Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-13 / 163. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. július 13. Spanyolország — Kormánynyilatkozat Folytatják a demokratizálást Carter támogatja a neutron-bomba gyártását Kilenc és félórás tanácskozás után véget ért az új spanyol kormány első ülése. Az ülésen, mint várható volt, 25 százalékkal leértékelték a pesetát. A kormány maratoni ülésén jóváhagyta programnyilatkozatát. A kormánynyilatkozat, amelynek legfontosabb gazdasági programpontjairól a minisztertanács ülése közben is tárgyalt Adolfo Suarez miniszterelnök az ellenzék vezérének tekintet4 Felipe Gonzalez- zel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával, hitet tesz a demokratizálási folyamat következetes folytatása mellett. Kilátásba hehelyezi a még francoista, fasiszta korporációs elvek szerint működő helyi köz- igazgatási szervek gyors felszámolását és azt, hogy még ebben az esztendőben községtanácsi választásokat tartanak. A kormánynyilatkozat autonómiát és egyenlő A Szovjetszkaja Kultúra című szovjet lap legutóbbi számában recenziót közöl a szovjet televízióban sugárzott dokumentumfilmről, amely „Szabadság álarc nélkül” címmel a „Szabadság adó” és a „Szabad európa” rádió tevékenységével foglalkozott. A moszkvai lap hangsúlyozza: a szovjet televízió nézői rendkívül meggyőző képet kaptak arról, hogy kik rejtőznek a „Szabadság adó, és a „Szabad európa rádió” munkatársainak álarca mögött. Ez a film — mutat rá a recenzió — ismét leleplezte a rádiós diverzánsokat, az enyhülés, a béke és a népek jogokat ígér a Spanyolország lakosságát alkotó népeknek. Még az ősszel törvényjavaslatot nyújtanak be a cortesben az adórendszer gyökeres reformjáról: erőteljesen növelik az egyenes adókat, enyhítik a közvetett adóztatást, emelik az örökösödési illetéket és a járadékok után fizetendő adót. Szigorúan eljárnak az adócsalókkal szemben és ennek érdekében ilyen vonatkozásban feloldják a banktitkot. A dolgozóktól is „megértést és áldozatvállalást” kérnek. Külpolitika; tekintetben a spanyol kormány folytatni kívánja a kapcsolatok normalizálását a világ minden országával, a nemzetközi jog és az ENSZ elvei alapján. A helsinki záróokmány szellemében fejleszteni kívánja kapcsolatait az európai kontinens országaival. barátságának ellenségeit. Bemutatta azt is, hogy milyen sok CIA-ügynök dolgozik a két rádióállomásnál. A házigazdák elkeseredett manőverei ellenére, ma már közismert tény a „szabadság” és a „Szabad európa” kémtevékenysége — írja a lap, majd rámutat: a film szerzői hangsúlyozták, hogy a „Szabadság adó és a „Szabad Európa” tevékenységét nemzetközi jog durva megsértése jellemzi, mivel az általánosan elfogadott nemzetközi normák szerint minden államnak tartózkodnia kel; a többi állam belügyei- be való beavatkozástól. BELGRAD „Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke — aki pihenőjét Dub- rovnikban tölti — megbeszélést folytatott Sztane Do- lanccal, a JKSZ KB elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkárával. Megbeszélésükön a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről volt szó. CADIZ Tizenötezer spanyol hajógyári munkás tüntetett tegnap Cadizban a chilei hadi- tengerészet „Esmeralda” kiképzőhajójának jelenléte ellen. A hajó — amely javításra érkezett a spanyol kikötővárosba — arról vált hírhedtté, hogy az Allende- kormány megdöntése után Pinochet hívei úszó-börtönnek és kíneóközpontnak használták. A spanyol munkások, szakszervezeteik felhívására, megtagadták a javítási munkálatok elvégzését. BRÜSSZEL A Közös Piac kilenc külügyminiszterének tegnapi tanácskozása részletesen foglalkozott a dél-afrikai helyzettel és megállapodott abban, hogy fokozza erőfeszítéseit az Apartheid-rendszer megszüntetése érdekében. TEL AVIV A gázai övezetben az izraeli hatóságok sok palesztin menekültet kitelepítve, létrehozták huszonharmadik félkatonai jellegű településüket. DZSIBUTI Sziad Barre Szomáliái államfő félhivatalos látogatást tett a nemrég függetlenné vált Dzsibuti Köztársaságban. A Barre és Has'san Gouled Aptidon, Dzsibuti elnöke közötti megbeszéléseken a felek áttekintették az afrikai helyzetet, s a két ország kapcsolatait. KAIRÓ Az egyiptomi rendőrség további 50 embert vett őrizetbe, azzal a váddal, hogy egy szélsőséges mohamedán szervezet tagjai. A szervezet a múlt héten elrabolta és meggyilkolta Mohamed El- Dahabi volt vallásügyi minisztert. James Carter amerikai elnök támogatja a neutron- bomba, az új atomfegyver gyártását — közölte tegnap a Fehér Ház szóvivője. Az amerikai törvényhozásban, tudományos, sőt, katonai körökben is jelentős ellenzéke van az új bombának, amely ösztönzően hathat arra, hogy fegyveres konfliktus esetén nukleáris fegyvereket vessenek be. A Washington Post értesülése szerint Carter úgy döntött: ajánlani fogja a kongresszusnak a harcászati nukleáris fegyverek közé számító neutron-bombák gyártását és továbbfejlesztését. A neutron-sugárzású robbanófejekkel a NATO nyugat-európai csapatainak rakéta-egységeit és tüzérségét szerelnék fel. A neutron- bomba nem pusztítja el az épületeket és a hadianyagot „csak” az emberi életet oltja ki, néhány órán belül, esetleg csak egy hét múlva. Carter múlt héten még azt mondta: felülvizsgálja a kérdést s csak nyár végén hoz végleges döntést. A Pentagon melegen támogatja az új fegyver gyártását, míg a kormány fegyverzetellenőrzési hivatala ellenzi. A SALT-tárgyalásokban is illetékes szakértők szerint a neutron-bomba tovább nehezíti a Szovjetunióval folyó és tervezett fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. Amerikai tudósok, írja a Washington Post, figyelmeztetnek : a neutron-bomba rádióaktívvá teheti a föld mélyében rejtőző szenet, kobaltot, ezzel új veszélyeket idézve fel. Az amerikai elnök tegnap sajtóértekezletén kijelentette: míg az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadászati erői lényegében egyen- lőek, Washington most gyorsabban fejleszti hagyományos fegyverzetű csapatait, köztük az európai NA- TO-erőket. Az elnök nem válaszolt a kérdésekre, hogy az új fegyver bevezetése esetén az Egyesült Államok kötelezné-e magát, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Carter csupán korábbi általános elgondolásait ismételte arról, hogy általában kívánatos a nukleáris fegyverek eltiltása, felszámolása. Megfigyelők a szovjet hadgyakorlaton A- Szovjetunió Kárpátok- melléki katonai körzetében folytatódik a körzet csapatainak „Kárpátok” elnevezésű hadgyakorlata. A manőverekre tegnap több, a helsinki záróokmányt aláíró országból érkeztek megfigyelők. A hadgyakorlatra megérkeztek az NSZK, az NDK, Ausztria, Bulgária, Francia- ország, Magyarország, Olaszország és Jugoszlávia katonai megfigyelői. Győztek a nyomdászok Győzelemmel ért véget a francia munkásmozgalom történetének egyik leghosz- szabb legelkeseredteb és legleleményesebb szátrájk- harca: a Le Párisién Liberé nyomdászai megvédték jogaikat, munkahelyüket és méltóságukat. Az 1975. márciusában kezdődött harc jelképpé vált Franciaországban: az egyik oldalon a tulajdonos, Emilien Amaury állt, mögötte a legkülönbözőbb kormányszervek; a másik oldalon pedig a CGT nyomdászszakszervezete és általában a nyomdászok, szélesebb értelemben pedig az egész munkásosztály. Az egyezmény a két fél között hétfőn este született meg. 1975. március 3-án a régi nyomda dolgozói sztrájkba léptek és elfoglalták az üzemet. A 600 munkással szolidáris volt az egész szakma. A Le Párisién Liberé nyomdászai csaknem két éven át tartották „megszállva” az Enghien-utcai nyomdát. Ez alatt a nyomdászszakszervezet valamennyi tagja fizetésének 10 százalékát adta a szolidaritási kasz- szába és országos gyűjtésre is Sor került. A konfliktus két és fél éve alatt összesen 60 millió frankot gyűjtöttek össze a francia dolgozók harcban álló, sztrájkoló társaik számára. Gépeltérítés Két fegyveres bandita vasárnap este Helsinkibe térítette az Aeroflot szovjet légitársaság Petrozavodszk és Leningrád között közlekedő TU—134 típusú belföldi járatát. A gépen hetvenkét utas és hétfőnyi személyzet tartózkodott. A géprablók Svédországba akartak továbbutazni, de Stockholm nem volt hajlandó befogadni őket. Hosszas tárgyalások után a banditák végül sza- badonbocsátották túszaikat és tegnap hajnalban megadták magukat a finn hatóságoknak. Kommentárunk Afrika egy napja Etiópiában újabb harcok folynak; az ENSZ dekolo- nizációs bizottsága elé a gyarmatosítás minden formájának elítéléséről terjesztettek határozat-tervezetet a szocialista és az el nem kötelezett országok; Mobutu ismét „minden fillért köszönettel nyugtázok” jeligéjű könyörgést intézett nyugati támogatóihoz; az NSZK hivatalosan „politikai tényezőként” ismerte el a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat; Zambia riadókészültségbe helyezte csapatait a rhodesiai rezsim sűrűsödő provokációi miatt és magában Rhodesiában is meggyorsultak a politikai mozgások. Mindez egyetlen nap, sőt néhány óra Afrikával kapcsolatos és korántsem teljes hírcsokra. Minden egyes hír arról árulkodik, hogy a földrész történelmi nagyságrendű vajúdás színhelye. Hol vannak már azok az idők, amikor a „fekete kontinens” szinte valamennyi országa előtt ott volt a gyarmattartó „anyaország” nevének jelzése (Brit Kelet-Afrika, Francia- vagy éppen Olasz Szomália, Spanyol-Marokkó és így tovább). Ebben a tarka történelmi-politikai kaleidoszkópban még egyetlen nap tükrében is jól látszik, hogy a jelenlegi helyzet talán legfontosabb eleme: a még meglévő „fehér bástyák”, a fajüldöző rezsimek helyzete, Dél-Afrika, a maga hatalmas gazdasági erőforrásaival, a körülményekhez képest még jól — bár korántsem rezzenetlenül, elég a sowetoi robbanásokra gondolnunk — tartja magát. De a rhodesiai rezsim felett félreérthetetlenül, mesz- sze hallhatóan, szól a lélekharang. A Nyugat, elsősorban, Anglia, amelyet a jelenlegi helyzetért súlyos felelősség terhel, ismét közvetítéssel kísérletezik. A terv lényege: a majdani választások előtt a „jogilag” még mindig brit gyarmatnak számító országban Anglia gondoskodjék az átmenet nehéz időszakának rendjéről. Csakhogy minden érdekelt fél tudja a történelmi leckét. A felszabadító mozgalom derékhada, a hazafias front attól tart, hogy Smith — esetleg a most hazatért Sithole segítségével — hatalma meghosszabbítására használja fel ezt a sajátos „brit békét”, Smith pedig attól, hogy — ez nem sikerül neki. Afrika egy napját villantottuk fel. Ez is elég annak érzékeltetéséhez, milyen feszültség vibrál a nagy történelmi drámának ezen a nem akármilyen színpadán. A spanyolországi San Sebastianban „szabadságmenetet" rendeztek a baszkok. A menet résztvevői amnesztiát és területi autonómiát követelnek az új kabinettől. (Telefotó - KS) Rádiós diverzánsok A szovjet tv leleplezése a „Szabad Európáról” Olajárkompromisszum A svédországi Saltsjbadenban tegnap kezdődött meg az OPEC újabb konferenciája. Képünkön: A tanácskozás színhelye, a szigorúan őrzött tengerparti Grand Hotel. (Telefotó: - KS) Túljutott a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC történetének eddigi talán legválságosabb időszakán. Július elseje óta újra egységes a tagállamok által exportált kőolaj alapára. A szakadás még tavaly decemberben, a katari értekezleten történt, ahol tizenegy tagállam 1977-re két lépcsőben 15 százalékos olajáremelést határozott el: január elsejével 10 százalékos, július elsejével pedig 5 százalékos emelést. Szaud-Arábia és az Arab Emirátusok Államszövetsége ellenállt a magasabb olajárat követelőknek, s úgy döntött, csak egyszeri — január elsején .érvénybe lépő — öt százalékos áremelést hajt végre. A kőolajár alakulása, a nyersanyag világgazdasági jentősége miatt, aligha lehet egy országcsoport ügye, vagyis csupán az OPEC dolga. A tagállamok által végrehajtott áremelések közvetlenül vagy közvetve egyaránt érintik a legfejlettebb tőkésországokat, a fejlődő világ legszegényebbjeit, s hatnak a szocialista országokra is. Érthető tehát, hogy az árügyeket világszerte mindig is nagy figyelemmel kísérik, most sem volt ez másként. Az OPEC egységét helyreállító kompromisszum abban áll, hogy Szaud-Arábia és az Arab Emirátusok Államszövetsége hajlandó volt belemenni újabb 5 százalékos áremelésbe július elsejétől, cserébe ezért a többi OPEC-tag- állam elállt a még tavaly decemberben bejelentett második áremeléstől. Ezzel lényegében helyreáll az OPEC árpolitikai egysége és ez a szervezet további léte szempontjából különösen jelentős, mert valójában mindig is az áremelés volt az a cél, amelyért közösen tudtak fellépni. Ez egyben. azt is érthetővé teszi, hogy az OPEC-en belül — a látszat ellenére — nem a különböző tagállamok ideológiai, politikai platformja alapján lehet választóvonalat húzni, hanem gazdasági, hatalmi érdekeikből kiindulva. A szervezet hangadói természetesen a legnagyobb olajtermelők: Szaud-Arábia, Irán, Kuwait, az arab emirátusok, vagyis politikailag egyértelműen konzervatív államok. Igaz, az OPEC tagja Algéria, Irak és Líbia is, ezek az országok haladó, antiimpe- rialista politikát folytatnak. Elvben tehát e két csoport között kellene húzódnia a törésvonalnak. Hogy ez nem így van, annak legjobb bizonyítéka: a magasabb árat követelők élén mindig is Irán állt. a mérsékeltebb árpolitikát folytatók vezére pedig Szaud-Arábia. Két olyan hatalom, amely egyaránt ösz- szehangolja politikáját az Egyesült Államokkal a Közel- és a Közép-Keleten, a legnagyobb amerikai fegyvervásárlók és hatalmi ambícióik — akár a Perzsa-öbölben, akár a Vörös-tenger térségében — egybevágnak az amerikai elképzelésekkel. Hogy mégis az OPEC árügyeiben gyakran rendkívül éles vitát folytatnak, annak oka: amíg Iránnak nagyarányú gazdaságfejlesztési, fegyverkezési programja van és ez elszívja az olajbevételek jórészét, addig Szaud-Arábia — legalábbis jelenleg — óriási olajdollár feleslegeket halmoz fel. nem tudja elkölteni bevételeit. Ugyanakkor mindkét or-' szágnak, mint ahogy az OPEC többi tagjának is szüksége van a szervezetre, s nem szívesen vinnék nyílt szakításig vitáikat. A kompromisszum sejteti az amerikai közreműködést is. A Newsweek című amerikai hetilap a közelmúltban azt írta, hogy az Egyesült Államok és Szaud-Arábia titkos egyezményt kötött pénzügy-gazdasági és katonai együttműködésről. Nyilván a nagyobb olajáremelést követelők lecsendesítését szolgálta az az amerikai ígéret is. hogy „mérsékelt magatartás” esetén felülvizsgálják az 1974- ben elfogadott kereskedelmi törvényt, amely kizárta az OPEC-tagállamokat a fejlődő országoknak nyújtott különleges importvám-kedvez- ményekből. Ennél is fontosabb, hogy a fogyasztók oldaláról, a nyugati világ vártnál lanyhább konjuktúrája csökkentette a kőolaj iránti keresletet, a termelői oldalról viszont Szaud-Arábia a termelés felfuttatásával növelte a kínálatot a kőolajpiacon s ezzel a kompromisszum elfogadására kényszerítette az OPEC többi tagját. Túlzás lenne persze valamifajta végleges, töretlen árpolitikai egységről beszélni. Ha a nyilvánosság előtt az OPEC újra egységesnek tűnik is a tagállamok egymástól eltérő politikáját, érdekeit meghatározó erők változatlanul működnek. Z. I.
