Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-30 / 152. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 30. 4 > rí A békéért és a barátságért A szovjet állam fennállá­sának 60. évfordulóját ün­nepeljük, azét az államét, amely a híres lenini béke­dekrétum szellemében szü­letett. November 8-án, közvetle­nül a pétervári fegyveres felkelés győzelme után a Szovjetek II. összoroszorszá- gi Kongresszusa elfogadta a békéről szóló dekrétumot. A Lenin által kidolgozott dek­rétum lett a párt további politikájának alapja a népek közötti béke és barátság megerősítésében. A szovjet állam története, a soknemzetiségű ország né­pei békés törekvéseinek kró­nikája. Csaknem 60 éve, hogy a szovjet emberek hatalmas méretű alkotóprogramot va­lósítanak meg. Üzemeket és elektromos erőműveket épí­tenek. Kenyeret és szőlőt adnak a népnek, vasútvona­lakat és gázvezetékeket fek­tetnek, új városokat alapí­tanak. Számtalan olyan kis és nagy dolgot végeznek, amely boldoggá teszi az em­bert. A szovjet hadsereg és a szovjet nép hősi erőfeszíté­sei a hitlerista Németország­Nyikolaj Oszenyev „A szovjethatalom első dekrétuma" cí­mű képe. gal folytatott háború idején meggyőzően bizonyították, hogy a Szovjetunió képes megvédeni a világbéke és a népek szabadságának ügyét. . Az utóbbi években a Szovjetunió — tántorítha- tatlanul követve a lenini irányvonalat — a testvéri szocialista és más békesze­rető erőkkel együtt új sike­reket ért el a népek béké­je és biztonsága megszilár­dítása terén. Až SZKP XXIV. kongresszusán elfo­gadott békeprogram a nem­zetközi kapcsolatok egészsé­gesebbé válásának, az eny­hülésnek, a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének nagy erejű tényező­je lett. Az SZKP békepolitikáját jól kifejezte, hogy a Szov­jetunió aktívan vett részt az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előké­szítésében és lefolytatásá­ban. 1975-ben Helsinkiben 34 állam és kormány veze­tője írta alá az értekezlet záróokmányát, amely az ál­lamközi kapcsolatok legfon­tosabb elveiként a jószom­szédságot és együttműködést, az egymás belügyeibe való A fenti képen az Adisar teatermesztők aláírják a Béke Világtanács 1976-os stockholmi felhívását. 1977. január 14-e és 16-a között találkoztak Moszk­vában a békeszerető erők képviselői. A fórumon 120 állam politikai pártja és társadalmi szervezete képviseltette magát, több mint 70 nemzetközi szer­vezet tagjai ültek össze, hogy összegezzék a béke megszilárdításáért folyta­tott közös tevékenység eredményeit, kijelölték az együttműködés új útjait, a tartós béke és bizton­ság megőrzése érdekében, (bálra) (Fotó: APN-KS) be nem avatkozást fogadja el, vagyis azokat az elveket, amelyeket a Szovjetunió év­tizedeken keresztül védel­mezett. Minden becsületes ember lelkesen fogadta azt a prog­ramot, amelyet az SZKP XXV. kongresszusán Brezs- nyev elvtárs fejtett ki, s amely a békéért és nemzet­közi együttműködésért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért folytatott to­vábbi harcot tűzte ki célul. E programban testesül meg az SZKP és valamennyi szovjet ember közös akara­ta: megvédeni és megszilár­dítani az emberiség békéjé­nek és haladásának ügyét, elhárítani a termonukleáris háború veszélyét. Az élet tette szükségessé Szergej Mihalkov, a szovjet himnusz a változást szerzője nyilatkozik Szeptember 1-től átdolgozott szöveggel és ennek meg­felelő hangszerelésben csendül majd fel a Szovjetunió ál­lami himnusza. A szovjet emberek előtt nem kérdéses, hogy a szöveg átdolgozása miért esett egybe azzal az időponttal, amikor megkezdődött az új alkotmány terve­zetének vitája. Az események logikai összefüggése nyil­vánvaló. A himnusz szövegének átdolgozását a fejlett szo­cializmus - ma már joggal nevezhetjük így - társadalmi, politikai változásai tették szükségessé. A szovjet parlament jóvá­hagyta a 34 évvel ezelőtt el­fogadott himnusz új válto­zatát. Szerzője ugyanaz a Szergej Mihalkov, aki an­nakidején az első szovjet himnusz szövegének társ­szerzője volt. Az író egyéb­ként rendkívül sokoldalú te­hetség, érdeklődési köre a gyermekversektől a dráma- irodalomig és szatirikus fil­mekig terjed. A még mindig fiatalos, ~ energikus Mihalkov moszk­vai lakásán nyilatkozott az APN munkatársának. Az író a beszélgetés során felidézte az 1943-as eszten­dőt, amikor harmincévesen haditudósító volt a fronton és egyik bajtársával, Arm- jan Gavriellel résztvett azon a pályázaton, amelyet a himnusz szövegének meg­írására hirdettek meg. Az a megtiszteltetés érte őket, hogy kettőjük munkáját fo­gadták el, és az ő művük lett az első szovjet himnusz Szövege. Az ország akkor a második világháború súlyos megpróbáltatásainak nehéz időszakát élte. A hadműve­letekben azonban már dön­tő változások mentek végbe, és a kommunista párt szük­ségesnek látta, hogy legyen olyan himnusz, amely költői formában fogalmazza meg a nép előtt álló feladatokat és az ellenség szétzúzására lel- ' kesiti a szovjet embereket. A „hazafias fohász a győ­zelemért” — így nevezi Mihalkov — fenséges zenéje 1944 ^ijesztendő éjszakáján csendült fel először Moszk­vában. Zenéjét Alekszandr Alekszandrov, a ' szovjet hadsereg kórusának világ­szerte ismert karmestere szerezte. A hitlerellenes koalíció győzelme után a szovjet ál­lam miután begyógyította a háború ütötte sebeket, óriá­si léptekkel haladt a nagy­szabású társadalmi-gazda­sági változások útján. „Ma­ga az idő hozta magával, — magyarázta Szergej Mihal­kov —, hogy a himnusz szö­vege, amely ma is emlékez­tet államunk történetének legsúlyosabb időszakára, gazdagabbá váljék, oly mó­don, hogy tükrözi a szovjet társadalom fejlődésének új Szakaszát. A himnusz 24 soros átdol­gozott szövegéből kimaradt az a rész, amely a hitlerista Németország fölötti győze­lemre buzdít — ezt a célt húszmillió szovjet ember élete árán elértük. Az új so­rokat az újabb győzelembe vetett rendíthetetlen hit szel­leme hatja át: megvalósul a kommunista társadalom, amelyben a szovjet ember hazája jövőjét ma sokkal közelebb látja, mint tegnap. Véleményem szerint — folytatta Mihalkov — lénye­ges változtatás a szöveg ref­rénjében történt. Ezek a so­rok kiemelik a kommunista pártnak — a szovjet társa­dalom vezető és irányító erejének — szerepét, a nép­pel való elszakíthatatlan kapcsolatát. „Lenin pártja — a nép ereje..., — mond­ja az új himnusz. Nem ne­héz felfedezni e szavakban, hogy ugyanazt a gondolatot fejezik ki, amely az új al­kotmánytervezésben is meg­található a politikai rend­szerről szóló cikkelyben. A vonatkozó rész a pártot a szovjet társadalom, továbbá minden állami és társadalmi szervezet „magjának” neve­zi „Az SZKP a népért van és a népet szolgálja” — ol­vasható a 6. cikkelyben. A „lélektani hadviselés” nyugati veteránjai közül egyesek az új szovjet alkot­mánynak és az állami him­nusznak éppen ezeket a so­rait mostanában mikroszkóp alatt vizsgálgatják. Nyelvta­ni kifogásaik vannak. Sze­rintük a kommunista párt nem a népért van, hanem a nép — fölött. Ügy vélik, hogy „a pártapparátus strukturálisan összenő az államapparátussal”, amely folyamatban az utóbbi állí­tólag „kis csavarrá válik a mindenható pártgépezet­ben”. Holott, ha kicsit ala­posabban megnéznék az al­kotmánytervezet idevonat­kozó részét, megállapíthat­nák, hogy az a párt és az állam funkcióit rendkívül világosan elhatárolja. Az államhatalmi szervek, a ta­nácsok rendeleteket dolgoz­nak ki. rendelkeznek a föld­del és a föld mélyének kin­cseivel, a gyakorlatban irá­nyítják a gazdaság, a kultú­ra. az oktatásügy stb. fejlő­dését — a társadalom álta­lános fejlesztésének perspek­tíváját viszont a marxista —leninista tanítással felvér­tezett párt határozza meg. Kidolgozza a bel- és külpo­litika irányvonalát, tervsze­rűvé teszi az állam haladá­sát a végső cél — a kom­munizmus felé. A párt a tár­sadalom legöntudatosabb és legaktívabb erőit tömörítve, lényegében a nép kollektív gondolata szerint cselekszik. R szovjet könyvkiadás a 60. évfordulóra készül A Szovjetunió Kiadói Fő- igazgatóságának társada­lompolitikai főszerkesztő­ségét Vaszilij Moldván ve­zeti. Tőle kértünk tájékoz­tatást a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára megjelenő könyvújdonságokról. — Leninnek milyen mun­kái kerülnek most az ol­vasókhoz? — „Október” címmel je­lenik meg díszkiadásban egy gyűjtemény, az SZKP KB mellett működő politi­kai kiadó gondozásában. Már megjelent „Az Októ­beri forradalom évfordulói” című kötet, amely Lenin­nek az első öt évfordulóval kapcsolatos munkáit foglal­ja magában. „Lenin. Tizenhét októbe­re ...” címmel olyan doku­mentumokat adunk közre, amelyek feltárják Lenin szerepét a győzelmes októ­beri fegyveres felkelésben. — Milyen más érdeklő­désre számot tartó munká­kat adnak ki ezeken kívül? — Mindenekelőtt a há­rom kötetes „Elbeszélések a pártról” című gyűjteményt emelem ki, amely irodalmi műveket és dokumentumo­kat foglal magában. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom” címmel en­ciklopédia jelenik meg. Ki­adjuk „A Szovjetunió tör­ténete képekben” című al­bumot. A Politizdat díszkiadás­ban jelenteti meg „A szo­cializmus és a béke oszt­hatatlan. A kor dokumentu­mai” című kiadványt, amely Lenin írásait, párt- dokmuentumokat és L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának munkáit fog­lalja magában. APN—KS Lenin-ház Uljanovszkban „M. I. Uljanova, és N. K. Krupszkája sorbajárják a Le­nin-ház szobáit. Marija Iljinyicsna felidézi a ház egykori el­rendezését. — Ez Ilja Nyikolájevics szobája. Itt az ablaknál íróasz­tal állt, amott pedig egy dívány; ej. az ajtó, amely most az egykori ebédlőbe nyílik, nem itt állt, egy másik szobába nyí­lott”. Így írt Proletarszkij puty (Proletár út) című helybeli új­ság a húszas években a múzeum születéséről. Akkoriban a szimbirszki városi tanácshoz táviratok, levelek érkeztek, írói nyomatékosan kérték, hogy őrizzenek meg, tegyenek mara­dandóvá mindent, ami összefügg Iljics nevével. 1929- november 7-én a Lenin-múzeumházba megérkeztek az első látogatók: az uljanovszki proletárok, az ünnepi felvo­nulás résztvevői. Akkor nyitották meg a vendégkönyvet, amely ma is őrzi a világ minden tájáról érkezett látogatók bejegyzéseit. Íme, Marija Iljinyicsna Uljanova 1936-ból származó be­jegyzése: „A múzeum, amelynek megszervezésére oly nagy figyelmet fordított A. I. Uljanova—Jelizarova, V. V. Kaska- damova és mások, nagyszerű állapotban van, és remekül ér­zékelteti az akkori idők hangulatát”. A Lenin-ház különleges helyet foglal el az uljanovszkiak életében. Falai közt esküdtek hűséget hazájuknak a Nagy Honvédő Háború frontjaira induló harcosok. Felkeresték a házat a városok küldöttei, akik a szűzföldekre és a kiemelt építkezésekre indultak. Hagyománnyá vált, hogy a legjobb tanulókat itt avatják úttörőkké, itt nyújtják át a komszomol tagsági könyvet. Az élenjáró munkásokat pedig itt tüntetik ki ,,Az ötéves terv ifjú gárdistája” jelvénnyel. Az ifjúsági kol­lektívák itt a múzeumban írták alá a XXV. pártkongresszus­nak szóló munkagyőzelmi jelentéseket­A múzeum csaknem félévszázada fogadja a Szovjetunió különböző részéből és külföldről érkező vendégek végtelen áradatát. A vendégkönyvek (számuk húsznál is több) bejegyzései az ország történetének sajátos krónikái. Körülbelül kilenc­millió látogatója volt eddig az uljanovszki Lenin-múzeum- háznak. Azért jönnek ide, mert minden emlék érdekli őket, amelyhez Lenin neve fűződik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom