Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-06 / 184. szám
1977. augusztus 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bíró József tájékoztatója a külgazdasági kapcsolatokról Bíró József külkereskedelmi miniszter tegnap a Parlamentben^ tájékoztatta az újságírókat külgazdaságunk eredményeiről és tennivalóiról, az árucsere-forgalom idei első félévi alakulásáról. Elmondotta, hogy javult a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése. A külföldi partnerekkel az év első felében nagyobb arányokban jöttek létre magánjogi szerződések, mint tavaly ilyenkor. A rubelelszámolású partnerekkel lényegében már egész évi forgalmunkat, a nem rubelelszá- molásúakkal a forgalom 85 százalékát kötötték le eddig. A szocialista országokkal az első félévben mind az exportunk, mint az importunk 22 százalékkal nőtt, a tőkés valutában elszámolt export 17, az import pedig 31 százalékkal emelkedett egy év alatt. A világpiaci folyamatok nem kedvezőek. A fejlett tőkés országokban a beruházások bizonytalanok, a fellendülés továbbra is várat magára. A szocialista országokkal folytatott kereskedemünkben az árak a terveknek megfelelően alatta maradnak a tőkés forgalomban érvényesülő áraknak, a cserearány azonban bizonyos mértékben itt is romlik. Változatlanul kedvező számunkra a Szovjetunióból importált kőolaj ára, amely tonnánként 49.20 rubel. A tőkés piacon ugyanis — a határon átvéve — 105 dollárba vagyis átszámítva 78 rubelbe kerül egy tonna olaj. A világpiaci árnál 60 százalékkal olcsóbban hozzuk be a Szovjetunióból a fenyőfűrészárut és 55 százalékkal olcsóbban a kohókokszot. A Szovjetunióba irányuló exxportunkban viszont az idén átlagosan 5 százalékkal emelkednek a mezőgazdasági cikkek árai, míg a gépeket 0.7, a könnyűipari termékeket pedig 0,8 százalékkal adjuk drágábban, mint tavaly. A miniszter részletesen szólt a magyar—szovjet kül- kerelkedelem kedvező alakulásáról, utalt arra is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben a munkáskollektívák sokoldalúan segítik az exportfeladatok teljesítését. Exportunkban és importunkban a fő helyet a Szovjetunió foglalja el, amellyel az idén csaknem 4 milliárd rubel értékű forgalmat bonyolítunk le, 10 százalékkal nagyobbat, mint tavaly. A két ország kooperációkon alapuló forgalma az idén eléri a teljes árucsere 25 százalékát. Az Európai Gazdasági Bizottság titkárságának legutóbbi felmérése szerint Magyarország kielégítően fejleszti kooperációs kapcsolatait a tőkés országokkal. Magunk kevéssé lehetünk elégedettek, hiszen a nem szocialista országokkal folytatott kivitelünknek mindössze 4—5 százalékát jelentik a kooperációs szállítások. A miniszter részletesen szólt a magyar külkereskedelmet egyes tőkés országok részéről még mindig akadályozó diszkriminációkról. A fejlett tőkés országok, különösen az Európai Gazdasági Közösség államai, továbbá Norvégia, és Svédország még mindig nem vonta vissza a diszkriminatív mennyiségi korlátozó törvényeket Magyarországgal szemben, akárcsak eddig, a jövőben is minden lehetséges fórumon fellépünk a hátrányos megkülönböztetések végleges eltörléséért. Mindent egybevetve: az export dinamikus növelésével igyekszünk javítani a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát, a realitásoknak megfelelően bővítjük tőkés importunkat, s maradéktalanul teljesítjük a KGST-országokkal megkötött árucsere-forgalmi egyezményeink, — mondotta a külkereskedelmi miniszter. Képek az_ fllumíniumárugyárból Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységének több mint ötszáz dolgozója jelentős értékű munkát végzett az első félévben. Hetvenmillió forintnál nagyobb értéket képviselő alu- miniumárut - főleg edényeket - készítettek, amelyeknek 80 százalékát tőkés országokba exportálja a gyár. A mélyhúzó excenterprés óriási szisszenés, dübbenés kíséretében - ügyes női kezek irányításával - pillanatok alatt alapformává alakítja az alumíniumlapokat A nyomópadon már teás- canna formálódik. A gép kezelője Balogh Péter egy éve dolgozik itt - korábban kubikus volt Rend a lelke mindennek — pláne a szalagszerű termelésben. Szombati Imre sorrendbe rakja a félkész teáskannákat A gyáregység folyamatosan fejlődik. A tervek szerint még az idén átadásra / kerül egy új üzemcsarnok, amelyben szintén teáskannákat fognak gyártani. Az épület már elkészült, ezekben a hetekben a gépek szerelése, a gépalapok kiépítése folyik Fotó: TKL Tiszaföldváron Értékelték a jubileumi munkaversenyt Tanácskozást tartottak tegnap délelőtt Tiszaföldváron a Lenin Termelőszövetkezet szocialista brigádvezetői. Értékelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított szocialista munkaverseny első félidejét. Az öntözési munkák felett védnökséget vállaló növény- termesztési brigádok érdeme, hogy április óta zavartalanul működik a tsz 47 öntözőberendezése, és eddig több mint 300 hektár termőterület kapott rendszeresen vizet. Az állttenyésztésben dolgozók teljesítették a tejtermelés növelésére tett vállalásaikat. Az egy tehénre jutó fejési átlag az első 6 hónapban 26 százalékkal lett magasabb a tavalyi első félévinél. A gépesítési üzemágban dolgozó brigádok helytállásának köszönhető, hogy — a tavalyi 8—10 százalékos időkieséssel szemben — az idei nyári betakarítási munkák során hibák miatt egyetlen gép sem esett ki a munkából. Égheti jegyzetünk Ha már egyszer... Ha minden jól megy, decemberre a Jubileumi téren, az ipszilon-ház mellett, megnyílik Szolnok új étterme és eszpresszója. A hír hallatán a környékbeliek elégedetten dörzsölhetnék a kezüket, ha például az ott lakóknak egyáltalán hiányozna az étterem. Dehát a vasútállomás már meglevő, zenés és másodosztályú helyiségében, is gyakran csak mutatóban látni néhány vendéget. A városban öt perc alatt bárki kedvezőbb helyet találna a Jubileumi térnél. De ha már egyszer a tervezők „ideálmodták” — nem volt valami szerencsés álom — sőt lassacskán már át is adják az épületet, a miérteken borongani erőpocsékolás. A leendő gazda, az Áfész vezetői is már azon töprengenek, miképp lehetne becsalogatni a vendégeket. Már most üdvözölhető a köz- étkeztetésből vállalt szerep, hiszen több, mint ötszáz ebédet főznek majd a környék üzemeinek, intézményeinek. A délutáni és a kora esti órák viszont a forgalomban mindenképpen fehér foltnak számítanak. Az ipszilon-ház mellett várhatóan még inkább, mint a város bármely más pontján. Ám az ürömben örömet jelenthet a lehetőség: itt az alkalom egy állandó ifjúsági szórakozóhely avatására! A „holtidőben”, az eszpresszó üzemeltetőjével, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalattal karöltve, valóban színvonalas discónak adhatnának otthont. Ezzel az ifjúsági szórakozóhelyeknek a- múltban egyszer léket kapó, máskor kiemelt hajóját végre révbe juttathatnák... (ma) A mozgalmi munka tartalékai A párt- és mozgalmi szerveink politikai munkája sohasem maradhatott meg az egysíkúság, az egyoldalúság, a szűk reszortszemlélet alapján, hiszen a szocialista építőmunka eddigi feladatai is az erők összefogását, a politikai munka változatos módszereinek sokszor összetett alkalmazását tették szükségessé. Legfeljebb a szervezeti organizmus változtatása, vagy bizonyos kampányfeladatok elvégzése taszította a szemléletet és a gyakorlatot is a nemkívánatos irányba. Mégis, amikor arról beszélünk, hogy a mai idők természetes követelménye a politikai munka korszerűsítése, akkor többek között azt kell az önvizsgálat tárgyává tenni, hogy vajon kihasznál- tunk-e már minden olyan lehetőséget, mely az egész politikai szervezeti rendszerünkben a kollektív tapasztalat és tudás kiaknázásában, munkánk kölcsönös kapcsolódásában van jelen? A politikai munkások, aktivistáink az utóbbi időben egyre határozottabban felismerik, hogy ma az dolgozik korszerűen, aki többet lát saját szűk területénél, aki megfelelő politikai érzékenységgel viseltetik olyan probléma iránt is, amely — úgymond — „nem az ő asztala”. Honnan ez az igény — mert igenis az! — a párt- és a mozgalmi szervek munkája iránt? Akár a társadalmi, a politikai, akár a gazdasági életünk mai helyzetét vizsgáljuk, egyaránt érzékelhetjük, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái, az ezzel együtt járó ellentmondások, a megoldandó feladatok az eddiginél sokkal összetettebben, sokrétűbben, árnyaltabban jelentkeznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy felismerésük, helyes megválaszolásuk a célravezető feladatok kijelölése és megoldása az eddiginél egybefogottabb, koordinál- tabb, szélesebb skálában mozgó politikai tevékenységet igényel. A politikai munkával szemben olyan igények is támadnak, mint a szak- szerűség javítása, mely semmiképpen sem azonos azzal, hogy „mindenhez szakszerűen értő” politikai munkásokat, aktivistákat neveljünk. Ugyancsak nagy fontosságú a politikai munka eszközeinek alkalomhoz