Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 20. Az Alföld aranya a búza Interjú Szabó Bélával, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettesével — Augusztus 20-a többek között az új kenyér, a búza s egyben az aratók ünnepe is. Azoké az embereké, akik haj­dan magával az élettel azo­nosították ezt a növényt. A mai napvüzem vezető szak­emberének mit jelent ez a szó: búza? — A szakmáját szerető me­zőgazdász — márpedig én — Sokan, még szakmai berkekben is úgy tartják, hogy a búzánál lehetetlen rontani... — Ez nem igaz, sőt! Ahol a szántó 30—35 százalékán te­rem, ott arra kényszerül az ember, hogy a legapróbb do­logra is figyeljen, hiszen pél­dául egy rosszul megválasz­tott vetés a végelszámoláskor hektáronként tíz mázsákat jelenthet. A búza, már bocsá­nat a hasonlatért, kénye­sen és azonnal reagál min­denre, mint az asszony. Ez­ért említettem az imént, hogy aratáskor tulajdonképpen el­dől az esztendő, mert ez a növény olyan rendszerbe kényszeríti bele a gazdálko­dót. amelyből kilépni nem lehet. Szinte első növényünk, amely ősszel földbe kerül, s így végeredményben megha­tározza az üzem egész terme­lését. — A misztikumot tehát fel­váltotta a pontosság, a szak­értelem. — Az elért eredményekhez, a már említetteken túl, nem kis mértékben hozzájárultak a fajták is. Hogy csak néhá­nyat említsek: a szovjet Ju- bilejnaja évek óta stabilan tartja magát, a gyengébb kö­rülmények között gazdálko­dók is minden további nélkül elérhetik vele az 50 mázsás hozamot. Szinte bombaként robbantak be a jugoszláv faj­ták köztük a rendkívül bő­termő Száva, és főképp a martonvásári kutató munká­ja eredményeként, feljövőben vannak a magyar búzák is. Ha a személyes véleményem­re kíváncsi, akkor én a sor­rendet pillanatnyilag így lá­tom: elsősorban jugoszláv kenyér- és takarmánygabo­annak vallom magamat — most se szabadulhat attól az érzéstől, hogy a búza egyik legfontosabb növényünk, s az aratás pedig az egyik leg­jelentősebb teendőnk. Ter­mészetesen már nem tisztel­jük szinte földöntúli ado­mányként a búzát, viszont az változatlanul igaz, hogy ha a kenyérgabona jól bejön, nagy baj már nem lehet. — Nem is lehet ez más­képp, hiszen ha országosan állandósítani akarjuk a hek­táronkénti 40 mázsa fölötti átlagtermést — márpedig a célunk ez — akkor csak igen­igen fegyelmezetten, szorgal­masan dolgozhatunk. Ékre annál is inkább szükség van, mert ezzel a módszerrel ter­mőterületet szabadíthatunk fel, s adhatunk át más, szá­munkra ugyancsak fontos nö­vényeknek. — Tiszaföldvár ebből ki- vehette a részét, hiszen a Lenin Tsz nemrégiben még búzatermesztési rendszergaz­da volt. — Azt hiszem, valóban si­került előbbre vinni az ügyet. De beszéljenek helyettem a számok! Azt vállaltuk, hogy a társgazdaságok akkori átla­gát, a hektáronkénti 36 má­zsát, öt év alatt 20 %-kal megnöveljük. Három év el­teltével 44 ezer hektár átla­gában 43 mázsás hozamot ér­tünk el. nát kell vetnünk, második helyre sorolom a szovjet ke­nyér- és takarmánybúzákat, a magyar fajták közül egye­lőre csak a kenyérgabonák jöhetnek számításba. — Ügy érzem, most már megkockáztathatom a kér­dést: innen, hazánk egyik legnevesebb üzeméből, ön milyennek látja a búzater­mesztés jövőjét? — Egy szóval válaszolva: szépnek!... Ügy érzem, hogy Földvár, valamint kör­nyéke, illetve a Tiszazug né­hány éven belül 60 mázsás átlaghozammal dicsekedhet, és a Szolnok megyei átlag se marad el az 50 mázsától. Erre a véleményre a jelen­leg meglévő fajták juttattak, de azt is hozzá kell tennem, hogy csak akkor nem be­széltem badarságot, ha az eddigieknél jóval nagyobb gondot fordítunk a techno­lógia fejlesztésére. — Emellett szerintem ná­lunk még az a baj, hogy az üzemek egy része túlságo­san is kényelmes, nem mer kockázatot vállalni. Itt van­nak például ismét a fajták. Nem egy gazdaság csak akkor választja valamelyik újat, amikor az már országosan is bizonyított. Ez persze egyút­tal azt is jelenti, hogy mire ők is belelendülnek a ter­mesztésbe, addigra már ré- ges-rég egy másik fajtát kel­lene kipróbálniuk. Ezért is tartottam helyesnek, amikor megyénkben egy új, szélesebb látókörökkel, nagyobb lehe­tőségekkel bíró rendszert hoztak létre, Sokat dolgozunk feleslegesen — Ezek szerint önök is so­kat várnak a Gabona- és Ipa­rinövények Termelési Rend­szertől? — Feltétlenül ! Javaslataik alapján kell eldöntenünk a gazdaságilag is biztos felté­teleket teremtő elővetemé- nyeket, az optimális talajmű­velést, a vetést, a vegyszere­zést, a trágyázást — egyszó­val mindent. A betakarítás biztonságát is segítségükkel szeretnénk továbbnövelni, hi­szen hiába jut nálunk száz hektár egy kombájnra, ha kilencvenöt hektár esetén két-három nappal korábban, azaz nyolc-tíz nap alatt vé­gezhetnénk. És ezt a tenden­ciát mindenkinek tudomásul kell vennie, mert az előbb említett termésátlagoknál már senki nem számíthat ar­ra, hogy majd csak segít az erősebb... — Végül is a munkaszerve­zéshez lyukadtunk ki, s nem véletlenül. Külföldön, példá­ul Jugoszláviában szerzett ta­pasztalataim szerint mi va­lahogy rettentő sokat dolgo­zunk fölöslegesen. Ha ener­giánkat arra fordítanánk, hogy valamit egyszer csinál­junk meg jól, és ne három­szor, de rosszul, akkor sok­kal könnyebben juthatnánk előre. Braun Ágoston Kényes mint az asszony Tartja színvonalát a Jubilejnaja EGY A TIZENHÁROMBÓL A miskolci egyetemiről ti­zenhárom fiatal mérnök ér­kezett a Hűtőgépgyárba. Ahogy mondani szokták, meg sem száradt még a tinta a diplomájukon. Tizenhárom komoly arcú fiatalember hát­rafésült hajjal, telve tenni- akarássaf 1959-et írtak ak­kor. Azóta közülük háromnak nem munkahelye már a jász­berényi vállalat, a többiek felelős vezetői posztokon dol­goznak, mint Ferencsik Pál létesítmény-főmérnök. — De jó, hogy jöttetek — mondta a főnök. Kezembe nyomott egy rajzot: csőjára- tos lemez, tervezd meg a so­rozatgyártását. Egyszerre a mélyvízbe kerültünk. — Véleménye szerint mi az oka annak, hogy manapság a fiatal szakembereket óvják ettől? — Az akjcori gvárat nem lehet egv napon említeni a mostanival. Ma már erre nincs szükség. Speciálisak a feladatok, kialakult az üzemi szervezet, kisebb a lehetőség a kiugrásra. Szívós, szorgal­mas munkával lehet csak el­érni, hogy valaki feljebb jus­son, vagy meg kell várni, amíg egy ember kilép a sor­ból. Az átlagéletkor megle­hetősen alacsony a műszakiak között, szép számmal vannak mérnökök, kialakult a szak­embergárda. Keresni persze akkor is lehet, ha nem főnök az ember. Én hét évig ter­vezőként dolgoztam, ezután következett a gyártásszerve­zési osztály. Kiemelt mérnök lettem, á főnöknél alig ala­csonyabb fizetéssel. Ezután hozták létre a létesítmény- főmérnökséget, ide kerültem. — Miért volt erre szükség? — A Hűtőgépgyár egy nagy vállalkozásba kezdett. Ügy láttuk, a magyar beruházá­si viszonyok mellett feltétlen kell egy olyan apparátus, amely közvetít, tárgyal, szer­vez — segíti a beruházás meg­valósulását — a tervezők, a lebonyolítók, a kivitelezők között. Tizenegy hűtőszek­rény-típus gyártási jogát és műszaki fejlesztését megvá­sároltuk a nyugatnémet Bosch cégtől. Az üzem felé­pült határidő előtt, az itt ké­szült szekrényeket már árul­ják a magyar és a külföldi boltokban. Mindez azt igaj zolja. a döntés, a létesítmény­főmérnökség helyes volt. Amikor elkezdődött az épít­kezés, sokan kételkedtek ab-< ban, hogy betartjuk a kitű­zött határidőt. Ha probléma volt, vagy van — merthát a, Bosch minőségi előírásai „ke­mények” —, akkor megy a szöveg: ugye én megmond­tam. — Mi