Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
1977. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratók LAKÁSGYÁR Ha a kombájn vezetőfülkéjén felvillan a teli magtartályt jelző sárga lámpa, akkor a szállítók a taxisokat megszégyenítő sebességgel odahajtanak a gép mellé. — Mi is azon igyekszünk, hogy minél előbb a pótkocsin legyen a búza, így hát elevenek vagyunk — mondja Gyulai János. A vékony traktoros — társai cukkolják is eleget: „A hátadon csíp meg a szúnyog, mégis a melleden nő a dudor” — azonban nemcsak a munkában gyors, a nyelve is álladóan pörög, mint a veszedelem. Ha néhány perc pihenő akad, máris köréje gyülekezik 4—5 ember, hogy történeteit hallgassa. De most, hogy — mint mondja — komoly dolgokról van szó, inkább a többieket bíztatja. — „Beszéljetek már ti is, ne csak én jártassam a számat örökké!” Kovács János hallgat az unszolásra. — összhangnak kell lenni köztünk és a kombájnosok között, ez a lényeg. De bele is gyakorlódhattunk, mert amióta tsz a tsz, azóta mi nyaranta az aratásnál vagyunk. Jó lenne, ha az a sok búza, amit elhordtunk, itt lenne egy garmadában. Igaz-e Dani bácsi? Bekecs Dániej rábólint, és az előző gondolatot továbbfűzve hozzáteszi: — Megszoktuk már, hogy kinek mi a rigolyája. Kiss Zsiga és Nagy Miklós például ahogy megáll, egyből kipattan a fülkéből, és a hűtőről seprűvel püföli le a rárakodott port. Amikor feléjük megyünk, már jó előre tudjuk, hogy áz ürítő csiga alatt nekünk úgy kell mozogni, nehogy mellé csurogjon a búza. Útközben is arra kell figyelnünk leginkább, hogy pereg-e a szem. Ha véletlenül rés keletkezik, előkapjuk a rongyot, meg a csavarhúzót és a lehető legElkészült a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben az első féléves tevékenység alapján a munkaverseny- értékelő jelentés. Diósgyőri nagyüzem 1200 szocialista brigádja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett versenyben kiemelkedő munkát végzett. Az export- és a belkereskedelmi terv túlteljesítésével zárta a félévet a Váci Kötöttáru Gyár jászapáti gyáregysége. A több mint 300 nődolgozót foglalkoztató üzem félévi árbevétele 78 millió forint volt, 3 millióval több a tervezettnél, nyeresége pedig elérte a 9 millió forintot. A hat hónap alatt szovjet és NDK exportra 50 ezer női divatblúz készült el, a -belkereskedelem megrendelését 300 ezer férfi és gyermek úszónadrág, 100 ezer női, bakfis és bébi blúz készítégyorsabban betömjük a lyukat. Mielőtt a traktor elindul a szárító, a magtár felé, mindegyik fuvar szállítójegyet kap — igazolásképpen, a járművei nem lopni készülnek. A népes férfitársaságban nagy népszerűségnek örvend a két szállítójegyíró: Takács Ilona és György Edit. Régi ismerősök itt mindketten, nem ez az első nyár, amit a tarló mentén töltenek. — Jól jön a kereset, van hová tenni — állapítja meg Takács Ilona, aki az idén érettségizett Tiszafüreden. — Tavaly alig egy hónap alatt 2300 forintot vittem haza, talán az idén se lesz kevesebb. — Ez napi 96 forintot jelent — egészíti ki Ilonát György Edit, aki ősszel a kunhegyesi gimnáziumban vág neki a negyediknek. Ilyenkor önkéntelenül is adódik a kérdés, hová, merre — talán a mezőgazdaságba? A két lány nemet int. — Vendéglátóipari főiskolával próbálkoztam az idén, nem sikerült — pillog szomorúan Ilona. — De jövőre ismét jelentkezem! — teszi hozzá elszántan. Editnek még nincsenek ilyen gondjai, és valószínű, hogy nem is lesznek, hiszen ő egészségügyi pályára; gyermekápolónő- nek készül, s mint tudjuk, ott még elfér néhány száz a hozzá hasonlóak közül. A búza most már akadály nélkül zötykölődhet a szárító felé, ahol Vízkeleti István a főnök. Róla még any- nyit illik tudni, hogy a középiskola után villanyszerelő szakmát szerzett. — Rádió- tévéműszerésznek készültem, de közben elbutultam — Vízkeletinek erre ennyi a megjegyzése. A mezőgazdaságot egy időre a biztosítási ügynök aktatáskájára cserélte, de aztán visszatért. Az év végéig a terven fe- lü felajánlott hétezer tonna többlet acélnyersvas időarányos része helyett az első félévben hatezer tonnát teljesítettek, az acélműben pedig több mint négyezer tonnával teljesítették túl a „megemelt” tervüket. sével teljesítették. A tavalyinál többet, 60 ezer garnitúra gyermek tréningruhát adtak át a kereskedelemnek. Több a dolgozók szociális ellátását, munkakörülményeinek javítását szolgáló felújítási végeztek az év első felében. Az irodai dolgozók részére faházat építettek, a volt iroda helyén másfélmillió forint költséggel 150 személyes szociális létesítményt építenek.' A fürdőből, mosdókból és öltözőkből álló épület, az év végére készül el. — Eleinte bizonytalannak látszott a tsz, de azóta megerősödött. Meg aztán, amikor az egyik bácsika karóval köszönt, kiderült, hogy a biztosítónál se fenékig tejfel az élet. Pedig Vízkeleti Istvánt nemcsak a termete, hanem a rámenőssége miatt se lehet kidobni bárhonnan. Az egyik vezető így jellemezte: — Legjobb lenne anyagbeszerzőnek. A múltkoriban is elromlott valami a szárítón, ő ment alkatrészért Pestre. Jobbra-balra küldözgették, • mígnem megdühö- dött. Bekopogtatott a főosztályvezetőhöz : „Asszonyom, szereti ön a szép fehér lágy cipót? Mert na igen, akkor adja elő, amire szükségünk van, mert különben a mi búzánkból nem eszik kenyeret.” A szárító főnöke, írtam az előbb, de a testes szőke férfi kijavít. — Á, nem én vagyok itt a fej, Tompa Sándorral váltjuk egymást, ö a géplaka- tosságban oké, én az elektromosságban vagyok spéci, s így szerencsésen kiegészítjük egymást. Az automata vezérlésű Sirokkó működését azonban néhány szóval egyedül is szívesen elmagyarázza: — A fogadó oldalon beengedik a búzát a beton aknába, mi pedig mintát veszünk, hogy kell-e szárítani vagy se. Ha igen, keresztülhajtjuk a berendezésen, a járműveink pedig elfuvarozzák téli pihenőre. Végszóra érkezünk, Takács Antal traktorja éppen Tiszaderzsre, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tárolójához indul. Vízkeleti István kimarkol egy marék búzát, néhány szemet a szájába tesz, szakértő módján rágja. — Jó kenyér lesz belőle! — jelenti ki megnyugodva. Braun Ágoston (Folytatjuk) Szaktanácsadás az állattenyésztéshez A szolnoki AGROCOOP — állattenyésztési és takarmány termesztési rendszer — eredményesen működik. A megye 42 gazdasága csatlakozott eddig e termelési rendszerhez. Az idén mintegy 5 ezer hektáron telepítettek lucernát, több mint 2 ezer hektáron gyepet. Jelenleg az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet kérését teljesítik, 100 hektáron már a rendszer technológiai előírásának megfelelően telepítettek szálastakarmányt, és újabb 200 hektár talajelőkészítésére készítettek tervet. A takarmánytermesztés mellett másik fő céljuk a tenyésztés technológiai feltételének megteremtése. Komplett istállókat, állattartó-telepeket terveznek, építtetnek. Jelentős az AGROCOOP szolgáltatási skálája: a takarmánytermesztési technológiák helyi viszonyoknak megfelelő adaptálása, a tenyésztés, a tartás módjainak, valamint az állategészségügyi feltételek kidolgozása, a gépek beszerzése, üzembe helyezése, szerviz- és alkatrészellátás segítése a céljuk, s továbbképzéseket is szerveznek a taggazdaságok számára. Patay Árpád, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese mondja: „Ez az ütemterv az életeimben az első, amelynél tartani tudjuk a határidőket. A csúszás alig kéthetes, ami az iparágban úgyszólván nem jelent semmit”. A Széchenyi lakótelep építéséről van szó. A készülő, új szolnoki városrészről. Tíz év múlva már több ezer lakás ad otthont húszezernél is több lakónak. A házakat a Debreceni Házgyár és az ÁÉV poligon üzemének elemeiből rakják össze. Egy helyen ennyi lakást a vállalat még sohaBem épített. Érdemes gépesíteni Tíz ütem — amíg a lakótelep elkészül. Az elsőn már túl vannak az építők, a fő- váillalkoiztóki, az alvállalkozók. Az átadott 348 lakás előtti kis utcán vidáman játszadoznak a gyerekek. A második ütemben hajnalban már alig-alig kell igazítani a munkásokat, ki hova menjen, mit csináljon. Tudják a dolgukat, mint egy nagy gyárban. Tegnap itt hagyták abba, ma ott folytatják. Az első ütem a tanulásé volt, azóta a fogások, a módszerek sokat csiszolódtak. Megszülettek az új elnevezésék — a művezető nem azt mondja, hogy maga megy, és kijavítja a födém egyenetlenségeit, hanem felsorolja: a Baricza-féle munkát X. Y. végzi. Néhány feladat megoldásánál egészen más a sorrend is, mint az első ütemben. Az idén 670 lakást adnak át összesen, jövőre, a tervek szerint 798-at. Nagy szériaszám, többször egymás után ismétlődő tennivalók: a munka gépesíthető, s nagy részét gépesítették is. Pár épület felhúzásánál is kellett daru, betonszivattyú, de nem használták 'ki őket. A Széchenyi lakótelepen viszont két műszakban tizenkétóráz- nak a szerelők, éjjel nappal dolgoznak. Előnye ennek a „nagy sorozatú gyártásnak” az is, hogy felvonulási épületet egyszer kell építeni — legfeljebb a hetedik, nyolcadik ütem felé áthelyezni. — Igaz, ekkor az tízmillió forintba kerül. (Hideg-melegvizes öltöző, orvosi rendelő és étkező a munkásoknak, irodák az alkalmazottaknak, raktár az alkatrészeknek, a szerszámoknak, az otthonok felszereléseinek.) Tízegynéhány évig ugyanazon az építkezésen dolgozni: ritkaság az iparágban. Akik itt kezdik a pályát, mire a lakótelep elkészül, törzs- gárdatagok lesznek. Farkas Gergely építésvezető szerint ez is vonza az embereket, de még inkább a fizetés. A túlórával, a műszakpótlékkal s a különböző juttatásokkal (a munkások nagy része nem Szolnokon lakik) a kereset több mint az ÁÉV más munkahelyein. Bár ez csak igen-igen közvetett módon írható a nagy sorozatú lakáskészítés számlájára. A jó minőségű munka viszont már egyértelműen a széria- gyártás érdeme. Ha összehasonlítjuk a legelső és az utóbbi hetekben elkészült lakások műszaki átadási jegyzőkönyveit, kiderül, az idő múlásával egyre kevesebb a pótolnivaló. Hol a „hátország” A régebbi építkezésekhez képest itt könnyebb az anyagok, a felszerelések beszerzése is. Ahogy telnek a hónapok, egyre pontosabban ismerik az anyagbeszerzők a szükséges készletek nagyságát. Pontosabban és előrelá- tóbban rendelhetnek a gyártó vállalatoktól, és hosszú távon is gondoskodhatnak az anyagok sorsáról. Hogy ez nem mindig sikerül, az nemcsak a vállalaton múlik. Mert gyakran nem annyi anyag van raktáron, amennyi szükséges. Hol több, hol kevesebb. Hiába a folyamatos munka során szerzett tapasztalat, fölöslegesnek bizonyul az optimális készletszint ismerete. A szállítók egyszerre hoznak az építkezésre többszáz lakáshoz elegendő alkatrészt. A készlet „megugrik” — a vállalat fizetheti a hitelek igen magas kamatját. Kihasználatlanul marad az építés folyamatosságának egyik nagyon fontos előnye. Nagyrészt nem a vállalat hibájából... De nemcsak a „szállítók egyeduralma” — ahogy Vin- cze Béla főépítésvezető fogalmazott — nehezíti a munkát. A legfontosabb, reális ütemterv sem segít, ha a végrehajtás feltételeit nem teremtették meg, mert nem teremthették meg. A Szolnok megyei ÁÉV egyik legégetőbb gondja, hogy honnan szerezzék be a „Széchenyi” felépítéséhez szükséges lakatosipari terméket. Égy ideig még kapnak eddigi szállítóiktól elegendő lépcső- korlátot, ajtókeretet, jövőre azonban már senki nem akarja rendeléseiket visszaigazolni. A hatalmas építkezés kezdetén hosszú utánajárással talált gyártók, profilmódosításra hivatkozva visszautasítják újabb megrendeléseiket. Üresjáratok Persze nemcsak kooperációs nehézségek akadályozzák a lehetőségek kiaknázását. Magán az építkezésen is található hiányosság. A munkaterületre kilátogató például meglepve veszi észre, hogy az elemekből hat hét alatt összeszerelt házak hetekig üresen állnak, nem dolgozik bennük senki. Bár az épület talpraállításától a befejező munkák elkezdéséig húzódó üresjárati idő egyre zsugorodik, még mostanság is két hétig várnak alakító kezekre a csupasz falak. Ha ez így megy tovább, akkor néhány év múlva egész házsorok konganak az ürességtől. Miért az időpazarlás? Mert a beruházáson dolgozó munElőnyök _____________ é s kihasználatlan lehetőségek__________ k asok között kevés a villanyszerelő, a tapétázó, „kicsi a szakipari kapacitás”. Még úgy sem képesek szinkronba hozná a két építésvezetőség (összeszerelő és befejező) munkájának ütemét, hogy átadás előtt a kubikosok is a lakásokat takarítják, kisegítő munkákat végeznek. A vállalatnak is, a lakásra váróknak is jó lenne, ha a szakipari munkákkal gyorsabban haladnának. Jelenleg azonban nem is érdemes az üresjárati időt csökkenteni. Ugyanis hiába készülnének korábban el a lakások, át nem adhatnák őket, mert a közművesítés üteme csak kullog az építésé után. Azért a határidők emiatt nem csúsznak, csak a mindenki által ismert tartalékok maradnak kihasználatlanul. Hiába, nincs elég pénz a csatornázásra ... Megéri-e a vállalatnak a „Széchenyi” kialakításának elkezdése előtt náluk ismeretlen folyamatos építési móddal foglalkozni? Igen. Jól kihasználhatják nagy értékű berendezéseiket, megtakaríthatják a vándorlással járó többszöri felvonulási költségeket. Az ismétlődés pedig újabb és újabb ötletéket, újításokat szül. Eredményük: a költségek tömegéből faragnak le egy-egy vékony forgácsot, ötletes megoldással például, több ezer négyzetméternyi felület műanyag bevonatát spórolják majd meg egy, csak az illesztési hézagokat feltöltő szerkezettel. Megmaradt a kézi munka költsége, takarékoskodtak az anyaggal. A jobban szervezhető, előkészíthető folyamatos építési mód gazdaságosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Széchenyi lakótelepen az ÁÉV két-három százalékkal több nyereségét mondhat magáénak, mint más lakásépítéseknél. Kísért a múlt A nagy sorozatú „lakásgyártásnak” előnyeiről és kerékkötőiről esett eddig szó. Mindez többnyire újdonságnak számít a vállalat életében, egy részük az id.ő múlásával várhatóan eltűnik, megoldódik. Az új problémák mellett azonban kísért a múlt is, rossz hagyományokkal. Tamasi Mihály brigádvezető erről ekképp vélekedik: „Nem becsülik meg egymás munkáját az emberek. Nekitámasztják a szőnyegpadló- tekercset a tapétának, leszakítják azt. Mire a konyhába ér a szekrény, a sarkai már letöredeztek.” Hiába tesznek tehát vállalásokat a brigádok, hogy betartják a határidőket, ha a hiánypótlásók legtöbbször emiatt "elvesznek a korszerű építési technológia előnyei, lehetőségei között. A sok) bosszúságot okozó szépséghibák nem akadályozhatják meg a „lakásgyárat” abban, hogy városunk egyre több családja költözhessen minél gyorsabban kényelmes otthonokba. H. J. — V. Sz. J. A nyári hónapokban megemelkedett az ART szolnoki üzemének forgalma is. Naponta közel száz gépkocsin végeznek kisebb-nagyobb javításokat. Képünk egy műszeres futómübeállitás során készült Munkaverseny a Lenin Kohászati Müvekben Fürdő, mosdó, öltöző Javuló munkakörülmények a jászapáti „ruhagyárban” II szántóföld taxisai
