Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődtek az alkotmány napi ünnepségek a megyében Népművelőket tüntettek ki Új létesítményeket adtak át — Kiállítást nyitottak Alkotmányunk ünnepe alkalmából közművelődési dolgozókat tüntettek ki tegnap délelőtt Szolnokon. A megyeitanács vb-termében rendezett ünnepségen — amelyen megjelent Majoros Károly, az MSZMP megyei bizottságának tiktára is — Tari Kálmán a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Elismeréssel szólt á kitüntetettek munkájáról, megállapította, hogy kiemelkedő tevékenységükkel maradandót alkottak munkahelyükön, városukban, községükben. Az ünnepi beszéd után Sipos Károly, a megyei tanács elnök- helyettese átadta a kitüntetéseket. A Szolnok megyei Tanács V. B. közművelődési díját Bornemissza Ilona, közművelődési felügyelő (Szolnok), Salánki Istvánná közművelődési felügyelő (Mezőtúr) és Simon Ferenc szobrászművész vehette át. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott: Antal Bélámé (Jászjákóhalma), Bíró László (Karcag), Bíró Sán- dorné (Mezőtúr). esik Mátyásáé (Kunszentmárton), Dohos István (Jászberény), Egyed József (Mezőtúr), Fodor Dénes (Jászjákóhalma), a Hunyadi amatőrfilmklub (Űjszász), Keresztesi József (Jászfényszaru), Kiss Erzsébet (Szolnok). König Istvánná (Kisújszállás), dr. Lázár Sza- bolcsnó (Kisújszállás), Lengyel Gézánó (Szolnok), Nagy István (Mezőtúr), Nagy Katalin (Szolnok), Mészáros László (Török- szentmifclós), dr. Muray Pálné (Szolnok), Nagy Istvánná (Mezőtúr), Nagy József, az MS'1” megyebizottságának munkatársa (Szolnok), Nagy Tiborné (Tiszafüred), Suba Zoltán (Berekfürdő), Szabó Györgyné (Tiszaug), Szabó Lászlóné (Szolnok), Szabó Sándor (Töröfcszentmiklós), Szabó Vincéné (Kunhegyes), Varga Béla (Szolnok), Vass Bálint- né (Tiszakürt-Bogaras), Veress István (Szolnok), Zarándi Zoltánná (Törökszentmiklós). A „Kiváló Munkáért” kitüntetést heten, a megyei tanács elnökének dicséretét pedig hatan vehették át. A kitüntetettek nevében Salánki Istvánná köszönte meg az elismerést. Az ünnepség záróakkordjaként Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára mondott pohárköszöntőt. Hangsúlyozta, hogy a kultúra munkásai minden korban maguk előtt látják, a holnapot, a jövő számára formálják az embert. Örömmel állapítottam meg, hogy a kitüntetettek a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői, amely jelzi, hogy a kultúra, a művelődés egyre inkább közüggyé válik. A megyei pártbizottság titkára végezetül sok sikert, további jó eredményeket kívánt a kitüntetetteknek felelősségteljes munkájukhoz. Az alkotmány ünnepének alkalmából rendezett munkás-paraszt találkozó és nagygyűlés adott ünnepélyes keretet a karcagi 629. számú Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet új kollégiumának augusztus 19-i avatásához. Csaknem háromszázan halgatták meg Németh Pálnak, az új kollégiumot kivitelező Nagykunsági Építőipari Szövetkezet elnökének ünnepi beszédét, aki méltatta az alkotmány és az új kenyér ünnepének jelentőségét. Majd átadta az új létesítmény kulcsát dr. Kasuba Jánosnénak, a szakmunkás- képző intézet igazgatójának. Ö beszélt a jelenlévőknek arról a jelentős társadalmi ösz- szefogásról, amely lehetővé tette, hogy a kollégium 1975 októberében megkezdett építkezése a tervezett határidőre, az alkotmány idei ünnepére befejeződhetett. Hosszú lenne sorolni a város intézményeinek, vállalatainak és szövetkezeteinek a nevét .amelyek több millió forintos anyagi hozzájárulással és szocialista brigádjaik révén sok száz óra társadalmi munkájával segítették a nagyobbrészt felsőbb tanácsi költségvetésből készülő 16 millió forintos beruházás mielőbbi megvalósítását. A szakoktatók irányításával sokat dolgoztak az építkezésen a szakmunkásképző intézet ács. kőműves és szobafestő tanulói is, mivel az új kollégium építését tanépítkezésnek nyilvánították. A társadalmi összefogásban részt vevők munkáját, támogatását megköszönve az intézet igazgatója bemutatta a vendégeknek az új létesítményt. A külsőre is tetszetős épület földszintjén önkiszolgáló étkező és elosztókonyha, televízióval felszerelt társalgó, öt és fél ezer kötetes iskolai- könyvtár, a technikai dolgozók több szociális helyisége, valamint váró-, elkülönítő- és betegszobával ellátott orvosi rendelő kapott helyet. Tizenöt, egyenként négyágyas szoba várja az első emeleten a kollégium lány lakóit, ugyanannyi a második emeleten a fiú kollégistákat. „Megtiszteltetésnek vesz- szük, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szolnok megyét — ezen belül is a 600. évfordulóját jövőre ünneplő Mezőtúrt — bízta meg az idén, az országban megrendezésre kerülő hat kistermelői tájkiállítás egyikének megszervezésével. Ez a háromnapos rendezvénysorozat Békés, Hajdú- Bihar és Szolnok megyében a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztését szolgálja, közvetve az egész népgazdaság élelmiszertermelésének növekedését” — ezekkel a szavakkal nyitotta meg tegnao Mezőtúron, a MÉM és a három alföldi megye tanácsainak augusztus 21-ig tartó kiállítását dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A megnyitó ünnepségen — amelyen megjelent Szűcs János, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Molnár István, a MÉM főosztály- vezetője — átadták a kiállításon bemutatkozó mezőgazdasági üzemek, vállalatok és kistermelők termelési és termelést segítő munkájának elismeréseként a díjakat. A megyei tanács elnökének nagydíját a háztáji gazdaságok segítésében elért eredményeiért az AGROKER megyei vállalata, a TESZÖV nagydíját a kisújszállási Tisza II. Tsz, a kiállítás rendező bizottságának különdíját a jászberényi Zagyvamenti és a cibakházi Vörös Csillag Tsz kapta. A három megyéből negyvennégy kistermelő vette át a Kiváló kistermelő plakettet és a negyvenöt kiállító vállalat képviselője a tájkiállítás elismerő oklevelét. A megnyitó ünnepség után a vendégek és az érdeklődők megtekintették a város három különböző helyén, a DATE mezőgazdasági főiskolai kar területén, a ligetben és a kiállítócsarnokban megrendezett mezőgazdasági kisgép-, zöldség-gyümölcs- és kisállattenyésztési bemutatót. Délután zöldségkertészeti fotókiállítással és árubemutatóval folytatódott a rendezvénysorozat. Felvételünkön még az utolsó simításokat végzik a kollégiumon az építők Csík Mátyásné, kunszentmártoni könyvtáros átveszi a Szocialista Kultúráért kitüntetést Sípos Károlytól, a megyei tanács elnök- helyettesétől A megnyitó ünnepség résztvevői a cibakházi tsz kiállító sátrában I kénsav és mosóporok gyárában Közös az öröm, de közös a gond is Bauer István: — A műtrágyaüzemek generáljavítását is lényegesen korábban végeztük el. Volt, amelyik májusira volt ütemezve, és mi januárban megcsináltuk. Nagy Imre, a VI-os párt- alapszervezet titkára. A porfesték- és mosószerüzem főművezetője: — A kriölit üzem állása idején a szakmunkásokat igénybe vettük a maxidobozos mosószerek, a porfestékek csomagolásánál. Olyan egyszerű lenne az embereket az egyik üzemrészből a másikba átirányítani? Szakmunka helyett olyan feladatot adni nekik, amit a betanított munkás is el tud végezni? „Ha jó az üzemi légkör, ha a pártszervezetek, a szocialista brigádok a talpukon állnak, akkor ezzel nem lehet nagy gond” — így Nagy Imre. Hogy a Vegyiművekből egyetlen ember sem ment el az üzemállások, a más munkahelyekre való átirányítások miatt, az az előbbieket bizonyítja. Hogyan csinálták, hogy így legyen? Nincs benne semmi ördöngösség. Kommunista tanácskozásokat tartottak. Rendszeresek voltak az egyéni, személyes beszélgetések. Nagy összetartó erőt jelentettek a szocialista brigádok, hogy ott a kommunisták „egy nyelven” beszéltek. Nem volt olyan taggyűlés egyik alapszervezetben sem ahol ne számoltattak volna be munkahelyi vezetőket, ahol ne beszéltek, ne döntöttek volna intézkedésekről, amelyeket a kommunistáknak kell elsősorban szorgalmazniuk. És ezek a beszámoltatások ma is napirenden vannak amikor már viszonylag ütemesebben érkeznek az alapanyag-szállítmányok. ke parttag. Az az elvünk, hogy a legjobb munkásokat neveljük kommunistává. És kikből lesznek a vezetők is? A legjobb munkásokból. Az egyáltalán nem baj, hogy ez a kettő egy-egy emberben testesül meg, — mondja Bognár László. ...£z, a jó, hogy nálunk a többség komolyan veszi: e§y párttag felelős a környezetének alakításáért — veti közbe Bauer István. — Persze nem állítom azt, hogy mindig, mindenütt a parttag a legjobb munkás. En féltek egyes kommunistákat az elszürküléstől, akik a minimális követelményeknek sem tesznek eleget. Mire gondolok? Hát például aki ebben a nehéz helyzetben nem vett részt az agitáció- ban, inkább a hallgatást vá- lasztotta. Mert ilyen is volt. Felidézem Szimonidesz Lajos szavait: — A párt- szervezetek elsőként álltak csatasorba azért, hogy az emberek ne veszítsék el a bizalmukat. És ez hallatlan nagy erőt jelent. A faliújságokra a pártalap- szervezeti titkárok rendszeresen minden hónapban kiteszik azt a statisztikát, amelyet az üzemi pártbizottság bocsát rendelkezésükre. Pontos számadás az, hol tartanak az éves tervvel, mit sikerült behozni a lemaradásokból. „Mi a porfesték üzembe minden hónapban összeülünk megbeszélni, mit csináltunk meg és mit nem. Eleinte voltak gazdasági vezetők, akik tekintélyük csorbításának vélték, hogy a pártszervezet rajta tartja a szemét a termelésen. Most már megszokták. Persze az ilyen megbeszélések nem helyettesítik a beszámoltatást”. Szocialista szerződéssel Bauer István: — Legfontosabb a gazdasági feladatok teljesítése, ezt kell nekünk kommunistáknak minden erőnkkel segítenünk. De nem mindegy, hogyan! Nem lehet az ember a taggyűlésen párttag, az üzemben meg munkás. A nap 24 órájában kommunista munkásnak kell lennünk, ez a lényeg. Mert akkor bíznak bennünk a többiek, akkor hisznek a szavunknak és akkor tartanak velünk. Bognár László megmutat ta pártbizottságuk cselekvési programjának idei esztendőre vonatkozó részét. A feladatok óriásiak. Behozni a lemaradást, és közben dolgozni a csaknem egymilliárdos beruházáson, ahol majd a híres Tomi mosóporok korszerű alapanyagát állítják elő. „Napi dolgaink tnellett ez a másik központi feladatunk. Pártbizottságunk most szocialista szerződést köt a kivitelező vállalatok pártbizottságaival, hogy a beruházás időben megvalósuljon.” Mert a Tiszamenti Vegyiművekben bár nyomasztóak a napi gondok, mégis fejlesztik az üzemet. És senki nem kérdőjelezi meg, hogy érdemes-e? Tudják, hogy gondjaik — ha hosszabb időn át is tartanak —, csak átmenetiek, s hogy a megoldás- keresésben nincsenek magukra hagyva. Bíznak a jö- vőjükben, s ez a legfontosabb. Varga Viktória H Ifi 8l7Plffl iPQkílf cypfpup Az üzemi pártbizottság június 28-án tárgyalta az első félévi gazdálkodási terv várható teljesítését. Látva a gondokat, döntött: munkásgyűléseket kell tartani. Beszélni az emberekkel őszintén, hogy lássák, a helyzet nehéz, hogy tudják, csak a közösség további összefogása révén juthatnak túl a buktatón. — Már az alapszervezetünk gazdaságpolitikai intézkedési tervében elhintettük azt a gondolatot, hogy lesznek problémák. Ezért azt mondtuk, a generáljavításokat az üzem igényeinek megfelelően végezzük el, — szól Bauer István, a Il-es számú párt alapszervezet titkára. Az ő munkaterülete az üzemfenntartás, az építészet és a gépészet. Miről van szó tulajdonképpen? A Tiszamenti Vegyiművek a műtrágya nélkülözhetetlen alapanyagát, a nyersfoszfátot, a Szovjetuniótól és Algériától vásárolja. A Szovjetunióból, a Kola-félszigetről Murmanszkig vagonokban utazik a nyersfoszfát, onnan vízi’ úton szállítják a lengyel kikötőkbe. ott ismét vasúti kocsikba rakják, és Csehszlovákián keresztül érkezik meg az alapanyag Szolnokra. Algériából viszont a Földközi- és a Fekete-tengeren, majd a Dunán hajózik a szállítmány a csepeli kikötőbe, onnan vasúton hozzák Szolnokra. Nyersfoszfát van elegendő, szállítóeszköz már kevésbé. A lengyel kikötőkben vesztegelnek a szállítmányok, mert nincs elég vasúti kocsi. Gond a szállítás — A mi termelésünk viszont a szállítás ütemességén múlik, — magyarázza Szimonidesz Lajos, az üzem igazgatója. — És mivel a termelés háttérágazatának fejlesztése, értve ezen a szállítási kapacitásokat, elmaradt, nálunk óriási gondok jelentkeztek. — Természetesen igyekeztünk megoldást keresni — szól Szalay László műszaki igazgatóhelyettes. — Hozzájárultunk ahhoz, hogy a Szovjetunióból érkező alapanyagot Hamburgig utaztassák vízi úton, és onnét vasúton Szolnokra. Igaz, ez lényegesen többre került, de szerencsére a Pénzügyminisztérium Segítségünkre volt. — Egy bizonyos: a szállítási feladatok megnyugtató megoldása nem egyedül Magyarország dolga. Ezeken a gondokon a KGST-országok- nak közösen kell úrrá lenniük, — ez Szimonidesz Lajos véleménye. — Mit jelentett a Vegyiműveknek az alapanyaghiány? — Ott kell kezdenem, hogy az idei évet is nagy kénsavkészlettel kezdtük, több mint 21 ezer tonnával. Nyersfoszfátból viszont nem volt elegendő, és a „kólafoszfát” szállítmányok is alacsonyak voltak egészen április közepéig. Az ország többi foszforműtrágya-gyár- tó vállalatánál is hasonló helyzet alakult ki, akárcsak nálunk: az általános nyers- foszfáthiány először a szu- perfoszfát-termelés kiesésében nyilvánult meg, másodsorban, hogy a hazai fosz- forműtrágya-termelő vállalatok kevesebb kénsavat igényeltek tőlünk, ez pedig átmenetileg a savüzemeink részleges é's teljes leállításához vezetett. De a műtrágyatermelés-kiesés alapanyagellátási zavarokat okozott a kriolitüzemben is. Ott is sor került a több hetes kényszerű leállásra, ami termeléskieséshez vezetett. — Vagyis veszélybe került az évi terv teljesítése ... Megoldás saját erőből — így van. Nem teljesítettük a tervünket, és még ma sem megnyugtató a helyzetünk, és sajnos, lehet, hogy ezek a problémák még 1978- ban is fennállnak majd. — Ezért nehéz most nekünk, és ezért kellett mindent megtennünk azért, hogy az emberek megértsék, rajtunk kívülálló okok miatt kerültünk ilyen gondok közé. Ne zilálódjon szét a kollektívánk, ne legyen ideges a hangulat, ne legyen egymásra mutogatás, ahogyan az általában lenni szokott, ha nem mennek rendben a dolgok. Hallgatva a két gazdasági vezetőt, eszembe ötlik, amit Bognár László, az üzemi pártbizottság titkára mondott: „Mi nem szeretünk kérni az „állam bácsitól.” Ha már ilyen helyzetbe kerültünk, segítségért csak akkor folyamodhatunk, ha tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, mi itt kapun belül, mindent megtettünk, ami elvárható a megoldásért”. Mi ez a minden? Cza'kó László: — Tudtuk, központi kérdés, hogy milyen minőségű az általunk termelt kénsav, mert az természetes, ha mi nem tudjuk felhasználni, el kell adni, méghozzá külföldön, jó pénzért. Az eredmény? Míg tavaly öt hónap alatt 20 ezer, az idén megközelítően 57 ezer tonna kénsavat exportáltunk tőkés és szocialista országokba. Bauer István: — A kényszerű helyzetben, a veszteségek csökkentése érdekében módosítottuk a savüzemi generáljavítások időpontját. Előbbre hoztuk. A B kén- savüzem generáljavítását, amit októberre terveztünk, felajánlottuk, hogy elhagyjuk és kisebb tmk-munkák- kal végezzük el a szükséges javításokat. Czakó László: — Ha csak két nappal rövidítik le Pis- táék a javítási időt, az nekünk plusz 3 ezer tonna kénsavat jelent.
