Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 14. m a sfiúpj avSÜl imr M m i lézersugár újabb alkalmazásai A lézer elektronsugárzással gerjesztett fényhullám: a párhuzamos sugarak rendkívül nagy energiasűrűségű hatást hordoznak. Elméleti alapját 1958-ban dolgozták ki, az első rubinkristály lézert pedig 1960-ban készítették. Azóta a tudományban és technikában egyre jelentősebb szerepet kap, újabb és újabb alkalmazása válik ismertté. Két amerikai mérnök a közelmúltban megállapította. hogy az összehegesztett fémcsuklók szilárdsága ugrásszerűen növelhető lézerbesugárzással. A lézersugár segítségével közölt energia hatására átrendeződik a fém finomszerkezete, ennek következtében ugrásszerűen nő a szilárdság. Ezzel az eljárással tiszta fémek — vas, alumínium — és ötvözeteik egyaránt kezelhetők. Az új módszer igazi perspektívája a szerszámkészítésben bontakozik ki. A fogaskerekek és a golyóscsapágyak élettartama rendkívül megnövelhető felületük lézerbesugárzásával. Angol kutatók ipari célra alkalmazható széndioxidos lézervágót készítettek. A készülék 500 watt teljesítményű sugarat bocsát ki, amellyel a vékony nylon percenként 250, a lágyacél lemez percenként 6 méteres sebességgel vágható. A készülék „lelke” az a széndioxid—hélium—nitrogén gázkeveréket tartalmazó kvarccső, amelyben a gáz ionizálásához szükséges energiát nagy feszültségű áramforrás hozza létre. Szovjet kutatók lézer-képcsövet készítettek műszaki célokra szolgáló tv-képek vetítésére. A lézer-képcsőUltrahangos zsebszívvizsgáló A brit tervezési tanács az év díjával tüntette ki azt a zsebben hordható orvosi műszert, amellyel a terhesség 12. hetétől lehallgatható a magzat szívműködése. A Sonicaid nevű készülék ultrahanggal működik. Az anya hasára helyezett adó 2 megaherz rezgésszámú folyamatos ultrahanghullámokat bocsájt ki keskeny sugárban a magzat szíve felé, a készülék kristálydetektora pedig felfogja a mozgó szövetről, vagy folyadékról visszaverődő hullámokat, s felerősítve hallható jelekké alakítja őket. Csapágykenés széndioxid-gázzal A széndioxid bizonyos hőmérsékleten szilárd. Ha a hőmérsékletet növeljük, gáz lesz belőle. A csapágyon nagyméretű lío- ronyok futnak körbe, ezeken át széndioxid gázt vezetnek a csapágyba. A csapágyban levő tengely végét hűtik, ezáltal az álló tengely felületére szilárd széndioxid rakódik le. A tengely megindításakor a csapágyat kissé felmelegítik: a szilárd széndioxidot elpárologtatják. Az így keletkező gáz lebegésben tartja a forgó tengelyt. Ha a tengely leáll, a széndioxid gáz ismét megszilárdul, lecsapódik a tengelyre, hiszen azt folyamatosan hűtik. ÉksziipAtlás gépkocsikban Az elszakadt ékszíj sok kellemetlenséget okoz a gépkocsikban. A végtelenített ékszíj felhúzása nehézségekkel jár, ezért az NSZK-ban legújabban „nyitott” pótékszíjat készítettek: ez egy po- liuretán tömlő, amely szükség esetén borotvapengével a megfelelő hosszúságúra vágható. Utána a szíjtárcsa köré fektetik, és két végét egyszerű és biztos összekötő szemmel összeillesztik, nek nincs lumineszkáló anyaggal • bevont ernyője. Ebben a képcsőben az elek- ronsugár egy vékony félvezető lapocskához jut. Ahol ezt a lapocskát elektronsugár éri, ott a félvezető anyag lézerfényt sugároz ki. Az így kivetíthető kép mérete a lapocska méretétől függ. Ha az akkora, mint egy mozifilm kockája, akkor a kép 60 négyzetméteres felületre vetíthető ki. Az ábrázolás színe attól függ, milyen félvezetőt alkalmaznak. Nemrégiben helyezték üzembe az Európa és USA között lefektetett, TAT 6. jelzésű tenger alatti kábelt’ amely a kontinensközi telefonösszeköttetésben 4000 új kapcsolást jelent. Ebből 3000 esik Franciaországra, 1000 pedig Angliára és a skandináv országokra. A víz alatti kábel lefektetését a francia LE VERCORS kábelfektető hajó segítségével végezték. A két végpont a franciaországi Saint-Hilaire de Retz és az angliai Green HilT. Franciaország oroszlánrészt vállalt a TAT 6. kábel fektetésében, sőt a kábel „megszületésével” kapcsolatban is. Pillanatnyilag Francia- ország és az USA telefonösszeköttetését négy kábel, valamint két hírközlő sza- tellita biztosítja. A most lefektetett TAT 6. egy 52 mm átmérőjű kábel. Az acél vezetéket igen erős polietilén burkolat veszi körül. A kábelt a nagyobb vízmélységekben nem kellett különösen védeni. A partvidéken és a kontinentális self térségében azonban a kábelt külön acélsodrony burkolat védi a tengermozgás, a hajók horgonyaival és a halászok hálóival szemben. A TAT 6. kábel hosszúsága 6800 kilométer. Ebből 1400 kilométeres szakaszt francia gyár készített, míg a fennmaradó 5400 kilométeres kábelszakaszt Angliában gyártották. A kontinensközi kábei igen hosszú vonalon továbbítja tehát a jelzéseket, így érthető, hogy azok útjuk folyamán legyengülnek. Ezért a kábel nyomvonalába minden 10 kilométernél jelismétlő beLengyelországban szennyvízcsatorna építésénél használnak lézersugarat. Egy igen nagy teljesítményű holland gyártmányú gépet, amely 1 óra alatt 400 méter csővezetéket fektet le, lézerrel irányítanak. Egy 1000 hektáros területen 1000 km-nyi csővezetéket kell lefektetni. és a nagy teljesít- .ményű gép irányítását, illetve a kijelölt nyomvonalon való haladását legcélszerűbb lézerrel ellenőrizni. A képen beállítják a lézer- sugárzást. rendezéseket iktattak, amely százszorosán erősíti fel a jelzéseket. Miért kardoskodtak az amerikaiak a hírközlő holdas hálózat bővítése mellett, a kábel hátrányára? Az Egyesült Államok polgári hírközlésének üzemeltetése magántársaságok kezében van. Ezeket a társaságokat egy központi szerv ellenőrzi. A társaságok azonban a telefonelőfizetőktől nagyobb tarifákat tudnak behajtani, a kontinensközi telefonvonalakat a hírközlő szatelliták biztosítják. Hiszen ezek a holdak is amerikai gyártmányúak. Technikai szempontból egyébként a kábel napjainkban is állja a versenyt a hírközlő szatellitákkal szemben. Franciaországnak Anglia volt segítőtársa nemcsak a kábel gyártásában, de az USA mesterséges holdpárti „köreinek” meggyőzésében is. Az új TAT 6. kábel üzembiztonságáért a felelősséget a három nagyhatalom megosztotta egymás között. Anglia a kábelvezeték minőségéért felel, Franciaország a terminál berendezésekért „tartja a hátát”. A terminál berendezéseket Franciaországban készítették. A kábelnek a mesterséges holdak korszakában is jövője van a kontinensközi hírközlésnél. 1956-ban. amikor lefektették a TAT 1. kábelt, egyesek azon töprengtek, ki lehet-e használni az akkori csekély kapacitását. Ma már a következő. a TAT 7. kábel sorsáról vitáznak, amelyet a tervek szerint 1981-ben helyeznek üzembe az USA és Európa között. H. M. Európa és Amerika között Új, tenger alatti kábel H mérőműszerek fejlődése A tudomány és a technika előrehaladásának alapvető feltétele volt a méréstechnika fejlesztése. A mérőműszerek leggyakrabban számlálást, összehasonlítást, jelzést és regisztrálást végeznek. A számlálókkal megállapítják, hogy a mért mennyiségben hányszor . van meg a mértékegység. A regisztráló vagy írókészülékek azt mutatják meg, hogy a mérés Időtartama során melyek voltak a mérés eredményei. Analóg (műszermutatós) vagy digitális (számkijelzős) módszerrel működnek. Az analóg regisztrálóban olyan papírszalagon halad, amelyen a haladás Irányára — a papírszalag hosszára — merőlegesen a mérendő mennyiségnek megfelelő skála található Az Irószerkezet a mért érték — például hőmérséklet — nagyságától függően a papírszalag más -más szakaszán nyomot hagy, és az így kialakult görbe vonal — figyelembe véve a papír folytonos előrehaladását — az idő múlásával párhuzamosan mutatja a mérés eredményeit. A digitális regisztráló megfelelő időközökben — például percenként — nyomtatott számjegyek alakjában közli a mérések eredményét. A mérőműszerekben gyakran egyesítik a jelzés, a regisztrálás, valamint a számlálás módszereit. Ezekkel egyre sokrétűbb feladatokat oldanak meg, beiktatva azokat az automatizált rendszerekbe. Am a mérőműszerek a termelési folyamatok automatizálásának csupán egyik föltételét teremtik meg. Magával az automatizálással az irányítástechnika foglalkozik. Ennek az egyre sokrétűbbé váló tudományágnak két tő területe van: a vezérlés- és a szabályozástechnika. A vezérlés és a szabályozás feladatai sokszor nem határolhatók el élesen egymástól. A korszerű technika alapjai tehát: a mérés, a szabályozás és a vezérlés. Képünkön: o modemmé' főberendezés gyártása. II modern óragyártás T öbb mint 600 éve társa az embernek az a szerkezet, amely — különböző működéssel és pontossággal — jelzi az időt. A mechanikus, mutatókkal ellátott órák mellett a mai gyárak számtalan változatú órát hoznak forgalomba, például elektromos meghajtású órát, kvarcórát, fényórát, vagy atomórát, a mutatókat pedig újabban egyre gyakrabban közvetlen számkijelölés megoldással váltják fel. A mai igények az óragyáraktól is egyre pontosabb munkát követelnek. Az órák szerkezetét csak kiváló minőségű nyersanyagból állíthatják elő. Az óragyártás első szakasza az alkatrészgyártás, amely az alkatrészgyártó üzemben nagy pontossággal dolgozó automata, félautomata és célgépek segítségével történik. Az alkatrészeket speciális mérőműszerekkel ellenőrzik, és az előírásoknak megfelelő alkatrészek az előszerelőműhelybe kerülnek, ahol félautomata célgépek segítségével összeszerelik és tisztítják őket. Végül az alkatrészek a szerelő műhelybe kerülnek, ahol az óragyártás második szakasza történik: az órát önműködő szerelőszalagon állítják össze. Az összeszerelt órákat elektronikus szabályozó készülékkel szabályozzák. Kereskedelmi forgalomba csak az előírásoknak megfelelő órák kerülhetnek. Az óraszerkezetben felszerelik a Pragotron gyár egyik számkijelzős készülékét, amelyet a prágai metró aluljárójában fognak elhelyezni használt csapágyköveket, hajszálrugót, valamint hajtórugót speciális gyárak állítják elő a felhasználó óragyárak rendelése szerint. Több mint 140 éves múltra tekint vissza a csehszlovák óraipar egyik jelentős gyára, a Pragotron. Az óraipar fejlesztése érdekében most szocialista együttműködési megállapodást kötött a Csehszlovák Tudományos Akadémia Elektronikai Intézetével. nukleáris műszertechnika Az atomsugárzások és a kozmikus sugárzások részecskéinek, a mesterségesen gyorsított részecskéknek, valamint a fény- és röntgensugárzás fotonjainak kimutatása, számlálása és mérése csak akkor vált lehetségessé, amikor az ipar megfelelő műszereket bocsátott a fizikusok, csillagászok és kémikusok rendelkezésére. E műszerek egyik csoportja a szcintilláció jelenségeit hasznosítják, a fluoreszkáló anyagoknak azt a tulajdonságát, hogy a beléjük ütköző részecskesugárzásokra fényfelvillanásokkal „válaszolnak”, amelyek egyébként szemmel is érzékelhetők. Szcintillációs anyagoknak — amelyekben az ütközés következtében előálló fékeződéskor az elnyelt energia számottevő hányada látható fénnyé alakul át — két nagy csoportját különböztetik meg, a szervetlen és a szerves vegyületekét. A szervetlen foszforvegyületek fényhatásfoka nagyobb és fénykibocsátásuk átlagos időtartama hosszabb, mint a szerveseké. Míg az előbbiek inkább a gammasugárzás, az utóbbiak a bétasugárzás kimutatására alkalmasak. A szcintillációs számlálók vonatkozásában igen fontos, hogy a foszforokban keletkezett fény lehetőleg minél kisebb veszteséggel jusson el a fényelektromos sokszorozóba, amely a sugárzást elektromos jellé alakítja át, alkalmassá téve az elektronikus készülékkel való regisztrálásra. A jobb hatásfok — kisebb veszte- -> — elérése céljából meglehetősen nagy álydarabokat, vagy egynemű oldatok jában előállítható szcintillációs anyahasználnak. Ez utóbbi típusra szól1 Idául a képen látható két csehszlo- ártmányú szcintillátor, amelyekben til nevű szcintillációs műanyag van.
