Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 19. Befejeződtek a szovjet—jugoszláv tárgyalások A moszkvai Kremlben befejeződtek a magasszintü jugoszláv-szovjet párt- és államközi tárgya­lások. (Telefotó - KS) Tegnap a mpszkvai Kreml­ben befejeződtek a hivatalos szovjet—jugoszláv tárgyalá­sok Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Jo- szip Broz Tito, a JKSZ el­nöke, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság el­nöke között. A tárgyalásokról Moszk­vában kiadott közlemény sze­rint a kétoldalú kapcsolato­kon túl, áttekintettek néhány időszerű nemzetközi problé­mát is, amelyek megoldása a fegyverkezési hajsza korlá­tozásához, a feszültségforrá­sok és a konfliktushelyzetek felszámolásához vezethetne. Megvitattak minden haladó erő együttműködése erősíté- tésének lehetőségeit a világ politikai légkörének javítása .Olaszországban a Kappler - ügy politikai botránnyá fa­jul, annak következtében, hogy a náci háborús bűnös megszöktetésében — a jelek szerint — összejátszottak az olasz és a nyugatnémet tit­kos szervek. Foscolo tábor­nok, a katonai főügyész is annak a véleményének adott hangot, hogy Kappler felesé­gének a nyugatnémet titkos szervek is segítettek férje megszöktetésében. érdekében. Hangsúlyozták, hogy a helsinki záródoku­mentum tételeinek követke­zetes valóra váltása szüksé­ges a konfrontációtól és fegy­veres megrázkódtatástól men­tes európai együttműködés megteremtéséhez. A felek megelégedettségü­ket fejezték ki a szovjet— jugoszláv tárgyalásokat és eredményeiket illetően. A tárgyalásokról szovjet—ju­goszláv közös közleményt hoznak nyilvánosságra. * * * A TASZSZ tegnap vissza­tért Leonyid Brezsnyev ked­di pöhárköszöntéjének nem­zetközi visszhangjára. A szovjet hírügynökség a UPI- ra hivatkozva írja, hogy Car­ter elnök Vance-szel és Brzezinskivel szerdán meg­Olaszország-szerte felvonu­lásokon és gyűléseken adóz­nak a náci terror áldozatai emlékének. Argan, Róma kommunista polgármestere szerdán koszorút helyezett el a Fosse Arxeatine sírjánál ahol Kappler kivégeztette a 320 ártatlan embert. A mi­lánói városi szervek tegnap estére egységes antifasiszta tüntetésre szólították fel a lakosságot. tartott tanácskozásán külön kérdésként szerepelt az SZKP KB főtitkárának, a szovjet államfőnek említett beszéde. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője sajtóérte­kezletén az alábbiakban kom­mentálta Brezsnyev keddi pohárköszöntőjét: — Elégedettek vagyunk az­zal, hogy Leonyid Brezsnyev Carter elnök charlestoni be­szédét pozitívan értékelte és hogy a Szovjetunió kész a kölcsönösen elfogadható meg­oldások keresésére. A szóvivő hozzáfűzte: az Egyesült Államok szándéka, hogy folytassa a kétoldalú konzultációkat az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót egyaránt érdeklő problémák­kal kapcsolatos tárgyalások­ról. MAJNA-FRANKFURT A nyugatnémet könyvpia­cot és filmvásznakat elöntő Hitler-hullám után a hang­lemezgyártó. cégek is bekap­csolódnak a harmadik biro­dalom gyászos emlékét fel­idéző szennyes üzletbe. Az egyik kölni lemezgyártó cég ugyanis lemezre vett egy rock-operát, amelynek „hő­sei”: Hitler, Göbbels és más prominens náci személyisé­gek. Az „operában” a , fa­siszta terror, kezdve a könyv­égetésektől, egészen az auschwitz-i gázkamrákig és a II. világháború borzalmáig, „a sátánnal kötött szövetség eredményeként” jelenik meg. MOSZKVA Az anyagi ösztönzés sze­repe fokozásának szenteli ve­zércikkét a csütörtöki Prav­da. Az SZKP KB lapja rá­mutat: „A Szovjetunióban az el­múlt években a magas ter­melési mutatók elérése ér­dekében több, a dolgozók anyagi érdekeltségét fokozó nagyszabású intézkedést hoztak. A közelmúltban a premizálás szerepét tovább növelő új rendszert dolgoz­tak ki és ezt hamarosan be is vezetik.” WASHINGTON Alig egy hete jelentették be, hogy Panama és az Egye­sült Államok tizenhárom évig tartó tárgyalások után elvi­leg megállapodott a Pana­ma-csatorna feletti szuvere­nitást a század végére Pana­mának visszaadó új egyez­mény kereteiben, s az ame­rikai szenátus máris akció­ba lépett a tervezett megál­lapodás megtorpedózása vagy lényeges módosítása érdeké­ben. Az augusztus 10-én be­jelentett új tervezet elfoga­dásához a szenátus tagjai­nak kétharmados többsége szükséges. Kommentárunk Hemkívánatos személy Kínos, ha egy volt, titkos ügynök beszélni kezd. Még kínosabb, ha ír. Könyvet például, mint Philip Agee, aki a CIA kötelékében a hatvanas években hosszabb időt Latin-Amerikában töltött. Könyve, a „CIA napló” nagy feltűnést és még nagyobb érdeklődést váltott ki. Feltehető, hogy hajdanvolt főnökei nem fogadták túlon­túl nagy örömmel, miután az egykori ügynök jóné- hány kompromittáló adattal járult hozzá az amúgy sem igazán népszerű intézmény módszereinek leleple­zéséhez. Agee-t előbb Angliából utasították ki, most pedig a francia hatóságok számára vált nemkívánatos sze­méllyé. Az első hír letartóztatását adta közre, majd nem sokkal később Párizsból jelentették: a CIA volt ügynökét kiutasították az országból. Furcsa és elgondolkodtató: ha valaki nem került ellentétbe egy ország törvényeivel, nem is veszélyes bűnöző vagy körözött szökevény, vajon mégis milyen indokok alapján kényszerítik egy jogállam elhagyá­sára? Agee ügyében a párizsi hatóságok egyelőre sem­miféle indoklást nem adtak. így csupán találgathatunk a kiutasítás okait illetően. Elképzelhető, hogy a hajdani CIA-ügynököt azért tartóztatták le és toloncolták a francia—belga határra, mert netán újabb adatokat gyűjtött a titkosszolgálatról? Meglehet, miután ő maga nyilatkozott az elmúlt héten, hogy ismét könyv írására adta a fejét, s ezúttal az amerikai titkosszolgálat nyugat-európai kapcsolataira derít fényt. Ha így van, lehetséges, hogy a CIA lépett közbe. De mi köze az amerikai titkosszolgálatnak a francia hatóságokhoz? S egyáltalán: a sokat emlegetett szuverenitást miként értelmezzük, ha egy különben tör­vénytisztelő amerikai állampolgár egyik percről a má­sikra Párizsban nemkívánatossá válik? Nem könnyű a kérdésekre válaszolni. Legfeljebb annak, aki már olvasta a „CIA naplót”. Abból ugyan­is kiderül, miként épült be az amerikai titkosszolgálat az USA-val baráti kapcsolatokat ápoló országok állam- gépezetébe. Ügy látszik: a CIA vezetői tartanak a foly­tatástól. Hátha egykori ügynökük olyasmit is beszél leendő könyvében, amit sokan sejtenek, de kevesen tudnak bizonyítani. Olaszország 0 Kappler-ügy fejleményei Augusztus 20—25 Ba rátsá gf esztivá I Leningrádban Etióp—Szomáliái harcok Az Etiópia keleti körzetei­ből érkezet jelentések szerint a térségben folytatódnak az összecsapások az Addisz Abebai kormány fegyveres erői és az úgynevezett „nyu- gat-szomáliai felszabadítási front” csapatai között. Az ogadeni terület elszakítására törekvő „front” erőinek olda­lán — mint nyugati hírügy­nökségek közlik — Szomá­liái kormánycsapatok is har­colnak. Az Addisz Abeba-i rádió jelentette, hogy a harcokban — közel a dzsibuti és a Szo­máliái határhoz — lelőttek két Szomáliái repülőgépet. Az ogadeni tréség legna­gyobb városában, Direda- wában jelenleg nyugodt a helyzet. Az etiópiai rádió sze­rint az ellenséget 60 kilomé­terre visszoszorították a vá­rostól. Addisz Abeba-i közlé­sek arról számolnak be, hogy a harcok térségébe erősítések érkeznek és a hadműveleti területekre népi milicista egységeket vezényelnek. Kaddumi nyilatkozata Faruk Kaddumi, a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zet politikai osztályának ve­zetője az Al-Muszavvar cí­mű egyiptomi hetilapnak adott nyilatkozatában rámu­tatott: egyes arab országok — mindenek előtt Egyiptom — hibát követnek el akkor, amikor azt képzelik, hogy az Egyesült Államok állás­pontja a közel-keleti problé­mával kapcsolatban az ara­bok javára módosult. Néhányan — mondotta Kaddumi — pozitívnak te­kintik Carter amerikai el­nök egy sor nyilatkozatát, fő­ként amiatt, mert szó esett bennük a „palesztin hazáról”. Ezek a nyilatkozatok azon­ban csak akkor kapnak ér­telmet, ha cselekedetek erő­sítik meg őket. Alaposan megfiatalodik a jövő héten a majd há­romszáz éves Leningrad: a két évvel ezelőtti buda­pesti találkozó viszonzása­ként most augusztus 20- 25 között a Néva partján kerül sor a II. Szovjet­magyar Ifjúsági Barátság­fesztiválra. A forradalom városa — ahol a Téli Palotát, a Szmol- nijt, s az Aurórát látva meg­elevenedik a történelem — ezúttal a széles sugárutakon, a remekül gondozott parkok­ban és tereken mindenütt elegáns formaruhás magyar fiúkkal és lányokkal találko­zik. Kilencszáz tagú küldött­ségünk tagjai szocializmust építő fiatalságunk reprezen­tánsai : az utazók közt a ter­melő munkában, a tanulás­ban, a haza védelmében, a kulturális, tudományos tevé­kenységben és a sportban élenjárók kaptak helyet. Ä barátság ifjú nagyköve­teinek utazása megtisztelte­tés: a világ első szocialista államába látogathatnak tár­saik bizalmából. A magyar fiatalok már eddig is több al­kalommal tettekkel bizonyí­tották a két nép testvéri szö­vetségét. Két példa napjaink­ból: az uszty-ilimszki cello- lózkombinát építésében há­romszáz ifjúkommunistánk vesz részt, s az orenburgi gázvezeték építői szintén ki­emelkedően helytállnak. A szovjet és a magyar fia­talok az elkövetkezendő öt nap alatt még jobban meg­ismerhetik egymás életét, munkáját. E nagyszabású ta­lálkozó tanácskozásain közö­sen megvitatják társadalmi fejlődésünkkel kapcsolatos gazdasági, ideológiai és kul­turális. kérdéseket, s az if­júsági szervezetek közötti együttműködés új lehetősé­geit. A leningrádi fesztiváliroda vezetője Deák Gábor, a KISZ KB titkára lesz. Tapasztala­tairól így beszélt: — Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a lenin­grádi szervezők mindent megtettek a siker érdekében. A különböző rendezvények méltóképpen dokumentálják majd a szovjet és a magyar fiatalok közötti szoros és megbonthatatlan együttmű­ködést. Szerintem e feszti­vál hangulata hasonlít majd egy kisebbfajta VIT-hez is. A százhalombattai gyár­óriásból, a Dunai Kőolajipa­ri Vállalattól utazik a fesz­tivál színhelyére Rapai Sán­dor. A 25 éves géplakatos mondta: — Még soha nem jártam a Szovjetunióban, de Lenin- grádról már nagyon sokat hal­lottam azoktól, akik megfor­dultak ebben a városban. Az előzetes tervek szerint. a harmadik szekció munkájá­ban vesznek részt: itt a szer­vezeti élet kérdéseit vitatjuk meg szovjet barátainkkal. S ha lesz egy kis szabad időm, feltétlenül szeretném meg­nézni az Ermitázst. , A Nógrád megyei delegá­ció tagjaként kelt útra Len- kó Gyula, a litkei Ipoly Ter­melőszövetkezet agronómusa. Százhalombattai társához ha­sonlóan, szintén 25 éves, s mint a litkei területi KISZ- bizottság titkára négy határ menti község ifjúkommunis- táinak munkáját irányítja. Az ő szavait jegyeztük: — Munkatársaim úgy in­dítottak útnak, hogy külön felhívták a figyelmemet: ha hazaérkezem, minden rész­letre kiterjedő beszámolót kell tartanom élményeimről. Ügy hiszem, könnyű dolgom lesz, mert a programot vé­giglapozva kiderül: rendkí­vül színes, gazdag esemény- sorozat részedéi lehetünk. Indiai sniHontiaens n változás határai Az indiai szubkontinensen az utóbbi hónapokban a válto­zás szele söpört végig. Olyan politikusok buktak meg és rántottak magukkal egy meghatározott politikai rendszert, akik hosszú esztendők óta haladónak vallották magukai és ennek megfelelően igyekeztek alakítani belpolitikájukat, valamint nemzetközi elötelezettségüket is. Indiában Indira Gandhit az ellenzéki pártok blokkja legyőzte a választásokon. Ezt követte Pakisztánban Bhutto miniszterelnök bukása, akit ugyancsak egy konzervatív- vallási pártszövetség nyomá­sa taszított le a hatalomról. Ez a nyomás elég erős tö­megtámogatást tudott szerez­ni ahhoz, hogy Bhuttot az ál­tála korábban megnyert vá­lasztások felülvizsgálásának útjára kényszerítse. Ez vi­szont annyira meggyengítette helyzetét, hogy a teljes anar­chia kirobbanásának meg­akadályozására a hadsereg­nek kellett közbelépnie. A harmadik esemény Sri Lanka (korábbi nevén Ceylon) mi­niszterelnökének, Bandana- raike asszonynak katasztro­fális választási veresége volt. Ezt a vereséget még élesebbé tette, hogy a hosszú évek óta kormányzó miniszterelnök­asszony pártjától balra álló pártok (köztük a kom­munista párt) is visszaszo­rultak a választásokon és új­ra a korábban kormányzó konzervatívabb párt került hatalomra, méghozzá abszo­lút többséggel. Tagadhatatlan, hogy mind­három országban olyan poli­tikusok buktak meg, akik évek óta szocialista jelsza­vakat hangoztatva kormá­nyozták országaikat. Ezért nem meglepő, hogy a nyuga­ti, elsősorban az amerikai sajtó igyekezett a három ese­ményt mesterségesen össze­kapcsolni. Az indiai, pakisz­táni és Sri Lankai-i fordulat­ból azt az önkényes követ­keztetést vonta le, hogy a politikai áramlás iránya a stratégiailag és politikailag döntő fontosságú indiai szub­kontinensen megfordult és az amerikai érdekek szempont­jából kedvezőbb irányt vett. Hogy ez mennyire nincs így, azt mindhárom ország­ban megmutatták az esemé­nyek. India szempontjából külö­nösen kiemelkedő, hogy a függetlenség harmincadik évfordulóján, augusztus de­rekán a Szovjetunió vezetői, Brezsnyev és Koszigin alá­írásával olyan táviratban üd­vözölték Indiát, amely a je­lenlegi indiai külpolitika ér­tékelését jelenti. A távirat leszögezte: „India a békés egymás mellett élés elvein alapuló következetes külpoli­tikájával megérdemelt te­kintélyt és elismerést vívott ki... a Szovjetunió és India tartós barátsága és eredmé­nyes együttműködése tovább fejlődik a két nép javára.” Pakisztáni viszonylatban, ahol nem parlamenti válasz­tás, hanem katonai puccs ve­tett véget Bhutto miniszter- elnök hatalmának, formailag másképp oldódnak fel az el­lentmondások, de bizonyos elvi azonosság felfedezhető. Mindenekelőtt: a katonai rendszer semmilyen formá­ban nem változtatott Pakisz­tán Bhutto által kidolgozott külpolitikai vonalán, ame­lyet alapvetően a jóviszony és az egyensúly fenntartása jellemzett a Szovjetunió és Kína viszonylatában, az Egyesült Államokkal szem­ben pedig a fokozódó elhatá­rolódás. Sri Lanka új kor­mánya is bejelentette, hogy folytatni'kívánj a a megbuk­tatott előd, Bandanaraike ak­tív semlegességi külpolitiká­ját. A belpolitikai erőviszonyok hullámzásától függetlenül tehát bebizonyosodott: az indiai szubkontinensen a je­lenlegi társadalmi és politikai erőviszonyok között nem le­het többé imperialistabarát fordulatot végrehajtani. Az adott erőviszonyok között ezek az országok nem moz­díthatók el az el nem kötele­zettség irányvonaláról. India esetében bebizonyo­sodott az is, hogy belpoliti- kailag sem lehet jobboldali fordulatot végrehajtani. In­diában például a győztes el­lenzék olyan gazdasági prog­ramot dolgozott ki, amely csak árnyalatokban külön­bözik a megbuktatott Indira Gandhi programjától. Ennek magyarázata egyszerűen az, hogy a gazdasági tervek ha­tárait nem elsősorban „ideo­lógiai” meggondolások szab­ják meg — hanem a tömeg­nyomor leküzdésének elemi­feladata. Pakisztánban és Sri Lankában a változás még túlságosan friss és a belpoli­tikai programok nem alakul­tak ki. Az indiai szubkontinensen lezajlott, viharosnak tűnő vál­tozások ilymódon azt bizo­nyították: a társadalmi erő- viszonyak és az alapvető gaz­dasági érdekek nem teszik lehetővé reakciós politikai fordulat végrehajtását és a belpolitikai harc minden résztvevőjének előbb-utóbb alkalmazkodnia kell ezekhez a realitásokhoz. — i — e

Next

/
Oldalképek
Tartalom