illő megválasztása és sokoldalú alkalmazása. Áz sem szorul különösebb bizonyításra, hogy ma mennyire fontos az „egynyelven” való beszélés, az tudniillik, hogy a politikai munka bármely részterületén dolgozzék is valaki, ugyanazt értse, mint a másik. (Természetesen ennek alapfeltétele, hogy az irányítás, az információadás egységes legyen.) Ha valaki tehát arra a kérdésre keres választ, hogy mivel tudunk a követelményeknek megfelelni, röviden így válaszolhatunk: együtt a közös célokért. A közelmúlt időkben olyan jelentős politikai akciókat hajtottunk végre, mint a párttagsági könyvek cseréje, az 1977. évi gazdasági cselekvési program kialakítása, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek kongresszusának politikai előkészítése, az ott hozott határozatok végrehajtásának megszervezése, az időközi tanácstagi választások stb - E feladatok sikeres megoldásának magyarázata nagyrészt abban rejlik, hogy a párt politikájának platformján pártszerveink, tömegszerveink és mozgalmi szerveink szorosan együtt munkálkodtak úgy, hogy mindenki elvégezte a saját feladatát, pontosan látta, hogy mi az általános cél és ebből reá milyen tennivalók hárulnak. Ez a helyes gyakorlat is annak igazolásául szolgál, hogy amikor az együttműködés, a munka jobb összhangjának megteremtésére ösztönzünk, nem arra irányul a biztatás, hogy egyes szerveink mechanikusan, általánosságokban sajátos munkájuk és lehetőségeik elvetésével dolgozzanak, hanem arra, hogy minden szervünk pontosan értelmezve és látva az általános célt, találja meg helyét, szerepét annak konkrét és helyi megvalósításában. Egyszóval: végezze el saját feladatát, amit csak ő képes vagy ő jogosult ellátni. A már említett politikai akciók más irányú tanulsággal is szolgálnak. Ugyanis nemcsak oldalirányban vagyis az azonos szintű párt-, tömegszervek- és tömegmozgalmak munkájának pontos egyeztetését, koordinált irányításának szükségességét vetették fel, hanem az irányító és irányított szervek cselekvésének összehangolását is. Az e téren is elért eredményeink mellett szólni kell arról, hogy ma is több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy egyes szerveinken belül a szinteket illetően időpontokban, az egyes témák megfelelő formában és időben való megtárgyalásában hiányzik az összhang, az egymásra épültség, mely jelentős zavarokat okoz, rontja az egész akció sikerét. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy például alapszervezeteink olyan kérdésekben is döntenek, amelyekhez nélkülözhetetlen lenne az irányító szerv állásfoglalása, vagy fordítva, hanem arról is, hogy elég gyakori a felesleges várakozás, az intézkedések elhalasztása, abból kiindulva, hogy várjuk meg, lépjen előbb a másik, így nagyobb hibát nem tudunk elkövetni. Az eddigiekből is nyilvánvaló, ifogy az elvi alapokon való együttműködés kialakításában milyen fontos szerepük van a függetlenített apparátus tagjainak. A politikai munka korszerűsítése, szakszerűségének fejlesztése nemcsak a személyi ismeretek gyarapításának jelentőségét veti fel, hanem az egyes részlegek együttműködésének szorosabbá tételét is. Csak egy példát erre a pártmunka gyakorlatából: amikor hozzáfogtunk az 1977. évi cselekvési programok kidolgozásához, teljesen egyértelművé vált, hogy az nem lehet csak a gazdaságpolitika területén dolgozó munkatársak feladata, hanem részt kell vállalnia abban a párt- és tömegszervezeti, az agitá- ciós-propaganda munka területén dolgozo apparátusnak is. Egyre tarthatatlanabb tehát az a szemlélet, amely elkülönül a másik munkaterülettől mondván, hogy „a feladat gazdasági természetű, foglalkozzék azzal a másik apparátus”. Bizonyos gyakorlati tapasztalatok miatt arról is szót kell ejteni, hogy a korszerűség fejlesztése a politikai munkában sem zárja ki azt, hogy mások által, vagy korábban kipróbált jó módszereket alkalmazzunk. Egyszóval: ha nem szükséges, ne találjunk fel újat; ha egyszer a dolog bevált és alkalmazható az adott körülmények között is. Az együttműködésben, a politikai munka összehangolásában' rejlő lehetőségekről, tartalékokról szólottunk abból a meggondolásból, hogy társadalmi rendszerünkben a párt-, állami-, társadalmi szervek és apparátusaik előtt egy a cél: a szocialista építőmunka erősítése abban az irányban, ahogy ezt a párt XI. kongresszusa meghatározta. És közös a felelősségük is. Dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője
