Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Százhatvan—száznyolcvan adag ebédet szállítottak eddig naponta a kunszentmártoni áfész konyhájáról a Pannó- nia-gyár ebédlőjébe. A veze­tőség elérkezettnek látta az időt arra, hogy üzembe he­lyezzék a beruházáskor már a nagy létszámra figyelem­mel kialakított 400 adagos^ modern főzőkonyhát, amely­hez a szükséges előkészítő helyiségeket is megépítették annakidején. A jóléti alap ja­nuár 1-től számottevően nőtt, elhatározták azt is, hogy je­lentős részét az étkeztetésre fordítják. Az volt csak kér­déses, hogy megfelelő kony­haszemélyzet biztosításával maguk főzzenek-e, vagy át­adják a konyhát valamilyen vállalatnak. Az előbbi mellett döntöttek és e hét elején — július 4-én — disznótoros ebéddel fel is avatták az üzemi konyhát. Kicsit drágább lett ugyan a helyben főzött, ebéd, öt nap­ra az eddigi 28,50 helyett 30 forintot fizet a dolgozó, ám a gyár ennél is többet vállalt: 3,70-ről 5,50 forintra emelte a napi ebédhozzájárulást. Bár most sokan szabadságon van­nak, így is már duplájára emelkedett az ebédelők száma Minden bizonnyal maximáli­san ki tudják majd használni a konyha kapacitását. Képünkön reggeli előkészü letek láthatók. A napi menü lebbencsleves lesz és kelká­poszta főzelék, hagymás ros­télyossal. A budapesti központú Ru­haipari Szövetkezetnek van telephelye Százhalombattán és Karcagon. A fővárosi és a dunántúli üzemekben kabá­tot is készítenek, a megyénk- beli modem üzemcsarnok­ban viszont csak nadrágokat gyártanak. Főleg exportra és főleg farmernadrágokat. Űj technológiával Hét esztendeje ismerked­tek meg a szövetkezetiek ez­zel a névvel: Strauss. Nem a zeneszerző családról van szó, üzleti partnerük, a sváj­ci' vállalat viseli ezt a titu­lust. A Strauss cég hét esz­tendővel ezelőtt kezdte Ma­gyarországon készíttetni a Svájban és még ki tudja hány országban forgalma­zandó nadrágjait. Azóta is elküldi a szabásmintákat, el­küldi az anyagot, s mindezek mellé a prototípust. A buda- pestek kiszabják, a karcagi­ak megvarrják és teljesítik a megrendelő divat-diktál- ta igényeit. Felrakják a nad­rágokra a* szegecseket, a fémbilétákat, a hímzéseket, a díszvarrásokat. A szövetkezet karcagi üze­mében az utóbbi években je­lentősen megváltoztak a munkakörülmények. Mint la­punk hasábjain hírül adtuk, 1975. novemberében átadták az új üzemcsarnokot, s meg­kezdődött a munka az új technológia szerint. Ez a gyártási módszer azóta so­kat csiszolódott, változott. A munkafolyamatot meghatá­rozzák azok a speciális var­rógépek, amelyekhez a Stra­uss cég közreműködésével jutottak a szövetkezetiek. Velük különleges művelete­ket — mint például a lánc- öltéses varrás — lehet elvé­gezni. A gépekre kiegészítő készülékeket szereltek, ezzel összevontak műveleteket, s egyszerűsödött a varrónők munkája. A hagyományos berendezésekkel háromszor- négyszer több idő kellene egy-egy nadrág elkészítésé­hez. Egyből a mélyvízbe Milyen anyagokból gyárta­nak farmert? Vászonból, bársonyból, ballonból, a leg­különfélébb modellekben és méretekben néhányszáztól húszezerig terjedő tételnagy­ságban. Az üzemben dolgo­zók majd mindegyike beta­nított munkás. Egy részük már régebben is vállalt munkát más munkahelyen, de szép számmal akad kö­zöttük olyan, aki először te­szi ezt, noha nem tizennyolc éves már. Mint a mostaná­ban érkezők, ők is három hónapig tanultak — betanul­tak — aztán a mély vízbe, a szalagra kerültek. Tavaly 1857 forint volt a szövetke­zetben az átlagbér. Két mű­szakban dolgoznak a varró­gép mögött , ülő lányok, asz- szonyok. Mozdulataik, gyor­sak, begyakorlottak — negy­ven perc alatt készül el egy nadrág. Az idén 300 ezret szállítanak Svájcba a Strauss cégnek, 60 ezret pedig a bel­kereskedelemnek. Minőségi különbség A hazai piacra gyártott farmernadrágok azonban jó­val elmaradnak minőségben a külföldre kerülők mellett. Ugyanazokon a gépeken a Strauss-nadrágokhoz hason­ló technológiával állítják össze a kiszabott „alkatrésze­ket”. Nem is a varrással, az alapanyaggal van inkább hi­ba. Annak szakító szilárdsá­gával, kopásállóságával, ’színtartóságával. Ez pedig már nem a mi asztalunk — mondják a szövetkezetiek. A gyárban főként nők dol­goznak. Közülük jelenleg negyvenhetén vannak gyer­mekgondozási segélyen. Akik visszatérnek, azokat már vár­ja a közeljövőben beinduló kismama-szalag. Egy mű­szakban dolgoznak ezen az édesanyák mindaddig, amíg a családban a legkisebb gye­rek el nem éri az iskolás­kort. H. J. Érintésvédelmi berendezés Törik a dohányt A papi Kossuth, az ajkai Búzakalász Tsz-ben és a Sza- bolcs-Szatmár megyei do­hánytermelő gazdaságok zö­mében megkezdték a dohány törését. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat körzetében az idei tavaszon 10 800 hek­tárt, az előirányzottnál 300 hektárral nagyobb területet ültettek be dohány-palánták­kal, A hét második felében megkezdik a hevesi fajták törését és munkába állnak az ipari szárító telepek is. Súlyos következményekkel járó áramütés megelőzése ér­dekében érintésvédelmi be­rendezést szerkesztett két pé­csi szakember: Kolta Péter elektromérnök, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem tudo­mányos munkatársa és Koncz István, az ÉPFU főmérnöke. A találmány szabadalmat is kapott. A témára a halálos áramütéssel járó balesetek hívták fel figyelmüket, ami általában akkor következik be. ha az autódaru, vagy más erőgép munka közben nagy- feszültségű vezetékkel érint­kezik. A megoldás lényege olyan elektronika, amely ér­zékeli a földponthoz képest változó feszültséget. Ha a da­ru veszélyes áramforrás kö­zelébe ér, egy bizonyos tá­volságnál megszólal a kürtje, figyelmezteti a vezetőt. Ha mégis tovább haladna, a kri­tikus távolságon belül auto­matikusan leáll a gép. TANULÓ MUNKÁSOK Nehéz lett volna eldönteni kik izgulnak jobban; a vizs­gázók, vagy a vizsgáztatók. Az előbbiek között akadt olyan, aki az ötvenedik évét „tapossa”, mégis elhatározta, szakmunkás lesz. Olajbányász szakmunkás. Az idén vele együtt harmincnyolcán kap­ták meg a képesítést igazoló bizonyítványt. Tanulmányuk része a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat oktatási programjának. Háromezer fizikai dolgozót tart nyilván az 1977-es sze­mélyzeti lista, 52 százalékuk szak-, harmincöt betanított és tizenkét százalékuk segéd­munkás. A vállalatnál elége­dettek ezzel az eredménnyel, mert mint mondják, 1971-ben 39 százalék volt a szakmával rendelkezők aránya. Hogy ez az arány minél jobb legyen, arra egyre több tényező ösz­tönzi őket. Az egyik például: a Bányaműszaki Felügyelőség szabályzata, amely biztonsági okok miatt előírja, hány szakmunkás dolgozzék a fú­rásnál, a termelésnél. Technika— világszínvonalon Ha számuk több, az jó. Más iparágakhoz viszonyítva ugyanis itt a legtöbb munka­helyen korszerű — a világ- színvonallal lépést tartó — technikai apparátussal dol­goznak. A termelés, a szállí­tás, a tárolás mind több üzem­ben automatizált. A beren­dezések, a műszerek karban­tartásához, javításához szak­emberek kellenek. Az említett szabályzat írja elő, a szénhidrogént termelő gépek mellett a segédmunkás is csak akkor dolgozhat, ha elvégezte a 180 órás betanitó- ismertető tanfolyamot. Sokáig sorolhatnánk a különböző be­rendezések használatát okta­tó „kurzusokat”, ebből csak néhány példa: tavaly és az idén gázállomás és kútkezelői tanfolyamokon vettek részt az érdeklődők. De mint eb­Továbbképzés a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelö Vállalatnál ben az évben, máskor is elő­fordul, ha egy új berendezés érkezik, működésének ismer­tetésére indítanak előadásso­rozatot. Bentlakásos szakmunkásképzés Régebben két alkalommal, az utóbbi években viszont egy évben csak egyszer három és félhónapos bentlakásos tanu­lással megszerezhetik a je­lentkezők a szakmunkásbizo­nyítványt. Elsősorban olajbá­nyász szakmára képeznek embereket, de az oktatási program alkalmazkodik a termelési feladatokhoz. A szegedi, a Szeged környéki beruházások átadásával meg­nőtt például az igény az irá­nyítás-technikai műszerészek iránt. Tavaly szeptemberben tizenöt érettségizett dolgozó kezdte el a másfél évig tar­tó, bentlakásos, műszerész szakmát adó tanfolyamot. (Reggel 8-tól délután 4-ig ta­nulnak. Az egyik szegedi szakmunkásképző intézet ta­nárai, a vállalat mérnökei és munkásai az oktatók.) A szakmával rendelkezők a minisztériumok kijelölt te­matika szerint továbbképzé­seket tartanak. Igaz, az okta­tási anyagot a vállalat sajá­tosságainak megfelelően át­dolgozzák. Az előadásokat javarészt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjai tartják. Ők írják többnyire a speciális szakmai képzésekhez a köny­veket, ezeket a vállalati nyomdában kinyomtatják s a hallgatók ingyen megkapják. Segít a KISZ is az oktatási program megvalósításában. Az Alkotó Ifjúsági pályázat­ra sok szemléltető eszközt — metszetet, makettet — készí­tettek a fiatalok, amelyeket a Tanszerellátó Vállalatnál aligha szerezhettek volna be a tanfolyam szervezői. Szegeden kettő, Orosházán pedig egy tanterem — szem­léltető tablókkal, írásvetítő­vel, különböző technikai esz­közökkel — várja évről-évre a „tanulókat”.A szakmai fog­lalkozások mellett sok eset­ben itt tartják a politikai ok­tatást is. (A 60 óránál több időt igénylő tanfolyamok tananyagának 15 százaléka: politikai, társadalmi ismere­tek.) A vállalat fizikai dolgozói­nak 16 százaléka nem végez­te el az általános iskolát. Sok ez, vagy kevés? Az országos átlagnál — 20 százalék — va­lamivel jobb. A középtávú oktatási program szerint 1980-ban egyetlen 30 év alat­ti munkás sem lesz a válla­latnál 8 általánosról szóló bi­zonyítvány nélkül, s az em­lített 16 százalékot hatra csökkentik. Kormányoskúton, Szegeden, Szánkon, Algyőn indítottak, vagy indítanak ál­talános iskolai osztályokat. Tanulás munkaidőben A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dol­gozói munkaidőben tanulnak. Ellentmond ez azzal az elkép­zeléssel, hogy igyekeznek az V. ötéves tervidőszakban mi­nél jobban csökkenteni a ki­eső munkaidőt. Egy esztendő­ben több mint 11 ezer mun­kanap megy el tanulással. Vannak normák, s munkahe­lyek, ahol egyszerűen kimu­tatható a tanulás haszna, igaz nehéz erre keresni, s találni bizonyító adatokat. Azt vi­szont senki sem vitathatja: megéri. — hajnal — Egy ősi mesterség reneszánsza A vesszőfonó szakma ma reneszánszát éli. Oka: a mű­anyagok elterjedésének korábban az emberek egyre jobban szeretik környezetükben a természetes anyagokból készült tárgyakat. A magyar kosárfonó ipar egyik reprezentása a tiszafü­redi Háziipari Szövetkezet. A füredi szövetkezet azonban nemcsak arról híres, hogy termékeit Kanadától Olaszországig 12 ország vásárolja jelentős összegű valutáért, hanem arról is, hogy ötletesség, kísérletező kedv jellemzi termelésüket. A szövetkezet egyik úttörője volt a szalagszerű, részművele­tekre bontott termelés bevezetésének, sok munkafázist igye­keznek gépekkel lerövidíteni és könnyebbé tenni a lányok, asszonyok munkáját. Bizonyítja ez egyúttal azt is, hogy ez az ősi szakma képes megújulni modern körülmények között. Alkalmi minőségi ellenőrzés... Fotó: S. K. Munkavédelmi ellenőrzések az aratásnál Megkezdődött a nagy nyá-. ri munka, az aratás, amely a legtöbb évben, sajnos ma­gával hozza a balesetek szá­mának növekedését is. A MÉM szakemberei ösz- szesítették az elmúlt évi bal­eseti statisztikát, amely ja­vuló tendenciát mutat. 1976- ban egy évvel korábbihoz ké­pest — 3000-rel kevesebb baleset történt. A balesetek gyakorisága is javulást mu­tat, az állami gazdaságokban, téeszekben egyaránt. Az üze­mi balesetek 20 százaléka el­esésből adódott, az állattar­tással kapcsolatos munkák­nál 18 százalék, a munkagé­pek kezelésénél 12 százalék, a kéziszerszámmal végzett munkáknál pedig 10 százalék az arány az összes baleseten belül. A csonkulásos balese­tek nagy része a munkagé­peknél, éppen az aratási idő­ben következett be; az idén aratásnál — amint a MÉM illetékesei rámutattak, — minderre figyelemmel kell lenni, az alapvető munkavé­delmi rendszabályok betartá­sa az üzem és az egyén kö­zös érdeke. 1976-ban a halálos balese­tek közül 19 traktorral és vontatóval történt, négy alka­lommal a védőkeret hiánya okozta a dolgozó halálát. Fi­gyelmeztető, hogy kétszeresé­re nőtt egy év alatt a mun­kagépek helytelen kezelésé­ből bekövetkezett halálos sé­rülések száma. Az átfogó vizsgálat megál­lapította, hogy a téeszekben dolgozók munkakörülményei még mindig elmaradnak az állami üzemekben biztosított feltételektől, ezért arra van szükség, hogy a közös gazda­ságok is fokozottabban ügyel­jenek a munkakörülmények korszerűsítésére. Disznótoros „premier” Farmernadrágok Svájcba Bérmunka ______ a karcagi Ruhaipari Szövetkezetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom