Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 20. Az 1963-as nagy árvizet emlegetik, amikor a ■ Tárná elöntötte Jászdózsát. A falut akkor kitelepítették Jászapá­tiba. Az állami gondozott gyerekeket össze akarták gyűjteni, hogy az intézet gon­doskodjon róluk, s levegyék a gond egy részét a nevelő­szülők válláról. Sok-sok „ál­lami” gyerek élt akkor is Jászdózsán, de a mostohaszü­lők egyetlen egyet sem adtak oda. „A gyerekre majd ügye­lünk, de itt a tehén ára, ezt őrizzék meg’” Ma "már úgy mesélik ezeket a válságos na­pokat, mint valami legendát, Nászinduló Lassan, vidám ümepélyes- séggel ballagunk a keskeny járdákon, elöl a vőfély, a házasulandók, a tanúk, a a násznép, végül a cigány­banda, amely elszántan húz­za a Lakodalom van a mi utcánkban kezdetű nótát. Az átjárókon, utcasarkokon em­bercsoportok mosolyognak, a gyerekek izgatottan viszik a menet hírét, a kerítésekre ki­könyökölnek az asszonyok, a menetből itt-ott boros üveget nyújtanak a kíváncsiskodók felé, jókívánságok, áldások röppennek az ifjú pár fejére. A meneten végig néz Gulyás János, az örömapa. —Na, az én családomnál csak a magáé nagyobb! — rikkantja boldogan a másik tanú, Patkós Gyula felé. Va­ló igaz, a megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igaz­gatójával kevesen versenyez­hetnek, hiszen ő hosszú pá­lyafutása alatt húszezernél több gyermeknek volt apja helyett apja. Itt a tanácsháza, már a nászinduló szól a magnóról, a két „testvér”, Péter és La­jos, sír ünnepélyes pillanatok következnek. — Kijelenti-e ön Szabó Jó­zsef, hogy az itt jelenlévő Tóth Jolánnal házasságot kí­ván kötni? — Igen. — Kijelent'-e ön Tóth Jo­lán, hogy az itt jelenlévő Szabó Józseffel házasságot kíván kötni? — Igen. „Menhelyesek” Vígh Imréné, a jászdózsai felügyelőnő szép ajándékot hozott az ifjú párnak. — Mondták is az emberek, hogy „de sok ajándékot adsz!” Én ám nem szent An­talnak adom, hanem ezeknek a gyerekeknek, ezt válaszol­tam. De a nevelőszülők, azok rokonsága és a „testvérek” is szép ajándékot vettek. — Huszonhat éve felügye­lő. — Most már levéglegelek, beteg vagyok., A 26 év alatt legalább ezer gyermek sorsát egyengettem. Jelenleg 81 gye­rekünk él jászdózsai nevelő­szülőknél. A régiek közül sok itt lakik a faluban. Például Krasikó Lásizlóék, «jlkikmeik két saját gyerekük van, nevelnek két állami gondozottat, és ve­lük él családtagként a nagy­korúvá lett Botos Ág’. Az­után itt vannak Ördög Lász- lóék, ők is állandóan nevel­nek ’ gyermekeket. Szinte minden utcában található ré­gi gyerekünk. Van itt olyan egykori állami gondozott is, aki öreg, beteg nevelőanyját tartja. Jászdózsa igen elöre­gedett község, a mi gyereke­ink nélkül talán már k> is halt volna. Az állami gondo­zottak közül még egy sem ült börtönben, mind rendes, becsületes ember. Azt tudom, hogy Mezei Józsefné egészen kicsi korá­ban, 1910-ben került ide, itt nőtt fel, itt járt el az idő fe­lette, ma is itt lakik. Mindig is sok menhelyes élt a mi falunkban. Menhelyeseknek nevezték őket. Azok összeha­sonlítják a mai gyerekek éle­tét a sajátjukéval: ég és föld a különbség! — Most Gulyás Jánosék há­zában vagyunk... — Rengeteget költöttek erre a lakodalomra, de min­dig is megadták mindent a gyerekeknek. Harmincnál több állami gondozottat ne­veltek föl. Volt egy gyerek, kiadta a kórház is, olyan be­tegségbe esett. Gulyásék el­kérték, gyönyörű, egészséges gyereket neveltek belőle. Na­gyon értenek a gyerekekhez, és borzasztó türelmük van. Hazajárók A termetes sátorban simák a rafináltan érzelmes hege­dűk. Kiss András erdész, az örömapa barátja vidáman magyaráz. — Én akkor szeretem a ze­nészeket, amikor már egy­másnak játszanak. Hajnal­fele. Péter, a menyasszony „testvére” valahonnan a Du­nakanyarból érkezett az es­küvőre, most gyönyörűen énekel a 28 éves fiatalember. Lajos, a másik Jttestvér” ned­ves szemekkel ül és hallgat. Bizonyára a családra, csat ládalapításra gondol. Kiss András tájékoztat. — Amikor Péter kicsi volt, Gulyás néni a hátán hordta, ha kapálni ment. Ez a szép kislány Piri. öt egyszer el­vitte innen az anyja, s ami­kor visszakerült a gyerek, alig volt benne élet. Majd­nem agyonverte, súlyos agy­rázkódást kapott a kicsi. Gu­lyásáé megtudta, mi van ve­le, elhozta, s nézze meg mi­csoda gyönyörű eladó lány lett Piri! Piri most szerzett cipőfelső- résizkészítő szaíkmunkásbizo- riyítványt Martfűn, de gye­rekkora óta ápolónő akar lenni, s — mint mondja — az is lesz. Gulyásné, az „anyuka” hoz egy kicsi le­ányt. — Tessék megnézni Ani­kót, ő is a mi lányunk. Ara­nyos, azt mondja a meny­asszonynak, hogy „Jolika, vi­gyázzál Józsira mert elcsa­pom a kezedről és én megyek vele esküdni!” Előfordul, hogy érte jönnek az anyjáék, Kökény Anikót keresik, ő meg azt mondja: „Én nem megyek, mert Gulyás Ilonka vagyok, és ez az én édes­anyám!” Kiss András egy másik kis­lányt mutat. —1 Azt a gyereket is ők ne­velik. Látja? A gyerek nevet, beszél. Pedig úgy került ide, hogy nem tudott beszélni, de Gulyásné rengeteget foglal­kozott vele. Szól a cigányzene, harsog az énekszó, Gulyás János is énekel egy verset, de már át­öltözött, munkósruhában van, odarifckant Kiss Andrásnak. — Etetni kell a jószágokat, édes komám. A vendégből így lesz cseléd. De azé a jövő máma, aki a talyigát tolja! És eltűnik. — Régebben azt mondogat­ták a faluban, azért hozták ide Gulyásék ezt a rengeteg A határra érkezett az ex­pressz. „Az ott már Ma­gyarország ...” — nyújtotta a kezét egy fejkendős asszony. A nyugalmat érdessé reszelték a sóhajok. Egy szabályos ar­cú férfi lopva zsebkendőjébe törölte izgalomnedves tenye­rét. A csomagtartóra pillan­tott, lógóhasú bőröndjére. Saját képmására, a csillogó bőrre, amely fénylett, akár az ő frissen borotvált arca, a szesz utáni bedörzsölés- sel... Könyvként nyíltak a bő­röndök. A vámosok függö­nyök, selymek, gyapjúk, mé­terárulapjait hajtogatták. Az aranyláncok és gyönyök könyvjelzőin megakadtak. Igen, táskák könyvborítóinak szorításában lapultak a tár­gyak. A történetek. „Amikor Velencében nekiálltunk al­kudni, azt mondtam a vén trottyosnak” — kántált egy korosodó férfi. „Én nem hi­szem, hogy bárki is ennyiért megvette volna ezt a gyűrűt” — cincogta az ülésen kényel­mesen eldűlő szépasszony. „Hogy hajtott Rómában a csoportvezető a múzeum miatt, gztán meg bezárt az a gyermeket, hogy meggazda­godjanak. Egyszer találkoz­tam a komámmal a boltban, éppen negyven kiló almát vett, meg narancsot, csokolá­dét. A gyerekeknek. Hihetet­lenül sokat dolgoznak ezek az emberek. Amikor János ko­mám nyugdíjba ment a té- eszből (vagyonőr volt) olyan ünneplésben részesítették, hogy csuda! A jó ismerős, Béres László- né négy napja süt, főz itt. Balta Jánosné két napja se­gít férjével. Az asszony ma­gyaráz. — Anyósom is nevelt egy gyereket. Citerázik, gitározik, okos fiú. Én nem tudom, ho­gyan képesek a szülők eldob­ni ilyen gyerekeket? Rémtörténet A vőfély, Palcsó Béla — amint mondja — még csak 80 esztendős. „Hej, de sok la­kodalomban kiszolgáltam! Gyerekkorom óta!” Most is feladata magaslatán áll a jó­kedvű vendégsereg nem kis derültségére. „Itt hozom a gyöngye csirkehúst répával,) harminc tavasszal járt ez az anyiával...” Majd: „.. .Itt tehát a pörkölt uraim, ve­gyék el,) jó étvágyat kívánok, egyék meg!” És így tovább. Hiába azonban az ínycsik­landó ételszag, a tréfás stró­fa, a muzsika, a vőlegény nagymamája, özvegy Prém Józsefné szomorú, magányos. Végül mellém telepszik, s be­szélni kezd. — A Fehér megyei Gyúró községben lakom, hívtak a fiatalok, engem mindenhová hív az unokám. Az unokái­mat én neveltem. A szom­szédunkban is van két gye­rek, elhagyta őket az anyjuk, azokat is nevelem... Hogy az elején kezdjem... Az uno­káim az apjukat nem ismerik el. Most sincs itt. Ezt senki nem tudja, amit most mon­dok. Amikor a lányom egy­szer terhes volt, a kilencedik hónapban, a vejem úgy vágta hasba, hagy elvérzett. Meg­halt. Később a 9—10 éves gyerekekkel a háztetőről akarta leszedetni a gerendát a vejem. Ezt már jelentettem, akkor négy gyereket állami gondozásba vettek a kilenc­ből. Mint aki' nagy tehertől sza­badult, táncol a nagymama, mosolyog, boldogan nézi az ifjú párt. Igen, szép életük tesz, és gyerekeik, és Szabó Jóskának rendes, komoly munkája van, rendész a Hű- tőgépeyár jászárokszálási üzemében, és Tóth Jolán is jó szakmunkás ugyanott, és majd megbecsülik magukat, igen, már más lesz az életük, igen, s a szemükben ki nem oltható fény elűzi a múlt li­dérces árnyait, igen, igen ... Körmendi Lajos Virágmag cuki kis bolt” — mondta a lány, aki alig számlált töb­bet húsz évnél. Könyvtárnyi élmény zsibongott. Megérkez­tek. Itthon vannak. Színes ragacsokkal a bőröndök há­tán... A vámos szalutált, mert a vámosok mindig szalutálnak. Csak aztán kerengtek igazán szőrös legyei a piaci történe­teknek. A birtoklás most már biztos, elkobozhatatlan öröme pumpálta a vérnyo­mást. „Ica keresztlányomnak vettem ezeket a kis bugyi­kat...” „A férjem már két éve faggat a kvarcóráért...” „Na a zsebszámológép majd visszahoz valamit a konyhá­ra...” ,’Gimbelem-gombo- lom..." Csak egy öregasszony ült csendesen. Magasszárú cipő­jét. akár lefekvéskor az ágy előtt, szárt szárhoz zárta. A srác, akinek a számológép majd visszahozza és megté­ríti, a kendő a,lá kérdezett; A Szolnok megyei Tanács Tervező Irodájában még az idén Szolnokra, a Május 1. útra 41, az Adyra 75, Törökszentmiklósra 50, Karcagra 53, Tiszafüredre 5G, Martfűre 54 lakást, Karcagra a kórházban 40 személyes készenléti szállót, Mezőtúrra 12 tantermes, Tiszaföldvárra, Jászkisérre, Kisújszállásra 8—8 tantermes iskolát. Öcsödre 75 kisgyermek elhelyezésére alkalmas óvodát, Kőtelekre tanácsházát, Jászberénybe orvosi rendelőt terveznek. Képünkön a Kisújszállásra tervezett nyolctantermes általános iskola makettje Vállalkozó nehezen akad Jó néhány községet felke­restünk: mivel gyarapod­nak ebben a tervidőszak­ban? Mire fordítják a ren­delkezésükre álló (s min­dig kévésnek érzett} pénzt? Ezekre a létesít­ményekre találnak-e ki­vitelezőt s ha igen, mi­lyen utánajárással? Egy­szóval milyen gondjai van­nak manapság a közsé­gek, falvak vezetőintek? Tiszaszentimre. a jelen­tősebb munkákat a kunma- darasi tanács költségvetési üzeme végzi, a kisebbeket pedig a helyi termelőszövet­kezet és a Tiszafüred és Vi­déke Áfész. „Olyan kevés a pénzünk, hogy erre találunk kivitelezőt” — mondják a tanácsnál. Az ötödik ötéves tervben felújítják az óvo­dát és az egészségházat, szeptember 30-ig elkészül­nek a tervek és megkötik a kiviteli szerződéseket. Jelen­leg vízmű épül Tiszaszent- imrén, a vezetékek építésé­vel október végére elkészül­nek, eddig 12 kilométeres szakasz , készült el, s elhe­lyeztek negyvennél több köz­kifolyót. Két napig félezer ember dolgozott társadalmi munkában: 1600 méter víz­vezeték dicséri összefogásu­kat. A Víz- és Csatornamű Vállalat karcagi dolgozói pedig ugyancsak társadalmi munkában lerakták a veze­tékeket egy hétvégén. Jelen­leg tanulmánytervet készít a KEVITERV, melyben a társközség, Tomajmonosto- ra vízgondjait kívánják a le­hető legjobban és legolcsób­ban megoldani. Ez a tanul­mányterv jövőre, a kiviteli terv pedig 1979-re lesz ké­szen. A terv megvalósítását, de legalábbis annak orosz­lánrészét még ebben a terv­„Hát a néni mit vásárolt?!” A kékre préselődött ajkak felengedtek. A csomagtartó­ból kis zsineggel kötött pak­kot emelt le. Mindenki őt fi­gyelte, hogy a közös leltár után mi rejtőzhet abban a titokzatos dobozban. A szép­asszony heherészett, hogy mi­lyen jól csinálta a madzag­gal, a cukorspárgából senki sem gondolná, hogy kincset rejt. Leintették, hagyja már... Kinyílt a kartonfedél. A kíváncsiságtól szinte meg­nyúltak a nyakak. A doboz­ban apró tasakok idétlenked- tek. Az öregasszony kiemelt egyet, s hozzásorolta a töb­bit is: ,,Ez dáliamag, ez meg rózsa, merthogy húszfélét hoztam belőle. Ezt oda sem akarta adni az árus, csak­hogy már egy órája ácsin­góztam, akkor engedett...” A hipnózis kötelét a fiatal lány szakította el. Az ülésen hátra vetve magát kacagott. Aztán vele a többiek. A' kö­zépkorú nő a térdét verte: „Hát ez kész csoda!...” Az öregasszonyt körülcikázta a hahota... — ma — időszakban szeretnék atisza- szentimreiek és tomajmo- noS toriak letudni. Fellendült a tömegsport Tiszaszentimrén, Ezért a sportpálya körül 400 méte­res salak futópálya építését kezdték el, s a földkiterme­lésre eddig 5 ezer óra társa­dalmi munkaórát áldoztak. A munkával megtorpantak, mivel a salak fuvarköltsége óriási, ezt segítség nélkül nem tudják fedezni. Elkészültek az Áfész 360 négyzetméteres ABC áruhá­zának kiviteli tervei, a jövő év végéig felépül a létesít­mény. A csaknem 3 ezer la­kosú község lakossága ta­valy egy millió 900 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett. A négy-öt év előtti száz forint körüli egy emberre jutó társadalmi munkaértékhez képest szép eredmény a tavalyi 493 fo­rint, de még ezzel az ered­ménnyel is a járási átlag alatt maradtak. Abádszalók. Négy lakás és egy ravatolozó építése át­húzódott az elmúlt tervidő­szakból : mindegyik átadás előtt álló. A lakásoknál még 1975 tavaszán sem tudták, milyen támogatást kapnak, s a terveket csak ezután ren­delhették meg. A Szolnok megyei Beruházási Vállalat az 1975 nyarára ígért tervet egy év múlva biztosította. Az építkezést egy év alatt befejezte az abádszalóki Le­nin Tsz. Jövőre kezdik egy 75 kis­gyermeket befogadó óvoda építését, a terveket most, szeptember végére ígérte a Szolnok megyei Beruházási Vállalat. A kivitelezői kapa­citás a helyi Lenin Tsz-nél le van kötve. Ebben a terv­időszakban új tanácsháza és pártszékház épül Abádszaló- kon: ezek terveit egy év múlva szeretnék biztosítani, hogy az V. ötéves terv vé­gére befejezhessék az épít­kezést. A nagyközség szenny­vízlevezető rendszerének ki­viteli terveit a KEVITERV készíti. Ezt csak a VI. öt­éves tervben akarják meg­építeni, s ezért Szennyvíz­társulást szerveznek. A 6200 lakosú Abádszaló- kon tavaly csaknem 4 millió förint értékű társadalmi munkát végeztek, s egy la­kosra 709 forint jut. Az óvo­da építéséhez a koordinációt megkezdték, számítanak az üzemek anyagi segítségére, segítik a munkát a Lenin Tsz gépei i% s a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat helyi üze­mének dolgozói játékokat készítenek a kicsinyéknek. A lakosság társadalmi mun­kájára is számítanak. Terve­zik a Keserű tó lecsapolását, majd helyének parkosítását, sportpályák építését. A Kö- TIVIZIG karcagi szakasz­mérnökségének Ságvári Endre szocialista brigádja társadalmi munkában elké­szítette az 52 hektáros tó­rendszer lecsapolási tervét, a kitűzést is elvégezték. A kivitelezést a társadalmi munkások elkezdték. A karbantartási, apró fel­újítási munkára nagyon ne­héz találni kivitelezőt, de a nagyobb munkában biztos partner a helyi tsz. Tisza- derzs társközségben jelenleg az orvosi lakást újítják fel A ravatolozó kiviteli tervei­nek elkészítése a SZÖV- TERV kapott megbízást, az építkezést 1980-ra tervezik. Tiszabura. Két nagy fel­adat van: az iskola és a víz­mű (mindkettő 17 riiillióért) megvalósítása. Vaskos irat- köteget mutatnak a község vezetői, mely az iskola sor­sát tartalmazza 1972 októbe­rétől, az előkészítéstől. Be­vallom, a tervkészítés törté­nete önmagában olyan bo­nyolult, szövevényes, hogy meg sem próbálom e Luca- széke-terv elkeserítő tortú­ráját visszaadni, csupán a végeredményt: tavaly vég­re elkészült. Kivitelező se égen, se földön, végül sok­sok huzavona után a megyei tanács kijelölte az ÉPSZER Vállalatot. Június 14-én ír­ták alá a kiviteli Szerződést, 1978. szeptemberének végé­ig el kellene készülni az is­kolával) a tornaterem kivé­telével.) A község vezetői szerint a vízmű ügye még siralmasab­ban haladt a megvalósulás felé, hat terve is készült, de az idén februárban végre el­kezdték az építkezést. Most a nyomóvezetékeket készíti az egyik Heves megyei víz­gazdálkodási társulat, jól dolgoznak, úgy tűnik elké­szülnek a tervezett határidő­re, 1978 végéig. A 3 ezer la­kosú községben tavaly egy millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek, s eb­ből csak 360 forint jut egy lakosra. Nem sok. Tiszaroff. Az ötödik öt­éves tervben tanácsi beru­házásban semmi sem épül itt. A tervidőszakra másfél millió forint fejlesztési alap áll a rendelkezésére Tisza- roffnak, szűk egy inillió a társközség Tiszagyendának. Ennek az összegnek jelentős részét 1980-ig leköti Tjsza- roffon a vízmű, ami 1973- ban készült el. Az V. ötéves tervben ugyan nem szerepel, de szeretnék felújítani a művelődési házat, s úgy át­alakítani, hogy azt tornate­remnek is használhassák. Sok gondot jelent annak el­lenére, hogy a tervek egy ( részét társadalmi munkában készítette el a KÖTIVIZIG. Tiszaroffon a Középtiszavi- déki Áfész egy ABC-áruházat épít saját kivitelezésben, még az idén elkészülnek. A gyer­mekintézmények karbantar­tását szülők és Szocialista brigádok végzik. A 2900 la­kosú községben tavaly 480 forint összegű társadalmi munka jutott egy lakosra. Tiszagyenda társközség­ben most készítik elő a sportpálya öltözőnek, vala­mint egy ravatolozónak a ter­vezését, A kivitelezést a kunhegyesi vagy a fegyver- neki költségvetési üzemre szeretnék bízni. Elkel a segítség Közsógffejlesztés I Kijelenti-e ön...? Igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom