Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
1977. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tisza Cipőgyár mezőtúri gyáregységében Varga Irén egy új, fotocellás szélbehajtógépen dolgozik M. G. Épül az olajfinomító Elkészüllek a kemencék Jó ütemben épül — magyar és szovjet szakemberek tervszerű, összehangolt munkája nyomán — a tiszai kőolajfi- homító. A leninvárosi nagy- beruházás méreteit érzékelteti, hogy területe mintegy 420 hektár, s ha elkészül a mű, évente hárommillió tonna kőolajat dolgoz majd föl. A teljes beruházási költség mintegy 6,5 milliárd forint. A munkában a budapesti Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat is részt vesz: elkészíti azt a három csőkemencét, amelyben a Barátság vezetéken érkező kőolajat bontják föl alkotó elemeire. Almási György-és Danilla József szocialista brigádvezető munkacsapatával teljesítette vállalását: a kemencék falazását határidő előtt befejezték. Ételbár M eglehet, hogy a magyar vendéglátásnak, gasztronómiának híre és neve van külföldön, ám mi, hazaiak, őszintén szóivá nem vagyunk elragadtatva tőle. Mit is szeressünk a hagyományos éttermeken, amelyekben magasak az árak, és lassú a kiszolgálás, az eszpresszókon, amelyek füstösek és jellegtelenek, a talponállókon, amelyek piszkosak és rumszagú- ak? Korszerűbb formában, ízlésesebb környezetben, mégis viszonylag alacsonyabb árakon szeretnénk étkezni —, ha lehetne. Tulajdonképpen már lehet, hiszen a vendéglátás egykori egyhangú képét az utóbbi években új, friss, egészséges színek élénkítik. A hatvanas évek közepén kezdődött a változás a hidegkonyai készítményeket kínáló bisztrók, a nagy tömegeknek gyors étkezését nyújtó önkiszolgáló étermek, a hangulatosabb sörözők, a tiszta szeszmentes tejbárok megjelenésével. Á hagyományos éttermek egy része is átalakulóban van: változatosabbak az árak, akadnak olcsó menük, kaphatók korszerűbb, kevesebb zsírral, liszttel készült ételek, s a köret sem szorítkozik a krumpli és a rizs „választékára”, hanem párolt zöldségfélékkel, idénysalátákkal bővül. S ami a hetvenes évek második felének újdonsága: az ételbár. Még csak az első fecskéi jelentek meg néhol — Budapesten, Veszprémben, Debrecenben, Kecskeméten, Balatonfüreden —, de máris népszerűek. Népszerűek, mert korszerűek. Az ételbárokban új technológiával, a vendég szeme előtt készülnek az ízes falatok — grillételek, hamburger, kevert saláták, gyümölcsös édességek, meleg szendvicsek —, méghozzá percek alatt. Bárszéken ülve fogyaszthatunk, s közben megcsodálhatjuk a szakácsok ügyességét, gyorsaságát. Az ételbárokat a kevesebb ceremónia, a rövid időt igénylő étkezés, a szép, modern környezet és a szolid árak jellemzik. E gy fecske nem csinál nyarat: a ma működő néhány tucat ételbár még nem változtatja meg, nem korszerűsíti alapvetően a vendéglátás egyhangú arculatát. Csakhogy ezt az új üzlettípust erkölcsileg és anyagilag is támogatja az állam — a Belkereskedlmi Minisztérium — és sokféleképp ösztönzi továbbiak létesítését. Hamarosan ételbár nyílik Győrött és Zalaegerszegen, később Nagykanizsán, Miskolcon, Sopronban, Pécsett, Békéscsabán, Kaposváron, Székesfehérváron, Nyíregyházán, Pakson... 1980 végéig előreláthatóan 'már nyolcvanra emelkedik a valóban kórszerű ételbárok száma az országban. A vendéglátás tehát ereje, lehetőségei szerint mindinkább figyelembe veszi a lakosság változó igényeit. (G. Zs.) Friss erő Kengyelen, au agy a kölcsönkért agronómus Kellemetlen helyzetbe került tavaly ősszel a kengyeli Dózsa Tsz: a főagromónus és a termelési osztályvezető egyszerre ment el az üzembői.. Gál Sándor elnökhelyettes így erre az időre: emlékszik — Először úgy gondoltuk, hogy saját erőből pótoljuk a hiányt, de aztán rá kellett jönnünk, hogy senki olyan nincs köztünk, aki anélkül mozdítható el posztjáról, hogy a régi helyén ne keletkezzék űr. Tehát nem volt mit tennünk, nyakunkba vettük a megyét és az országot, hogy minél előbb megjelelő képzettségű és elegendő gyakorlattal rendelkező szakembert szerezzünk. A próbálkozások azonban nem hoztak sikert. Kinek ez volt a kifogása, kinek az, a lényeg viszont nem változott: az egyre sürgetőbb teendők ellenére a két vezető beosztás betöltetlen maradt. — Már komolyan kezdtünk aggódni, amikor a ti- szaföldvári Lenin Tsz felajánlotta, hogy két emberét egyéves szerződéssel kölcsön adja. Császár Szilvesztert, aki ezek szerint 12 hónapig Kengyelen főagronómus, csak a határban lehetett utolérni. — Sokan azt rebesgetik, azért jöttünk ide Grósz Miskával, aki most a gépesítés vezetője, hogy az egyesülést előkészítsük. Pedig erről szó sincs! Sőt, még arra sem törekszünk, hogy az itteni gazdaságból kis Földvárt csináljunk. Az otthon tanultakat az itteni lehetőségekkel arra használjuk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el. Nekem személy szerint azért is tetszik ez a lecke, mert most ismét kipróbálhatom az erőmet. Meggyőződhetek arról, hogy vajon csak azért vannak-e elismerésre méltó sikereink, mert a Leninben egyébként is „fut a kocsi”, vagy pedig nekem is kellő részem van bennük. S persze az is természetes, hogy én itt nemcsak mint Császár Szilveszter, hanem mint a tiszaföldvári tsz egyik vezetője is dolgozom, hiszen amit csinálok, abból a mi gazdaságunkat ítélik meg. Tehát, ha jó eredményt érek, illetve érünk el, akkor a Lenin Termelőszövetkezet jó hírét öregbítjük. Vélemények a szántóföld széléről. — Hát, amióta itt vannak, valahogy jobban kell dolgozni... Nemcsak megmondják, hanem számon is kérik a teendőt.. . Nem rossz gyerekek ezek, még ha náluk egy kicsit több is a munka . . . Gál Sándor az előbbiek ismerete nélkül így összegez: — Koncentráltabbá, szervezettebbé vált az irányítás. Jól jött ez a frissítés, az emberek is felrázódtak. Azt hiszem ez a tanulság nekünk se ártott. .. Ha a pillanatnyi eredmény csak ennyi lenne, akkor mór nem volt hiába az eddigi fáradozás. De ezen jóval túl mutat az, hogy a kapcsolat a szakemberek decemberi „visszaszolgáltatása” után — amikor már az újonnan beiktatott vezetők is fél éve a tsz-ben lesznek — se szakad meg. — Bármennyire is jól szervezett gazdaság a miénk — mondja Császár Szilveszter — egy kis segítség nekünk se árt. Ugyanis hiába igyekszik minden üzem az optimális gépesítéshez, szervezéshez legközelebb kerülni, mindig maradnak fehér foltok. Ezért segítünk mi a Dózsa Tsz-szel kölcsönösen egymásnak a tavaszi munkákban és a betakarításban, de kihasználhatjuk a koope- rálás lehetőségeit az állattenyésztés különböző területein is. B. A. Korán kiürültek a nagyüzemi magtárak, a háztáji kamrák A baromfikeltető telepeken csökkent a naposcsibék iránti kereslet. Az egyéni állattartók arra hivatkoztak: nincs elég tápszer az árusítóhelyeken. A tanácsokhoz is egyre-másra érkeztek bejelentések az utóbbi időkben: akadozik a tóptakarmány- ellátás és nem megfelelő á választék. A tiszaföldvári Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott a témával a közelmúltban. Az ellátási panaszok nyomában járva, Törökszent- miklóson, a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat termelés; és értékesítési osztályán kértünk magyarázatot, Bana Sándor, a termelési és értékesítési osztály helyettes vezetője elismerte, hogy voltak átmeneti gondok. — Év elején mindig alacsony volt a takarmányfélék kiskereskedelmi forgalma, nem érte el a 900 vagont. Ezzel szemben az idén már januárban csaknem 980 vagon volt az összes takarmányfélék értékesítése, áprilisban pedig megközelítette az 1100 vagont. Korán kiürültek a magtárak, a háztáji kamrák. Elfogyott az abraktakarmány-készlet és .,robbanásszerű” volt a kereslet az elárusítóhelyeken. Táblázaton mutatta, hogy Állattartók tápszerellátási gondjai nyomában az összes takarmányeladásból milyen arányban fogytak a tápok. Ezek mennyisége 1974-ben még alig 34, tavaly már csaknem 50 százalék volt. Az állattartók felismerték a korszerű takarmányozás hasznát, a tápok hatékonyságát. Ehhez a nagy igénynövekedéshez kellett igazodnia a vállalatnak. Az alapanyag nem hiánycikk. Feldolgozásra vár a perui halliszt, az Argentínából, Brazíliából importált földi dió- és szójaliszt, ám a keverőkapacitás, amivel a vállalat rendelkezik, nem győzte a szükséges mennyiséget előállítani. Ezért ahol lehetett elrendelték a folyamatos üzemelést, vagyis szabad szombaton és vasárnap is kevernek. (Sajnos, ezt éppen a legnagyobb kapacitású szolnoki üzemnél nem lehetett megoldani az alapanjlag- és készárutárolás nehézségei miatt.) A tavalyi még 62 százalékos kihasználást idén februárban és márciusban 11 —14 százalékkal, áprilisban már 16 százalékkal növelték. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok is rendelkeznek keverőüzemekkel, ezek három műszakra számított kihasználtsága csak 30—40 százalékos. A GMV vezetői megkérték a gazdaságokat: szabad kapacitásukkal végeznének-e bérmunkát az ellátási gondok enyhítése érdekében? Január óta tizennégy tszszel kötöttek megállapodást, de az állami gazdaságokkal nem sikerült megegyezniök. A termelőszövetkezetek a vállalattól kapott alapanyagból részben önellátásra, részben a kiskereskedelmi kereslet kielégítésére készítik a keveréket. Természetesen ez nem ment egyik napról a másikra, de már javult a helyzet. Lassan megszűnnek az ellátási zavarok. Az átmeneti hiány nem csupán Szolnok megyei jelenség volt, a többi alföldi megyékben is hasonló gondokkal küzdöttek. A GMV-nél kapott válasz — és nem utolsósorban a kereslet-kínálat e napokban már kedvezőbb egyensúlya — megnyugtató. Lesz elég és választékban is bőséges táptakarmány, hiszen a keverőüzemek 86 félét állítanak elő, az eddiginél nagyobb termelékenységgel. R. E, Kooperáció előnyökkel és szépséghibákkal Néhol sok a partner Szolnok megyf, 38 fe"1--------------- szövetkezete köz ül 21 készít olyan termékeket, amelyeket iparvállalatoknál vagy más szövetkezeteknél építenek be különböző gyártmányokba. A karcagi Általános Technikai Szövetkezet például a Magyar Hajó- és Darugyárnak elektromos szerkezeteket és darukezelő házakat, a VBKM vállalatainak villamos berendezéseket készít. A jászladá- nyi Vegyesipari Szövetkezet tavaly 8,5 millió forintért gyártott tévékávát a Videotonnak, ugyanennyiért bútor- alkatrészt az Agria Bútorgyárnak. A Budapesti Alumíniumgyár 1976-ban 10 millió forintért rendelt edénytartozékokat a Jászsági Vas- és Zománcipapi Szövetkezettől. A törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Szövetkezet pedig külföldi cégekkel is együttműködik: automata szálastakarmány adagolót szállít Hollandiába, az NDK- beli Weimar Werk nevű vállalatnak markolókanalakat gyárt. A Szolnok megyei szövetkezetek partnere többek között még a Ganz Villamos- sági Művek, a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Jászberényi Hűtőgépgyár is. A termelési együttműködések nagy mértékben befolyásolj ák a szövetkezetek gazdálkodását. Kooperációs gyártásból származik összes árbevételük több mint egy- harmada (451 millió forint). Nyolc kollektívánál az össztermelésnek több mint fele készült további felhasználásra. Az idén várhatóan 23 százalékkal még növekszik is a kooperáció árbevétele. A számokból látszik, az ipari szövetkezetek eleget tesznek egyik legfontosabb feladatuknak: segítik, kiegészítik az állami ipart. Ök maguk is jól járnak így, mert a hosszabbtávú együttműködési szerződések nagy termelési biztonságot jelentenek: szilárd támpontjai a tervezésnek és a munkaszervezésnek. A kooperáció segítheti a szövetkezetek technikai színvonalának emelését is. A megrendelők ugyanis sok esetben a gyártáshoz szükséges gépeket és felszereléseket is biztosítják. A meglévő együttműködésnek azonban vannak árnyoldalai is. A más szempontból igen kedvező hosszútávú szerződések ugyanis gyakran hátrányos helyzetbe hozzák a szövetkezeteket. Az évenkénti alapanyag áremelkedést részben se tudják a megrendelőkre hárítani, mert a szerződések rögzítik az átvételi árakat. Néhány nagy arányú kooperációs tevékenységet folytató szövetkezetnél ezért évről évre csökkent a nyereséghányad. Pedig ez a nehézség könnyen megszüntethető lenne — tartják a KISZÖV- nél. A szerződések évenkénti felülvizsgálata esetén a partnerek egyformán élveznék az együttműködés előnyeit. Más hiányosságok a szövetkezetek jobb munkájával szüntethetők meg. Kedvezőtlen jelenség például, hogy néhoi nagyon sok partnernek dolgoznak. A sok irányú kooperáció szétforgácsolja a technológia fejlesztésére szolgáló eszközöket. Egyes szövetkezetek nem fordítanak elég figyelmet saját termékek kifejlesztésére. A következő fvekKl >ef°n-------------------- tosabb feladata a szövetkezetek közötti együttműködés kiszélesítése. E kooperációs-forma nagy jelentőségű, mert lehetőséget nyújt a specializálódásra, a fejlesztési alapok koncentrált felhasználására. f i felelős ismeretlen Vizsgálat mezőgazdasági üzemekben A kunszentmártoni Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta a járás mezőgazdasági nagyüzemeiben, miként tartják be az általános balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályokat. A bizottság véleménye szerint javult a helyzet a gazdaságokban az előző évekhez viszonyítva. Az alapvető műszaki feltételek biztosítása mellett létrehozták a munkavédelmi szervezetet. Akadtak azonban hiányosságok is: például a baleseti jegyzőkönyvben sem a baleset okát, az óvórendszabály megsértését, sem a megelőző intézkedést nem tüntetik fel több helyen. A felelőst nem „nyomozták ki”, ezért a számonkérés is elmaradt a legtöbb helyen. A munkavédelmi oktatások színvonala sem elégséges, sok helyen a jegyzőkönyvek tartalmilag kifogásolhatóak. A hiányosságok ellenére azt tapasztalták, hogy kevesebb a baleset, és csökkent mindenhol a betegség miatt kiesett munkanapok száma. Államközi szerződés értelmében Lengyelország cukorgyárat épít a Hajdú-Bihar megyei Kaba határában. Az építkezés a múlt évben kezdődött több mint ezer lengyel szakember közreműködésével. A lengyel építők 1979. május végére vállalták az építés és szerelés befejezését. Képünkön: kirakják a Lengyelországból érkezett építőanyagot
