Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
1977. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácstagok kitüntetése A vendéglátó vállalat munkájáról Ünnepi tanácsülés Szolnokon Augusztus 20. alkalmából tegnap ünnepi ülést tartott Szolnok Város Tanácsa. A tanácstagokat és a meghívott vendégeket a Bartók Béla kamarakórus köszöntötte. Ezután alkotmányunk 28. évfordulójáról Szurgyi Istvánná, a' város országgyűlési képviselője emlékezett meg, majd Zakár Zoltán, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke kitüntetéseket adott át. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított, Érdemes társadalmi munkáért kitüntető jelvényt három tanácstag kapta meg. A szünetet követően került sor a napirendi pontok megtárgyalására. Többek között értékelték a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat dolgozóinak egészségügyi, szociális és kulturális helyzetét, valamint a lakosság szükségleteinek kelégítéset szolgáló tevékenységét. Az elmúlt években fokozatosan javultak a vállalat dolgozóinak munkakörülményei. Elsősorban szólni kell a nagyarányú gépesítésről. Tavaly több mint 2 millió forintért vásároltak univerzális konyhai, cukrász- üzemi gépeket, korszerű sü- tő-főző berendezéseket. Az idén erre a célra már 3,5 millió forintot költenek. Az egészségvédelem terén visz- szalépést jelent, hogy ’78 január elsejével megszűnik az üzemorvosi rendelés, és ezt kifogásolják a dolgozók. (Talán a kiskereskedelmi vállalatokkal együtt meg tudnák oldani ezt a gondot.) Az egészségre ártalmas munkakörökben nőket nem foglalkoztatnak.. A kismamákat terhességük negyedik hónapjától könnyebb munkakörben kell foglalkoztatni, de problémát okoz, hogy ilyen jellegű beosztás nincs elegendő a vállalatnál. A dolgozók az idén Bala- tonfüreden és Mátraszent- lászlón üdülhetnek. Ezenkívül Berekfürdőn is biztosít a vállalat helyet a gyermek-, és családos üdültetéshez. A többgyermekeseknek, gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, nyugdíjasoknak, alacsony keresetűeknek üdülési hozzájárulást is adnak. Évenként 70—80 SZOT-be- utalót is kap a vállalat. A dolgozók művelődését segítik elő a több fordulós anyanyelvi, irodalmi, politikai vetélkedők. A szocialista brigádok kiskönyvtáraik kialakításához induló készletet kapnak. Jelenleg a brigádkönyvtárak könyvállománya átlag 60—70 kötet. Könyvnapokat szerveznek, a könyvbizományos évente 35—40 ezer forintot forgalmaz. Az oktatás területén van még mit tenni: törekedni kell arra, hogy minél több, főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozzon a vállalatnál. Figyelemmel kell kísérni és segíteni a felnőtt dolgozók továbbtanulását, kedvet csinálni a továbbképzéshez, tanfolyamokhoz. A vendéglátó vállalat idei forgalmi terve 325 millió forint. Az italboltok száma jelentősen- csökkent, helyettük kulturáltabb falatozók, bisztrók, büfék épültek. Ilyen például Szolnokon az Evezős-csárda, vagy a Tulipán, a Sport és a Barátság bisztró. Ezekben ételt is lehet kapni, bár nem mindig kielégítő a kínálat. A vállalatnál kiemelt üzletpolitikai feladatnak tekintik a közétkeztetést és a diákétkeztetésbe való besegítést. (Az új iskolai évtől kezve a beton- elemgyári konyhán naponta 1000 adag ebéd főzését tudják vállalni.) A munkaerő- hiány miatt több melegkonyhás üzletben — főleg az esti órákban — nem tudják étellel kiszolgálni a vendégeket. Évek óta megoldatlan a tisztított áruk beszerzése is. A vállalat vezetői nincsenek megelégedve az üzletvezetők szakmai munkájával. Nehezen, többszöri számonkéréssel tudják csak megvalósítani, hogy változatosak legyenek az étlapok, készítsenek speciális ételeket, legyen olcsóbb étel is. Az idei üzletpolitikai tervben is szerepel: a tömegétkeztetési igények kielégítése, tovább kell szorgalmazni az üdítő italok és az ételek árusítását a vendéglátó üzletek nyitvatartásának minden időszakában, folytatni kell a gépesítést, növelni a hűtőkapacitást, elsősorban hűtőkamrák beszerzésével. Fejleszteni kell az önkiszolgá- lós rendszert. Most készül — a Centrum és a Napfény után — egy 3000 adagos ön- kiszolgáló étterem tanulmányterve. Évente 10 millió forintot — ebből 5,6 millió Szolnokon — költenek az üzlethálózat korszerűsítésére. * * * Ugyancsak tegnap délután két órakor tartották Mezőtúron a városi tanács ünnepi ülését, amelyen Papp János, a városi tanács elnöke tartott beszédet. Ezután átadták a Kiváló társadalmi munkáért járó jelvényeket és plaketteket, valamint a tanácsi törzsgárda-jelvénye- ket. Tízéves jubileum Bővülő szolgáltatások, csökkenő reklamáció Új beruházás, az AFIT szolnoki üzemében Tízéves jubileumát ünnepli ma az AFIT XVII-es sz. Autójavító Vállalatának szolnoki üzeme. Tíz esztendővel ezelőtt adták át Szolnok Dé- li-ipamegyedében a 25 millió forintos költséggel épült, 1 500 négyzetméternyi területű üzemcsarnokot, a kiegészítő létesítményekkel. Azokban az években személy- és kis- tehergépkocsikat javítottak. A létszám alig haladta meg a V hetvenet, a munkások egy része a vasipari vállalattól ment át az üzembe dolgozni. Míg 1968-ban 12 ezer gépkocsi fordult meg a csarnokban, az idén már a javított járművek száma eléri a 40 ezret. Az első teljes esztendő az üzem életében 9,8 millió forintos árbevételt hozott. Ebben az évben ez a tervek szerint eléri a 30 millió forintot. A kezdeti időszakban csak az „öröklött” —a vasipari vállalattól átkerült — ipari tanulókkal foglalkoztak. Ma már minden évben mintegy 30 leendő szakmunkás tanulja itt a szakmát. Tíz esztendő alatt sokat változtak a szolnoki üzemben a technikai feltételek is. Elkészült, mintegy 5 millió forintos költséggel a kefés gyorsmosó, kialakították, 4,5 millió forintnyi befektetéssel az ország egyik legmodernebb autófényező műhelyét. Műszereket vásároltak, újra és újra átalakították, s kiegészítették a diagnosztikai sort. A ltészám az eltelt évtizedben százhatvanra nőtt — s a dolgozók között csak négy segédmunkást találunk. Jól képzett szakemberek javítják az autókat, — ezt jelzi az idei átlagbér is: 35 ezer 600 forint. Az üzemi tanfolyamokon, vagy az AFIT budapesti oktatótermében évente 18—20 munkás frissíti szakmai ismereteit. Általában minden évben tizennégyen külföldi autógyárakba utaznak, ahol úgynevezett vevőszolgálati tanfolyamokon vesznek részt, s megismerik egy-egy autó speciális tulajdonságait, szerelési módszereit. Hét szocialista brigád tevékenykedik a jubiláló üzemben. Főleg nekik köszönhető, hogy az év első hat hónapjára szóló tervet 4 százalékkal túlteljesítették. Minden munkás saját pecsétjével vállal felelősséget munkájáért. Az üzem a jövőben tovább bővíti szolgáltatásait. Tervek szerint 8—10 millió forintos költséggel Szolnokra telepítenek egy karosszérialakatos műhelyt, ahol karambolos, sérült gépkocsikat javítanak. Turizmus 10 millió külföldi Egyre erőteljesebb hazánkban a nemzetközi és a belső idegenforgalom fejlődése. Évente mintegy 10 millió külföldi vendég érkezik Magyarországra, körülbelül 4 millió magyar utazik külföldre, és több mint 5 millió azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik részt vesznek á belföldi turizmus valamely formájában. Ezenkívül több, mint egymillió- an töltenék el összesen 10— 11 millió éjszakát szakszervezeti és vállalati üdülőkben. Az adatok Molnár Károly belkereskedelmmi miniszterhelyettes csütörki sajtótájékoztatóján hangzottak el. Az idén nyáron már több, mint 185 ezer vendéget fogadhattak a kereskedelmi szálláshelyeken. Ebből a szállodákban több mint 30 ezer, turistaszállásokon csaknem 6 ezer, nyaralóházakban, bungalókban mintegy 12 ezer, kisegítő szálláshelyeken 10 ezer, kempingekben körülbelül 37 ezer, fizetővendéglátásban pedig mintegy 90 ezer hely állt rendelkezésre a bel- és külföldi idegenforgalom céljaira egyaránt. Mindez