Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. július 12. Felsőházi választások Japánban A kormánypártiak előre­törését hozta meg a va­sárnap megtartott felső­házi választás Japánban. Képünkön: Takeo Fukuda miniszterelnök és felesége szavazás közben. (Telefotó - K$) ■ m ■; -• j ,f\, . ■'ve - : ms i u Szovjet—amerikai kapcsolatok Militarista körök támadása Georgij Ratianyi, a Prav­da külpolitikai szemleírója, a szovjet—amerikai kapcso­latok alakulását és Carter amerikai elnöknek a szár­nyasrakéták tömegméretű gyártására vonatkozó dönté­sét vizsgálja. A Pravda szemleírója hangsúlyozza, hogy az óce­ánon túl egyesek figyelmen kívül hagyják a szovjet— amerikai kapcsolatokban fel­halmozódott értékes történel­mi tapasztalatot, s megfeled­keznek arról a pozitívumról, amelyet oly nagy munkával sikerült elérni. A hivatalos körökhöz kö­zelálló amerikai tömegpro­paganda — állapítja meg a Pravda cikkírója — könnyű­szerrel téríti le a józan ész útjáról a tájékozatlan ame­rikaiakat. A legharciasabb militarista körök mintegy jelszóra azonnal támadásba lendültek a B—1 típusú ne­hézbombázók tömeges gyár­tását leállító elnöki döntés ellen. A szárnyasrakéták és a többi új fegyverfajta kér­dése ilymódon a háttérbe hú­zódik. A washingtoni kor­mányzat az efféle támadások és saját megnyugtató nyilat­kozatai fényében igyekszik úgy feltüntetni magát, mint­ha lépéseket tenne az enyhü­lés biztosítására, és megfele­lő módon takarékoskodna a nép vagyonával. „Valójában az amerikai im­perializmus egyszer mar megbukott politikájának fel­élesztése — zárja következte­téseit a Pravda szemleírója — egyáltalán nem segíti elő a szovjet—amerikai kapcso­latok konstruktív fejlődését. Gierek fogadta Waldheimet Edward Gierek, a LEMP KB első titkára hétfőn fo­gadta Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárt, aki hivatalos láto­gatáson tartózkodik Len­gyelországban. A világszer­vezet főtitkára előzőleg ta­lálkozott Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszterrel. Tízezer tüntető sztrájkőrségben A szocialista és el nem kötelezett országok HATáROZIITTERVEZETE A szocialista országok, va­lamint az el nem kötelezett országok csoportja határo­zattervezetet terjesztett az ENSZ dekolonizációs bizott­sága elé. A dokumentumter­vezet élesen elítéli az impe­rialista hatalmak katonai te­vékenységet a gyarmati te­rületeken. Rámutat: ezek a hatalmak katonai támasz­pontok és berendezések fel­állításával akadályozzák a A TASZSZ Hanoi tudósí­tójának jelentése szerint Vi­etnamban gyors ütemben folyik a háború okozta pusz­títások helyreállítása, a bé­kés építőmunka. Az utóbbi másfél évben összesen 362 ipari és polgá­ri objektumot adtak át ren­Tegnap a jugoszláv fővá­rosban folytatta munkáját az ősszel sorrakerülő belgrádi találkozót előkészítő tanács­gyarmati országok népeinek függetlenné válását. A határozattervezet hang­súlyozza: Rhodesia és Nami­bia kisebbségi fajüldöző re­zsim jei fegyveres erőszakhoz folyamodnak, abból a célból, hogy uralmukat fenntartsák ezeken a területeken, és aka­dályozni próbálják a gyar­mati népek nemzeti felszaba­dító mozgalmainak szabad­ságharcát. deltetésének. Jelentős sike­rek születtek a lakásépítés­ben is: az év~ első hat hó­napjában 90 ezer négyzet- méter összterületű új lakást építettek. A gyermekekről való gondoskodás jegyében az országban 28 új általános iskola épült. kozás. A 35 ország képvise­lői plenáris ülésükön az őszi találkozó szervezési kérdései­ről tartottak megbeszélést. Az utóbbi évek legnagyobb tömegdemonstrációja zajlott le tegnap London északi ré­szén. A szakszervezetek fel­hívására az ország minden részéről érkeztek a fővárosba a munkásküldöttségek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a Grunwick gyár dolgozóival; akik tizedik hónapja sztráj­kolnak az embertelen mun­kakörülmények és szakszer­vezeti jogaik semmibevétele miatt. Skóciából, Walesből, Kö- zép-Angliából, mintegy tíz­ezer tüntető gyűlt össze teg­nap reggel munkakezdéskor, hogy a Grunwick dolgozóival együtt sztrájkőrséget álljon az üzem előtt. Köztük volt Arthur Scargill, a yorkshirei bányászok vezére, akit né­hány hete őrizetbe vettek már egyszer a Grunwick sztrájkőrségén. A hatalmas tömeg fegyelmezett felvonu­lása ellenére a négyezres rendőri erő hamarosan pro­vokálni kezdte a tüntetőket és számos összecsapás rob­bant ki. Harminc tüntetőt és rendőrt kórházba szállítot­tak, legalább 50 tüntetőt le­tartóztatták. A több órát késett mű­szakkezdés után a tízezer tüntető hosszú sorokban vé­gigvonult Willesden kerület­ben. „A dolgozók egyesült erejét sohasem törik meg” — zúgott az ütemes harci jel­szó. Folytatja tanácskozását 35 ország képviselője Rendkívüli állapot Pakisztánban A pakisztáni katonai kor­mányzat szigorú intézkedé­seket léptetett életbe a bel­politikai helyzet megszilárdí­tása és az októberre bejelen­tett választások nyugodt elő­készítése érdekében. Vasár­nap hajnalban az ország két legnépesebb tartományában — Punjabban és Sindben a kihirdették a rendkívüli ál­lapotot. BUKAREST Tegnap délelőtt a román fővárosban megkezdődött a munkástanácsok első kong­resszusa. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő a megnyitó ülésen elhangzott beszédében mél­tatta a román munkásosz­tálynak a szocializmus épí­tésében elért eddigi ered­ményeit, és részletesen szólt az ötéves terv előirányzatai teljesítésének jelentőségé­ről. LUSAKA Rhodesia újabb fegyveres provokációt hajtott végre Zambia ellen, — jelentette a lusakai rádió. Rhodesiái csa­patok Chirundut, a két or­szág határán folyó Zambezi északi szakaszának egyik városát lőtték. HAMBURG Joshua Nkomo, a Zimbab­wei Hazafias Front egyik vezetője a Der Spiegel nyu­gatnémet hetilap legutóbbi számában megjelent nyilat­kozatában elutasította a rhode'siai kérdés rendezésé­re tett angol—amerikai ja­vaslatokat, s kijelentette, hogy a békéről való tárgya­lás ideje elmúlt. SALISBURY A több évig tartó önkén­tes száműzetéséből vasárnap hazaérkezett Ndabaningi Sithole, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) veze­tője. A húsz tanácsadójával érkező politikust a repülő­téren híveinek nagy tömege fogadta. BONN Hamburgban folytatódik Araias volt SS obersturm- band-führer háborús bű­nös pere, aki a második vi­lágháborúban a Lett Szov­jet Köztársaság területén több mint 35 ezer személy lemészárlását irányította. Felvonulás díszszemle Mongólia nemzeti ünnepén Szovjet vezetők üdvözlete Tegnap Ulánbátorban ün­nepi felvonulással és kato­nai díszszemlével emlékez­tek meg a Mongol Népi For­radalom 56. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen és felvonuláson Batin Dorzs vezérezredes, mongol honvé­delmi miniszter tartott ün­nepi beszédet. Többek kö­zött hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megnyitotta az emberiség számára a szocia­lista fejlődés útját. A szov­jet nép után ezen az úton indult el a mongol nép is, amely a kapitalista fejlődési szakasz átugrásával a feuda­lizmusból a szocializmusba lépett. * * * Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin a Mongol Népi Forradalom 56-ik év­fordulója alkalmából tá­viratban ödvözölte Jum­zsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnökét és Zsambin Batmönhöt, a Mi­nisztertanács elnökét. A szovjet vezetők megállapí­tották, hogy a Mongol Nép- köztársaság jelentősen hoz­zájárul a szocialista államok közös harcához, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folyik. Rá­mutattak, hogy évről-évre erősödik a szocialista inter­nacionalizmus elvein alapuló barátság a két párt és a két ország népei között, s az együttműködésnek újabb lendületet adott a mongol párt- és kormányküldöttség tavaly októberben tett szov­jetunióbeli látogatásá. Kommentárunk Ciprusi memento Mint a hírügynökségek jelentették: New Yorkból visszaérkezett Nicosiába Javier Perez De Cuellar, Wald.heim ENSZ-főtitkár ciprusi különmegbízottja aki beszámolt a főtitkárnak a szigetország helyze­téről, Nicosiában kijelentette: fokozza erőfeszí­téseit „annak érdekében, hogy mielőbb folytatódjanak a két ciprusi közösség képviselőinek még június elején megszakadt tárgyalásai”. Az, aki csak valamelyest is figyelemmel kísérte az elmúlt esztendők ciprusi fejleményeit, tisztában van azzal, hogy a különmegbízottnak, enyhén szólva, nem lesz könnyű dolga. A ciprusi főváros szívében húzódó híres „zöld vonal” két oldalán élő népközösségek a görögök és a törökök között sok érzelmi-politikai gyú- lóanyag halmozódott fel. A megbeszélések eddig is hosszadalmasak voltak és nem az elmúlt hónapban szakadtak meg először — ta­lán nem is utoljára. Mégis minden amellett szól, hogy egyszerűen nincs más út a kibontakozásra, mint a két közösség képviselőinek megegyezése egy kölcsönösen elfogadható modus vivendiben — aztán pedig e re­mélhetőleg egyszer majd megszülető, megállapodás maradéktalan betartása. Aligha túlzás a kijelentés: ez nemcsak az ő érdekük, hanem az egész világé. Hogy ez. mennyire így van, azt jól érzékelteti egy közelgő évforduló. Július 15-én lesz ugyanis három esztendeje, hogy az akkor még ural­mon levő görög katonai junta sugallatára és segítségé­vel egy szélsőséges csoport meg akarta dönteni Ma- kariosz érsekelnök kabinetét. A kísérlet olyan láncreakciót indított el, amelynek tanulságai ma is figyelemreméltók: 1. az elvetélt ak­ció veszélyessége annyira nyilvánvaló volt, hogy siet­tette az athéni ezredesek bukását, 2. a török hadsereg válaszul megszállta a szigetország jelentős részét, 3. egyes nyugati fővárosokban erősködtek azok a törek­vések, hogy a ciprusi „megoldást” kívülről, a NATO- diktátuma alapján kellene a szigetországra erőszakolni. 1974. július 15. figyelmeztető memento: Ciprusnak el nem kötelezett, független országnak kell maradnia. Minden másfajta célkitűzés nemcsak Ciprust, hanem a Közel-Kelet szempontjából is oly fontos térség érzé­keny egyensúlyát — tehát a békét is fenyegeti. — Város a pusztaságban Ulánbátorból kis helyi gép­pel repülünk a nyári tábor­hely felé, keletnek. Innen, fentről is nyilvánvaló, hogy a puszta teljesen más, mint amilyennek valaha is képzel­tem. Nem sík. Inkább hullá­mos. A dombok, amelyek szélfútta homokhalmokra emlékeztetnek, lágyan _át- meg átmennek egymásba. Mindennek könyörtelen sár­gásszürke alapszíne van, eb­be vegyülnek a zöld foltok. Folyók szelik át a tájat. A folyó rengeteg szétfutó ága felszítja a puszta keménysé­Poros UAZ mellől hárman közelednek, napszítta katona­ruhában. Sietnünk kell, a tá­bor még „odébb” van. Be­szállunk, nekieredünk a pusz­tának. Délután ötre jár, de vakítóan süt még a nap. A kocsinak minden része külön mozog, csörög, zörög, rázkó­dik, ordítva lehet csak társa­logni. Mikor megállunk, kö­röskörül váratlan csönd lesz, zsályaillatot érzek, apró, gét, de a puszta győz, a fo­lyóágak kiszáradnak, sziksó fehérük, a zöld elfogy, visz- szafoglalja birodalmát a sár­gásszürke .. . Száraz, csomós fűre száll le a gép. Onnan lehet tudni, hogy reptéren vagyunk, hogy odébb is áll egy gép. Lapos épület húzódik távolabb, egy darab kerítést is látok, de káprázik a szemem. Egy óri­ási térség közepén állunk. Most már tudom, hogy amer- ről jöttünk, ott végesteien végig ilyen a táj. Bizonyára köröskörül ilyen. hamvaszöld növényből árad. Az ég hihetetlenül magas, a felhők lapos hassal úsznak az ég alján a hosszú, lágyívű dombok képét sehol se bont­ja meg kiemelkedés. A városka, amelynek szé­lén leszálltunk a repülőgép­ről, körülbelül 120 kilomé­terre van a táborunktól. Né­hány nap múlva újból meg­tehetem ezt az utat. Mikor a távolban feltűnik a város — előbb csak mint­ha a horizont egy darabja lenne vastagabb vonallal meghúzva, aztán kéményeket és tornyokat is lehet látni, azaz hogy kis pálcikákat, amelyek az ég felé meredez- nek — a tájékozatlan utazó örvendezni kezd. Holott ettől számítva még egy-két órát is eltarthat, mire az ember va­lóban odaér. A pusztán na­gyon messzire ellátni. A vá­ros előtt nagy lapály nyúlik el száraz, mocsaras rétek foltjaival. A zsombékok mint megannyi napozó tüskésdisz­nó. A táj megélénkül, legelé­sző állatok tarkítják egyre sűrűbben, s persze a város­ba igyekvő gépkocsik. Amer­re a szem ellát, autók apró bogarai másznak, mind egy- irányban. Ügyeket intézni mennek az emberek a terü­leti székhelyre. Utat építenek a városka közepén, töltést emelnek a kövekből. A kereszteződésben ott áll egy behajtani tilos tábla. Álmos déli csend min­denfelé. Amott egy kis bol­tot most készülnek kinyitni. Az árnyékban ücsörgő embe­rek már tápászkodnak. A kék ,,dél”-be — buggyos se­lyem nemzeti viseletbe — öl­tözött asszonyok szaporán pe­reg a nyelve, miközben átlép a lépcsőn ülő gyerekeken. Az emberek már a pultnál tip- ródnak. Szimatolom az isme­retlen szagokat és bámészko­dom. Íme, egy tipikus mongol vegyesbolt: Háromfajta csomagolt cu­korka. Barna meg fekete fél­cipő. Csizmák. Hatféle kar­tonanyag. Alumíniumedé­nyek: nyeles vízmerő, mosdó­tál, bögre, merőkanál, tészta­szűrő és fazék. Szovj'et hal­konzerv, bolgár savanyúság. A pult alól fémszállas, lilás- vörös selyem kerül elő, a nők valósággal ráhasalnak, tapo­gatják. Az eladónő egy pár, fűzőjénél fogva összekötött cipőt nyom egy férfi kezébe, aztán rózsaszínű hajszalagot szed ki a fiókból. A lány, aki kérte, csillogó szemmel bólogat.. . Egy élelmiszerbolt előtt lo­vak állnak, összepányvázott lábbal. Nyakukat nyújtogatva tépdesik a gyér füvet. Gyö­nyörű pirosra festett nyereg van rajtuk, a nyerges csinos bőrkellékek meg díszes ezüst­veret. A bolt odabent olyan, mint egy mézeskalács'ház. Talán mert a pultokat rózsa­színre meg almazöldre má­zolták. Fullasztó édeskés szag van, alighanem a celofán alatt darvadzó sütemények­ből árad. A konzervek és cu­korkák mellett csokoládés nápolyit látok, veszek belőle. Középütt árulják a lisztet, rizst, kölest. Ott áll az egyik ló gazdája, hogy ő az, elárul­ja a poros csizmája meg a szélkarimájú kalapja, amely­nek álladzója is van, mint a magyar csikósokénak. Az eladónő végzett a liszt­méréssel, most meríti a má­sik zsákba a kölest. A férfi összeköti a zsákok száját és egymáshoz erősíti a kettőt. Átdobja a nyergen, kioldozza a lovat, s mielőtt elindul, A nápolyi csokoládémáza a könyököm táján csurog. Már eredetileg is meg volt olvad­va. Ügy látszik, mégiscsak nagy a meleg. Az épülő fő­utcán ’ ballagok. Egyszercsak egész közelről, szinte a fülem mellől valami szokatlan hang hallatszik. Fura, bosszús hor- kantás. Farkasszemet nézünk egy kicsi, bozontos lóval. So­vány öregember szunyókál a hátán, a ló önállóan kocog, s hol másutt a tágas, üres úton, mint éppen a sarkam­ban . . . A keresztutcánál összeta­lálkozik két lovas. Néhány megigazítja álla alatt a ka­lap kötőjét. A lovasember ötven vagy száz kilométerre viszi a lisz­tet meg a kölest. Hazaviszi, berakja a jurtába. Főzhet már valami tésztafélét is az asszony. Az öregapja meg an­nak az öregapja nem eve® mást, mint vízben főtt birka­húst, tejet, sajtot, száraz tú­rót, kumiszt. Néha jött egy- egy vándorkereskedő, attól kaphattak teát, dohányt, mé­regdrágán. Most meg itt a boltban a cukor, só, liszt, édesség, és ha kíváncsi a konzervekre, megkóstolja azokat is. szót váltanak a nyeregben ülve, a két ló meg addig, mintha összebeszéltek volna, egyszerre nyújtózik egy ha­rapásra való, poros fűcsomó­ért... A keresztutca mögött egy épülő ház. Hordják a téglát, a vödröket. Megcsap a ned­ves cement szaga, azután va­lami egészen más illat, me­leg, síkos, ismerős illat, — át- lebben a lovasokon, házakon, jurtákon, a szél hátán elszáll a nagy nyílt térségek felé: valahol birkát főznek ... Hallama Erzsébet Pálcikák meredeznek az ég felé Valahol birkát főznek Vietnam Gyorsiitemű építőmunka

Next

/
Oldalképek
Tartalom