Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

1977. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új szerelőcsarnokot épített a kunmadarast Vegyesipari Szövetkezet. Az építkezésen a szövetkezet szocialista brigádjai közel félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek Újjászületik a papírgyár Régi gépek, berendezések a gyárudvaron, rajtuk l<is táblán mikor, mire használ­ták ezeket a masinákat. Szemléltető eszközök az ipa­ri tanulóknak, emlékeztető az idősebb generációnak: lám, ilyen is volt, innen in­dultunk valamikor. Nemso­kára ismét gyarapodik a papírgyár „gyűjteménye”. „Ha megvalósul a nagy re­konstrukció, megválunk at­tól a géptől is, amelyikkel a gyár megkezdte működé­sét, és egy másiktól is, ame„ lyik 1952-től dolgozik” — mondja Török János terme­lési osztályvezető, az üzemi párt-vb gazdaságpolitikai fe­lelőse. Nagy jövő vár erre a gyár­ra: az Állami Tervbizottság az év elején jóváhagyta a Könnyűipari Minisztérium beruházási céljavaslatát a szolnoki papírgyár rekonst­rukciójára, 5,8 milliárd fó­— Nálunk most két na­gyon fontos feladatra kell összpontosítani a figyelmün­ket, az erőnket — magya­rázza Varga Sándomé, a szolnoki papírgyár üzemi pártbizottságának titkára. — Végrehajtani az idei tervet, ami mintegy 850 mijliós ter­melést jelent, összesen több mint 43 ezer tonna papír gyártását, feldolgozását, és folytatni a több éve tartó előkészítő munkát a gyár nagy rekonstrukciós beruhá­zására. Ezek végrehajtását segíti minden tervünk, tevé­kenységünk. Szerencsére a Papíripari Vállalat még de­cemberben közölte velünk az 1977. évi tervet, így már ja­nuár második felében párt- bizottsági ülésen tárgyalhat­tuk cselekvési programun­kat, amely alapján az alap­szervezetek is elkészítették saját programjaikat. Kidol­goztuk azután javaslatainkat a munkaverseny-felajánlá- sökhoz, amelyeknek alapján brigádjaink megtették válla­lásaikat, nem feledkezve el arról, hogy az idén köszönt­jük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulóját. Idei tervük szerint egyszá­A papírgyárban aligha le­hetne ma olyan embert ta­lálni, aki ne ismerné a nagy­szabású terveket. Szó volt ezekről brigádértekezleteken, termelési tanácskozásokon, a pártalapszervezetek taggyű­lésein. A szocialista brigá- jdok lehetőségeikhez, mun­kakörülményükhöz mérten igyekeznek is azok végrehaj­tását elősegíteni. Az üzem­ben 48 brigád dolgozik, több mint négyszáz emberrel, a dolgozóknak több mint fele szocialista brigádtag. Nagy erő ez, s így is számolnak vele. rint összeggel. Meghatároz­ta ugyanakkor a különböző minisztériumok és más álla­mi szervek feladatait is. Eb­ben szerepel, hogy a beru­házási tervet szeptemberre el kell készíteni és ez már a Papíripari Vállalat és a'szol­noki papírgyár feladata is. Már eddig 13 kötetnyi a beruházás előkészítését szol­gáló anyag, amit a szolnoki gyárban készítettek, és ami magában foglalja a szolnoki üzemben a IV-es papírgép rekonstrukcióját egy 50 ezer tonna kapacitású V-ös szá­mú papírgép beállítását és egy mázolóüzem létrehozá­sát, amelynek évente 13 ezer tonna különleges papírt kell gyártania. Ez azt jelenti, hogy a rekonstrukció elké­szülte után a szolnoki az or­szág harmadik legnagyobb papírgyára lesz, évente 1,5—2 milliárd forint termelési ér­tékkel. zalékkal kell többet termel­ni, mint tavaly. Viszont az idén több új gépet kell mun­kába állítaniuk. Annakidején az országgyűlés is tárgyalta, hogy a papíriparban ebben az ötéves tervben a feldol­gozóipar rekonstrukcióját kell végrehajtani. Erre az ipar 1,1 milliárd forintot költhet, egyrészét ennek köz­ponti alapból kapja. Ebből a pénzből a szolnoki gyárnak 300 millió forintot folyósíta­nak. így még az idén 3 zacs­kókészítő gépet szerelnek fel, jövőre még egyet és szeret­nék az ugyancsak nagyobb teljesítményű fénymásológé­pet is üzembe helyezni. És, hogy az új gépek felszere­lése mellett mit jelent ez az 1 százalékos plusz ter­melés, arra csak egy példa: péksüteményes zacskóból 2 ezer 800 tonna évente az or­szág igénye. A szolnoki gyár­ban 1 800 tonnát készítenek, a többit importálni kellett. Most, hogy az új gépek mun­kához kezdenek, már nem engedték a szolnokiak, hogy az idén külföldről rendelje meg a papíripar a zacskókat. Azt mondták, ők majd meg­csinálják. — A jubileum tiszteletére a szocialista brigádok talán minden eddiginél jelentő­sebb felajánlásokat tettek — mondja Szabó Jánosné mun- kaversenyfelelős, miközben egy nagy papírhalmazból pil­lanatok alatt „elővarázsolja” a stencilezett füzetet, amely „a Szolnoki Papírgyár dol­gozóinak 1977. évi szocialis­ta munkaverseny-vállalása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteltére” feliratot viseli. Néhány részlet ebből, ko­rántsem a teljesség igényé­vel: „vállaljuk a papírgyár­tási terv 1 százalékos, a papírfeldolgozási előirányzat 2 százalékos túlteljesítését, ami 357 tonna többlettermé­ket jelent... a gyár 126 mil­lió forintos eredménytervét több mint 6 millió forinttal toldjuk meg... A minőség javítása érdekében bevezet­jük az én kezem, az én mun­kám mozgalmat...” — Vállal a mi brigádunk társadalmi munkát is — mondja Rusvai Kálmánná sodrónő. — Személyenként 16 órát. — Mivel töltjük el? Egy­részét itt a gyárban, piusz munkával. Most az üzem például pótmegrendelést ka­pott 28 ezer tekercs fénymá­solópapír szállítására. Mi gyártjuk ezt a terméket, ner künk kell előállítani, ekt a 28 ezres mennyiséget is. — Mit jelent a brigád áz én életemben? — ismétli meg a kérdésem Rusvainé. — A brigádtagok biztattak, hogy fejezzem be az általá­nos iskolát. Ráálltam és kitűnővel végeztem, pedig három műszakban dolgozom és két gyermekem is van. Éppen ezért a férjemmel váltott műszakba járunk. Amíg tanultam, a brigád se­gített, hogy teljesítsem a nor­mámat. — Ilonka, azaz Rusvainé is segített nekünk — szól közbe Kovács József. — Je­lentkeztünk mi is a Minden­ki iskolája rádió- és televí­zióműsorra épülő levelező vetélkedőre, amelyet a vál­lalat hirdetett meg. Hány­szor mentünk oda: Ilonka ma­ga most tanulja, mondja csak, hogy van ez? Mi már elfelejtettük. Hogy elsők let­tünk a vetélkedőn, azt neki is köszönhetjük. R jubileum évében Más vetélkedő is zajlik az üzemben: a Ki tud többet a Szovjetunióról? „Azt hiszem, ha valamikor igen, hát most a jubileumi évben igazán fontos, hogy az emberekkel jobban megismertessük a Szovjetunió politikai jelen­tőségét a világban, és né­peinek életét, munkáját” — magyarázza Horváth Olga papíripari mérnök, az MSZBT-tagcsoport ügyveze­tő elnöke. „Ezért rendzünk kiállításokat, filmvetítéseket. A szocialista brigádok ver­senyeznek, ki tud tartalma­sabb, szebb faliújságot készí­teni a Szovjetunió egy-egy köztársaságáról. A novem­ber 7-i ünnepségen hirdet­jük majd ki a verseny ered­ményét.” Búcsúzáskor mondja Var­ga Sándomé: — Azt kérdezte, hogyan készülünk a 60. évfordulóra? Elsősorban munkával, azzal, hogy teljesítjük az egyre nö­vekvő feladatainkat. Mert mi azt tartjuk, és úgy gondo­lom, velünk együtt még na­gyon sokan, hogy ez, csakis ez lehet méltó a jubileum­hoz. Varga Viktória Zacskók ezer tonna számra Rz én kezem, az én munkám Cseresznyeszüret o — Hogyan alakulhat ezek után a kiskertek sorsa? — kérdezem ismét Barát Jó­zseftől. — Menj csak ki a Homok előtti kövesútra — mondja. — Meglátod a „megoldást”... A régi, szerény kis kuny­hók helyén giccses vikend- házak. A teraszos, papagáj színű építmények kikiálta­nak a tájból. — Az utóbbi egy-két évben divatba jött itt a cseresznyés­telek. Több városi ember vá­sárolt kertet az idősebb gaz­dáktól. Hétvégén kijönnek napozni, fürödni, horgászni, s több-kevesebb sikerrel gon­dozzák a fákat, veteményez- nek. Próbálják összekötni a kellemeset a hasznossal. Ál­talában azt tartják, hogy egy- egy nadrágszíj-parcellának 3—4 év alatt megtérül a 20-— 25 ezer forintos vételára. Visszafelé Homokról, szem­be jön velem Szilvás Pista bácsi, a helyi zöldség- és gyümölcs szakcsoport elnöke. Tekintélyes szakember, igazi lokálpatrióta, .túl a hetven- hatodik évén. A lakására in­vitál, és útközben mondja el: — Amióta az eszemet tu-' dóm, én még nem halottam közömbös véleményt az itte­ni cseresznyéről. Jártak pedig nálunk külföldi tudósok far­merek, kereskedők, az isten tudja hányán. Bármikor elé­jük tettünk egy tányér bí­bor-piros Gersment, egysze­rűen nem találták hozzá a szavakat. Még a kereskedők se tudtak alakoskodni, pedig azok éritik a módját, hogyan kell pofákat vágni, ha üzlet­ről van szó... Pista bácsi évekig felvá­sárló volt, s azt tartja, hogy akik messzi városokban vagy országhatárainkon túl vásá­rolják meg a nagykörei cse­resznyét, azok nem ismerhe­tik meg a valódi ízét. — Hogyhogy? — Tőlünk csak félérett, rózsaszínű gyümölcsöt vesz­nek át Ezt azután sokszor még napokig, olykor hetekig tárolják, majd a Hungaro- fruoton keresztül szállítják a külhoni piacokra. Igaz, hogy a cseresznye szépen megpirosodik, mire odakerül, de az íze nem lesz olyan, mintha a fáján érne be. La­boratóriumban kimutatták, hogy 25—30 százalékkal ke­vesebb a cukortartalma a szállítás alaitti kényszerérés miatt. A nagykörűi emberek úgy vannak a cseresznyével, minit a kecskemétiek a barackkal, a vecsésiek a káposztával, a tokajiak az aszúval. A szüret ideje olyan, mint az ünnep, s ezért sok-sok izgalom előzi meg, mire kosárba kerül a termés. Az aggodalmak ko­rántsem alaptalanok: virág­záskor a fagy, később az eső veszélyezteti a gyümölcsöt. Ha egy kis víz éri, megrepe­dezik, s akkor már exportra nem mehet, ipari célra el­adni, vagy pálinkának kifőz­ni a mai munkabérek mellett már nem fizetődik ki. Íratlan törvény tehát: ha a cseresznye megérik szedni, szedni, szedni kell! Ez szinte már ösztönként él a nagykö­rűi emberben. Hosszú évti­zedeken át úgy belé idegző- dött, hogy ilyenkor alig al­szik, s csak futtában eszik valamit. A nagykörűi cseresznyé­sektől búcsúzva még egyszer benézek az egyik parcellára. Meglep, hogy a gazda éppen egy frissen kivágott cseresz­nyefát gallyaz. — „Muszáj” volt kidönte- nem, mert már nagyon el­korhadt. Jönnek a szedők, s nem éri meg, hogy valame­lyikük alatt lerepedjen az ága... Ő az egyik legismertebb cseres znyetermesztő dinasz­tia tagja. Panaszkodik, hogy minden szabadsága rámegy a kertre. Ugyanis már régen a szolnoki vágóhídon dolgo­zik Gyerekei csak szüretre jönnek haza, de az is nagy segítség, ha leszednek né­hány kaskával. — Ök is tudják persze, hogy így mindjárt többet tu­dok adni nekik erre-arra? — És mi lesz a kivágott fa helyén? Legyint. — Még ehelyett ültetek újat, aztán a többivel már nem nekem lesz gondom... (Vége) Séra Sándor Csökkentik a tőkés importot A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat a közel­múltban több mint tíz olyan szerződést kötött, amelyek alapján egyes, eddig tőkés piacról beszerzett villamos­ipari termékek szocialista importja, illetve hazai koo­perációs gyártása válik lehe­tővé. A szerződések révén a vállalat ebben az évben mintegy hét-nyolcmillió dol­lárral csökkenti tőkés im­portját. A hazai vállalatok körében rendkívül nagy az igény a különböző típusú normál he­gesztőgépek iránt, amelyeket mostanáig a nyugat-európai országokból importáltunk. Ebben az évben az import hegesztőgépek mintegy 90 százaléka már a KGST-or- szágokból érkezik. Hasonló a helyzet a savas és a lúgos akkumulátorok terén is. Ugyancsak tőkés import megtakarítást eredményez már ebben az évben az, hogy a Transelektro anyagi támo­gatásával és saját erőből a Kontakta és a VBKM meg­gyorsította a villamosszerelé­si anyagok gyártásának fej­lesztését. Az importot csökkentik sőt tőkés exportot tesznek lehetővé azok a kooperációk is, amelyek az utóbbi időben a Fűtőber és a Konverta, valamint két osztrák válla­lat között jött létre. A Fű­tőber klímaberendezéseket, a Konverta pedig színházvilá­gítási reflektorokat gyárt ily- módon. Megtakarítás Ózdon Elkészült az Ózdi Kohásza­ti Üzemekben az 1977. évre érvényes Dolgozz hibátlanul! mozgalom intézkedési terve. Az új terv megközelítően kétszáz megvalósítandó fel­adatot ír elő és számos közvetlenül is értékelhető megtakarítást tartalmaz. Így például a nagyolvasztómű­ben a közepes javítások ide­jének csökkentésével három­millió forintot, a fajlagos kokszfogyasztás csökkenté­sével pedig évente 1 600 000 forintot takarítanak meg. U rutin értéké és veszélye teendői, szakmája sokféle csínja-bínjá között gyorsan és nagy biztonsággal igazodik el az, aki már gazdag tapasztalatokat szerzett, aki­nek a döntésben, cselekvésben rutinja van. Üj munkatársat kereső hirdetések, pályázati kiírások ismert, ismétlődő kikö­tése: nagy gyakorlattal rendelkező... Ne tagadjuk: a rutin érték. Annak is, aki szert tett rá, s azoknak is, akiknek hasz­nára van. Megkockáztatjuk azonban a kérdést: bizonyos ese­tekben nem válhat hátránnyá az, ami legtöbbször előny? Naponta döntések ezreit hozzák a legegyszerűbb mun­kahelyen is, hiszen döntés — lehetőségek közötti választás —, amikor a művezető szétosztja embereinek az elvégzendő feladatokat, amikor az anyaggazdálkodási osztály előadója megrendelő levelek tucatjait diktálja le, s amikor a gyár­igazgató megköti a külkereskedelmi vállalattal, az ún. bizo­mányosi szerződést. Különböző megoldásokat latolgat a gyártmányfejlesztő, a karbantartó lakatos, akit most hívtak egy „bedöglött” géphez, s a rakodómunkás is, mivel az üres gépkocsi bendője sokféleképpen megtömhető. Az ilyesfajta elhatározások túlnyomó része a tapasztalatra, a korábban szerzett ismeretekből levont következtetésekre támaszkodik. Rutinjellegű, persze, csak azoknak, akiknek már van össze­hasonlítási alapjuk, s itt lelhető az első félreértés. Sűrűn ugyanis olyanoktól várják el a rutint kívánó cselekedeteket, akik még nem szerezhettek kellő tapasztalaitokat. Félreértésnek tekinthető az is például, amikor minden­ható erőt tulajdonítanak a tapasztalat gyúrta bölcsességnek. Megtörtént eset szemléltető ábrájáért nyúlva: a jelentős be­ruházás egyik részlegénél sok gondot okozott a feltörő víz. Végül, az' állandó szivattyúzásra ráunva, az építésvezető, aki jónéhány hasonló munka irányítója volt már, kiadta ae utasítást: tömedékeljenek és falazzanak. Ami megtörtént. A vizet, úgy tűnt, száműzték, s vele az építés ismétlődő akadá­lyát. Másfél hónapig semmi baj. Akkor hirtelen megsüllyedt a szomszédos építési blokk. Mint a vizsgálat kiderítette, nagy vízhozamú forrás rejlett a mélyben. A víz útjának a fala­zással történt megváltoztatása egyben az addig szunnyadó forrásnak kiszabadulási lehetőséget kínált, s emiatt valóságos tó keletkezett a megsüllyedt blokk alatt. Keserves tanulság, s persze, tapasztalat, mégpedig arra, hogy bizonyos helyzetekben csak a korábbi ismeretekre nem lehet hagyatkozni. A megváltozott, vagy ismeretlen körül­mények a tapasztalatok értékét — használhatóságát — is módosítják. Az átlagos esetek döntő többsége átlagos elhatározások­kal rendbe tehető. Nem szükséges sokat fontolgatni, mérlege­léssel tölteni az időt, biztonsággal megjelölhető, mi a helyes, cselekedet. Jól néznének ki ott, ahol újra meg újra elölről kezdenének mindent, mivel félretolták a rutint. A rutin kell, elengedhetetlen, megbecsülendő. Egy-egy nagy -tapasztalatú szakmunkást sűrűn három másik, kevésbé gyakorlott sem tud pótolni. / Gondoljuk csak végig, mekkora veszteség, micsoda kincs pazarlása — ezek ismeretében — a rutinos szakember mun­kahelyváltoztatása! Az értékkel érték módjára kell bánni, óvni, őrizni, gyarapítani, s természetesen hasznosítani, minél nagyobb eredménnyel. Az egyik oldalon ez áll. viszont annak veszélye, hogy egyesekben erős a hajlam a rutin túlértékelésére, a Szokott megoldások kényelmességének szeretetére. Akik így gondolkodnak, azok sok esetben a rutinhoz folya­modnak akkor is, amikor új gondolatra, friss értékelésre, az átlagostól elütő jelek fölfedezésére lenne szükség. Tetézi a bajt, ha a bölcs olyannyira annak érzi magát, hogy a halat úszni tanítja, mások tapasztalatát semminek, a magáét min­dennek tartja, nem véve észre: ismeretei elavulnak, meg­kopnak, mert nem újította meg azokat, míg mások ezt tették. L. G. A másikon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom