Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. július 12. Felsőházi választások Japánban A kormánypártiak előretörését hozta meg a vasárnap megtartott felsőházi választás Japánban. Képünkön: Takeo Fukuda miniszterelnök és felesége szavazás közben. (Telefotó - K$) ■ m ■; -• j ,f\, . ■'ve - : ms i u Szovjet—amerikai kapcsolatok Militarista körök támadása Georgij Ratianyi, a Pravda külpolitikai szemleírója, a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulását és Carter amerikai elnöknek a szárnyasrakéták tömegméretű gyártására vonatkozó döntését vizsgálja. A Pravda szemleírója hangsúlyozza, hogy az óceánon túl egyesek figyelmen kívül hagyják a szovjet— amerikai kapcsolatokban felhalmozódott értékes történelmi tapasztalatot, s megfeledkeznek arról a pozitívumról, amelyet oly nagy munkával sikerült elérni. A hivatalos körökhöz közelálló amerikai tömegpropaganda — állapítja meg a Pravda cikkírója — könnyűszerrel téríti le a józan ész útjáról a tájékozatlan amerikaiakat. A legharciasabb militarista körök mintegy jelszóra azonnal támadásba lendültek a B—1 típusú nehézbombázók tömeges gyártását leállító elnöki döntés ellen. A szárnyasrakéták és a többi új fegyverfajta kérdése ilymódon a háttérbe húzódik. A washingtoni kormányzat az efféle támadások és saját megnyugtató nyilatkozatai fényében igyekszik úgy feltüntetni magát, mintha lépéseket tenne az enyhülés biztosítására, és megfelelő módon takarékoskodna a nép vagyonával. „Valójában az amerikai imperializmus egyszer mar megbukott politikájának felélesztése — zárja következtetéseit a Pravda szemleírója — egyáltalán nem segíti elő a szovjet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlődését. Gierek fogadta Waldheimet Edward Gierek, a LEMP KB első titkára hétfőn fogadta Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárt, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Lengyelországban. A világszervezet főtitkára előzőleg találkozott Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszterrel. Tízezer tüntető sztrájkőrségben A szocialista és el nem kötelezett országok HATáROZIITTERVEZETE A szocialista országok, valamint az el nem kötelezett országok csoportja határozattervezetet terjesztett az ENSZ dekolonizációs bizottsága elé. A dokumentumtervezet élesen elítéli az imperialista hatalmak katonai tevékenységet a gyarmati területeken. Rámutat: ezek a hatalmak katonai támaszpontok és berendezések felállításával akadályozzák a A TASZSZ Hanoi tudósítójának jelentése szerint Vietnamban gyors ütemben folyik a háború okozta pusztítások helyreállítása, a békés építőmunka. Az utóbbi másfél évben összesen 362 ipari és polgári objektumot adtak át renTegnap a jugoszláv fővárosban folytatta munkáját az ősszel sorrakerülő belgrádi találkozót előkészítő tanácsgyarmati országok népeinek függetlenné válását. A határozattervezet hangsúlyozza: Rhodesia és Namibia kisebbségi fajüldöző rezsim jei fegyveres erőszakhoz folyamodnak, abból a célból, hogy uralmukat fenntartsák ezeken a területeken, és akadályozni próbálják a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmainak szabadságharcát. deltetésének. Jelentős sikerek születtek a lakásépítésben is: az év~ első hat hónapjában 90 ezer négyzet- méter összterületű új lakást építettek. A gyermekekről való gondoskodás jegyében az országban 28 új általános iskola épült. kozás. A 35 ország képviselői plenáris ülésükön az őszi találkozó szervezési kérdéseiről tartottak megbeszélést. Az utóbbi évek legnagyobb tömegdemonstrációja zajlott le tegnap London északi részén. A szakszervezetek felhívására az ország minden részéről érkeztek a fővárosba a munkásküldöttségek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a Grunwick gyár dolgozóival; akik tizedik hónapja sztrájkolnak az embertelen munkakörülmények és szakszervezeti jogaik semmibevétele miatt. Skóciából, Walesből, Kö- zép-Angliából, mintegy tízezer tüntető gyűlt össze tegnap reggel munkakezdéskor, hogy a Grunwick dolgozóival együtt sztrájkőrséget álljon az üzem előtt. Köztük volt Arthur Scargill, a yorkshirei bányászok vezére, akit néhány hete őrizetbe vettek már egyszer a Grunwick sztrájkőrségén. A hatalmas tömeg fegyelmezett felvonulása ellenére a négyezres rendőri erő hamarosan provokálni kezdte a tüntetőket és számos összecsapás robbant ki. Harminc tüntetőt és rendőrt kórházba szállítottak, legalább 50 tüntetőt letartóztatták. A több órát késett műszakkezdés után a tízezer tüntető hosszú sorokban végigvonult Willesden kerületben. „A dolgozók egyesült erejét sohasem törik meg” — zúgott az ütemes harci jelszó. Folytatja tanácskozását 35 ország képviselője Rendkívüli állapot Pakisztánban A pakisztáni katonai kormányzat szigorú intézkedéseket léptetett életbe a belpolitikai helyzet megszilárdítása és az októberre bejelentett választások nyugodt előkészítése érdekében. Vasárnap hajnalban az ország két legnépesebb tartományában — Punjabban és Sindben a kihirdették a rendkívüli állapotot. BUKAREST Tegnap délelőtt a román fővárosban megkezdődött a munkástanácsok első kongresszusa. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő a megnyitó ülésen elhangzott beszédében méltatta a román munkásosztálynak a szocializmus építésében elért eddigi eredményeit, és részletesen szólt az ötéves terv előirányzatai teljesítésének jelentőségéről. LUSAKA Rhodesia újabb fegyveres provokációt hajtott végre Zambia ellen, — jelentette a lusakai rádió. Rhodesiái csapatok Chirundut, a két ország határán folyó Zambezi északi szakaszának egyik városát lőtték. HAMBURG Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezetője a Der Spiegel nyugatnémet hetilap legutóbbi számában megjelent nyilatkozatában elutasította a rhode'siai kérdés rendezésére tett angol—amerikai javaslatokat, s kijelentette, hogy a békéről való tárgyalás ideje elmúlt. SALISBURY A több évig tartó önkéntes száműzetéséből vasárnap hazaérkezett Ndabaningi Sithole, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) vezetője. A húsz tanácsadójával érkező politikust a repülőtéren híveinek nagy tömege fogadta. BONN Hamburgban folytatódik Araias volt SS obersturm- band-führer háborús bűnös pere, aki a második világháborúban a Lett Szovjet Köztársaság területén több mint 35 ezer személy lemészárlását irányította. Felvonulás díszszemle Mongólia nemzeti ünnepén Szovjet vezetők üdvözlete Tegnap Ulánbátorban ünnepi felvonulással és katonai díszszemlével emlékeztek meg a Mongol Népi Forradalom 56. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen és felvonuláson Batin Dorzs vezérezredes, mongol honvédelmi miniszter tartott ünnepi beszédet. Többek között hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megnyitotta az emberiség számára a szocialista fejlődés útját. A szovjet nép után ezen az úton indult el a mongol nép is, amely a kapitalista fejlődési szakasz átugrásával a feudalizmusból a szocializmusba lépett. * * * Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin a Mongol Népi Forradalom 56-ik évfordulója alkalmából táviratban ödvözölte Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnökét és Zsambin Batmönhöt, a Minisztertanács elnökét. A szovjet vezetők megállapították, hogy a Mongol Nép- köztársaság jelentősen hozzájárul a szocialista államok közös harcához, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folyik. Rámutattak, hogy évről-évre erősödik a szocialista internacionalizmus elvein alapuló barátság a két párt és a két ország népei között, s az együttműködésnek újabb lendületet adott a mongol párt- és kormányküldöttség tavaly októberben tett szovjetunióbeli látogatásá. Kommentárunk Ciprusi memento Mint a hírügynökségek jelentették: New Yorkból visszaérkezett Nicosiába Javier Perez De Cuellar, Wald.heim ENSZ-főtitkár ciprusi különmegbízottja aki beszámolt a főtitkárnak a szigetország helyzetéről, Nicosiában kijelentette: fokozza erőfeszítéseit „annak érdekében, hogy mielőbb folytatódjanak a két ciprusi közösség képviselőinek még június elején megszakadt tárgyalásai”. Az, aki csak valamelyest is figyelemmel kísérte az elmúlt esztendők ciprusi fejleményeit, tisztában van azzal, hogy a különmegbízottnak, enyhén szólva, nem lesz könnyű dolga. A ciprusi főváros szívében húzódó híres „zöld vonal” két oldalán élő népközösségek a görögök és a törökök között sok érzelmi-politikai gyú- lóanyag halmozódott fel. A megbeszélések eddig is hosszadalmasak voltak és nem az elmúlt hónapban szakadtak meg először — talán nem is utoljára. Mégis minden amellett szól, hogy egyszerűen nincs más út a kibontakozásra, mint a két közösség képviselőinek megegyezése egy kölcsönösen elfogadható modus vivendiben — aztán pedig e remélhetőleg egyszer majd megszülető, megállapodás maradéktalan betartása. Aligha túlzás a kijelentés: ez nemcsak az ő érdekük, hanem az egész világé. Hogy ez. mennyire így van, azt jól érzékelteti egy közelgő évforduló. Július 15-én lesz ugyanis három esztendeje, hogy az akkor még uralmon levő görög katonai junta sugallatára és segítségével egy szélsőséges csoport meg akarta dönteni Ma- kariosz érsekelnök kabinetét. A kísérlet olyan láncreakciót indított el, amelynek tanulságai ma is figyelemreméltók: 1. az elvetélt akció veszélyessége annyira nyilvánvaló volt, hogy siettette az athéni ezredesek bukását, 2. a török hadsereg válaszul megszállta a szigetország jelentős részét, 3. egyes nyugati fővárosokban erősködtek azok a törekvések, hogy a ciprusi „megoldást” kívülről, a NATO- diktátuma alapján kellene a szigetországra erőszakolni. 1974. július 15. figyelmeztető memento: Ciprusnak el nem kötelezett, független országnak kell maradnia. Minden másfajta célkitűzés nemcsak Ciprust, hanem a Közel-Kelet szempontjából is oly fontos térség érzékeny egyensúlyát — tehát a békét is fenyegeti. — Város a pusztaságban Ulánbátorból kis helyi géppel repülünk a nyári táborhely felé, keletnek. Innen, fentről is nyilvánvaló, hogy a puszta teljesen más, mint amilyennek valaha is képzeltem. Nem sík. Inkább hullámos. A dombok, amelyek szélfútta homokhalmokra emlékeztetnek, lágyan _át- meg átmennek egymásba. Mindennek könyörtelen sárgásszürke alapszíne van, ebbe vegyülnek a zöld foltok. Folyók szelik át a tájat. A folyó rengeteg szétfutó ága felszítja a puszta keményséPoros UAZ mellől hárman közelednek, napszítta katonaruhában. Sietnünk kell, a tábor még „odébb” van. Beszállunk, nekieredünk a pusztának. Délután ötre jár, de vakítóan süt még a nap. A kocsinak minden része külön mozog, csörög, zörög, rázkódik, ordítva lehet csak társalogni. Mikor megállunk, köröskörül váratlan csönd lesz, zsályaillatot érzek, apró, gét, de a puszta győz, a folyóágak kiszáradnak, sziksó fehérük, a zöld elfogy, visz- szafoglalja birodalmát a sárgásszürke .. . Száraz, csomós fűre száll le a gép. Onnan lehet tudni, hogy reptéren vagyunk, hogy odébb is áll egy gép. Lapos épület húzódik távolabb, egy darab kerítést is látok, de káprázik a szemem. Egy óriási térség közepén állunk. Most már tudom, hogy amer- ről jöttünk, ott végesteien végig ilyen a táj. Bizonyára köröskörül ilyen. hamvaszöld növényből árad. Az ég hihetetlenül magas, a felhők lapos hassal úsznak az ég alján a hosszú, lágyívű dombok képét sehol se bontja meg kiemelkedés. A városka, amelynek szélén leszálltunk a repülőgépről, körülbelül 120 kilométerre van a táborunktól. Néhány nap múlva újból megtehetem ezt az utat. Mikor a távolban feltűnik a város — előbb csak mintha a horizont egy darabja lenne vastagabb vonallal meghúzva, aztán kéményeket és tornyokat is lehet látni, azaz hogy kis pálcikákat, amelyek az ég felé meredez- nek — a tájékozatlan utazó örvendezni kezd. Holott ettől számítva még egy-két órát is eltarthat, mire az ember valóban odaér. A pusztán nagyon messzire ellátni. A város előtt nagy lapály nyúlik el száraz, mocsaras rétek foltjaival. A zsombékok mint megannyi napozó tüskésdisznó. A táj megélénkül, legelésző állatok tarkítják egyre sűrűbben, s persze a városba igyekvő gépkocsik. Amerre a szem ellát, autók apró bogarai másznak, mind egy- irányban. Ügyeket intézni mennek az emberek a területi székhelyre. Utat építenek a városka közepén, töltést emelnek a kövekből. A kereszteződésben ott áll egy behajtani tilos tábla. Álmos déli csend mindenfelé. Amott egy kis boltot most készülnek kinyitni. Az árnyékban ücsörgő emberek már tápászkodnak. A kék ,,dél”-be — buggyos selyem nemzeti viseletbe — öltözött asszonyok szaporán pereg a nyelve, miközben átlép a lépcsőn ülő gyerekeken. Az emberek már a pultnál tip- ródnak. Szimatolom az ismeretlen szagokat és bámészkodom. Íme, egy tipikus mongol vegyesbolt: Háromfajta csomagolt cukorka. Barna meg fekete félcipő. Csizmák. Hatféle kartonanyag. Alumíniumedények: nyeles vízmerő, mosdótál, bögre, merőkanál, tésztaszűrő és fazék. Szovj'et halkonzerv, bolgár savanyúság. A pult alól fémszállas, lilás- vörös selyem kerül elő, a nők valósággal ráhasalnak, tapogatják. Az eladónő egy pár, fűzőjénél fogva összekötött cipőt nyom egy férfi kezébe, aztán rózsaszínű hajszalagot szed ki a fiókból. A lány, aki kérte, csillogó szemmel bólogat.. . Egy élelmiszerbolt előtt lovak állnak, összepányvázott lábbal. Nyakukat nyújtogatva tépdesik a gyér füvet. Gyönyörű pirosra festett nyereg van rajtuk, a nyerges csinos bőrkellékek meg díszes ezüstveret. A bolt odabent olyan, mint egy mézeskalács'ház. Talán mert a pultokat rózsaszínre meg almazöldre mázolták. Fullasztó édeskés szag van, alighanem a celofán alatt darvadzó süteményekből árad. A konzervek és cukorkák mellett csokoládés nápolyit látok, veszek belőle. Középütt árulják a lisztet, rizst, kölest. Ott áll az egyik ló gazdája, hogy ő az, elárulja a poros csizmája meg a szélkarimájú kalapja, amelynek álladzója is van, mint a magyar csikósokénak. Az eladónő végzett a lisztméréssel, most meríti a másik zsákba a kölest. A férfi összeköti a zsákok száját és egymáshoz erősíti a kettőt. Átdobja a nyergen, kioldozza a lovat, s mielőtt elindul, A nápolyi csokoládémáza a könyököm táján csurog. Már eredetileg is meg volt olvadva. Ügy látszik, mégiscsak nagy a meleg. Az épülő főutcán ’ ballagok. Egyszercsak egész közelről, szinte a fülem mellől valami szokatlan hang hallatszik. Fura, bosszús hor- kantás. Farkasszemet nézünk egy kicsi, bozontos lóval. Sovány öregember szunyókál a hátán, a ló önállóan kocog, s hol másutt a tágas, üres úton, mint éppen a sarkamban . . . A keresztutcánál összetalálkozik két lovas. Néhány megigazítja álla alatt a kalap kötőjét. A lovasember ötven vagy száz kilométerre viszi a lisztet meg a kölest. Hazaviszi, berakja a jurtába. Főzhet már valami tésztafélét is az asszony. Az öregapja meg annak az öregapja nem eve® mást, mint vízben főtt birkahúst, tejet, sajtot, száraz túrót, kumiszt. Néha jött egy- egy vándorkereskedő, attól kaphattak teát, dohányt, méregdrágán. Most meg itt a boltban a cukor, só, liszt, édesség, és ha kíváncsi a konzervekre, megkóstolja azokat is. szót váltanak a nyeregben ülve, a két ló meg addig, mintha összebeszéltek volna, egyszerre nyújtózik egy harapásra való, poros fűcsomóért... A keresztutca mögött egy épülő ház. Hordják a téglát, a vödröket. Megcsap a nedves cement szaga, azután valami egészen más illat, meleg, síkos, ismerős illat, — át- lebben a lovasokon, házakon, jurtákon, a szél hátán elszáll a nagy nyílt térségek felé: valahol birkát főznek ... Hallama Erzsébet Pálcikák meredeznek az ég felé Valahol birkát főznek Vietnam Gyorsiitemű építőmunka
