­lió lakossal — a világ hatodik legnagyobb városa. Területe: 875 négyzetkilométer, 3600 úttal, utcával, 357 híddal, 106 alul­járóval és 14 tóval.'A Moszkva folyó 80 kilométer hosszban halad át a városon. A központi mag körül települt sugárirány­ban a többi kerület. A város zárt egység, melyet 109 kilométer hosszú, ellipszis ala­kú autópálya övez, körülötte hatalmas zöld védőgyűrűvel. A távlati tervek meghagyják Moszkvá­nak azt a Szerepét, hogy a Szovjetunió irá­nyítási székhelye, egyben tudományos, kul­turális, egészségügyi és művészeti központ­ja, jelentős iparral. A távlati tervek célja, hogy harmonikusan beépítsék a történel­mi mag és a Moszkvát övező autópálya közötti gyűrűt az ipar, a kereskedelem, a kultúra, a sport, stb. újabb létesítményei­vel és korszerű lakótelepekkel. A kapcso­latot a központi maggal a sugaras úthá­lózat és a metró biztosítja. A Moszkvát körülvevő zöld peremterü­let a város „tüdeje”, s egyben a moszk­vaiak fő kirándulóhelye. Az állandóan nö­vekvő zöldövezetek — pihenőhelyekkel és nagy üdülőparkokkal — az autópályától befelé, ékalakban haladnak a központ felé. Moszkva levegője öt—hatszor tisztább, mint a világ sok más nagyvárosáé. Mint­egy 300, a levegőt szennyező üzemet tele­pítettek ki a fővárostól távolabbra. Hőerő­művek tucatjait és kazánberendezések szá­zait állították át gázfűtésre. Korszerű gáz- és porfelfogó berendezések ezreit szerelték fel. Képünkön: Moszkva egyik nagy sugár- útja, a soksávos Lenin sugárút. Földrengésbiztos épület Képünkön: a japán újságíró-szövetség földrengésbiztos szék­háza Tokióban Mikroötvözés A nikkel alapanyagú gépalkat­részek (repülőgép- és erőmű- turbina lapátok' stb.) hőállósága tetemesen növelhető az alap­anyagokhoz nyomokban (egy ez­relék alatti arányban) hozzá­adott idegen fématomokkal. A mikroötvözésnek ezt a hatását a connecticuti egyetem kutatói fedezték fel. Ha a nikkelhez pél­dául nagyon kevés bont vagy cirkont ötvöznek, akkor a nik­kel törésszilárdsága szobahőmér­sékleten a három és félszeresére növekedik, és számottevően na­gyobb hőmérsékleten sem csök­ken. A mikroötvözés hatása azon alapul, hogy a nikkel kris­tályrácsába beépült idegen fém­atomok módosítják a nikkel rácsszerkezetét. Füstjelző készülék lakásokban Az NSZK-ban a magánla­kásokban felszerelhető egy­szerű és megbízható ionizá­ciós füstjelző készüléket fej­lesztettek ki, A berendezésben alfa-suga­rakat kibocsátó radioaktív izo­tópot alkalmaznak, amely egy mérőkamrában ionokat állít elő. Ezek az ionok két elekt­ród között gyenge áramot ké­peznek. Ha a mérőkamrába füstrészecskék hatolnak, ak­kor azok az ionok egy részét abszorbeálják, és az ionáram csökken. Ez az áramcsökke­nés miniatűr elektromos be­rendezéssel mérhető, s föl­erősítve elektromos jelzéssé alakítható. A berendezésben alkalmazott sugárzás tökéle­tesen veszélytelen. flramelöállító elemek az agyban? Az Osztrák Tudományos Akadémia agykutató intéze­tének munkatársai az agy elektromos tevékenysége ke­letkezését vizsgálták az agy felszínén és az agykéreg kü­lönböző mélységeiben. A ka­pott agyáramképek (EEG) alapján arra a nézetre jutot­tak, hogy az agykéreg alsó rétegeiben „áramelőállító” elemeknek kell létezniük, amelyek cölöpsorszerűen van­nak elrendezve, és amelyek­nek átmérője mintegy 50 mik­rométer lehet. A Bonni Egye­tem anatómiai intézetének kutatói ellenőrizték ezt a fel­tevést. Festésekkel és bizo­nyos metszésirányokban vizs­gálták az agykérget, és az al­só kéregrétegekben olyan szö­vetszerkezetet találtak, amely megfelelt a bécsi kutatók ál­tal feltételezettnek, Japán fővárosában, Tokióban elkészült a képen látható mo­dern vonalú épület, amelyben a japán újságíró-szövetség és a nemzetközi sajtóközpont irodáit rendezték be. A csaknem 3 ezer négyzetméter alapterületű, 11 emeletnyi magas építmény egyik érdekessége a tetején kialakí­tott hatalmas kongresszusi te­rem, amely nagy fogadások, ban­kettek rendezésére is alkalmas. Az épület másik figyelemre mél­tó érdekessége az, hogy tökéle­tesen földrengésbiztos. Japánban gyakoriak a földren­gések, köztük, a rendkívüli erős- ségűek is. öt és fél évtizede To­kió csaknem teljesen elpusztult: 447 ezer épülete égett le, 128 ezer dőlt romba, s 60 ezer volt a halottak, 104 ezer a sebesültek száma. A földrengések a sziget- országban periodikusan ismétlőd­nek, így a japán főváros — a tudósok szerint — újabb termé­szeti katasztrófa elé néz. Ám Tokió lakossága ma ötszöröse az 1923-asnak, 12 millió körül van. Egy mostani földrengés minden eddiginél borzalmasabb lenne. A problémát bonyolítja, hogy a korábbi egyemeletes, főként fá­ból készült házak helyén most modern „bérkaszárnyák” állnak, többségük sem földrengés, sem tűzvész ellen nincs védve. A földrengésbiztos épületeket az alapnál szélesebb, teknősze- rűen kiképzett betonalapzatra he­lyezik. Már a tervezésnél ügyel­nek rá, hogy az épület súlypont­ja aránylag mélyre kerüljön, és hogy az építmény egységes tömbként viselkedjék. Ennek ér­dekében az alap és a felépít­mény között szilárd összekötte­tést létesítenek. Ügyelnek rá, hogy a tartófalak erősek legye­nek, lehetőség szerint kevés nyí­lással, az egyes szobákat egy­mástól elválasztó falak viszont könnyű anyagból épüljenek. Ké­mények, tornyok, külső díszíté­sek nem lehetnek a földrengés­biztos épületeken,

Next

/
Oldalképek
Tartalom