Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. július 20. Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Számok, tények Észtország 1940-ben - holnap 37 esztendeje — történt csatlakozásával egyike lett a Szovjetunió 15 szövetségi köztársaságának. Lakosainak számát tekintve (1 millió 447 ezer) a legkisebb, területe szerint (45,1 ezer km'-) pedig a Szovjetunióban a 13. helyen áll. A Szovjetunió észak-nyugati területén fekszik (északi határa eléri az északi szélesség 60. fokát). Partjait a Finn- és Rigaiöböl, valamint a Balti-tenger vize mossa. Az idők kezdetétől ezt a földet a finnugor népcsaládhoz tartozó észtek lakják. Az észt nyelv közel áll a finnhez, rokona a magyarnak és a Szovjetunió egynémely népének. A bur- zsoá vezetés alatt álló Észtország (1919—1940) ipara az össztermelés mindössze ötödrészét adta, a gazdaságban az agrórjelleg volt az uralkodó. Szovjet-Észtországban ma már az ipar - a köztársaság arculatát meghatározva — az össztermelés majdnem kétharmadát állítja elő. Kiemelt feladatnak tekintették a köztársaságban az energetika, a műszer- és gépgyártás, a férrtkohászat, a vegyipar, az állattenyésztés, a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztését. A köztársaság emblémáját viselő árukat ma már a világ 98 országába szállítják. A köztársaságban jelenleg 74 tudományos intézet működik, összesen 6 ezer fős munkatársi gárdával. Észtország sportköztársasóg is. A legkedveltebb és legnépszerűbb sportágak a könnyűatlétika, a kosárlabda, a tenisz, a motorsport, a nehézatlétika, a vitorlázás, a vízalatti úszás és a kerékpározás. Tallinnban kerülnek megrendezésre az 1980-as olimpiai játékok evezős versenyei. Középkorból származó épületek a központban, és modern lakótelepek körülötte - így szól az Észt SZSZK fővárosának, a 800 éves Tallinnak városfejlesztési terve A KÉT TALLINN Óváros -J- újváros= harmónia . Robban-e a késleltetett hatású bomba? * v V V 1280-ban a tallinni magisztrátus rendeletet bocsátott ki, mely szerint az építkezni szándékozó kötéllel és cövekekkel kötelesek kijelölni a kívánt helyet, majd azt elbírálás és engedélyezés céljából a városi tanács képviselőinek bemutatni kötelesek. Ellenkező esetben a rendelet az engedély nélkül építkezőket a ház lerombolásával bünteti. ígv született meg Tallinn óvárosának ma is megcsodált építészeti harmóniája. A Szovjetunió több mint kétezer városa közül alig néhánynak sikerült évszázadokon keresztül megőriznie eredeti külsejének vonásait. Tallinnak ebből a szempontból szerencséje volt. A legutolsó nagyobb méretű tűzvész dátuma 1433. Még a második világháborút is — amikor pedig Tallinn épületeinek 47 százaléka elpusztult — az öreg városrész viszonylag kis veszteséggel vészelte át. Ma már a régi épületek mellett nagykiterjedésű, gyors ütemben fej-, lődő, sokemeletes házakkal beépített, széles sugárutakkal átszelt új város épült fel. Csak az 1971—75 között eltelt időszakban több mint 20 ezer lakás épült fel az észt fővárosban. Nézzünk körül először az óvárosban. Eredeti állapotában őrizték meg a középkori utcahálózatot, majdnem teljesen sértetlenek maradtak a városfalak. Régi helyükön állnak a templomok. Milyen legyen Tallinn óvárosa? Ez a kérdés még a közelmúltban is éles viták tárgyát képezte. Város-múzeum? Raszmusz Kangropool, a műemlék- védelmi felügyelőség vezetője a XV. századbeli épületben levő dolgozó- szobájában a jövő Tallinnjának általános koncepciójáról beszélt. Az első feladat: a történelem során kialakult központot megőrizni a város szerves, aktív részeként, jyia is itt találhatók a köztársaság-kormányának, különböző köztársasági és városi hatóságoknak az épületei, klubok és könyvtárak, éttermek és eszpresszók, áruházak és borozók. Tallinnak nincs főutcája, ezt is az óváros helyettesíti. Megközelítően 7,5 ezer ember él itt, akik közül a többség (így érez Kangropool is) semmi pénzért nem lenne hajlandó kiköltözni a zöldövezeti elővárosokba. Döntés született az itt élők lakásainak felújítására, valamint a felszabaduló helységek felhasználásával a szolgáltatások bővítésére vonatkozóan. E program első ütemének a megvalósítására 14,5 millió rubelt irányoztunk elő. A város vezetőinek egyike a kölni dóm esetére hívta fel a figyelmemet. Az első világháború után a kölniek úgy döntöttek, hogy lebontják a dóm Teörüli sérült házakat, ezzel is kiemelve a látogatók számára a látvány szépségét... A későbbiek során azonban kiderült, hogy hiba volt, mert a dóm vesztett ezzzel szépségéből. Vagy képzeljük el a másik szélsőséget : az aprócska óváros a modern felhőkarcolók lábainál. Mégis, melyik megoldást válasz- szűk? — A harmadikat. Ügy kell építkeznünk, hogy érintetlenül hagyva a régit hozzunk létre új építészeti együttest — mondja Dimitrij Brunsz, a város főépítésze. — Egyre, terjeszkedik az ipar. Újabb lakótelepek — köztük a 100—140 ezer főre tervezett Lasz- namjae — építését tervezzük. Tallinnban zajlanak majd az olimpiai játékok evezős versenyei. Egyszóval még a központhoz legközelebb eső területeket is ki kell használnunk az építkezések céljaira. A régi és új városépítészet összeegyeztetése rendkívül bonyolult, de érdekes és alkotásra ösztönző probléma. E téren viszonylag kevés sikeres megoldás született a világon. Tallinnban sem sikerült elkerülni bizonyos hibákat. Némely vélemények szerint például annak ellenére, hogy a 22 emeletes beton és üveg „Viru” szálló önmagában kifogástalan építmény, mégsem illeszkedik az óváros architektúrái egységébe. Hogyan lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni a jövőben? A tallinni városépítők alkotó közössége a moszkvai tudósokkal együttműködve úgy tűnik megtalálta a kiutat. Valameny- nyi magassági pont nyilvántartását és a jövőben létrehozandó épületek elfogadható magasságának és sziluettjének megtervezését a számítógépre bízták. Megközelítőleg 30—40 gépi vázlat alapján születik meg a végleges terv. Tehát ettől a pillanattól fogva Tallinn úgy épül tovább, hogy az új városnak harmonikusan illeszkednie kell az óvároshoz. Leo Vajno APN „Végül is a kommunizmus világméretekben kapitulálni kényszerülhet a nacionalizmus előtt... A nacionalizmus a szovjet rendszer számára a késleltetett hatású bombát jelenti.” A nemzeti kérdés nyugati szakértőinek minden efféle szólama mögött az a szilárd meggyőződés rejtőzik, hogy nem állhat fenn tartósan olyan állam, amely száznál több nemzetet és nemzetiséget egyesít magában. Európa „léghuzatában’ A háború után Észtországban éltem, és több emléket őrzök magamban a nehéz időkről. A háborút követő évek nemcsak azért voltak nehezek, mert itt is, mint mindenütt a Szovjetunióban, az anyagi javak hiányát éreztük. A több, mint két évtized után, amely időszakban Észtország Oroszországtól elszakítva fejlődött, új alapokon jött létre az egy állam keretében egyesült hatalmas, és egészen kicsi nemzet kapcsolatainak és kölcsönhatásának bonyolult, törékeny folyamata. Hogy ezt megértsük vissza kell idéznünk a múltat. Észtország valóban Európa „lég- huzatában" feküdt, sok mindenen ment keresztül az öt különböző uralom alatt, de igen szoros szálak fűzték az orosz birodalomhoz. Miután Oroszország birtokába került, már a XIX. század végén jelentős gazdasági sikereket ért el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Észtországban is a szovjetek vették át a hatalmat. Az észt burzsoázia azonban 1919- ben, a német intervenciós csapatok segítségével felszámolta a szovjeteket és kikiáltotta az észt burzsoá köztársaságot. Ettől az időtőP'Rezdve egészen 1940-ig (amikor Észtországban újra visszaállították a szovjethatalmat), itt hivatalosan a nyílt szovjetellenes jelleget öltő nacionalizmus eszméjét hintették el a nép körében. A helyi burzsoázia ilyen módon próbálta a dolgozók figyelmét elvonni a köztársaságban egyre érezhetőbbé váló nehézségekről, amelyek az Oroszországhoz fűződő hagyományos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megszűntetésével jelentkeztek: az ipar pangott, a kis földtulajdonosok tönkrementek, elszegényedtek, nőtt a munkanélküliség, csökkent a lakosság életszínvonala. Az 1940-es év döntő jelentőségű volt: 1940 július 21-én a Szovjetunió új tagállamaként megalakult az Észt SZSZK. A háború azonban hamarosan elvágta a felgyülemlett problémák gordiusi csomóját, de nem oldotta meg azokat. Megoldásukra csak a háború utáni időkben kerülhetett sor. Ma Észtország egy hatalmas ipari állam alkotórésze, állampolgárainak jogait az alkotmány biztosítja. magának a köztársaságnak önrendelkezési joga van, beleértve a különválás jogát is. A múlt azonban nem tűnt el nyomtalanul, a tanyás- gazda életszemlélete például nem változott a végbement változásokkal. Emlékszem, a gyerekek vita esetén azonnal két pártra — oroszokra és észtekre szakadtak, nővérem, aki akkor volt eladólány, az észt vőlegényeket nem vette számításba, apám, aki nem beszélte a helyi nyelvet, sajnálta, hogy nehezen tud kapcsolatot teremteni az észtekkel. Még élesebben emlékszem arra, hogy már 10—15 év múlva mennyire megváltozott minden, eltűnt, elillant mindaz, ami az embereket szétválasztotta; a közös ügy, a közös érdekek és problémák szálai fűzték össze őket, elolvadt a bizalmatlanság jege a különböző nemzetiségek között. Ezek személyes benyomásaim, de vannak más bizonyítékok is: olyan számok és tények, amelyek egyszeriben elsöprik „az erőszakos elnyomás", az „eloroszosítás” gyanúját Észtországban vagy bármely más köztársaságban. Az észtek 99,2 százaléka az észt nyelvet nevezte meg anyanyelvének. 29 százalékuk jól beszéli és szabadon használja az orosz nyelvet. Az Észt Legfelsőbb Tanácsa 183 küldöttéből 152 — észt. Ez az arány (83%) meghaladja az észtek százalékarányát a köztársaság összlakosságában (mintegy 70%). A nemzeti iskolákban a tanítás természetesen észt nyelven folyik. Orosz nyelvet is tanítanak, de ez az egyetlen tantárgy, amely elégtelen érdemjegy esetén nem akadályozza meg a tanulót abban, hogy főskolára jelentkezzék. A köztársaságban 1975-ben 15,5 millió könyv jelent meg, ebből 12,3 millió észt nyelven (1970-ben a megfelelő arány 10,8 illetve 9,3 millió). A folyóiratok és más időszaki kiadványok évi példányszáma 25,6 millió volt — ebből észt nyelven 19,1 millió folyóirat és kiadvány jelent még) (1970-ben az arány 20,9, illetve 15,9). Észtországban 38 újságot adnak ki (29-et észt nyelven). A „Dal ünnepe" Észtországban. Ez a színház az észt főváros egyik nevezetessége, a hagyományos dalünnepek céljára építették. 120 méter hosszú és 18 méter magas színpadán sokezres kórusok lépnek fel Téves dilemma A „bomba-elmélet” propagálói _is számolnak a szovjet köztársaságok gyors gazdasági és kulturális fejlődésével. Koncepciójuk a következő: „A nemzetiségek, gazdasági fejlődésük arányában, bizonyára egyre nagyobb követeléseket támasztanak majd a szovjet kormánnyal szemben. Ilyen körülmények között a szovjet nemzetiségi problémák csaknem bizonyosan egyre jobban kiéleződnek, és a szovjet társadalom jövőjét meghatározó domináló erővé válnak”. A nemzeti és az internacio- nális harmóniájának gondolata teljesen ellentmond a „Szovjet nemzeti problémák” című monográfia szerzői véleményének. Az ő kedvenc dilemmájuk így hangzik: vagy a nemzetek fejlődése, vagy a közeledése. E témáról beszélgetést folytattam Mikk Titmával, a filozófiai tudományok doktorával, az Észt Tudományos Akadémia Történeti Intézete szociológiai és filozófiai osztályának vezetőjével. Véleménye szerint a nemzeti csökevények Észtországban egyre jobban a múltba tűnnek. Tár- gvilagosan szólva: megnyilvánulásuk okai megszűntek. Az állampolgárok egyenlő jogai és lehetőségei, a magántulajdon felszámolása eltűntette az emberek megoszlásának gazdasági alapját, gyökeresen megváltozott a társadalom struktúrája. Fontos az általános morális légkör is: a nemzetiségi viszály és a nemzeti gyűlölködés szítása a Szovjetunióban bűntettnek számít és a törvény üldözi. Mikk Titma véleményét személyes megfigyeléseim is alátámasztják. A nemzetiségek közötti házasságokat a népek kölcsönös kapcsolatai mutatóinak nevezik. Az ilyen házasságok száma Észtországban, miként az egész Szovjetunióban, gyorsan növekszik. Két egészen friss példát említek. A tartui anyakönyvi hivatalban tett látogatásom alkalmával jegyeztem fel. Azon a napon az anyakönyvbe a következő házastársak nevét jegyezték be: Morozova Nyina (szül. 1957- ben. cukrász, orosz) és Mjal Elmar (szül. 1952, lakatos, észt); Lehter Szvetlána (szül. 1956-ban, technikus, észt) és Nazarov Valerij (szül. 1956- ban, esztergályos, orosz). Mindkét fiatal párnál az asszonyok a férjük nevét viselik majd. Az első pár érintkezési nyelve az észt, a másodiké pedig az orosz. Feltehetően az első családban a gyermekek is észt iskolába járnak majd, a másodikban — orosz iskolába. Mindkét házaspár kijelentette, hogy a nemzetiségi hovatartozás egyáltalán nem befolyásolta a választásukat. Lenin „titka’ A különböző nemzetiségű emberek közeledését többek között az a tény is elősegíti, hogy az Észt SZSZK területén élő nem észtek közül is egyre többen tanulják meg az észt nyelvet. Habár az észt választott tantárgy, gyakorlatilag mindenki, aki a helyi iskolába jár, második osztálytól kezdve tanulja. Erről akkor győződtem meg, amikor a tallinni utcán orosz másodikosokkal találkoztam. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében nem tűnik feleslegesnek megkérdezni: a Szovjetunióban miben rejlik a nemzeti kérdés megoldásának titka? Lenin már 1922-ben beszélt erről M. Farb- mannak, az „Observer” és a Manchester Guardián” tudósítójának adott interjúban: „Mi az elmúlt öt év alatt megoldottuk a nemzéti kérdést olyan államban, amelyben oly nagy számban vannak nemzetiségek, hogy ennyit aligha lehet találni még egy országban, s e téren szerzett tapasztalataink teljes mértékben meggyőznek bennünket arról, hogy hasonló esetekben a nemzetek érdekeihez való egyedüli helyes viszony az érdekek maximális kielégítése és olyan feltételek megteremtése, amelyek minden lehetőségét kizárják annak, hogy konflktusok jöjjenek létre ezen a talajon. Tapasztalataink alapján az a megingathatatlan meggyőződés alakult ki bennünk, hogy csakis a nemzetek érdekei iránt tanúsított legnagyobb fokú figyelem küszöböli ki e konfliktusok talaját, a kölcsönös bizalmatlanságot — különösen a különböző nyelvet beszélő munkások és parasztok között —, amely nélkül teljesen lehetetlen akár a népek közti békés viszony, akár valamennyire is eredményes fejlődése mindannak, ami értékes a modern civilizációban.” Nyikolaj Hitajlcnko (APN)
