Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
U SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 7. irafiúnr i KI \ nnn ■ sa JL ■ vW JliuLu A magyar tudomány arcképcsarnokából \ Bemutatjuk: Petri Gábor akadémikust E gy órányi időre, riport- készítésre, még akkor sem könnyű utolérni, ha a riporter éppen 10 napig, mint beteg, a vezetése alatt lévő klinikán fekszik ... Egyik nap még országunk államfőjének képviseletében a hivatalos delegációt vezeti Marién Ngouabi, a meggyilkolt kongói államfő temetésén, másik nap már végbél- daganatot operál, és emellett hol a rektori, hol a klinikaigazgatói teendők szólítják különböző szakmai és adminisztratív megbeszélésekre. A professzor azonban hallatlan munkabírással és energiával végzi mindezt, és közben még arra is jut ideje, hogy operált betegeit naponta látogassa, személyesen kövesse gyógyulásának folyamatát. Dr. Petri Gábor viszonylag egyenes, céltudatos úton haladt pályáján: 1937-ben szerzett orvosi diplomát a pécsi egyetemen, 1945 október elsején lett gyakornok az akkor újjáinduló szegedi egyetemi sebészeti klinikán. Azóta is itt dolgozik, igaz, ma már, mint az I. számú sebészeti klinika igazgatója. Immár másodízben a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora is. (Először az 1958- tól 1962-ig terjedő ciklusban töltötte be e posztot). Tudományos pályája aránylag gyorsan ívelt magasra: már 1951-ben a műtéttani tanszék vezetője, egyetemi magántanár, 1952-ben az orvostudományok kandidátusa, és 1958 májusától egyben a sebészeti klinika igazgatója is. Az orvostudományok doktora címet 1971-ben szerezte meg: értekezésének témája a bélelzáródás kórtana volt. A magyar orvostudományban jártas olvasó talán némi ellentmondást érezhet: hiszen Petri Gábort a közvélemény egy időben szívsebésznek ismerte? Ez így igaz is, de Petri professzor igen sokoldalú sebész, aki a hasi sebészettől a szívműtétekig és a veseátültetésig a sebészet széles skáláját műveli magas színvonalon, és emellett intenzív kutatói tevékenységet is végez. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia 1975-ben levelező 'tagjává választotta, orvosi „önvallomásában” ezt mondta: „1950 körül úgy éreztem, hogy a nagy, neves külföldi intézetek .nagy műtéti sorozatait sohasem tudjuk majd reprodukálni, ezért inkább a kísérletes orvostudomány az. amelyben versenyképesek vagyunk. Akkoriban ez még így is volt — közben azonban változott a helyzet, és így akkori „tévedésem” eredménye az lett, hogy a kísérleti munka fejlesztésére fordított erőfeszítések klinikai vonalon „térültek meg”, és így éppen ebben váltunk versenyképessé”. Ami a klinikai eredményeket illeti — valóban, a nemzetközi élvonalban jegyzik a szegedi sebészeket: a műve- sekezeléstől a szív- és érsebészetig, a nyelőcsősebészettől a végbélműtétekig sokfelé ismerik és elismerik az itt folyó munka eredményeit. Nem túlzás azt állítani, hogy mindennek alapját Petri professzor rakta le, akinek sebészeti kutatásaiért az Állami díjat is odaítélték. Társadalmi tisztségei közül sok korábbit már be sem tölt, és még így is igen sokféle és nagyraértékelt funkciót teljesít. A Tudományos Minősítő Bizottság orvosi klinikai szakbizottságának is elnöke, 1963 óta Szeged város egyik országgyűlési képviselője, és tagja az Elnöki Tanácsnak. Mi több, egyedüli orvos tagja. Petrovszkij akadémikusról, a Szovjetunió egészségügyi miniszteréről sokszor említik: széleskörű irányító munkája mellett operál is. Nos, Petri professzorról .szólva is el lehet ezt mondani: ha „itthon”, azaz Szegeden van, ma is a legnehezebb műtéteket végzi, emellett tovább folytatja izgalmas kutatómunkáját, és irányítja munkatársai kutatásait is. Kutatómunkája a műtét utáni, nem mechanikus eredetű bélelzáródás ideg- rendszeri hátterét (akadémiai székfoglalójának tárgya is ez volt), a klinikai immunológia, a szervátültetés, továbbá a sokk és a sebészeti anyagcsere egyes kérdéseit öleli fel. E vizsgálatok eredményeit részben már a mindennapos gyakorlatban is alkalmazzák, részben pedig, tárgyuknál fogva, kilátást nyújtanak az elméleti alapok gyakorlati felhasználására. Mindezek mellett, ha egyáltalán beszélhetünk szabad időről, azt mivel tölti Petri Gábor, a magánember? Mindenekelőtt zenével. (Ügy látszik, Albert Schweit- zer esete nem egyedülálló: kiváló gyakorló orvosok pihenésében a zene regeneráló hatása már sokadszor bizo- nycfsodik be.) Hegedülni szokott, mostanában már inkább egyedül, mert korábbi partnerei közül sokan kihullottak már a sorból. Azért, ha teheti, ma is műveli az együttes muzsikálást., Ezenkívül sokat olvas, bár korántsem annyit, mint szeretné. Filozófiával, versekkel foglalkozik, sőt, fordít is verseket, több nyelvből, olykor görögből, latinból is. A szegedi klinika folyosóit járva időnként feltűnik az ügyeleti beosztások gépelt lapjain a dr. Petri név is. Talán még ügyeleteket is vállal a professzor? Azt azért már mégsem: a klinikán dolgozó három Petri dr. egyike gyakornokként itt dolgozó fia, a többi csak névrokon. Egyébként orvos, csak másutt dolgozik lánya és menye is. A „családi hagyományt” tehát folytatják. A gyermekek pályaválasztásában volt-e szerepe? Mosolyogva ingatja fejét: „legfeljebb annyi, hogy megpróbáltam lebeszélni őket...” Persze, ez eleve nem járhatott sikerrel olyan családban, ahol a szakma, a hivatás szeretetéről és magas szintű művelésérőT~a~személyes példát maga a családfő mutatja. Szatmári Jenő István Mérnöki alkotások Az ipari termékek — gépek, berendezések, használati cikkek stb. — esztétikus külalakját speciális szakemberek, formatervezők adják meg. A nagy szabadtéri létesítmények — a műszaki irodalomban használatos kifejezés szerinti „mérnöki műtárgyak” — sok évtizedre kiható esztétikai értékének viszont maga a konstruktőr a letéteményese. A múltban, miután nagyrészt kőből épített az ember, a hidak tagozódása a környező magas épületekkel azonos igényességet jelzett. De a technika továbblépett. Jöttek a vasszerkezetű, nagy terhelést biró, nagy fesztávolságokat átívelő hidak. Ez volt az a kor, amikor különbséget kívántak tenni a városi és a táji környezetbe illő hidak között. A természetbe épített hidak eszmei vonatkozású megjelenítésére egyáltalán nem helyeztek súlyt. Holott a táj folyton megújuló szépsége, színessége a legtöbb esetben eleve értékesebb környezeti keretet biztosított, mint a városokban a környező háztömbök — sokszor vitatható értékű — viszonthatása. Környezetvédelem — talajvizsgálat Az emberiség számára nagy áldás a mezőgazdaság kemi- zálása, a műtrágyák és a peszticidek használata. Segítségükkel nőttek a terméshozamok, kevesebb ember lett az éhhalál áldozata. Amikor 1840-ben Justus Liebeg bevezette a műtrágyákat a mezőgazdaságba, senki sem gondolhatta, hogy használatuk súlyos, az emberiség sorsát érintő problémákat is felvet. Ha ugyanis nem megfelelő, hanem túlzott adagban juttatják azt a földekre és nincsenek tekintettel a környező álló-, vagy folyó vizekre, az áldás helyett átok fogan használatuk következtében. A nitrátok és a foszfátok például bejuthatnak a csapadék közvetítésével a tavakba, folyókba és ott az algák olyan elszaporodását segíthetik elő, amelyek siettetik a vizek természetes pusztulását. Még nagyobb problémát jelenthet a peszticidek használata. Nem telik el év, hogy az újságcikkek ne számolnának be a világ különböző részein katasztrofális halpusztulásról. Csaknem 10 évvel ezelőtt az ENSZ akkori főtitkára a „Környezetünk válsága” című beszámolójában figyelmeztetett, hogy a bioszféra további szennyezése az emberiség globális öngyilkosságához vezet. A Világegészségügyi Szervezet is sürgős intézkedéseket követelt az élettér .védelmében. A legtöbb ország ezért figyelőhálózatot épített ki a szennyezés felderítésére. Prágából érkezett a hír, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ásványtani és Geokémiai Kísérleti Intézetének a 'munkatársai is napirendre tűzték a környezetvédelem különböző problémáinak a megoldását. A kutatómunka fő területe az intenzív trágyázás negatív hatása a felszíni vizek minőségére, különösen a vízgyűjtő területeken. Világszerte egyre magasabb kéményeket építenek a nagy füstmennyiséget ontó erőművek, kohóművek és a mérgező gázokat kibocsátó ipari üzemek számára. A magasabb kéménynek nagyobb a huzata, s néhány száz méterrel a talaj szint felett sokkal élénkebb a széljárás, mint idelent, így a szennyezések feljuthatnak a magasabb légrétegekbe. A 150—300 méteres, vagy ennél is magasabb kémények építése nem pusztán elhatározás kérdése volt, a tervek megvalósításához korszerűsíteni kellett a kéményépítés technológiáját is. Kiderült, hogy a száz méternél magasabb kémények építése a hagyományos, falazott építési móddal nem gazdaságos. Ma csúszózsaluzással vasbetonból, vagy acéllemezből készülnek a hatalmas építmények, s különböző hő- és korrózióálló anyagokkal bélelik. Űjdonságnak számít de egy- egy 2—300 méter magas kéményköpenyben olykor több kisebb átmérőjű acélcső-kémény is található (ilyen lesz a képen látható, Lengyelországban épülő, közel 250 méter magas erőműkémény is.) A felszabadulás előtt az ország akkori legmagasabb kéménye — az almásfüzitői — csupán hogy rekordot érjenek el, egy méterrel haladta meg a százat. Az elmúlt három évtized alatt közel 1200 ki- sebb-nagyobb gyárkémény épült hazánkban, ha ezeket egymásra raknák, 50 kilométer magasan lenne a képzeletbeli építmény csúcsa. Pillanatnyilag az ország legmagasabb kéménye a Tiszai Hőerőműé: 250 méteres. De már előkészületben vannak a „háromszázasok” is. fl KGST országok pilótáinak továbbképzése Uljanovszkban már több mint harminc éve működik a polgári légiközlekedési tanintézet, ahol hajózó, műszaki és forgalomirányító szakembereket képeznek az Aeroflot számára. Az Avia- exporttal kötött szerződés alapján a szocialista országok légitársaságainak pilótái, bolgár, magyar, NDK-beli, kubai, lengyel, csehszlovák repülők és fedélzeti mérnökök szereznek itt újabb ismereteket. Az új gépek, repülőtéri berendezések üzembehelyezése, új távolsági járatok megnyitása a légitársaságok számára egy sor műszaki és gazdasági problémát jelent. Ezek közé tartozik a hajózó és műszaki személyzet kiképzése is. 1974-ben több KGST ország alapszerződést kötött egy közcs központ létrehozására', ahol a polgári légiforgalmi hajózó-műszaki és forgalomirányító személyzet oktatását végzik. A választás Uljanovszkra esett nem véletlenül. A központ közel 10 hektárnyi területén két épülettömbben vannak az előadótermek és tanulószobák, nyolc nagy csarnok a legújabb repülőgépek gyakorlóberendezéseivel felszerelve, továbbá 700 hallgató elhelyezésére alkalmas 11 emeletes kollégium, sporttelep, kulturhelyiségek stb. Jelentős mértékben korszerűsítik az uljanovszki repülőtér fel- és leszállópályáját. Űjabb tíz repülőgép számára építenek parkolóhelyet, meghosszabbítják a jelenlegit. A re- konstrució során értékes elektronikus műszerekkel szerelik fel a forgalomirányító tornyot. Az uljanovszki nemzetközi oktatási központ megépítésével lehetővé válik, hogy évente többezer hajózó és műszaki szakember sajátítsa el a legújabb technika kezelését. A világ nagy mezőgazdasági országai a talaj felszíne alatti öntözés megvalósításával kísérleteznek. Az altalaj öntözésére szolgáló rendszerek elterjedését a víztakarékosság, az egyre fokozódó vízhiány indokolja. Vízgazdálkodási szempontból igen fontos, hogy szabályozott mennyiségben jut így víz a talajba, nem kell tehát a mélybe szivárgás és a felszíni párolgás veszteségeivel számolni. A talaj felszínén nem jelentkeznek azok a károsodások, amelyek a felszíni öntözésnél keletkeznek (erózió, talajkérgesedés), ugyanakkor javul a talaj levegőzése. Jelentős előny az is, hogy a sok értékes anyagot tartalmazó, előzőleg kezelt szennyvíz felhasználására is alkalmas, anélkül, hogy higiéniai szempontból kifogásolható lenne. Ugyanígy alkalmas műtrágyák folyamatos adagolására. A növénytermesztés fontos feltétele, hogy a talaj felszíni rétege száraz maradjon, így nem lép fel a párolgás következtében hőveszteség, a talajfelszín melegebb lesz, a száraz talajfelszínen pedig csökken a gyomnövények életlehetősége, ugyanakkor javul a talajban levő mikroorganizmusoké. Gondot a beruházási költségek nagysága okoz, különösen a nagyüzemi módszerek megvalósításánál. CsökNagy teljesítményű gép készíti az árkot a csatornának. kentésükre a csőfektetés munkáját a Szovjetunióban — a képen látható módon — nagy teljesítményű gépekkel végzik. A gazdaságosság elbírálásánál figyelembe veszik azt is, hogy a felszín alatti öntözésnél a munkaerő-szükséglet csökken, az öntözőhálózat nem jelent akadályt a mezőgazdasági gépek számára, s az öntözés nem zavarja az egyidejűleg végzett más mezőgazdasági munkákat. Természetesen azt is számításba kell venni, hogy a talajfelszín alatti öntözésnél a terméseredmények sokkal jobbak, mint a többi öntözési módoknál. A talajminták elektromos töltésének az intenzitását mérik, amely befolyásolja a talaj tápanyagmegőrzését
