Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
1977. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hajnalban kelnek, mint a madár Aratók A távolból mintha harangszó hallatszana. Hű a betyárját, de hisz’ ez a vekker! Négy óra van, kelni kell. Pe- di- kinn a fákon a galambok még úgy kornyadoznak, mint az odadobott vizes rongycsomó. Nem csoda hát, hogy az ébredő, a fürdőszoba felé igyekezvén, úgy fölrúgja az ágy mellé állított „pokolgépet”, mint dühös kanász a kutyáját. Ilyenkor aztán csuda dolgok is megtörténnek. Az egyik határjáró meséli: — Képzelje mi történt tegnap délelőtt! Motorozok, mint rendesen: földúton, műúton, látom, hogy integet mindenki. Jólesett, hogy ennyien köszönnek, viszonoztam is valamennyit becsülettel. Csak akkor mérgeltem fel magam, amikor már vagy a huszadik ember mutatta ujjával a homlokát. „Lüké vagy te” — gondoltam magamban, s ezzel el is intéztem volna az ügyet, ha a tsz-irodán nem veszem észre, hogy a sisak szíjánál fogva a karomon lóg. Egész délelőtt hajdonfőtt motoroztam, mint akinek tényleg elment az esze. A messziről szemlélődő bizonyára eltöprengene azon, hogy mit tetvészkednek a kombájnosok negyed hattól hét óra, fél nyolcig a gép körül. Csak aki közelebb jön, az láthatja, hogy mennyi, szemölcsként meghúzódó zsírzó- gomb tarkítja a kombájnt. A reggeli kárbantartás idején valamennyire sort kell keríteni, mert ha nem így történik, akkor a búzatáblán könnyen meglepetés érheti a vezért. Ha ezzel megvannak, következik az előző nap apró hibáinak kijavítása; viliódzik az ívhegesztő, csattog a kalapács. Miután a könnyű sérülésekét kikezelték, először a gép kap enni az üzemanyagostól, az ember csak ezután következik. Ilyenkor előkerülnek az élcek: a pihekönnyű iróniától egészen a faragatlan tréfáig, és soha el nem évülő témaként az időjárás, a nők, az enni és innivalók, valamint a munka. A munka, ahová az utolsó falat lenyelése után elindulnak a Petőfi Sándor szocialista brigád tagjai is. Számukra a cím azt jelenti, hogy egyre többet, jóban kell dolgozni, el kell menni társadalmi munkát végezni, házat kell építeni egymásnak kalákában, de a rendezvényekre, legyen az akár valamilyen ünnepély, akár színházlátogatás, nem tudja el vasalni őket senki. Legalábbis ezt mondják a tagok, Péntek Lajos brigádvezető azonban tiltakozik: — Na, azért ebben is van valami javulás. Igaz, tavaly a csapat felét is nehéz volt összeverbuválni, viszont az idén április 4-én is, május 1-én is ott voltunk teljes létszámban. Egy azonban biztos: ezt a brigádot soha nem láttam azon osztozni, hogy ki vágja teli a magtartályt, és az ebédhez is ők érnek oda másodiknak. Pálmai Sándor ágazatvezető így jellemzi a társaságot: — Egymás mozgásából tudják, hogy a másik mire készül, hová fordul, mit akar csinálni. A négy, NDK-ból érkezett kombájn mellett a szövetkezet egyetlen John Deere kombájnja is ebbe a brigádba tartozik. A gép oldalába karcolva egy kakas jelzi vezetőjének gúnynevét, amit nem tudni mikor, talán egy régi veszekedéskor ragasztottak rá Beleznay Gyulára. A vezér most mosolygósán nyugodt, de a megelégedettség ugyancsak távol áll tőle. — Hiába kiáltották ki szuper gépnek a John Deeré-t, a búzában mégse lehet igazán jól keresni vele. A kukoricában már igen! De én nem rágom magam ezen, hiszen minden vágyam az, hogy autóra kerüljek. Most szerzem meg a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt. Amíg Beleznay Gyula tanfolyamra jár, és vizsgázik a kombájnon Kállai János ül. — Én is szerettem volna egész nyáron aratni — kesereg a fiatalember — de hát nekem már nem jutott gép. Lehet, hogy rövidesen mindkettőjük vágya beteljesül? Nagy Miklósé, a fülig poros dundi kombájnosé viszont már most megvalósult, mert ha kettőkor is, de megérkezett az ebéd. Az előbb még fél pulykáról, nokedlis csirkepaprikásról ábrándozó vezér most csontleveshez, hússal teli lucskos káposztához, két szelet kenyérhez és egy forró duplához juttatta kor- gó gyomrát. Közben miről is cseveghettünk volna, mint a bérezésről. —: A gépek 5 évesek, de az akkori, mázsánkénti 80 fillér helyett, már csak 72 fillért kapunk — magyarázza Nagy Miklós. — Naponta 350—400 mázsa búzát ürítünk ki a tartályból, az aratás végére a jobbak is csak 80—100 vá- gonnyi terményt vágnak le. Nem mondom, hogy amit ezután kapunk az nem pénz, de régen a szépen vágott tarlóért is fizettek, aztán 20 mázsa búzánként nekünk is járt egy kiló. úgyhogy végeredményben jobban kerestünk. Csillag Dani, a legfiatalabb kombájnos ugyanúgy bólogat, mint a legidősebb, Adamaecz János, de aztán másfelé terelődik a szó, mert az E—512-es nyergében eldübörög Péntek Lajos, aki délelőtt ötödmagával a tegnap esti durdefekt miatt dolgozott. — Egész aratás alatt két- három defekt van, de abból egy biztosan az enyém — méltatlankodik a brigádvezető. — Most is megyek: kanyar, alapgáz, aztán szép lassan elfordulok és csak egy óriási pukkanás, máris benn a kombájn a kukoricásban, én pedig a műszerfalat ölelem. Sok csodálkozásra azonban nincs idő, a vezérek ismét nekivágnak a búzának. Este 8—9 óra tájban megint koccintanak egy pohár borral a tegnap esti nagy ijedtségre. Braun Ágoston (Folytatjuk) 780 óra társadalmi munka A jubileumi munka versenyben tett vállalásaikat teljesítve jelentős társadalmi munkát végeztek az idén a Tisza Bútoripari Vállalat 4. számú gyáregységében dolgozó szocialista brigádok. A huszonnyolc kollektíva mintegy négyszáz tagja 780 órát dolgozott szabad idejében, szabad szombatokon és kommunista műszakokban a megyeszékhely gyermekintézményeiért. Társadalmi munkában készítették el a brigádok a gázrobbanás következtében ösz- szedőlt és újáépített szolnoki lakóház konyhai berendezéseit is. A 72 ezer forint értékű, 24 komplett konyhaberendezést a napokban szállították el, és már a beszerelésén dolgoznak a Tóth Ferenc utcai új lakóépületben az Állami Építőipari Vállalat munkásai. II megyében is törik a dohányt A megye két közös gazdaságában, a tiszaföldvári Lenin és a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben megkezdték a Szabolcsi dohány törését. Az előbbi gazdaságban 40, az utóbbiban 35 hektáron ültettek az idén füstölni valót, amelynek a betakarítását mindkét helyen gépesítették. A Leninben két, a Vörös Csillagban három Balthes kombájn dolgozik a dohánytáblákban. Üj mosógéphez, új mosópor Tiszaföldváron Jól dolgozik az ipari szövetkezet Két új taggal gyarapodik a Tomi család A Hajdúsági Iparművek gyártmányfejlesztési programjával párhuzamosan gyarapítja a hazai és a külföldi piacon keresett mosószer- készítményeinek családját a Tiszamenti Vegyiművek. Hamarosan megkezdik két új Tomi-készítmény gyártását, amelyek a debreceni gyárból ugyancsak a második félévben kikerülő Minimat—65 és Midimat—85 típusú mosógépek speciális mosóporai lesznek. A Tomi Brill és a Tomi Mat fékezett habzó hatása révén finom textíliák, elsősorban gyermekfehérneműk gépi mosására használható. Előnyük, hogy bár az új, úgynevezett helytartalékos mosógépekbe csak a Vegyiművek két új mosópora használható, a Tomi család újabb tagjai a hagyományos kézi és gépi mosásra is alkalmasak. Az új mosóporok a kereskedelemben már jól ismert családi Tomikhoz hasonló csomagolásban kerülnek majd forgalomba, ehhez csaknem tízmillió forint értékű automata gépsort vásárol a Tiszamenti Vegyiművek. Eredményes félévet hagyott maga mögött a 24 szakmában 240 embert foglalkoztató tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet. A legnagyobb termelési értéket előállító vasipari részleg — ahol a szolnoki és a dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat részére gyártanak fém nyílászáró szerkezeteket — időarányosan teljesítette évi nyolcmillió forintos bevételi tervét. A főként karbantartó és javító tevékenységet végző építőipari részleg az első félévben csaknem egymillió forint termelést ért el. Megközelítette a hatszázezer forintot az első hat hónap árbevétele a szövetkezet rá- kóczifalvi telephelyén. Ott a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki üzeme részére javítják a házgyári elemek sablonjait. A lakosság részére végzett szolgáltatás — a személygépkocsi-szerviz a fodrászat, a rádió, televízió és háztartási gépek javítása — pedig mintegy 800 ezer forintot hozott eddig. Az előzetes számok alapján a Tiszaföldváron, Martfűn és Rákóczifalván működő ipari szövetkezet első félévi árbevétele meghaladja a 12 millió forintot. Ez mintegy 9 százalékkal jobb a tavalyi év has.onló időszakának eredményénél. „Kell idő a befejezéshez...” Bolgár mérnökök a szajoli növényház építésénél Ivan Popivanov mérnök már tolmács nélkül beszélget magyar munkatársaival, s amint mondta: egészen jól megértik egymást. Nem is csoda, hiszen másfél éve, hogy Szajolba érkezett. — Nyolc éve dolgozom a szakmában — folytatja most már anyanyelvén —, de ez a legnagyobb növényház, amit valaha is építettem. Két kollegám is a tapasztaltabbak közül való: Robert Popov az öntözési rendszer szereléséért felel és Georgi Bozov auto- rríatika-mérnök is résztvett már ilyen építkezésen. Szerződés alapján dolgozunk itt, a terveket egy bolgár kutatóintézet készítette. A gépek, berendezések egy része ugyancsak bolgár gyártmány, felszerelésüket és üzembe helyezésüket ellenőrzi két kollégám.-------------------------------------------------------T-----------------------------------Popivanov mérnök három perccel a bemutatkozás után legalább nyolc különböző dicséretet mondott a magyar konyhára, bár „kevesebb fűszert használnak a magyarok, mint mi”. (Ez is ritka dolog!) Közben egy lepedő- nyi tervrajzot vesz elő, és jogos büszkeséggel megemlíti, hogy a tizenkét, egyenként félhektáros növényház közül egy már dolgozik is. — És nem is akármilyen — teszi hozzá. —• Még a szellőztető ablakokat is önműködő berendezés nyitja. Automata szabályozza a hőmérsékletet, a levegő pára- tartalmát, az öntözést, vagyis szinte mindent, hiszen a mai mezőgazdaaságban már alap- követelmény a tudományos pontosság. Nevetve meséli, mekkora meglepetést keltett az a kérése, hogy a vízellátást biztosító hidroglóbuszt három milliméteres pontossággal kell felállítani. Aztán persze előfordult az is, hogy a helyiek pontosítottak a terveken. — Nagyon jól együtt dolgozunk a magyar építőkkel. A közös munkában nemcsak jó hangulat alakult ki, hanem sokat tanulunk egymástól... Egyébként mindhárman Szolnokon laknak, amint mondják, nagyon szép lakásban a város közepén. Egyikük most várja családja megérkezését, már azt tervezgeti, hogy mit mutat meg a kislányának. — Kellemesen érezzük magunkat, a munka is jól halad. Persze kell még idő a befejezéshez. Jó lenne végezni augusztus 20-ra — búcsúznak ismét magyarul. — fo — A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben jó ütemben halad az ötödik ötéves terv időszakára beütemezett hízómarha-tenyésztési program megvalósítása. A közös gazdaságban 1980-ig nyolc korszerű szarvasmarha-istálló, azaz 720 jószág férőhelyének megépítését tervezték. Ezek közül négy a napokban elkészült. Az istállókat a gazdaság építőbrigádja készítette el, a saját erőből megvalósított beruházás értéke mintegy 4,5 millió forint A tarló mentén esik igazán jól az ebéd Fotó: Nagy Zsolt Lépcsőházi ablak keretét állítják össze a vasipari résziéig dolgozói, Maracskó János és Vámosi Imre