jelentős részben a megelőző ötéves terv idején a turizmus fejlesztésére hozott intézkedéseknek, valamint újabb beruházásoknak és korszerűsítéseknek köszönhető. A IV. ötéves terv idején kialakított, a Duna-kanyar- ban, Visegrád térségében, a Baranya megyei Orfűi-tó mellett és a Velencei-tónál levő ifjúsági üdülő- és kirándulóközpont csak a kezdet; már elkészült az aggteleki kirándulóközpont terve, és megkezdődtek a tiszafüredi központ tervezési munkálatai is. Pénzes vevők, „szegény” kereskedők lassan felkap a kátyúból a kereskedelem szekere. Mert tény és való, hogy az utóbbi időben igen lassacskán döcögött előre. Tavaly 9 milliárd forintot „árultak” a megye boltjai, pontosabban árudái és áruházai. Nem kis summa ez sem, de lehetett volna több — mondták szakmai berkekben. Lehetett volna, mert ez a 9 milliárd két százalékkal kevesebb volt, mint amit a megyei cselekvési program kívánatosnak tartott. ... Lehetett volna azért is, mert például az iparcikk kereskedelem közel 15' százalékkal bővítette készletét, hogy legyen választék, ha jön a vevő. De jó része a nyakán, illetve a raktárban maradt, mert a forgalomnövekedés mindössze 2 százalékos volt. Egyszóval — figyelembe véve az árváltozásokat — alig-alig került több áru a vásárlóhoz, mint egy évvel korábban. Hogy miért? A lakosság készpénzbevétele, legfőképpen vidéken, tavaly nem növekedett a szokásos ütemben. Ez kétségtelenül kihatott az eladásokra, bár nem ez volt az egyetlen oka a mérsékelt forgalomnak. Ma viszont már más a helyzet. Az év derekánál tartunk, s fokozatosan valóra válnak azok az intézkedések, melyek az 1977. évi népgazdasági előirányzat szerint jótékonyan hatnak pénztárcánkra. Több jel is mutatja ezt. Legkézenfekvőbben talán az, hogy a lakosság kész- pénzbevétele az év eltelt hónapjaiban több, mint 15 százalékkal növekedett a megelőző év hasonló időszakához képest. Természetesen nem csak, és nem is elsősorban a munkabérekből eredt a többlet. Sokat nyomott a latban az egy-két tehénnel, sertéssel, baromfival, kerttel bajlódó — jórészt falusi emberek — bevétele. Közülük a szorgalmasabbak élelmesebbek, jó érzékkel használták ki az intézményesített támogatást, s lényegesen jobban „pénzeltek”, mint tavaly. Emelkedtek a gyermekágyi segélyekre, nyugdíjakra folyósított összegek úgyszólván mindenféle társadalombiztosítási juttatás. Számításba kell venni azt is, hogy a felemelt műszak- pótlék egyrészt még ezután érezteti hatását, másrészt nem jelent jövedelemtöbbletet ott, ahol eddig is kiemelt pótlékkal dolgoztak. Ez eléggé népes dolgozórétegeket érint megyénkben: egyebek között a MÁV, a posta, a Volán dolgozóit. (A saját forrásokból biztosított béremelés 4—5 százalékot, természetesen itt is megkapták.) Nem kétséges azonban, hogy a differenciált jövedelempolitika ellenére is a családok többségének több a pénze, mint tavaly. S akinek van pénze, nem fosztja meg magát a vásárlás örömétől. A kereskedelem vérkeringése felélénkült. Az eladás 10 százalékkal nagyobb volt az első félévben, mint az elmúlt év első hat hónapjában. Rekordokat hozott a napokban véget ért nyári vásár, s megyénkre jellemzően 8,5 százalékkal növekedett még az élelmiszerforgalom is. Tehát leegyszerűsítve a dolgot, ha van pénze a lakosságnak vásárol, ha nincs, akkor persze nem. Az ügy kézenfekvőnek tűnik, és csak egyetlen szépséghibája van az ilyenfajta okoskodásnak. Az, hogy az elosztás özönvíz előtti szemléletéből indul ki. Pedig a kereskedelem nyilván több az elosztásnál. hogy az emberek többsége nehezebben nyitja ki a pénztárcáját, meggondoltab- ban vásárol, ha a családi jövedelme nem növekszik. De ez azért mégsem jelent egy az egyhez áttételt a kereskedelemre, nem juttathatja kátyúba a szekerét. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az oktalan, a családi tervektől eltérő vásárlásra egyre kevesebb ember hajlandó, még akkor sem teszi, ha „tele a zsebe”. Inkább takarékkönyve helyezi el a pénzt, igényét pedig elhalasztja. (A betétállomány növekedése az első félévben 25 százalékos volt Szolnok megyében.) Ezeknek az elhalasztott igényeknek a jelenlegi súlyát szakemberek igen számottevőnek tartják. Azért is, mert végső soron ebbe tartozik a ..megálmodott” lakás, hétvégi telek, nyaraló, autó, külföldi utazás és egyebek. Egyszóval mindaz, amire egyévi megtakarításból nem futja. Ez azt a feladatot is rója a fogyasztási cikkeket gyártó iparra és a kereskedelemre, hogy hosszú távon felismerje a lakosság igényeit, és eszerint alakítsa árukínálatát. A család a legkisebb, de egyben legfontosabb ökonómiai egység, s úgy tűnik, nem hajlandók most már figyelembe venni azt a kínálatot, amit az állami vagy szövetkezeti szektor tervezett, ,.előírt” számára. Napi gyakorlatra lefordítva a dolgot, ellentmondás van például az áfész igazgatóság döntése és tegyük fel a családban esetenként meghatározó nagymama döntése között... (Reprezentatív felmérések szerint például a bútor- és szőnyeg vásárlás 75 százalékában a fiatalokkal közös háztartásban élő nyugdíjasok elhatározása érvényesül, feltehetően anyagi hozzájárulásukból eredően.) Ugyancsak reprezentatív felmérések szerint a családi készpénzbevételeknek csak mintegy 15 százaléka felett „szabad” a döntés. Tehát ilyen arányban költhetnek ruhára, iparcikkre. A többi pénz a fix háztartási költségekre, az élelmiszerekre, és az OTP törlesztő részletére kell. Talán nem véletlen- hogy éppen a ruházati és iparcikkekből volt várakozás alatti a forgalom, s az engedményes árusítás volumenéből következtetve, jelenleg is az. Na persze, szó sincs arról, hogy a kereskedelem, pontosabban a kereskedelmi dolgozók nyakába varrjunk minden hibát, s őket tegyük felelőssé a pangásért. Az igazság az, hogy kevés ember szeretne osztozni gondjaikban. Csak egy részletet idézünk bizonyításul az egyik megyei nagyvállalat napokban készült jelentéséből: „Boltegységeink közel 50 százalékának üzemben tartása mind nehezebbé válik, néhányat átmenetileg munkaerő- hiány miatt zárva kell tartani. Ebből és a rekonstrukciókból adódan éves szinten 12 millió forintos forgalomkiesés jelentkezik... A hálózatfejlesztési feladatok (öt év alatt 100 millió forintot kitevő beruházás) a vállalat vezetőinek energiáját nagy mértékben lekötik.” A gondok méginkább előtérbe kerülnek most, amikor a lakosság vásárlóereje — feltehetően tartósan — növekszik. s az elhalasztott igények súlya is igen számottevő. Ezzel szemben viszont éppen az elmúlt időszak mérsékelt üzletmenete miatt „elszegényedett” vállalatok és szövetkezetek állnak a vevők rendelkezésére. Ez az elszegényedés természetesen nem valami csődfélét jelent, hanem meggondoltabb, visszafogottabb készletbővítést, és a fejlesztések lassítását. Pedig éppen az ellenkező folyamatnak kellene végbemenni méghozzá jó ütemben. A bolti kiskereskedelemnek ma már egynegyedét az áruházak bonyolítják le, s rövidesen el1 kellene készülni azoknak, melyek a középtávú megyei tervekben szerepelnek. Sajnos, majdnem mind késik. azt mutatják, I jelek hogy egy-egy 1 korszerű, kulturált kiszolgálást biztosító áruház még lakossági pénzszűke esetén is jó üzlet (például a szolnoki Domus tavaly 130 millió körüli forgalmat bonyolított le). S szükség lenne a tervezett készletszinten belül olyan választékra, mely a vevők igényét tükrözi, hogy kedvükre tudják elkölteni a pénzt. És akkor nem jutna kátyútta egykönnyen a kereskedelem szekere, pótolnák a tavalyi kiesést, gazdaságilag megerősödnének. Jelenleg viszont hathatós tanácsi és banki pénzügyi támogatásra van szükségük. Palatínus István Úgy tűnik, Tény, Hazánkban egyedül az Április 4. Gépipari Művek örményesi gyáregysége készít pakura üzemanyagé, másfélmillió kilókalória teljesítményű olajégőket Az MSP-150 típusú berendezéseket az NDK-nak szállítják.