a titka a gyors épí­tésnek? — A tárgyalások száraz, hivatalos úton, papír szerint mennek. Mi igyekeztünk minJ denkivel jó kapcsolatot ki­alakítani. Nemcsak a part­nervállalat igazgatójával, fő­mérnökével. a munkásokkal is. Így gyorsabban megy min­den. Néha aztán olyat is kell csinálni, amin ha rajtakap­nak bennünket, a fejünkre sóznak. Kapacitást kötöttünk le úgy, hogy a rajzok még nem voltak sehol. A jelenleg érvényben levő külkereske­delmi szabályzók sokszor visszatartották a munkát. Le­vél ide. levél oda, ezt meg­ismételni: bizony isten úgy van, ahogy azt leírtuk, időt rabló dolgok. — A beruházás idején mi volt a legkellemetlenebb és a legkellemesebb élménye? — A rosszal kezdem: azzal, hogy sokan kételkedtek a megvalósulásában. A jó? Au átadás előtt hiányzott néhány helyen a festés. A honvéd­ség gyorsan segített, a kis- katonák vállalták. — Említette, a vállalatnál az alkalmazottak, a műsza­kiak között nem magas az átlagéletkor. Mégis sok. a női divatlapok kifejezésével élve, „erős" testalkatút talá­lunk közöttük. — Én is nem régen kezd­tem sportolni. Két hónapja járok minden nap a gyári uszodába. Reggel hattól nyol­cig ingyenes a belépés, de né­hány fiatalon kívül alig ta­lálni valakit a medencék szé­lén. Az idősebbek nem láto­gatják a gyár sportlétesítmé­nyeit. Sajnos... — Sok vád éri a műszaki értelmiségieket, hogy szak­barbárok. — Nem afäptalanul. Igaz, Jászberényben nem kecseg­tetnek túl bőséges program­mal. Én is szeretem a szín­házat, a mozit, de. . . Amikor elvégeztem az egyetemet, Nagyüzem a cibakházi Vörös Csillag sárszögi paprikatábláján: hektáronként csaknem 200 mázsa paprikát szüretelnek le az asszonyok. A közös gazdaság az idén 40 hektáron ter­mel töltenivaló és fűszerpaprikát. Négyezer mázsát a Szovjetunióba exportálnak, ezer má­zsa paprikára pedig a konzervgyárakkal kötöttek szerződést Szeptember 8-án indul a kampány a Szolnoki Cukorgyárban A Szolnoki Cukorgyár­ban a bejárat melletti táb­lán még láthatók a tavalyi kampány eredményei. A pi­ros vonal legtöbb helyen túlszalad az 500-as szám je­lölte határon. A csúcs: egy nap alatt 554 vagon feldol­gozott cukorrépa. Még tar­tott ez a feldolgozási idő­szak, amikor már a követ­kezőre készültek. Felülvizs­gálták az öt évre szóló szer­ződéseket, s újakat kötöt­tek. Automata ____ laboratórium É v elején még úgy volt, hogy ebben az esztendőben 21 750 hektárnyi területen termesztenek cukorrépát a gyár partnerei. Az elképze­lések nem váltak valóra, a belvíz miatt csak 19 850 hektáron vetették el a ma­got. A mezőgazdasági s a cukoripari szakemberek L ________ _________iJL h ogy képezzem magam, a szakmai könyveket bújtam. Elvégeztem a Budapesti Mű­szaki Egyetemen a mérnök­szakosítót. Jött az új munka­köröm. a gyártásfejlesztés: újabb tanulás. Most, hogy a beruházásokkal dolgozom, ki­derült, ismét van pótolni­való. Ferencsik Pál megjegyzi még. csak úgy, hogy nemré­giben létrehoztak egy kultu­rális osztályt a gyárban, ami azóta sok-sok programról gondoskodik. Aztán szóba ke­rül még, csak úgy, hogy kis­lánya külkereskedőnek ké­szül. de az se baj, ha mun­kás lesz, és még valami, szin­tén csak „érintőlegesen”: a létesítmény-főmérnökség ve­zetéséért, munkája elismeré­seként Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott. A tizenhárom mérnök közül ő az egyik H. J. megállapították, az idén na­gyobb lesz a répa cukor- tartalma a tavalyihoz ké­pest, — ha az időjárás közbe nem szól, eléri a ter­vezett 13,9 százalékos érté­ket. Nőtt a hektáronkénti hozam is, előre láthatólag 55—60 mázsával. Nehezíti viszont a betakarítok és a gyáriak dolgát, hogy a ter­més az idén jóval gazo­sabb, mint az elmúlt év­ben. Igaz, a feldolgozósoron találunk olyan gépet, ami kiszedi a gaz egy részét, azonban