Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 1. A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az emberiségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek közül is kimagaslik meghittségével - ma már elterjedtségével is - május elseje. Európaszerte, s így hazánkban is május első napján a házakat már a XIV—XV. században zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtetik magukat...” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, ja- kabágnak, hajnalkának is hívták. Majális A májusfát — a XV. századtól kezdve a törzsén galy- lyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növésű ágat — a legények éjszaka, titokban vágták az erdőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fel a szeretett lány háza előtt. Másutt a lányosházak udvarán tarkállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sokféle hímes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát kifaragták, s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfa állítása. Kedves népi hagyomány a májusfa-kitáncolás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a feldíszített májusfa körül vidáman ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitáncolásra” : először díszeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utána reggelig tartó báli mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi kedves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ottani játék, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. Abban, hogy ez az ősi szokás így megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöltési forma, kétségtelenül szerepe lehet az időjárásnak: sok évszázados megfigyelés, hogy május első napján csaknem minden alkalommal ta- vaszias, szép napsütés köszönti az ünneplőket, s a legritkábban fordul elő, hogy — esetleg a délutáni órákban — a szemerkélő eső vagy éppen a tavaszias zápor megzavarja a szórakozást. ______fl munka ünnepe K evesen gondolnák, hogy nemcsak’ a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje újszerű, politikai jellegű megünneplésének is. Az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulása 1531. május elsején volt az olasz Lucca városkában, s az akkori munkástüntetés emléke századokon át tovább élt. 1890 óta pedig május elseje a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagyszerű ünnepe. A II. Interna- cionálé alakuló kongresszusán, 1889-ben mondták ki egy francia küldött javaslatára, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék jogaikat, a nyolcórás munkanap bevezetését. A nap kiválasztását azután az döntötte el, hogy a nagy amerikai munkásszervezet, az AFL már előbb. 1888-ban, a Saint Louisban megtartott kongresszusán elhatározta: az 1886-os chicagói véres események emlékére 1890. május elsején nagyszabású agitációs kampányt indít követelései megvalósításáért. A II. Inter- nacionálé felhívása nyomán már az első esztendőben, tehát 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május elsejei felvonuláson, gyűléseken. A második világháború befejezése, 1945 óta május elseje a legtöbb országban munkaszüneti nap. Magyarországon 1890-ben ünnepelték a főváros és több nagy városunk ' munkásai első ízben május elsejét; Pesten a városligeti nagygyűlésen 60 ezren vettek részt. Már a következő évben a Viharsarok agrárproletariátusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába: Orosházán és Békéscsabán véres összetűzésre is sor került a tüntetők és a katonaság közt, s a korabeli lapok megírták, hogy 1893-ban Hódmezővásárhelyen messze környék legkiválóbb szónoka, Szántó Kovács János mondott beszédet a nagygyűlésen. A fővárosban csak 1899- ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jelszavai a nyolcórás munkanap, a munkásvédelmi törvények voltak, majd a századfordulón s az azt követő években az általános választójog követelése. Sokak számára emlékezetes maradt 1919. május elseje: a Magyar Tanácsköztársaság virág- és zászlódíszbe öltöztette a fővárost, melynek utcáin százezernyi dolgozó vonult fel, éltetve az első magyar proletárállamot, a munka ünnepét. A két világháború között a kommunisták lelkes szervező tevékenysége sok esetben változtatta harcos tüntetéssé május első napját. 1945-től azután hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá tették, s szerte az országban, városokban és községekben egyaránt felvonulásokon, népünnepélyeken vett részt a lakosság. ...és a munkásoké Nálunk és a szocialista országokban május elseje azonban nemcsak a munka, hanem a munkások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. Rég elmúlt az az idő, amikor á Salgótarján környéki bányászoknak a fasizmus éveiben titokban kellett megrendezniük majálisukat a közeli erdőkben. Az ünnepnap legjelentősebb mozzanata Budapesten s a többi nagyobb városban egyaránt immár hagyományosan a felvonulás. A politikai demonstráció az idén is párosul mindenütt a hagyományos május elsejei mulatságokkal, az utcabálokkal, a majálisokkal, a szabadtéri hangversenyekkel, a gyerekeknek külön rendezett, soksok meglepetést tartalmazó színes műsorral. így válik nálunk is egyszerre a munkásszolidaritás és a kedves majális, a megújuló természet köszöntésévé a nagyszerű nap — május elseje. U. L. Tiszaligeti „iskolások” Tavaly szeptemberben kezdődött az oktatás Szolnokon a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának új, tiszaligeti épületében. Azóta már benépesültek az előadótermek. Jelenleg mintegy 2300 hallgató bővíti ismereteit a pártiskola különböző tanfolyamain — egyéves, öthónapos és céltanfolyam — valamint az esti egyetem tagozatain: a hároméves általános, a kétéves szakosított tagozaton, ennek egyéves kiegészítőjén és az ugyancsak egyéves speciális továbbképző tagozaton. Az igazgatóság új épületében kapott helyet a kollégium is. ahol kényelmes, kétágyas szobákban laknak a hallgatók. A tanulás után minden lehetőség megvan a kulturált szórakozásra és a sportolásra. Május 13—14-én tartják Szolnokon a VIII. országos néptáncfesztivált. Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet munkatársa cikkét ez alkalomból közöljük. Szolnok és o néptáncművészet tehetségükre. Inkább a kiírások igazodjanak a valósághoz, mint hogy jól, rosz- szul előre megtervezett korlátok közé, kényszeresük az alkotói erényeket. Köztudomású, s mégsem lehet szó nélkül hagyni azt a jelenséget, amit a néptáncművészet forradalmának is nevezhetünk: a népi kultúra alaposabb megismerése folytán — köszönet érte a táncművészetet mindig végtelen szerénységgel, de mérhetetlenül hasznosan segítő tudományos munkatársainknak — a koreográfusok kifejező készsége, „szókincse” olyan mértékben gazdagodott, amilyen mértékben sehol másutt Európában. Lehet, hogy más országokban eleve magasabb szintről indultak a néptáncmozgalmak — elsősorban tőlük délre és keletre — de az eredeti táncok megismerésében nálunk tapasztalt hirtelen fejlődés szerintem egyedülálló. Ez a jelenség két szempontból is fontos: a primér feldolgozási módokban jelentkező formagazdagság nem pusztán azért jelentős, mert hagyományos népi táncművészetünk még élő maradványait a kihalás előtti „utolsó percekben” mentette meg fiz utókornak, de azért is, mert annak a hirtelen meggyarapodott formavilágnak a segítségével jóval árnyaltabban, érzékletesebben és sokszínűbben tudják kifejezni „véleményüket a világról” a koreográfusok. Mindezek az eredmények az elsőként létrehozott szolnoki, s az ezt követő zalai fesztiválok színpadain, vitáin, a szüntelen készülődésekben, kritikákban érlelődtek. Nélkülük messze mai magunk mögött kullognánk! Ha a Szolnokon versenyzett 243 tánckompozíciónak csak a fele kiváló, jó, vagy javítható alkotás — márpedig legalább ennyi az! — akkor nem pazarlunk-e, ha ezek a művek a versenyek bemutatóin túl legfeljebb két-há- rom alkalommal kerüjnek közönség elé? Nem pazarolunk-e, ha nem adunk — más táncművészeti ágakkal együtt — egyetlen, bármilyen .kicsiny hajlékot sem ennek a termésnek? A táncszínház gondolata évek óta érik. Senki sem mondhatja, hogy nincs mit megmutatni táncművészetünkből. Mondanivalónk mindenkinek szól, szépségeiben és agita- tív erejében mással nem pótolható.’ Hosszas gyűjtögető munkával megpróbáltam visszaidézni a fellelt írott anyagok segítségével a, kezdetben „alföldi”, majd később „szolnoki” néptáncfesztivál-sorozat élményeit, eredményeit, gondjait. Hasznosnak bizonyult ez a gyűjtögetés: ahogy szaporodtak a jegyzetek, úgy kínáltak egyre több témát, gondolatot. Legelőször is néhány ösz- szesített adattól döbbentem meg: micsoda pezsgés indult el ezzel a fesztivállal a néptáncművészet berkeiben! Ezt csak az érzékelheti igazán, aki összeszámolja a Szolnokon bemutatott műveket, azok zeneszerzőit és koreográfusait. A fesztiválok sora 1964-ben kezdődött, 1965-ben folytatódott, s aztán kétévenként rendezték meg a találkozókat. Kétszáznegyvenhárom művet mutattak be az itt szerepelt együttesek, szám szerint 32 együttes, közülük 13 budapesti, 19 vidéki volt. Ötvenegy koreográfus és hatvankét zeneszerző művei kerültek a közönség elé. Ebből tizenhat fiatal koreográfusnak Szolnok volt első jelentős bemutatkozási fóruma. A hatvankét zeneszerzőből nyolc volt klasszikus, harmincegy viszont fiatal, akiknek alkotói kibontakozásé szervesen kapcsolódik a néptánchoz. Az első fesztiválok értékelésében gyakori kifejezés volt még az „útkeresés”. Aztán ez a szó egyre fogy, majd megjelennek az egyéni alkotói arcélek. Végül ma már „iskolákéról beszélünk. Az első fesztivál tapasztalataiból kipattant az össze- hasonlíthatatlanság gondja. A másodikra felbukkand tematikus és folklórmezőny szétválasztásának gondolata. A harmadik fesztivál már feloldotta a tematikai határolt- ságot, ekkorra érett elhatározássá ; a tárgyilagosabb megítélés kedvéért külön kell választani a folklór- és a tematikus mezőnyt, de kötelező a nevezőknek mindkét kategóriában indulni! További pontosítás következett: „tematikus”, „szimfonikus” megjelöléssel. Ez az elhatárolás — kisebb finomításokkal — több fordulón át volt érvényben, mígnem elérkezettnek látszott az idő arra, hogy a kategóriák szerinti megkötéseket teljesen feloldja a meghirdető körlevél. Holnapra is készülni kell! Papp Istvánná, a Kőolajkutató és * Feltáró Üzem dolgozója lefekvés előtt még átolvassa a tananyagot Sz. E. Fotó: T. Katona László Mindezen végigtekintve világosan kirajzolódik előttünk a művészi tökéletesedés felfelé törő íve, amely egyre differenciáltabb kiírásformulákat követelt a rendezőktől. A versenyeket az örök alkotókedv élteti, amiről soha nem lehet előre kiszámítani, hogy miben és hogyan találja fel a nagyszerűen újat! Rögtön hozzá kell "tenni, hogy a kiírások mindenkor a már bemutatott, megszületett művekhez, tartósnak ígérkező jelenségekhez igazodnak. S ez így van jól, mert „egy fesztivált nem lehet előre elhatározni”. Nem lehet megrendelni, hogy most ebben vagy abban tessék zseniálisat alkotni Meggyőződésem, hogy a fentebb leírt módon kialakult rendszer biztosítja alkotóinknak azt a szabadságot, kötetlen légkört, amiben kedvükre komponálhatnak, s továbbra is nyugodtan hagyatkozhatunk szigorú és józan éleslátásukra, Délutáni séta a kollégium előtt Egy csel, két csel... és gól...! Egészséges a vacsora előtti testmozgás Vásárhelyi László
