Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
1977. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Centiről centire húzza előre a csörlő a több száz mázsás terhet Az uszály megszabadult terhétől Mi van a raktárban? Ha víz van, vödör nincs, ha vödör van, fordítva — mondja a Beton és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárának egyik művezetője, amikor műhelye anyagellátását jellemzi. Ma már alig találni, nemcsak a megyében, de az országban is olyan üzemet, ahol időnként ne kellene hiányzó anyagok, alkatrészek sürgős pótlásáról gondoskodni. A kunszentmártoni gyárban betonelemek sablonjait készítik. Van, amikor egy típusból csak egyet, van amikor ötvenet gyártanak. Ha a beruházást, legyen az kórház vagy új ipari létesítmény, nem készítették elő kellőképpen — magyarán: gyorsan kellenek a betonelemek — az itt, a munkatempón megérződik. Sürgős a vevőnek, így sürgős a gyártónak, aki az itt készülő sablonokkal dolgozik. — Ahány sablon, annyi féle anyag és alkatrész kell — kezdi- a problémák sorát dr. Horváth Ferenc, a gyár főkönyvelője. — Igaz, hogy vannak tervezőink, de a Sablonok nem az ő elképzeléseik alapján készülnek. Többnyire a megrendelők tervei szerint gyártjuk termékeinket, nekik pedig nem mindig fontos az, hogy a különleges anyag vagy alkatrész éppen megtalálható-e a raktárban, kapható-e a hazai piacokon. — Kiszolgáltatott az üzem a tervezők kénye- kedvének? — Nem teljesen ... A sablonoknál — még ha különböző elemek készülnek is bennük — sok az azonos rendeltetésű alkatrész. Igyekszünk tipizálni őket. Amikor pedig anyaghiány miatt változtatni kell a konstrukción, telexen, telefonon keressük a' kapcsolatot a tervezővel: járuljon hozzá a módosításhoz. Sajnos néha ez napokat vesz el, esetleg félbe kell hagyni az adott termék gyártását. — S ha nincs olyan anyag, i amivel a hiányzót helyettesíthetnék ? — Anyagbeszerzőink rutinos, jól képzett szakemberek. Elindulnak a szélrózsa minden irányába. Ismerik a hozzánk hasonló „vasas” üzemeket, s igyekszünk csereberélni. Nekünk van ez, neked mid van? Ha ideiglenesen is, de a módszer célravezető. Félév végén táncolni lehet a raktárakban. Mindenki igyekszik túladni a fölösleges készleten, mert ha az ilyenkor esedékes vizsgálatnál megállapítják, hogy a forgóeszközök értéke magasabb a megengedettnél, kíméletlenül (kiróják a bírságot. Ezt pedig a nyereségből kell fizetni. A gyár raktárában mégis csak topogóst lehetne járni. — Kicsit zsúfolt, a nehezebb áruknak már csak itt, a sarokban jut hely — mondja Holló Márton, a központi raktár vezetője. — Ha el akarnak vinni belőlük, beáll nagy nehezen, manőverezve a targonca, s ugyanúgy ki, a teherrel. Szóval ha lenne nagyobb hely, ez a munka tíz perces, így viszont eltart egy óráig is. — Mikor van csúcsforgalom ? — Reggel hat óra után. Persze sorbanállás ilyenkor sincs, mert a bizonylatokat csak a kiadás után dolgozzuk fel. Nincs szükségünk zsörtölődésre, kiabálásra. Délelőtt tíz óra után már csak hoznak, vinni nem visznek. Látja, jut idő újságolvasásra is. A központi raktáron kívül még a műhelyekben is vannak kisebb tárolóhelyek. Található még egy raktár a gyárudvaron. Itt az Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat áruit tárolják, amelyeket egyébként a gyár használ fel. Egyszerűbb így: nincs fölösleges levelezgetés, dokumentáció, ellenőrzéskor az ott lévő áru nem az üzem „számláját terheli”. Ettől száz méterre találjuk a daraboló műhelyt, mellette rogyásig pakolt görgősor. — Lassan ez i’s tönkremegy — így Szvoboda Tibor szakmunkás. — Kicsapják rá a raktárból az anyagot, győzzük behordani. Csakhogy a sorrend nem mindig jó, így. aztán nekünk kell szétválogatni. Kiváltképp akkor kényelmetlen ez, ha a sürgősebb munka miatt az eredetileg tervezett ütemtől eltérünk. — Anyaghiány miatt előfordult már az, hogy leálltak? — Munka mindig van, néha még sok is. A forgácsoló fejlődött, a 'sablongyártó szintén, a daraboló meg már kicsi. Befolyik a víz a tetőn, eredménye: zárlat. Ha egy nagyobb lemezt kell felszabni, vagy megfordítani, a többieknek le kell állni a munkával. Hátráltatja a dolgunkat az is, hogy úgy szabjuk ki az anyagot, ahogy gondoljuk. Igaz, felbecsülik a gyártás idejét, de sokszor kell kérni pótidőt. — Hogyan lehet így takarékoskodni? — Lehet... Hiányzik az anyag, nincs a raktárban? Szétnézünk a hulladékok között. Tavaly nyolc-kilenc tonnát is összeszedtünk. e A forgácsoló műhely előtt reggel hatkor már ott sorakoznak a megmunkálandó anyagok. — Daruval szinte a lábunkhoz készítenek mindent — mondja Tóth Ferenc forgácsoló szakmunkás. — Nálunk a forgácsolóban anyaghiány miatt nincs probléma. Ha akadna, a finomprogramozók — ők a termelés közvetlen irányítói, szervezői — úgy intézik, hogy legyen munka. Mi dolgozunk, az pedig mindegy, hogy mit csinálunk. Ugyanígy vélekedik Kó- már Ferenc, lakatos csoport- vezető is. Mindegy mit csinálnak, de hozzáteszi, nem mindegy hogyan. — Gyakori a sürgős munka, gyakori a túlóra, amiből néha már elege van az embernek. Igaz, kitűzik a célprémiumot, s jár a plusz százalék is, de a tíz óra egyfolytában csak tíz óra. — Hogyan kapják a fizetést? — Teljesítménybérben dolgozunk. Ezért kényelmetlen néha az átszervezés. Átállni egy másik sablon gyártására, időbe telik. Előfordul, hogy anyag vagy alkatrészhiány miatt egész műhelyrészek munkáját kell átszervezni. Most például gerendaszállító kocsikat készítettünk. Hiányzanak a „kurrens” cikkek, mint például a drótkötél, így máshoz kellett fogni. Munka az akad. Ebben a műhelyben még senkinek se fizettek a teljesítménybére helyett „álláspénzt”. Q Akik nem látták annak idején, azok nem hiszik el, hogy a BVM kunszentmártoni gyárának helyén évekkel ezelőtt gépjavító színek álltak. Most tiszta feketefehér öltözők, üvegfalú műhelycsarnokok, s az idén a termelési érték: 120 millió forint. Mindez önmagáért beszél. A munkások, az alkalmazottak ismerik a feladatokat, tudják: ahhoz, hogy a BVM megvalósíthassa programját, ennek a gyárnak kell legrugalmasabban dolgozni. Az üzem termékeinek biztos piaca Van, hozzá nyersanyag és alkatrész nem mindig. Áthidaló, ideiglenes megoldások egész skáláját kell felvonultatniuk, hogy határidőre elkészüljenek a gyártmányok. Munkát mindig tudnak adni a dolgozóknak, ehhez kell a szervezés, az átszervezés. Igaz ez leggyakrabban éppen a szervezetlenség következménye. (VÉGE) Hajnal József U füredi HHD-bon Vizsgáznak a szakmunkástanulók Felkészültek a búza fogadására Háromezerhétszáz vagon búza fogadására készült fel a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi üzeme, amely az ország legnagyobb búzasilójával rendelkezik. A fogadó silók karbantartása, próbaüzeme megtörtént, a szállítások és az átvétel a jövő héten kezdődik. Uvegpaplan-alapanyagbál Új termék Tatabányáról Űj termékek gyártását kezdték meg a tatabányai Hungária Műanyagipari Szövetkezetben. Permetlétartá- lyokat készítenek. Az üveg- paplan-alapanyagú 1000 és 2000 liter űrtartalmú edényekből fél év alatt 300 darabot gyártanak. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében 51 szakmunkástanuló teszi le hamarosan a szakmunkásvizsgát. A legtöbb tanuló a gyár ösztöndíjasaként végezte el a szakmunkásképzőt, így vizsga után a gyár Már most megállapodott a jövő évi szállítások feltételeiben a magyar gyermek-konfekció legnagyobb vásárlójával, a moszkvai Baznoexport- tal a Hungarocoop. A most aláírt szerződés szerint 1978-ban összesen 13,í millió rubelért szállít padolgozóiként kezdik el pályájukat. A sikeres vizsgát tett fiatalok szakmai minősítésüktől. besorolásuktól függően 1500—2000 forintot kap- nap, a gyáregységtől az „új élet” megkezdéséhez szükséges kiadások enyhítésére. mutból és gyapjúból készülő leányka-, fiú-, és bébiöltö- zékeket szovjet partnerének a hazai szövetkezetek külkereskedelmi vállalata. Csupán pamutruhákból több mint 5 millió d,arabot rendeltekGyermekruhák exportra A rakodóknak 8 forint 20 fillért ér minden köbméter kirakott sóder Hányszor merül addig a lapát...? A parton sóder-piramisok emelkednek T. Katona László