tárolásnál — priz- mázásnál — az ott felejtett felesleges gyom gyorsítja a répa romlását. Átvételnél figyelembe veszik a beszál­lított termés tisztaságát — erre szabványok, előírások kötelezik a cukorgyártókat. A laboratóriumban — mint tavaly — az idén is, minden ötödik vagon répá­ból mintát vesznek, s meg­állapítják a cukortartalom értékét. Ez már előkészület az 1979-eS évre, amikor nemcsak a mázsák, hanem a cukortartalom is alapvető­en meghatározza az átvéte­li árakat. Hogy a mérés ne legyen szubjektív — a je­lenlegi kézi módszerek las­súak is — egy holland au­tomata laboratóriumot vá­sárolt a gyár; értéke a be­építési költségekkel együtt 12—13 millió forint. Csökkentik_______ a veszteségeket A kampány befejezésével leállnak a gépek, víztelení­tik a masinákat, kitakarít­ják a berendezéseket. Ta­valy 90 százalékos volt a gépek kihasználtsága. Így tervezik, az idén 2—3 szá­zalékkal emelik ezt az ér­téket. Ennek jegyében kez­dődött február 1-én a kar­bantartás, amelyet már ta­valy előkészítettek. Számí­tógép segítségével hálódia­grammot készítettek, amely előírta minden egyes gép és berendezés javításának op­timális sorrendjét, s az eh­hez szükséges legalacso­nyabb és legmagasabb lét­számot. A gyáriak ismerete szerint európai cukoripari üzemben először élnek ez­zel a karbantartási sziszté­mával. Mindennek a fő in­doka az volt, hogy a mun­kát február 1 és augusztus 25 között el kell végezni. A „tanulóév” lassanként befe­jeződik. Most már a veze­tők s a munkások is látják a hálódiagramm előnyét, de az esetenkénti hátrányát is. Legérzékelhetőbb haszna: segítségével megszűnt az időnkénti hajrá. Jövőre már az anyagok és az alkatrészek megren­delését is számítógéppel programozzák. Ebben az évben néhányszor problé­mát okozott, hogy a karban­tartáshoz szükséges import cikkek késve érkeztek. (Létrehoznak egy tröszti központi raktárt, amellyel a raktározási, a készletgaz­dálkodási és a szállítási gondok várhatóan csökken­nek.) A javítás idején a kazá­noknál kiderült — a cukor- gyártásnál tetemes mennyi­ségű gőzt használnak fel — a csöveket ki kell cserélni. Az Április 4 Gépgyár segít­ségével gyorsan elhárítot­ták a hibákat. A lengyel partnerekkel viszont nem tudtak időben szerződést kötni, így a DC—diffúziók karbantartása a gyáriakra maradt. A Gyémánt Ferenc vezette Ifjú Gárda szocialis­ta brigád sikeresen vette a váratlan akadályt, így jö­vőre a lengyel szakemberek irányításával már ők vég­zik ezeket a munkákat. Hogy meggyorsítsák és zökkenőmentessé tegyék a cukorrépa-átvételt, megnyi­tották a föld alatti szállító- csatornákat. Régebben a sár és a gaz miatt gyakran el­dugultak ezek a szállítójá­ratok.) A Cukortermelési Kutatóintézet segítségével pedig korszerűsítették, itt- ott „csiszolták” a technoló­giát, hogy csökkentsék a melasz-cukor veszteséget. A kabantartási költség mint­egy 70—75 millió forint. Ez kissé magasabb a terve­zettnél, de ellensúlyozza a fokozott kiadásokat, hogy az idén több répát dolgoz­nak fel, mint tavaly. Brigádok__________ segítségével A kampány kezdetére .át­adják az úgy négyszáz sze­mélyes konyhát és ebédlőt. Törökszentmiklóson és Túrkevén pedig már az új tárolóhelyeken rakhatják a prizmát a munkások. Mint­egy 4500 vagonnyi cukorré­pát tudnak majd fogadni. Ezekben a napokban már csak az utolsó simítások vannak hátra. A vállalat vezetői szerint augusztus 31- én szeptember 1-ón, 2-án megtarthatják a főpróbát, s szeptember 8-án kezdődhet a kampány. Mindez nagy mértékben köszönhető a gyár 44 szocialista brigád­jának, akik vállalásaik idő­arányos teljesítésével hoz­zájárultak a karbantartási időszak befejezéséhez. Karbantartás számítógéppel Felkészültek a cukorgyártásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom